Zalai Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1959. december 1. zalai hírlap Az életszínvonalról , Elvtársak! Pártunk állás­pontja, amely az elmúlt há­­rom év alatt töretlenül érvé­nyesült, az, hogy a szocializ­mus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvo­nalának rendszeres emelkedé­sével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszínvonala ha­zánkban: az életszínvonal ,1949-re elérte az 1938-as évi színvonalat. Azt követően a legnagyobb horderejű ered­mény, hogy gyakorlatilag meg­szűnt a dolgozó osztályok éle­tének hajdani átka: a mun­kanélküliség A Horthy-rend­­szer idején évente átlag 200— 300 000, az 1928—33-as válság idején pedig 7—800 000 munka­­nélküli volt! Rendszerünkben az 1949-et követő tíz év alatt 650 000-rel növekedett a kere­sők száma, 1945 után 3—4 éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztsághoz képest elma­radt. 1958 végéig a munkások és alkalmazottak reáljöve­­delme 56 százalékkal, a pa­rasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások­ és alkalmazottak életszínvona­lában mutatkozott átmeneti elmaradást is. Az életszínvonal emelekedé­­sét jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztá­sának alakulása. Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás ná­lunk 1938-ban 33 kilogramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyan­akkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogramm­ról 21-re, cukorból 10,5 kilo­grammról 24,8-ra, tojásból 93 darabról 147 darabra növeke­dett. A sörfogyasztás az 1938- as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresére növekedett. Tudvalevő, hogy a Horthy-rendszer idején Ma­­gyarországon az egyszerű em­berek — Spanyolország és Tö­rökország dolgozóival együtt — a leggyengébben és legrosszab­bul táplálkoztak Európa népei között. Ma a helyzet a követ­kező: Olaszországban az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 2560, Jugoszláviában 2710, Franciaországban 2830, Auszt­riában 2950, a Német Szövet­ségi Köztársaságban 2970, Ang­liában 3210, és Magyarorszá­ Bátrabban támaszkodjunk a tömegek öntudatára, véleményére, lelkesedésére A gazdasági építésben előt­tünk álló feladatok közül a leg­fontosabbakat emelte ki Kádár János elvtárs, mivel a gazda­sági feladatokkal külön beszá­moló foglalkozik a kongresszu­son. Hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a szocialista társa­dalom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a há­roméves terv túlteljesíté­sével jó alapot kell terem­teni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági veze­tésben meg kell szüntetnünk a bürokratikus vonásokat és nö­velni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér­fizetés-, és prémiumrendsze­rünkben is van még tökéletesí­teni való. A tervező irodákban például olyan a jutalmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek nö­velik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasí­totta az illetékeseket, hogy dol­gozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervezők egyéni érdekeinek is és a nép­gazdaság érdekeinek is. Mind­máig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti törvények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én és 30- án na­pi 14, 16, illetve 17 000 sertést vásároltak fel, október elején és a következő napok­ban viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szep­tember 30-án zárul a negyedév, s a felvásárlókat a negyedév végéig elért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünkben még sokfelé van ilyen hátrafelé »ösztönző« erő. Feltétlenül meg kell őket szün­tetni. A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mér­tékben és bátrabban tá­­ma­szkodjanak fejlődésünk legnagyobb lendítő erejére, a tömegek öntudatára, vé­leményére és lelkesedésé­re. Vegyék figyelembe és haszno­sítsák a szocialista munkaver­seny, a szocialista brigád cí­mért küzdők mozgalmának ez évi nagyszerű tapasztalatait. A dolgozók az elmúlt két évben túlteljesítették a terveket, látni kell, hogy a fejlődés nagy len­dítő ereje mindinkább a dol­gozók növekvő szocialista társa­dalmi tudata. Gazdasági veze­tőink nagyobb mértékben hasz­nosíthatják népgazdaságunk ja­vára a szocialista országok együttműködésében rejlő lehe­tőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a fel­tételek gazdasági életünk fejlődésére. Az előttünk ál­ló feladatok megoldása ala­pot teremt népünk élet­­színvonalának további reá­lis emeléséhez is. A kongresszusi irányelvek ki­mondják, hogy a következő öt­éves tervben az egy főre jutó reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasz­tási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—45 száza­lékkal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörülményeinek hatékony megjavítását szolgál­ja az ötéves terv nagyszabású lakásépítési programja is. Köz­ponti Bizottságunk kezdemé­nyezte, hogy mindenek­előtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kor­mány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és magánerőből kétszáz­ötvenezer lakást, az utána kö­vetkező ötéves tervben 350 000- ret, majd az azt követően 400 ezer lakást kell építeni. A három ötéves terv te­hát összesen egymillió kor­szerű egészséges új lakást ad, ami azt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újon­nan épült lakásba költöz­het. Ezt másképpen úgy mondhat­juk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával minden igényjogosult család önálló la­káshoz jut. Az életszínvonal emelését szolgálja, hogy az öt­éves tervben jelentős a tartós fogyasztási cikkek termelése is. (Folytatás a 4. oldalon.) 3. (Folytatás a 2. oldalról.) ■gyár kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, — megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizott­ságot,­ létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövet­ségesünk segítségét kérte. — A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolul­tak voltak — folytatta Kádár János elvtárs és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szi­lárd elvi politikával és határo­zottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kel­lett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a Népköz­társaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szo­cialista forradalom harcosai­nak, a dolgozó népnek, de ül­dözni kellett az ellenforradal­márokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacio­nalizmus és a nemzeti gyűlöl­ködés szításával szemben fél­reérthetetlenül és nyíltan a Népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a munkás­nemzetköziség eszméivel lehe­tett harcolni. Az ellenforradal­márok »semlegességével« szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a varsói szer­ződés szervezetéhez mindad­dig, amíg arra szükség lesz, és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is, mire ala­pozzuk országunk politikai rendszerét. A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista­­leninista pártra, a szakszerve­zetekre, a Hazafias Népfrontra­­és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendszerün­ket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felke­lés időszakában bebizo­nyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtot­ta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egy­ségbe tömörítse a kommunis­tákat és mindazokat a párton­­kívülieket, akik az alapvető­­célok tekintetében - a szocializ­mus felépítése, az ország szu­verenitásának és függetlensé­gének védelme, a Népköztár­saság erősítése — egyetértenek. .Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront al­kotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommu­nisták mellett a pártért kivilt közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy ko­rábban más pártoknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívüliek volta­k. A nép életbevágó érdekei­­inek biztosítása megkövetelte, az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetőinek, ■szervezőinek és a gyilkosságo­kat elkövetőknek a megbünte­tését. Meg kellett viszont bo­csátani azoknak, akik főben­járó bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és fél­revezettek. Súlyos helyzetben és egy időben kellett a párt­nak két nagyon fontos felada­tot megoldania: szakítani a ko­rábbi hibákkal és leszámolni az ellenforradalommal. Pár­tunk képes volt erre és egy időben megoldotta mindkét ■feladatot. A bátor, nyílt és kö­vetkezetes marxista-leninista állásfoglalás és politika meg­hozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés vala­mennyi tanulságát és tapasz­talatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de ma­gáról az ellen­f­orrad­a­lomró­l el­mondható, hogy minden te­rületen vereséget szenvedett és a múlté. Kádár János elvtárs­­ itt em­lékeztetett a tavaly november­ben tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százaléká­nak támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. A Magyar Népköztársaság­­belpolitikai helyzetét a nyuga­lom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. A népi hatalom erősebb mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szoci­alizmus alapjai jelentősen kiszélesedtek, azóta a szo­cializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett vol­na létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szorgal­mas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szem­ben erősen elfogult nyugati sajtóban is­. Az utóbbi időben teret kapnak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. A reális­­szemlélet csak ja­vára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Ma­gyar Népköztársaságot. Mosta­nában az ilyen emberek, mi­közben­­szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, kü­lönböző képzelgésekkel áltat­ják magukat. Azt mondják, ellentétek vannak a pártban. Pártunkban egység van, és ha el­lenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell várniok. Más re­akciósok eszelősségükben ah­hoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embe­reknek, ha egyáltalában képe­sek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bí­zunk abban, hogy még a hideg­háborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapita­lizmus és fasizmus Magyaror­szágon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből, és ne­kik is jobb lesz. «Hrucsov és Eisenhower megegyeztek.» Mi ■tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr né­hány dologban megegyeztek és reméljük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenhower találko­zóból és tárgyalásiból, nem tudni, milyen alapon kapita­lista, fasiszta Magyarország születik, legalább is erősen té-Kádár János elvtárs beszá­molója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen is­mertette a második világhábo­rú és az ellenforradalom okoz­ta gazdasági károkat. A má­sodik világháború például Ma­gyarország gazdaságában 300­­milliárd forint érté­kű kárt okozott, vagyis az akkori szín­vonalon számítva, öt év nem­zeti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden eredményét megsemmisítette. ■ Az ellenforradalom gazda­sági «adománya» 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításá­nak ügyét.­­ A népgazdaság már 1957 vé­gére helyreállít, a termelés színvonala és a dolgozók élet­­színvonala már akkor megha­ladta az ellenforrdalom előtti utolsó normális év, 1955 szín­vonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocia­lista rendszer és a szocializ­mus nemzetközi szolidaritása képes. A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelőszövet­kezetek megszilárdítására, to­vábbá arra, hogy nagyobb len­dületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizott­ság márciusi határozata hatal­mas visszhangot keltett a dol­gozók tömegeiben. Felajánlá­saik végösszege — bár a gyá­rak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatosságot tanúsított — a szocialista ipar­ban 3,2 milliárd forintnyi ér­té­ket tett ki. Még a felajánlá­soknál is több és szebb azon­ban, hogy dolgozóink november ele­jéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették, összesen 3,1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesí­tése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, pa­rasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehe­tetlenség bármelyiket is ki­emelni. A munkásbrigádo­k, a mezőgazdasági dolgozók bri­gádjai, vagy az úgynevezett komplex brigádok, amelyek­é ved. A közmondás az ilyenre azt mondja: »­Éhes disznó mak­ikat álmodik.­« Megint más reakciósok re­ményeiket ahhoz fűzik, hogy­­kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok .. .» Erről a kérdésről érdemes egypár ko­molyabb szót váltani. A szov­jet csapatok ma Magyarorszá­­­gon nem belpolitikai okokból,­­hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi kér­désektől függően tartózkod­nak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerződés szervezeté­ben egyesült országok kormá­nyaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapa­tok egyidejű és kölcsönös visz­­sza­vonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokra­tikus országok ellen. Világo­san megmondtuk nem egyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon állomásoz­ni, ameddig a nemzetközi hely­zet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszélgetéseket­­illeti, hogy mi lesz, ha a szov­jet csapatok kivonulnak Ma­gyarországról, megmondhat­juk, a reakción az sem fog se­gíteni. A szocialista forradalom magyarországi erői meg­tanulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerünket a belső el­lenséggel szemben. Ha a reakciósok újra vereked­ni akarna­k, nem leszünk elle­ne, mert a magyar népnek van ■ereje és még van elegendő tör­leszteni valója is az ellenfor­­radalmárokkal s szemben. A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük el az árulást, sem az osztály­ellen­sé­get, sem az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunkat, rendszerünket. Tovább erősít­jük a munkásosztály szövetsé­ben fizikai és szellemi dolgo­zók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el — Különösen örvendetes a fiatal dolgozók legöntudatosabbjai­­nak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági export­brigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — m­ondotta Kádár János elvtárs. A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavasszal nagy­szerű dolgoknak voltunk ta­núi. Újságjaink hírt adtak ar­ról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Cseh­szlovákiában szocialista brigá­dok alakítását kezdeményez­ték a dolgozók. Ezeket az új­sághíreket követően mintegy két-három héten belül minden központi kezdeményezés nél­kül, egyidejűleg az ország kü­lönböző részén százszám­ra alakítottak brigádo­kat, amelyek a­­«szocialista brigád« címének elnyeréséért versenyeznek. Ezek a brigádok — igen helyesen — a terme­lési célokon és a munka fej­lesztésén kívül a szocialista magatartás és erkölcs fejlesz­t­gét a többi dolgozók rétegeivel­­ is. A­ Hazafias Népfront moz­­­­galmi erejére támaszkodva, to­­­­ovább szélesítjük a nemzet va­­­­lamennyi alkotásra képes erői­nek egyesítését. Tovább fej­lesztjük rendszerünk demok­ratizmusát. Érvényesítjük a demokratikus centralizmus el­vét az államéletben is. A tör­vényt tiszteletben tartó állam­polgárok jogai a jövőben to­vább bővülnek. Ugyanígy to­vább bővülnek a helyi állam­­hatalmi szervek önkormány­zati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását. Népköztársaságunk alkot­mányban rögzített szervezete, az országgyűlés és a helyi ta­nácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesztet­tük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját. Megnöve­­­kedett politikai, gazdasági és­­kulturális szerepük. Bővült­­hatáskörük és az a törekvé­sünk, hogy ez a jövőben még­­inkább bővüljön. A helyi tanácsok hatás­körének ésszerűtb bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült hely­reállítani a Magyar Népköz­­társaság törvényes belső rend­jét, a belpolitikai helyzet jó és kielégítően fejlődik a köz­rend és a közállapotok olya­nok nálunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egy­ségének, helyes politikájának, ,a párt és a nép összeforrottsá­­­gának, a munkásosztály vezet­te nemzeti tömörülésnek kö­szönhető. Rendszerünk és tár­sadalmunk belső erejének for­gása, hogy a párt mint vezető ■erő, képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását.­­­lésén is munkálkodnak. Ma már mintegy három és fél é­s négyezer ilyen brigád dolgozik az országban. ■ : Az évi terv első háromne­­­­gyedének teljesítése a követ­­­­kező képet mutatja: 1 A mezőgazdaságban megszi­­­­lárdítottuk a termelőszövetke­­­­zeteket.­­ Az ipari termelés 12 száza­­­­lékkal, a termelékenység 4 százalékkal növekedett a­­ múlt év azonos időszaká­hoz képest.­­ A kiskereskedelmi forgalom­­ 10 százalékkal, a lakosság ösz­­­­­zes pénzbevétele 8 százalék­­­­kal, a lakosság takarékbetét­­­ állománya 69 százalékkal ma­­­­gasabb, mint egy évvel ezelőtt­­ volt. Az első háromnegyed év ös­­­­­szes eredménye azt mutatja, hogy az ipari termelés, az ön­költség és valószínűleg a ter­melékenység tekintetében is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató tekintetében egy évvel hama­rabb elérjük a hároméves terv­ben 1960 végére tervezett szin­■ téte­gen ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munkások és alkalmazottak összes bér­alapjára 41,9 milliárd forintot fizettek ki, a béren kívüli jut­tatások összesen 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem minden dolgozó em­­­bernek úgyszólván térítés nél­kül nyújt egyéb szolgáltatáso­kat is: 1938-ban például a la­kosságnak még csak 31 száza­lékát vonták be a társadalom­­biztosításba, ma már 71 száza­lékát! Az orvosok száma a felszabadulás óta 40 százalék­kal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszony­latban a legjobban: 10 000 la­kosra 17 orvos jut, de hazánk is kiállja az összehasonlítást ■bármely országgal. Míg Fran­ciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyar­­országon 14 orvos jut 10 000 lakosra. Kádár János elvtárs hangsú­lyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasz­talataik alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bi­zottság és a kormány milyen következetesen érvényesíti ál­láspontját az életszínvonal fej­lesztésében. Már 1957-ben 14— 16 százalékkal emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére, a parasztság reáljöve­delme pedig 8—10 százalékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat álla­pítottunk meg Bevezettük a nyereségrészesedés rendszerét is. 1953 elején nyíltan meg­mondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell felhasználni, hogy az elért ered-­i­ményeket megszilárdítsuk, a­­ termelés fejlesztésével alátá­masszuk. A tömegek megértet­ték, helyeselték és támogatták ezt az állásfoglalást, így a tavalyi tervet a várt­nál jobban teljesítettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emelhettük. A tavalyi jó eredmények alap­ján­­a Központi Bizottság napi­rendre tűzhetett néhány meg­oldást sürgető kérdést. A Poli­tikai Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresszusnak, hogy a hatá­rozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely összefüggés­­ben van az életszínvonal alaku­lásával. A határidő 1959 első félévében volt­ A végrehajtás: 1959 január elsejével 25 000 ala­csony keresetű munkás kapott 8—15 százalékos fizetésemelést. Az egészségre különösen ártal­mas munkak­örökben 50 000 dol­gozó munkaidejét csökkentet­tük­. Ugyancsak január 1-én 82 ezer pedagógus fizetését emel­tük jelentősen. Február elsejei hatállyal lépett életbe 55 f01­ egészségügyi dolgozó fizetésren­dezése. Január elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket ne­velő nők és a többgyermeke­sek családi pótlékát. Mindez évente egymilliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az életvi­szonyok, van értelme a munká­nak, mert­­mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesztésé­­re, vagyis a jövendő magasabb éleszínvonalának emelésére for­dítjuk. Kádár János elvtárs előadói beszéde III. A hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni az ötéves tervhez

Next