Zalai Hírlap, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

8 Az MTI kiküldött munkatár­sa jelenti: A 17. nyári olimpiai játékok keddi versenynapjának két ér­dekes és kiemelkedő eseménye volt: két újabb szovjet arany­érem. Mindkettő a szovjetek részére eddig eléggé idegen számban, az országúti kerék­páros viadalon és a férfi tőr­vívásban. Az olasz lapok fel­tűnő beállítottságban és igen sokat foglalkoznak a két ese­ménnyel, különösen — mivel Olaszországról van szó — a kerékpáros olimpiák történe­tében eddig egyedülálló ese­ménnyel, hogy a klasszikus tá­von és az Olaszországban oly népszerű sportágban ezúttal nemzetközi eredményekkel nem dicsekedhető szovjet sportolóknak sikerült megsze­rezni az elsőséget. Kapitonov teljesítménye iga­zán nagyszerű volt — körülbe­lül ez a lapok általános meg­állapítása —, és megmutatta, hogy olyan képességekkel ren­delkezik, mint az erő, a gyor­saság és az állóképesség, még a hatalmas hőséggel szemben is. Hajrája méltó volt a leg­­nagyobbakéhoz. Taktikai té­ren szinte tökéleteset nyújtott. Kapitonov a szovjet hadsereg 28 éves főhadnagya — noha nem dicsekedhetett eddig nemzetközi sikerekkel — még­is a szovjet sport egyik csil­laga.* A másik versenygyőztes, a férfi tőrvívás első helyezettje, Zsdanovics. Huszonkét éves, robusztus alakú, százados, le­­ningrádi születésű, s ugyanitt a pedagógiai főiskola hallgató­ja A vívás mellett szívesen foglalkozik más sportokkal is, így­­például atlétikával. Hét évvel ezelőtt lett tőrvívó, Mel­­bourneben még eléggé tapasz­talatlan volt, úgy hogy ott nem került be a döntőbe. Az újdonsült bajnok, amikor­­in­­terjú-tűz­ alá vették, szembe­­szá­llt azoknak a nyugati szak­értőknek a véleményével, hogy a keleti, így a szovjet iskolát is elsősorban az erőre ala­pozzák. Ez „primitív” érté­kelés — hangsúlyozta. A szov­jet vívóiskola három alapvető tényezője a technika, a taktika (inte­lligencia) és az erő. Zsdanovics néhány hónap­pal ezelőtt Rómában verseny­zett nemzetközi viadalon, s akkor kétszer is kikapott Fü­­löptől, őt tartotta — mint is­mételten hangsúlyozta — leg­nagyobb ellenfelének. Megfe­lelően készült is ellene, hiszen ismerte már a magyar verseny­ző erényeit és hibáit, s ennek eredménye lett, hogy ezúttal legyőzte, és elütötte őt a dön­tőbe jutástól. * Romanov a Szovjetunió olimpiai bizottságának tagja meghívott több olasz sportve­zetőt, hogy töltsenek egy hóna­pot az olimpiai játékok után Moszkvában, ismertessék a szovjet sportvezetőkkel, a ti­zenhetedik nyári olimpiai já­tékok előkészítését, szervezését, lebonyolítását. Az olimpiai falu talált tár­gyak osztályán napszemüveg­ből, szemüvegből és különböző más dolgokból valóságos domb magasodik. Legutóbb például egy John Roedes nevű sporto­lót keresnek körlevéllel, aki­nek a pénztárcáját találták meg 510 dollár értékkel. * Szerdán délelőtt eléggé üres volt az olimpiai tábor, amikor az MTI munkatársa oda láto­gatott. Az atléták az olimpiai stadionba mentek a 800 m-es síkfutás selejtezőire. A többi sportág részvevői pedig vagy a városban sétáltak, vagy edzet­tek, úgyhogy az olimpiai falu­ban csak alig néhányan tartóz­kodtak a magyarok közül. Egy nyugszékben heverészett Pó­lyák Imre, aki most a magyar sport egyik nagy reménysége aranyéremre, hiszen eddigi szereplése előlegezi neki ezt a bizalmat. Mint ismeretes , Pólyák ki­tűnően kezdett a kötöttfogású birkózásban. Első ellenfelét kétvállra fektette, másod­szó: erőnyerő volt, azután egy ma­rokkói birkózónak kellett meg­hajolnia nagy tudása előtt és végül legyőzte Virupajevet is, legnagyobb szovjet ellenfelét. Elmondta erről, hogy ez volt a legnehezebb mérkőzése, mert a szovjet birkózó döntetlenre ment. Neki ez is elég lett vol­na ugyanis ahhoz, hogy beke­rüljön a döntőbe. — Remélem a folytatás, illet­ve befejezés is úgy sikerül majd, mint a rajt, s akkor az eredmény nem marad el. * A labdarúgók is készülődnek újabb mérkőzésükre, a csütör­tök délutáni — most már az olasz fővárosban a Flaminio­­stadionban 16 órai kezdettel sorra kerülő franciák — elleni találkozóra. Az eddigi két mérkőzés ta­pasztalatait bőven értékelték a játékosok a szakvezetőkkel együtt, és ennek eredménye­ként a csütörtöki csapatban egy-két helyen változás lesz. Faragó még mindig nem tel­jesen egészséges — ezt mutatta egyébként a Peru elleni mér­kőzés is, amelyen mind a két gólban erősen „benne” volt Éppen ezért a szakvezetők most Törökre bízzák a kapu őrzését. Szó van még arról is, hogy Novák helyett Dudás lesz a jobbhátvéd. A franciákról most már van­nak a magyar vezetőknek is­mereteik, mivel Barótis Lajos szövetségi kapitány ott volt az első mérkőzésükön Peru ellen. És azt tapasztalta, hogy erő­teljesek, atlétikusan jól képzet­­tek és igazi angol típusú fut­ballt játszanak. Kiemelkedő já­tékosuk azonban nem igen van. A magyar csapat jobbnak lát­szik, s ezért vennie kell ezt az akadályt is. Baróti Lajos szövetségi ka­pitány elmondta, hogy a labda­rúgó tornán az eddigi legna­gyobb meglepetés a lengyelek­nek a dánok elleni veresége volt. A továbbiakon mint,­gy tippelés­t tett a következő mér­kőzésekre és véleménye sze­rint a középdöntőben olasz— jugoszláv és dán—magyar ta­lálkozóra kerülhet sor. Hozzáfűzte véleményéhez még azt is, hogy titkos „érzé­se” szerint a magyar—jugo­szláv döntőt vár az olimpiai stadionban. A labdarúgó tornával kap­csolatban egyébként meg kell jegyezni, hogy a csütörtöki ta­lálkozókkal befejeződnek a csoportmérkőzések. Utána pár­napos szünet következik, majd szeptember 5-én Nápolyban kerül sor az egyik középdön­tőre — az első és a második csoport győztesei között — ha­todikon a harmadik és negye­dik csoport győztesei mérkőz­nek Rómában. Ezen az esti mérkőzésen remélhetőleg a ma­gyar csapat is pályára lép. Ez­után szeptember 9-én bonyolít­ják le a mérkőzést a harmadik, negyedik helyért, és egy nappal később az olimpiai arany­éremért.* Nemcsak utaznak Budapest­ről Rómába a magyar olimpi­konok, hanem megkezdődik a visszatérés is a tizenhetedik olimpiai játékokról. Így csü­törtökön az első csoport utazik haza. Köztük Baranyai, Sebők, Kunsági, Lantos, Hornyánszky, Müller, Kiss L. (úszó), Söre, Balogh, Urányi, Kecskés, Dö­mötör, Hunics és Kiss (kenus). * Az ökölvívók eddigi szerep­lése eddig kielégítő. Erről Énekes Árpád edző nyilatko­zott. Elmondta, hogy az első fordulóban mind a hatan olyan ellenfeleket kaptak, akiknél tudásuk magasabb volt. Hogy mégis két versenyzőnek ha­za kell m­ennie, az elsősor­ban súlyos taktikai hibájuknak tulajdonítható. A továbbiakban azonban már nehezebb dolguk lesz ökövívóinknak, különösen Nagynak, aki az Európa-bajnok német Rescht kapja ellenfe­léül. Nem kisebb feladat vár azonban Kellnerre sem. A me­zőny erősségéről különben az edzőnek az a véleménye, hogy nagyon nagytudású versenyzők gyűltek ezúttal össze. Az eddigiek szerint kiemelkedtek a versenyzők közül a szovjet, lengyel, olasz, amerikai, argen­tin és a délafrikai ökölvívók. Olyan kitűnő „csillagokról” le­het beszélni, mint a szovjet Jengibarjan, Feofanov, a ja­pán Tanabe, az amerikai Am­­strong, de lehetne még sorolni a neveket, úgy, hogy aki az aranyérem birtokába jut, az minden tekintetben megérdem­li, jó felkészülésének, munká­jának jutalmaként. Vívás: Szerdán reggel a vívásban a női tőrözők kezdték meg a küz­delmeket. Az első fordulóban kilenc hatos csoportban vívtak a részvevők, a húsz ország öt­vennégy versenyzője. A ma­gyarok közül Rejtő a harma­dik, Kovácsné az ötödik és Dö­­mölky a hetedik csoportban lé­pett pástra és Rejtő, valamint Kovácsné másodikként, Dö­­mölky pedig csoportgyőztes­ként jutott tovább. Evezés: Szerdán az Albano-tavon folytatták az olimpiai evező­bajnokság küzdelmeit. Ezúttal újabb számokban került sor előfutamokra. — Eredmények: A kormányos nélküli négyes­ben induló Magyarország (Kiss, Sarlós, Sátori, Zsitnik) össze­tételű csapata 6:34.90 idővel a negyedik lett, s így csak a re­ményfutamban vehet részt. Kormányos kettősben Ma­gyarország csapata szintén csak a reményfutamban vehet részt. Öttusa: A magyar öttusa sport eddi­gi legnagyobb sikere született szerdán délután Rómában. Ti­zenhét ország legjobbjainak találkozóján Németh Ferenc szerezte meg az egyéni olim­piai bajnokságot, 2. Nagy Im­re, s csapatban is Magyarország lett az első. Birkózás: Az olimpia első birkózó aranyérme a szovjet Ivan Bog­­dan­nak jutott, a nehézsúly­­ban. A fiatal magyar Kozma élete első nagyobb nemzetközi erőpóbáján — világbajnoksá­gon még nem szerepelt — di­cséretes negyedik helyet szer­zett. Úszás: Szerdán délelőtt megrendez­ték a 100 méteres férfi hát­úszás elődöntőit. A második középfutamban induló Csikány (magyar) 1:05.2 p eredményével a hete­dik lett, s ezzel kiesett a to­vábbi küzdelmekből. ♦ © LUMPRA Lapvélemények, nyilatkozatok Rómából (33) Még mindig forog a hangszalag. A magnetofon érzékeny mikrofonja minden neszt, minden halk suttogást megörökített. Az orvos valósággal a készülékbe bújik, hogy egyetlen hangot se sza­la­sszon el. Távoli beszélgetés hallatszik. Mar­cello rögtön tudja: Steiner és az ő párbeszédük került a hangszalagra. Mihelyt az első szót hallja, rögtön megérti a beszélgetés jelentőségét, amit akkor nem fogott fel teljesen.­­ — Gyakran gondolok arra, hogy mi mindent kell majd gyermekeim­nek átélni,­­és az jár az eszemben. EGY VILÁGHÍRŰ FILM TÖRTÉNETE hogyan kímélhetném meg őket ettől. Talán elérkezünk egy pontig, ami­kor már időn kívül szeretjük egy­mást. Időn túl. Az idő korlátaitól felszabadulva ... — Ezt mondta ak­kor Steiner és most újra elhangza­nak szavai. Akkor vége a hangszalagnak. Az orvosszakértő felegyenesedik. Fölteszi szemüvegét. — Ön jól ismerte signore Steinert? — kérdezi Marce­llohoz fordulva, de választ sem várva, folytatja. — Bizonyára észrevette, hogy si­gnore Stei­nernek kényszerképzetei vannak, hogy mániákus .. . Marcello vállat von. — Nem értem — mondja, és való­ban nem ért semmit. Szédülten ker­­getőznek gondolatai. Nem értek sem­mit, gondolja. Girola féltékenységi jelenetre gyanakszik, az orvosszak­értő elmebajban keresi a tragédia megoldását, az egyik nyomozó értet­lenül áll az eset előtt, mert semmit sem tudott felfedezni, ami Steiner anyagi nehézségeire utalna. — Nem értem az egészet — mondja még egyszer az orvosnak. Megérteném-e ezt a helyzetet, ha mint érdektelen újságíró lennék itt? Ez a gondolat jár az eszében. Megpil­lantja Paparazzot. A fényképész ed­dig háttérbe húzódott, de ebben a pillanatban két nyomozó letakarja Steiner holttestét, hogy elszállítsák. Paparazzo magasra emeli gépét. Még ha utána ki is dobják, megkockáz­tatja a felvételt. Villan a lámpa,­­ megvan a kép. Élet- és halálhű. Mar­cello gondolatban már látja a dél­utáni lapok ordító címbetűit: ■"‘Egy szívtelen apa kegyetlen vé­rengzése.« Nem is haragszik Paparazzora, — csak mérhetetlen undort érez ön­maga iránt. Tudja, ha máshol törté­nik az eset, ő is ugyanígy cselekszik. Minden attól függ, milyen szemszög­ből nézzük a dolgokat. Akkor megszólal. — Nem, doktor úr — fordul az or­voshoz. — Steiner nem volt elme­beteg, csak nagyon érzékeny. Tiszta­ság után vágyódott, és nem látott rá lehetőséget. Féltette gyermekeit et­től a világtól. Az orvos bólint. — Éppen ezt mondom én is .. . Szó­val mégiscsak beteg volt. A nagy ér­zékenység is a betegség tünetei közé tartozik. Marcello tehetetlenül felsóhajt. — Ó, istenem! — mondja, és el­fordul az orvostól. Girola rendőrfelügyelő megérinti a vállát. — Signore Rubini, hamarosan itt lesz signora Steiner. Féltíz van. A cselédlány azt mondta, hogy autó­busszal jön. Elébe kell mennünk. Meg kell várnunk az autóbuszmeg­állónál. Marcello szó nélkül követi. Mihelyt kilépnek a lakásajtón, el­csendesednek a lépcsőházban ácsor­gó emberek, és utat engednek. Girola udvariasan kinyitja Mar­cello előtt a rendőrségi autó ajtaját. — Majom — mondja magában Mar­cello. A riporterek is a nyomukba sze­gődnek. Kocsijukba vagy robagó­­jukra ülnek. Új szenzáció pecsenye­szagát érzik, és nem akarják elmu­lasztani. Fülsiketítő szirénázással elindul a rendőrkocsi, pedig az autóbuszmeg­álló csak két, saroknyira van Steine­­rék lakásától. — Kérem, adjon jelt, ha útközben­ találkozunk signora Steinerrel. Ugyanis nem ismerem — mondja a rendőrfelügyelő. — Éppen a legalkalmasabb pilla­nat a megismerkedésre — válaszolja Marcello dühös keserűséggel. Girola nevet, ápolt, fehér fogait mutatja. Az autóbuszmegálló közelében épít­keznek. Tikkasztóan forró, erős szél fúj. A rendőrfelügyelő szorosan fog­ja fehér panamakalapjának kari­máját, hogy el ne vigye a szél. Por kering a levegőben, por csikorog Marcello fogai között. A riporterek is megérkeznek.­­ Kissé távolabb leállítják járművei­ket, és félkört alkotva, lassan, óva­tosan a megállóhoz közelednek. Mar­cello hirtelen megérti, miért gyűlöl­ték annyiszor az emberek. Úgy tűnik neki, ő is ott van abban a félkörben a többi riporter között... csupa Mar­­cellot lát közeledni... Gyűlöli őket és gyűlöli önmagát. A meszes por a szemét égeti. Hamarosan megérkezik Steinerre, gondolja. Beteg barátnőjét látogatta meg, hogy segítsen rajta. Vajon ki segít most ő rajta? Az egyik fotoriporter a magasba emeli gépét, és lekapja Marcell­ot, a rendőrfelügyelővel. Bíróiénak tetszik a dolog. Nevet és mint mindig, fehér fogait mutatja. — Pusztuljatok innen! — kiált vé­gül a riporterekre, amikor egymás után kattintják el gépeiket, de sza­vát senki sem veszi komolyan. Marcello megpróbálja összeszedni gondolatait. Mit is mondjon Steinernének? Ho­gyan kell az ilyesmit kezdeni? Ho­gyan, milyen szavakkal kell meg­mondani egy anyának, aki minden­nél jobban szereti gyermekeit és fér­jét ugyanúgy, mint a gyermekeket, hogy három pisztolylövés kioltotta .­ az életüket.... (Folytatása következik) ZALAI HÍRLAP 1980. szeptember 1 Elutazott Moszkvából Kádár János Moszkva. (MTI) Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, aki rendes évi szabadságát a Szov­jetunióban töltötte, szerdán reggel elutazott Moszkvából. Búcsúztatására a vnukovói repülőtéren megjelent M. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, J. V. Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, jelen volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Eltemették a jordániai miniszterelnököt­ ­ Am­man­ban nyugodt a helyzet Amman. (MTI) Madzsali mi­niszterelnököt és az előző nap elkövetett bombamerénylet tíz más halálos áldozatát kedden temették el katonai pompával. A jordániai hatóságok széles­körű nyomozást indítottak és több letartóztatás is történt, de neveket még nem hoztak nyil­vánosságra. Az AP szerda reg­geli jelentése szerint Amman­­ban a helyzet nyugodt. Mint UPI-tudósítás közli, Husszein király kedden este újságíróknak adott nyilatkoza­tában közvetlen „bűnrészesség­gel” vádolta az Egyesült Arab Köztársaságot a bombamerény­lettel összefüggésben. Kijelen­tette, hogy Saker Dabbasz és Kamal Samutjom, a merénylet elkövetésével gyanúsított két miniszterelnökségi alkalmazott Szíriába szökött. Jordánia kér­te kiadatásukat az Egyesült Arab Köztársaságtól. Hozzáfűz­te, hogy ha a kiadási kérelmet nem teljesítik, akkor kormá­nya az Arab Ligához, sőt eset­leg az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez fordul. Kairó. (MTI) A Reuter-iroda jelenti, hogy az Al Gumhurij című kairói lap támadja „az izraeli és a nyugati rádióadáso­kat”, amelyek az Egyesült Arab Köztársaságot teszik felelőssé a jordániai eseményekért. A lap hangoztatja: minden kö­zépkeleti nyugtalanság és rend­zavarás imperialista összeeskü­vők műve. „A helyzet mindad­­dig nem szilárdul meg — írja a lap —, amíg a Nyugat be­avatkozik a Közép­-Kelet ügyeibe.” Amman. (MTI) Nyugati hír­­ügynökségek jelentése szerint a jordániai kormány Husszein király elnökletével kedden este rendkívüli minisztertanácsot tartott. Az ülésről nem adtak ki közleményt. A tájfun okozta károk és a japán kormány mulasztásai szélvihar söpört végig az or­szágon. Az elemi csapások ál­dozata: többezer halott és mil­liónyi károsult. A japán kormány mindezek­ ellenére sem tesz intézkedése­ket a szerencsétlenség meg­akadályozására. Sok területen még ma sem építettek gátakat, elvezető csatornákat, zsilipeket.­­A kormány azzal mentegetőzik, hogy nincs pénze az ilyen cé­lokra. Ugyanakkor a jövő évi költségvetésben majdnem húsz százalékkal emelték a hadi­kiadásokat. A legutóbbi, az idén sorrend­ben tizenhatodik tájfun követ­keztében körülbelül ötven em­ber pusztult el, vagy tűnt el nyomtalanul, hetvenen súlyo­san megsebesültek. Kétszáz há­zat elsodort az ár, 30 000 ház és 10 000 hektárnyi termőföld víz alá került. A még most is tartó borzalmas vihartól eddig ötezer ember szenvedett káro­kat. (MTI) Tokió­ (TASZSZ) Japánban az ősz közeledtét a pusztító tájfunok jelzik. Az elmúlt év­ben körülbelül harminc ilyen Mexikó megvédi függetlenségét Mexikó­ (TASZSZ) Mexikó­ban az utóbbi időben megélén­kült a jobboldali csoportosulá­sok és az Egyesült Államokkal kapcsolatot tartó politikai erők tevékenysége. A helyi reakció az amerikai tőke támogatásá­val meg akarja akadályozni a külföldi és elsősoran az ameri­kai tőke korlátozására irányuló kormányintézkedések megvaló­sítását. A kormány ugyanis a villamosenergia- és a gépkocsi­iparban állami tőkével akarja helyettesíteni a külföldi tőkét. A jobboldali körökben ugyan­csak elégedetlenséget kelt a mexikói kormány külpolitiká­ja. Mindezekkel kapcsolatban a a kormányon levő alkotmá­nyos forradalmi párt nagygyű­lést rendezett az elnöki palota előtt. Lopez Mateos köztársasági elnök a nagygyűlésen mondott beszédében rámutatott: a kor­mány szilárdan eltökélte, hogy megvédi országa függetlensé­gét. Semmiféle külső vagy bel­ső nyomás nem késztetheti a mexikói forradalmat irányvo­nalának megváltoztatására.

Next