Zalai Hírlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

2. ZALAI HÍRLAP 1957. március . A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi állam­­hatalom mellett. A dolgozók átmenetileg megtévesztett ré­sze is, pártunk felvilágosító munkája az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredményeként, vagy már ki­szabadult, vagy pedig kiszaba­A kormány tevékenysége az ország­­életének rendbehoza­tala terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny ered­ményeket ért el. A közrendet és közbiztonsá­got, melyet az ellenforradalmi fegyveres bandák és e ban­dákban nagyszámban aktivi­zálódott, börtönből kiszabadí­tott fasiszta és közönséges bű­nözők megbontottak és veszé­lyeztettek, sikerült helyreállí­tani. Ezt követően az ország­ban megindult a közlekedés és a mindennapi termelőmunka folyamata rendes mederben folyik. .. .. E munkában a belügyi és honvédségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek — megállották helyü­ket, híven teljesítették köte­lességüket. Fokozatosan javít­ják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (minisztériumok, taná­csok) munkája is jelentős ha­ladást ért el. Mindennek ered­ményeképpen a kormányszer­vek és a tanácsigazgatási szer­vek irányító munkája s ezzel együtt tekintélyük az , állam­polgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szembeni erélyes adminisztratív intézke­désekkel párhuzamosan az ál­lamigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratizmus csökkentésére. A minisztériu­mok egy részének összevoná­sa, a központi hivatalok tiszt­viselői létszámának mintegy 45 százalékos, a megyei és já­rási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csök­kentése — helyesen — a köz­ségi tanácsok tisztviselői lét­számának mintegy 4 500 fővel való növelésével együtt került illetve kerül végrehajtásra. A határozott megtorló rend­szabályok alkalmazása az el­­lenforradalmárokkal szemben s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek le­faragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben, és ugyanakkor biztosítja a szo­cialista demokrácia továbbfej­lesztését a dolgozó tömegek javára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jö­vőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép ében­ségére és elszántságára az el­lenforradalom minden mozgo­lódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi esz­közökkel és uszító propagan­dahadjárattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegali­tásba vonulva, titkosan szer­vezkednek, újabb provoká­ciókkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igye­keznek gátolni a nép békés, alkotó munkájának fejlődését, a sebek begyógyításának mun­káját. Januárban például a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai támadást szervezett az iskolákban a népi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság véle­ménye szerint az államigazga­tási szervek munkája terüle­tén erősíteni kell a kormány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a külön­böző állami szervek kielégítő­en megoldhassák a rendes ke­rékvágásba került államélet sokrétű feladatát. Az ország életének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az állam­­igazgatási szervek működése mellett időszerűvé vált az ál­lamhatalmi szervek rendes, al­kotmányos tevékenységének megkezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államha­dalóban van az ellenforrada­lom eszmei-politikai befolyása alól. Az ellenforradalom ideoló­giájának, pártellenes, munkás­­osztályellenes, szovjetunióelle­nes nézeteinek (»­nemzeti kom­munizmus«, «semlegesség» stb.) végleges megsemmisítése pár­tunktól komoly további eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyor­sítása érdekében folytatni kell aktívaértekezletek, nyilvános pártnapok, gyűlések tartását, talmi szervek munkájával kap­csolatban a következő intézke­désekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumok, főhatóságok, valamint a budapesti és me­gyei tanácsok vezetőinek irá­nyítását, tájékoztatását és fel­adataik ellátása közben több segítséget kell nyújtani ré­szükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további ja­vítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatási és kulturális, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés, c) a belügyi, honvé­delmi és igazságügyi kérdé­sekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka te­rületén meg kell tenni minden szükséges­­intézkedést, hogy a munkásőrség, amelynek szer­vezése ezekben a napokban kezdődik az üzemekben, a bá­nyákban, az állami gazdasá­gokban és termelőszövetkeze­tekben, a munkás-paraszt ál­lamunk, szocialista rendünk és népünk vagyonának erős védelmező erejévé váljon min­den ellenforradalmi támadás­sal szemben. 5. Az ország törvényes rend­jének helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköztársa­ság legfőbb államhatalmi szer­ve, az országgyűlés minél előbb megkezdje törvényhozó tevékenységét. Ennek elősegí­tésére az országgyűlés vala­mennyi szervének haladékta­lanul el kell kezdeni munká­ját. Az Elnöki Tanácsban és a kormányban dolgozó párttagok kezdeményezték azoknak a je­lentéseknek és törvényjavasla­toknak kidolgozását, amelye­ket az alkotmány szerint az országgyűlés elé kell terjesz­teni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácsok (Bu­dapest és más városok kerüle­A magyar népnek, a munká­soknak, parasztoknak, értelmi­ségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenfor­radalmi támadás következtében megbénult termelőmunka meg­indítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmun­kában a bányász elvtársak ha­ladnak az élen. A széntermelés lendületes emelkedése, a napi 60 000 tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vérke­ringése megindításának legfőbb előfeltételét teremtette meg. A széntermelés emelkedése nyo­mán megindult a normális ter­melés mind a nehéz-, mind a könnyűiparban. A mezőgazda­­sági termelés a dolgozó paraszt­ság szorgalmas munkája ered­ményeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, valamint a közlekedés és­­ szállítás más területén a személy- és teher­forgalom helyreállt és állan­dóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli események ellenére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a ko­rábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereskede­lem ez év januárjában 10 szá­zalékkal, a szövetkezeti kiske­reskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biz­tosításában saját erőfeszítése­ink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép a gazdasági segít­ségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Február 1. i1, illetve a községek tanácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azon tagjai, akik az or­szággyűlésben s annak külön­böző bizottságaiban, a tanácsi szervekben s a tanácsok végre­hajtó bizottságaiban tagként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irányítása mellett az említett államhatalmi szer­vek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tárgyal­ják meg az alkotmányos mun­ka megfelelő politikai előkészí­tésének kérdéseit a napirend­­re kerülő konkrét kérdéseket és határozzák meg a pártcso­port tagjaira kötelező egységes álláspontot. 8. A Központi Bizottság üd­vözli a Hazafias Népfront me­gyei képviselőcsoportjainak már megkezdett működését. A képviselőcsoportok ülései álta­lában igen pozitívek. Hasznos tevékenységet folytat máris a Magyar Népköztársaság és vá­lasztóik javára képviselői mun­kája során a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a kép­viselői csoportok munkáját a Hazafias Népfront helyi bizott­ságai továbbra is rendszeresen irányítsák. A Központi Bizottság véle­ménye szerint szükséges a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csa, valamint annak Elnöksé­ge munkájának megindítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő vezetők közül néhányan maga­tartásukkal méltatlanná váltak a dolgozó nép bizalmára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbiek­nél jóval nagyobb azoknak a száma, akik korábban nem vol­tak ismert politikai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista forradalom hűséges védelmezőinek bizo­nyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmagasabb vezető szerveiben is. Szüksé­gessé vált az is, hogy a Haza­fias Népfront vezetésében, kü­lönböző szerveinek személyi összetételében változtatásokat hajtsunk végre és a népfront munkájába nagyobb mértékben vonjanak be a néphatalomhoz hű különböző párt­állású és pártonkívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint a kommunista és pártonkívüli hazafiak tömörülését nagyra ér­tékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a meg­tisztelő helyet, amely megilleti. 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség ér­kezett, s további 200 millió fo­rint értékű segítség szállítása indult meg hazánkba. Még a té­rítés nélküli segítségnyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 millió dollár értékű áruhi­tel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizá­ban nyújtott hitelsegítsége. Népünk munkája és a szocia­lista országoknak a proletárin­­ternacionalizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége, együttesen hozzásegített ben­nünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, s a na­gyobb arányú munkanélkülisé­get elkerüljük. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy az Intéző Bizott­ság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kor­mányintézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán, a ter­melés s a gazdasági élet helyre­­állítására általában, mint ezt a gyakorlati élet igazolta, helye­sek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a ko­rábban is súlyos tehernek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkeztek. Az ipar termelési költségei az el­lenforradalom előtti időkhöz képest, részben az indokolt bér­emelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indokol­at­­n felszámolása, a teljesítmé-­é nyek csökkenése és a teljesítő­­képesség rossz kihasználása következtében nagymértékben emelkedtek. Így az államnak az iparból a korábbinál jóval ke­vesebb a bevétele. De a megla­zult állami fegyelem következ­tében cserekent a lakosság adó­fizetése is. Ezeket a hiányos­ságokat sürgősen ki kell kü­szöbölnünk ahhoz, hogy a ba­ráti országok nagyszabású se­gítségét ésszerűen felhasznál­va, tartósan biztosítani tudtuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát és a külkereskede­lem egyensúlyát s ily módon megvédtük népünket egy eset­leges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen felté­tele annak, hogy teljes erővel hozzáj­árul­hassunk népgazdasá­gunk termelési szerkezetének átalakításához, a gazdasági ve­zetés decentralizálásához, meg­javításához, valamint a legha­­ladottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai el­maradottságunk felszámolásá­hoz és ezzel biztos alanyt te­remtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nén életszínvonalának és életkörülményeinek további következetes javítása számára. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommunista vezetők fő feladatai ma a kö­­ltezők: 1. A szocialista bérezés elvé­nek helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bér­­kifizetések megszüntetésével, a munkafegyelem­ megszilárdítá­sával és a termelés ésszerű megszervezésével biztosítani kell a munka termelékenysé­gének növelését és a termelési költségek lényeges csökkenté­sét. Vissza kell állítani az adófe­gyelmet, biztosítani kell a la­kosság adóinak pontos befizeté­sét. 3. A szocialista tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentralizálását a vál­lalatok, állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek önálló gazdasági vezetésének fejlesz­tését. Érvényesíteni kell a termelő­Az új viszonyok között a tö­megszervezetekben végzendő munka — a párt tömegkapcso­latai szempontjából — vissza­nyerte azt a nagy fontosságát, melyet Lenin tulajdonított ne­ki. A párt taglétszámának a munkásosztály tömegeihez vi­szonyított rendellenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége an­nak, hogy a pártnak az általá­nos célkitűzéseiért folytatott harcát — a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül — kiegészítsük a különböző tö­megszervezeteken keresztül a tömegekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk — szakítva a rossz, adminisztratív és bürok­ratikus vezetési módszerekkel — most alakítja ki a tömegszer­vezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetés­nek azokat az új formáit, ame­lyek a párt befolyásának érvé­nyesítése mellett biztosítják a tömegszervezetek működésé­­nek önállóságát is. A Központi Bizottság decem­beri ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet néhány fontos feladat megoldása még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politikai erődjeiben, az üzemekben, bá­nyákban és állami gazdaságok­ban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyö­keresen megváltozott. Minden fontos helyen megalakult, mű­ködik és fejlődik a pártszerve­zet. A munnkásosztály régi, ha­gyományos érdekképviselete, a szakszervezet is újjászervező­dött és megkezdte rendes tevé­kenységét. A munkástanácsok többsége is fokozatosan megta­lálja a törvényes rendeletekben előírt hasznos tevékenységének körét és formáit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politikai irányításával minde­nütt kialakuljon a pártszerve­zet, a szakszervezet és a mun­kástanács egymást szervesen kiegészítő, önálló és ugyanak­­kor összefüggő munkája. 2. A szakszervezetekkel kap­csolatban ma a legfontosabb feladat az, hogy a munkásosz­tály e régi szervezeteit — a ren­­dítetésszerű feladatuk, a bal­üzemekben egyrészről az igaz­gatók, főmérnökök, főagronó­­musok, főkönyvelők útján a központi irányítást, másrészről biztosítani kell a munkástaná­csoknak ezt kiegészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes arányok kialakítását biztosító új — 1958 január elsejével kez­dődő — hároméves terv kidol­gozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fejlesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati terve­ket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztése s egyben a közellá­tás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabad­felvásárlás és a szerződéses ter­melés megfelelő fejlesztését. A mezőgazdasági árrendszernek a közérdek figyelembevételével serkentenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági termelés általános és főleg szocialista irányú fejlesztése elősegítésé­re párt- és állami szerveink nyújtsanak kellő támogatást az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a termelőszövetkeze­teknek, hogy gazdaságaikat fej­leszthessék és gazdaságossá te­hessék. 7. A mezőgazdaság helyes irá­nyú fejlesztését egy mielőbb elkészítendő mezőgazdasági program kidolgozásával is biz­tosítani kell. 8. A Központi Bizottság he­lyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedéseit, a bányászok és ipari munkások bérének eme­lését és szükségesnek tartja a dolgozók számos további kate­góriájának, s elsősorban a mű­szaki értelmiségiek és a peda­gógusok kereseti viszonyainak rendezését. A bérügyi intézke­dések mértékének és időpont­jának megállapításánál azon­ban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők leg­főbb gazdasági érdekének, a fo­rint értékállandóságának védel­mét, nézók érdekvédelmének jó ellá­tásán keresztül — a munkásha­­talom szilárd támaszává te­gyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja a munkás­­osztály politikai egysége. En­nek tudatában szembe kell néznünk bizonyos — az ellen­­forradalmi hullám üledékeként visszamaradt — kedvezőtlen jelenségekkel és le kell küzde­­nünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjaiban is, több he­lyi szakszervezeti cso­portban is a munkásosztály egységével szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociálde­mokrata törekvések érvénye­sülnek, melyeket külföldi im­perialista körök is szítanak. Ezek leleplezése és elszigetelése egyik legfontosabb feladatunk. 3. A munkástanácsokkal kap­csolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges politikai befo­lyás maradványait is megszün­tessük. Másrészről viszont küz­deni kell a munkástanácsokkal szemben egyes helyeken még megnyilvánuló szektás elzárkó­zás helytelen politikája ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok ha­tásos és erős fegyverré válhat­nak, ha működésüket a magyar viszonyoknak megfelelően fej­lesztjük ki, segítséget nyúlhat­nak az üzemigazgatás bürokra­tikus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság és a termelés színvonalának javításában, az önköltség csökkentésében és mindezeken keresztül a dolgo­zók életszínvonalának reális emelésében. A termelés kettős irányítá­sának elkerülése érdekében meg k­ell találni a módját an­nak, hogy a pártszervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb kérdésé­vel foglalkozzanak, a termelés részkérdéseinek ellenőrzése pe­dig közvetve, a munkástaná­csokon keresztül valósuljon meg. 4. A nők közötti politikai munka általános követelménye továbbra is az, hogy hazánk öntudatos dolgozó asszonyai és leányai a társadalmi élet min­den területén, így a pártban és a szakszervezetekben, az állami és más funkciókban is megfe­lelő mértékben képviselve le­gyenek s aktív szerepet játsza­nak.­­ A nők között külön politikai­­munka ma az újonnan szerve­­­­zett Országos Nőbizottság irá­nyításával folyik. Hetek óta megjelenik a „Nők Lapja” is. A Központi Bizottság szükséges­ének tartja, hogy politikai jelle­gű, ugyanakkor a dolgozó nők­­ különleges kérdéseit is napi­­­­renden tartó nőmozgalmi szer­­­vezet alakuljon. E szervezet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irá­nyuló elgondolásokat sürgősen ki kell dolgozni. 5. A párt politikai munkájá­nak egyik központi kérdése ma és a jövőben méginkább az if­júság erkölcsi-politikai nevelé­sének és általában az ifjúság jelenéről és jövőjéről való gon­­­doskodás kérdése.­­ Az ellenforradalom csak ön­magát ámítja és csapja be, ami­kor azt állítja, hogy a magyar ifjúság nagy része az ő oldalán áll, vagy állt. Az azonban két­­­ségtelen, hogy az ifjúság sorai­­­­ban nagymértékben rombolt az­­eszmei zavar, a nacionalizmus­­ és más burzsoá nézetek. A ma­­­­gyar ifjúság ma működő, úgy- s nevezett rétegszervezetei (For­­­radalmi Ifjúmunkás Szövetség, IEPOSZ, MEFESZ, Diákszövet­­­ség) élén az ifjúság legjobbjai­­ eredményes munkát végeztek eddig is azért, hogy az ifjúság egy részénél érvényesült ellen­­forradalmi befolyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fejeződött be, ezt még továbbra is folytatni kell. A párt Központi Bizottságá­nak az a nézete, hogy az új, marxista-leninista világnéze­­­­tű kommunista nemzedék nek­i­vetése érdekében, továbbá azért, hogy a rétegszervezetek­re tagolódott ifjúsági mozga­lomnak átfogó politikai irányí- t­­ó szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista if­júsági szövetséget. E feladat , megoldását a magyar kommu­nista mozgalom, nagy kérdése­ként kell tekinteni és meg­felelő előkészítés után a Központi Bi­zottság e kérdés megvitatására összehívott ülésen kell megtár­gyalni. 6. A Központi Bizottság he­­­­lyesli és teljes mértékben tá­mogatja az Intéző Bizottság ál­tal elfoglalt, és a pedagógusok február 18-i országos megbeszé­lésén is elfogadott álláspontot, hogy a magyar úttörőmozgal­mat újjá kell szervezni. Az if­júság e szervezeténél a jövőben építeni kell az úttörőmozgalom nemes és kedves hagyományai­ra, s a múlt gyakorlatából fel­tétlenül ki kell küszöbölni a formális és felesleges, nem egyszer egyenesen káros voná­sokat. Az úttörőmozgalom a jövő­ben ne legyen sem a napi po­litikával foglalkozó szervezet, sem pedig a gyermek szabad­idejét teljesen igénybevevő második iskolai elfoglaltság. Az úttörőmozgalom segítsen feléb­reszteni a gyermeki lélekben azokat a nemes és szép érzése­ket és hajlamokat, amelyek a szocialista emberiesség szelle­mében formálják életüket, s a társadalomhoz való viszonyu­kat. Nyújtson a gyermekeknek gondolkodásukat és jellemüket fejlesztő kultúrált szórakozást és játékot, olyan vonzó és meg­nyerő formában, hogy az úttö­rő mozgalom a szülői és az is­kolai nevelés szerencsés kiegé­szítője és továbbfejlesztője le­hessen. Ehhez természetesen elengedhetetlenül szükség van a pedagógusok és szülők közre­működésére és szerető támoga­tására. 7. A különböző tömegszerve­zetek hivatottak a dolgozók és az egész lakosság sokoldalú igényeinek kielégítésére, s így társadalmi funkciójuk a népi demokrácia rendszerében igen jelentős. A kommunisták tár­sadalmi tevékenységének fon­tos része a különböző tömeg­szervezetekben végzendő mun­ka. A Központi Bizottság fel­hívja a párt tagjait, hogy a tö­megek bizalmából vállaljanak munkát és funkciót e szerveze­tekben. A tömegszervezetekben tevé­kenykedő kommunisták mun­kájának szervezettebbé tevése, megfelelő fejlesztése és irányí­tása érdekében az illetékes pártvezetőségek irányításával hozzák létre az MSZMP párt­csoportjait. (Folytatás a 3. oldalon.) III. Az államigazgatás üres államhatalmi szervek munkája IV. Gazdasági munka területén V.Tömegszervezeti munka te­ületén

Next