Zalai Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

S. Az Országház Munkácsy termében hétfőn, a Magyar Sajtó Napja alkalmából kitüntetéseket nyújtottak át. A kitüntetések átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP politikai bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szakasíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Neményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. A kormánykitüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára nyújtotta át. Munka Érdeméremmel tüntették ki Bognár Károlyt, a Népszabadság szerkesztő bizottságának helyettes vezetőjét, Darvasi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetőjét, dr. Garam Józsefet, a Figyelő című hetilap főszerkesztőjét, Padi Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagját, Várnai Miklóst, a Magyar Rádió és Televízió agitációs propaganda főosztályának vezetőjét. Több újságíró, közöttük Kerkay László, a Zalai Hírlap felelős szerkesztője a Szocialista Munkáért érdemérem, illetve Munka Érdemérem kitüntetésben részesült. Benke Valéria művelődésügyi miniszter első ízben nyújtotta át a Rózsa Ferenc-díj oklevelét, emlékérmét és a velejáró pénzjutalmat. Rózsa Ferenc-díj kitüntetés-ben részesültek: 1. fokozat: Rényi Péter a Népszabadság szerkesztő bizottságának helyettes vezetője, Baktai Ferenc, a Népszava rovatvezetője. 2. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője, Ruffy Péter, a Magyar Nemzet főmunkatársa. 3. fokozat: Dutka Mária, a Magyar Nemzet munkatársa, Grandpierre Lajos, a Hajdú- Bihari Napló felelős szerkesztőhelyettese. Kristóf István beszédet mondott a kitüntetések alkalmából. — Ma milliók hallgatják a rádiót, olvassák lapjainkat, s milliók tekintenek elismeréssel arra, ami jó ebben a munkában. Él bennünk a várakozás, az igény, hogy sajtónk dolgozói a nép odaadó szolgálatában állandóan javítsák munkájukat. Ez a megtisztelő várakozás nagy felelősséget ró a sajtó munkatársaira, akik ezt büszkén és örömmel vállalják, mert annak hangsúlyozását jelenti, hogy újságírók, lapot előállító nyomdászok, a rádió és televízió műszaki dolgozói, a lapot a tömegekhez eljuttató terjesztők, postások, magasztos ügy szolgálatában fáradoznak. Harcoljanak a sajtó munkatársai bátran az élet új és haladó jelenségeinek győzelemre juttatásáért: tegyék mozgósító erejűvé azt az alapvető igaz-, ságot, hogy a nép jobb élete,, hazánk gazdasága, ereje a jobb munkától függ. Építő bírálattal megalkuvás nélküli lépjenek fel a szocializmus építése útjában álló lazaságok és fegyelmezetlenségek, fogya- tékosságok és mulasztások ellen. Tekintsék fontos felada-tuknak, az új, a szocialista ember jellemének, erkölcsének, tudatának állandó formálását, harcoljanak az önzés, az ön-4 hittség és megannyi egyéb,a múltból ittmaradt, a szocialistás embertől idegen, káros tulaj- donság ellen. Kívánom, hogy soha nem fe iledve nagy elődeik példamuta- tását, állandóan tanulva és me-4 rítve a magyar sajtó forradal-4 mi hagyományaiból, munkál-4 kódjának tovább népünk ja-vára. " A kitüntetettek nevében Ár-kus István, a Népszabadság rovatvezetője mondott köszöne- 4 tét. (MTI) 4 Kitüntetések a Magyar Sajtó Napja ! ZALAI HÍRLAP Moszkvába érkezett az MSZMP küldöttsége Moszkva. (MTI) Az európai szocialista országok kommu- nista és munkáspártjainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tapasztalat-csere tanácskozására hétfőn délelőtt Moszkvába érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP politikai bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a szovjet főváros kievi pályaud-varán megjelent Leonyidj Brezsnyev, a Szovjetunió Kom- munista Pártja Központi Bi-zottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, to- vábbá a Központi Bizottság és a Szovjetunió külügyminiszté- riuma több felelős munkatársa. Jelen volt a küldöttség fogadásánál Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá a nagykövetség több felelős munkatársa. Az algíri pártülők továbbra is ellenszegülnek De Gaulle-nak Párizs (MTI). Az Algírból érkező hírek alapján párizsi politikai megfigyelők valószínűnek látják, hogy a lázadás városában napokon belül helyreáll a rend. A jelek arra mutatnak, hogy a lázadás vezetőinek egyike, a kávéháztulajdonos Ortiz lába alól kicsúszik a talaj, csapatai mindinkább leolvadnak és csak a fasiszta diákvezér-képviselőnek, Lagaillardnak az egyetem épületében elbarikádozott lázadói készek a további ellenállásra. Taktikájuk abban áll, hogy napról napra tömegeket toboroznak barikádjuk köré, szinte fizikai és erkölcsi fedezetül a katonaság esetleges támadása ellen. Nem átallják golyófogónak felhasználni a tömegben jelenlévő asszonyokat és gyermekeket, másrészt azt akarják bizonyítani, a tömeg ismételt felvonultatásával, hogy Algír népe melléjük áll. Vasárnap is azért adta ki a jelszót Lagaillarde rádiója, hogy Algír folytassa a sztrájkot A hatóságok utasítására viszont hétfőn a város életét egy héten át megbénító sztrájkot abba kellett hagyniuk. A hétfő reggeli jelentések szerint már közlekednek az autóbuszok, kinyitották a kávéházakat ,az üzleteket, az utcákon megjelentek a szemeteskocsik és az iskolák is megnyitották kapuikat. Ha a sztrájk valóban végetér, az algíri tömeg nem ér rá majd a barikádok közelében tüntetni, s a lázadók elszigetelődnek. Mint jelentettük, vasárnap a délutáni órákban heves összetűzésekre került sor — egyelőre puszta kézzel — az ejtőernyősök ,idegenlégiósok és a tüntetők között. Az Aurora közli egy Algírba vezényelt egység kapitányának nyílt okozatát: »Csapatomnak egy nap alatt több sebesültje volt Algírban, mint a harcokban Kabülföldön egy egész hónap alatt. Leváltottak egy ejtőernyős tábornokot Miután vasárnap délben leváltották Gracieux tábornokot, az ejtőernyős hadosztály parancsnokát és azok után, hogy Crepin tábornok (Massu utóda az algíri hadtest élén) felhatalmazást kapott a rend helyreállítására, egész nap katonai erősítések érkeztek Algírba. Páncélautók tűntek fel aárosban, feltűntek az idegenlégió gyalogsági egységei is és általában megfigyelhető volt. Olyan csapatokat vontak össze, amelyek eddig még nem jártaklgírban és amelyek tagjainak így nem lehetnek baráti kapcsolataik az algíri lakossággal. A barikádok közül rendkívül megerősítették a katonai egységeket, az éjszaka folyamán pedig szögesdrót akadályokat vontak köréjük. Az előkészületekből a lázadók arra következtetnek, hogy küszöbön áll a katonaság rohama. Egész napon át arra szólították fel Algír velük rokonszenvező lakosságát: Vonuljanak a barikádok közelébe és akadályozzák meg a katonák támadását. Válaszul a katonai hatóságok egész nap cáfolták a támadás hírét. Elzárják az utánpótlást a lázadók elől Pillanatnyilag Párizsban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a hadsereg szorosabbra zárja a gyűrűt a lázadók »erődje« körül. Megakadályozza ,hogy emberben, hadianyagban és élelmiszerben utánpótlást kapjanak és kivárja, amíg a lázadók önként kiürítik állásaikat. Lagaillarde erre kevés hajlandóságot mutat és vasárnap kijelentette: A csata csak most kezdődik! Az algíri lázadás fasiszta vezére nyilván abban is reménykedik, hogy az anyaországban lévő francia erők megmozdulnak. Szemmel láthatólag a francia hatóságok is tudatában vannak az anyaországi fasiszta csoportok készülődésének. Erre vall, hogy tovább tartanak a rendőri házkutatások, előállítások, a szélsőjobboldali és fasiszta szervezetek ,társadalmi egyesületek körében. Vasárnap este nyilvánosságra hozták, hogy Észak-Franciaország városaiban nagyarányú fegyvercsempészésnek jöttek nyomára: Algírba csempészték a fegyvereket, a lázadók és a velük rokonszenvező ultrák ellátására. A kormány még mindig ingadozik A francia demokratikus közvéleményt viszont rendkívül nyugtalanítja, hogy a kormány szemmel láthatóan »adagolja« intézkedéseit, amikor a szélsőjobboldal ellen fellép, ugyanakkor intézkedéseket hoz a baloldal ellen is. A lapelkobzások tovább tartanak. Vasárnap Lille-ben elkobozták a kommunista Liberté példányait. Hétfőn, Párizsban a haladó Lebérations számai kerültek ugyanerre a sorsra. ( N kommunisták cselekvésre sürgetik a demokratikus erőket! Franciaország válságos napaiban a dolgozók egyre nagyobb bizalma nyilvánul meg a Francia Kommunista Párt iránt. Ennek jele, hogy az utóbi bi napokban többszázan léptek a pártba. A Francia Kommu- nista Párt Központi Bizottsága? kedden összeül a Párizs melletti Montreuilben. Waldecke Rochet, a párt Központi Bi? zottságának titkára és Politikai Bizottságának tagja számol be a fasizmus elleni egység- akcióról, az algériai békéért és? az algériai nép önrendelkezési? jogának gyakorlati alkalmazád? sáért folytatott harcról. ? A nép a lázadás ellen van" — szögezte le vezércikkében az Humanité. Emlékeztet De’ Gaulle tábornok pénteki rádió-? beszédének egy mondatára:? »mindenkitől azt kérem, támogasson engem, bármi történjék? is.« A köztársasági elnök ál? tal kért népi támogatás nem? marad el — írja a Francia? Kommunista Párt lapja —, ab? ban a mértékben, ahogyan haj? landónak mutatkozik az ön-? rendelkezési jog politikájának? tettekre váltására. ? A Francia Kommunista Párt lapja leszögezi: a hatalom csak akkor erős, ha elszántan a nép) re támaszkodik, a nép pedig? azt akarja, hogy végezzenek az? algíri lázadással és sújtsák példás büntetéssel a lázadás felelőseit. A nép azt akarja,? hogy franciaországi bűntársai? kat, a lázadók védelmére kel? teket is térítsék észre, akár a fasiszta mozgalmakról van szó,? akár a hadsereg és a rendőrség? kétes elemeiről, vagy azokról a* politikusokról, akik mindeddig fennen hangoztatták kapcsola? taikat a pártütőkkel. VI. Ha Fabricius uram, Lőcse *" város egykori híres-neves főbírája, ugyancsak csodálkoznék, ha netalán sírjából feltámadva körülnézne szeretett pátriájában. Mégpedig amiatt nyitná tágra szemeit, hogy városának képe híven őrzi a múltat. Bár az emberek már nem kordován csizmában, aranysújtásos ruhában, kócsagtollas kalapban, vállukon kacagánnyal járnak, mint Fabricius uram idejében, de a házak, terek, utcák ébren tartják a hősi kor iránti méltó emlékezetet. Fabricius uram korában sem tartották jobb állapotban a lőcsei dóm merészen égbe törő gótikus íveit, nem becsülték meg különbül milliókat érő világhírű aranyoltárát, mint ma. A híres, jó borospincéjű, freskókkal színesített városháza mellett, áll még a pellengér. Ketrecéből éppen csak bíró uram tragikus sorsú lánya, Patrícius Krisztinka hiányzik, akit tulajdon apja záratott oda, mert becsületét, hazáját, felülhelyezte szülői érzelmein is. Vitéz Korponay János harckapitány felesége, Júlia, a csodálatos szépségű, de lelkében kiismerhetetlen „fehérasszony« pedig a Thurzi házban pontosan úgy tennt mindent, mint amikor találkára várta Andrássy bárót, a »kocsmagenerálist« és árulásra ösztönözte a csélcsap Bellevill« lovagot Amikor Lőcsén jártam — bár még sohasem láttam ezt a gyönyörű várost — úgy éreztem minden utcája, háza ismerős Bizonyára azért, mert Jókai sírása a városról ma is helytálló. Lőcse, a város falain kívül épített új lakótelepektől elekintve, megmaradt minden szépségével, érdekességével, tiokzatosságával együtt a jelentek és megmarad még sok-sok évszázadig az utókornak. Ez azonban nem egyedülálló elenség. Szlovákiában bármerre visz a kíváncsi idegen útja, mindenütt történelmi levegő engi körül, s az egyes műemlékek tegrelmeztetően mutatják:tt olyan nép él, amely óvja, ápolja, megbecsüli őseinek munkáját, alkotásait, kultúráét. Láttam Trencsén várát járam a Késmárk melletti Cereny Klostorban (Vörös kolosor) lenyűgözött a kosicei Ersebet dóm nagyszerű látványa, csodálkoztam a késmárki atemplom mesteri, művészi megszerkesztésén, feltekintetem Nyitra várának magas faaira, s tűnődtem a finomíveésű Andrássy mauzóleumban hírhedt »kocsmagenerális« ranyszívű feleségének keserű orsán. De még tán a tizedészét sem ismertem meg a Műemlékvédelem nak az ezernyi kultúrtörténeti emléknek, amelyet Szlovákiában járva, mindenkinek látnia kellene. De etizedrészből is felismerhettem, hogy milyen óriási jelentősége van a műemlékek megbecsülésének. — A külföldiek előtt érthetetlen — mondotta Zdenek Pavelka barátom, szállónk üzletvezetője, amikor a műemlékek kérdéséről beszélgettem vele — hogy a Szepességben miként maradhatott annyi gyönyörű gótszvű műemlék és a középkori városaink képe csak csekély változáson ment keresztül. Különösen azért nem értik ezt, mert valamikor úgy vélték, Szlovákia népe csupa földet túró kisgazda, pásztor vagy tutajos, akik nem lehetnek alkalmasak a kultúrtörténeti emlékek megóvására. Nos, ez tévedés. A szlovák ember igenis meg tudja becsülni elődeinek alkotásait. Valahogy ez lelki szükséglet kérdése is. Egy-egy kastély, nemesi kúria, régi lakóház, vár, templom, harangtorony, falurész, festmény, szobor, népművészeti, iparművészeti tárgy, őseink politikai, gazdasági és kulturális életének és fejlődésének bizonyítéka. Feltárják és bizonyítják elődeink tevékenységének okait és következményeit, az akkori mesterek és segédek művészi, szakmai ügyességét. Jóllehet ugyan, hogy a vár, a kastély vagy az egyéb értékes, ma műemlék jellegű épület, festmény, szobor és más az arisztokráciáé, a gazdagoké volt, de a nép építette, a dolgozó emberek nem fékeztek érte. S ma már ezt egyre jobban tudja mindenki nálunk. A múlt tanít és hazafiságra nevel. Ezért őrizzük hát mi szeretettel és gondoskodással műemlékeinket. Il t tévedés lenne azt hinni, csak Zdenek barátom és legfeljebb még néhány széles látókörű ember gondolkodik így erről a kérdésről. Meg kell vallani őszintén, mind az 1958-as, mind az 1959-es csehszlovákiai utamat figyelembe véve, bármerre jártam, mindenütt azt tapasztaltam, hogy a csehszlovák emberek sokkal jobban ismerik, becsülik, védik műemlékeiket, mint teszem azt történik és különösen tötént ez nálunk. Különösen a felszabadulás utáni évek hoztak forradalmi előrehaladást ebben a kérdésben. A kultúrjavak, műemlékek karbantartásáról az állam bőkezűen gondoskodik. Sőt megokolt esetben a magántulajdonban lévő műemlékek karbantartási és felújítási költségeihez is hozzájárul A műemlékek jó állapotáról, sértetlenségéről és helyes kihasználásáról gondoskodni nem csekély és főleg nem »olcsó« feladat. A második világháború alatt 81 műemléki épületegység tönkrement Szlovákiában, 180 alaposan, 465 részben megrongálódott. E károk összege meghaladta a 344 millió koronát. A felszabadult csehszlovák nép évenként 100 millió koronánál is többet költ a műemlékek újjáépítésére, felújítására, karbantartására. Hogy ezt mennyire gondosan és lelkiismeretesen teszik, bizonyítja Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnökének erre vonatkozó nyilatkozata: »Kötelességünk régi, művészi értékkel bíró műemlékek felújítása, védelmük, s megsemmisülés elleni biztosításuk. Ha ezt elmulasztanánk, utódaink joggal illethetnének szemrehányással és mi saját magunknak sem bocsáthatnánk ezt meg.« Vége Fabricius Krisztinka ebben a ketrecben szenvedte el szörnyű büntetését. De változnak az idők, a szokások, s a pellengér, amelyre egykoron minden lőcsei asszony rettegve tekintett, most az érdekességeket kereső turisták kedvenc fotótémája A kosicei dóm hatalmas arányai mellett eltörpül a környezet. Csak csodálni lehet az építőművészet ezen csodálatos remekét és tisztelni építőmesterei emlékét 1960. február 2.