Zalai Hírlap, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-13 / 111. szám
Az országos állagnál kedvezőbb Zalában a csecsemőhalálozás statisztikája Eredményeink és tennivalóink a csecsemőhalálozás elleni küzdelemben Május 5-én és 6-án a Zala megyei Tanács egészségügyi osztályának és a TIT Zala megyei szervezetének rendezésében tartotta a Magyar Gyermekorvosok Társaságának nyugatdunántúli szakcsoportja XI. tudományos továbbképző ülését. Az alábbiakban dr. Oroszlán Lászlónak, a Zala megyei kórház csecsemő- és gyermekosztálya főorvosának az ülésen elhangzott előadásából közlünk részleteket. A Zala megye egészségügyének és kórházi kultúrájának nincsenek évszázados hagyományai. A csecsemő- és gyermekegészségügy kiépítése csak a felszabadulás után kezdődhetett el. Elsődleges feladat a csecsemő- és gyermekvédelem megteremtéséhez szükséges intézmények létrehozása volt. A felszabadulás előtt az egész megyében nem volt gyermekosztály, bölcsőde, csecsemőotthon, szülőotthon, gyógypedagógiai intézet. Ma viszont 15 állandó bölcsőde, három szülőotthon, két csecsemőotthon (összesen 124 ággyal), két anyatejgyűjtő állomás, gyógypedagógiai iskola, két kórházi gyermekosztály (163 csecsemő- és gyermekággyal, valamint koraszülött osztállyal) működik. 1949-ben Nagykanizsán nyílt meg az első gyermekosztály 45 ággyal, majd 1955-ben Zalaegerszegen 32 ágyas osztály kezdhette meg működését. Itt kellett megszervezni az egész megye csecsemőellátását és gondozását. Az elsőrendű feladat a központi irányítás és vezetés, valamint az egységes csecsemőellátás és gondozás biztosítása vollt, összhangba kellett hozni az orvosi és védőnői munkát, amely nemegyszer nehézségekbe ütközött egyesek maradisága és néhány — főleg fiatal — orvosnak a megelőző, gondozó munkát lekicsinylő, helytelen szemlélete miatt. Ezt az összehangolást a negyedévenként tartott járási csecsemőhalálozási értekezletek keretében valósítottuk meg. A szülésznők, védőnők, körzeti és rendelőintézeti orvosok, kórházak bevonásával minden halálesetet részletesen elemeztünk, a hiányosságokat és esetleges mulasztásokat feltártuk, a jövőre útmutatást adtunk. A gyógyító munka értékelésénél foglalkozni kell a kórházak működésével. A korábbi helyzet 1956-ban mindössze 100 ágy állt a csecsemő- és gyermekgyógyászat szolgálatában, ami azt jelentette, hogy tízezer lélekszámra mindössze 3,6 ágy jutott. 1955-ben a zalaegerszegi gyermekosztály megindulásakor nehéz volt meggyőzni a szülőket a kórházi ápolás előnyeiről és szükségességéről. A múlt átkos hagyományaként kísértett az a nem alaptalan és a közvéleményben igen mély gyökeret vert mondás, hogy a zalaegerszegi kórházban igen sok csecsemő elpusztult. Ez abból adódott, hogy a kórházba beszállított igen súlyos beteg csecsemők, akiket nem volt idő a szomszédos megyék gyermekosztályaira, vagy klinikákra szállítani, valóban itt haltak meg valamelyik osztályon. Ezért kezdetben csak az igen súlyos betegeket hozták kórházba, többségüket szívesen vitték a szombathelyi kórház gyermekosztályára, mely osztály „beteganyagának” 20—25 százalékát hosszú éveken át a zalai betegek képezték. Idővel a kórházi kezelést egyre többen vették igénybe és egy év alatt eljutottunk oda, hogy a kevés ágyon a megbetegedett csecsemők és kisgyermekek elhelyezése sokszor igen nagy nehézséget jelentett. Mégis minden kórházi kezelést igénylő és kórházba beszállított csecsemőt elhelyeztünk az osztályokon, ami túlzsúfoltságot és ezzel együtt kedvezőtlen viszonyokat is hozott magával. Megtörtént, hogy az 1958-as influenza járvány idején a gyermekosztályok évi ágykihasználása a 115 százalékot is elérte. Előfordult, hogy 56 ágyon egy időben 83 beteget is ápoltunk. A fejlődés útja A késői intézetbe szállítás, a túlzsúfoltság döntő befolyással volt a kórházi halálozásra. 1956-ban még 47 ezrelékes volt a gyermekosztályok halálozása, ami az 1958-as mérsékelt emelkedés után fokozatosan csökkent, míg 1960-ban mindössze 23 ezrelék volt. A késői intézetbe szállítást igazolja az első 24 órában elpusztultak aránya. 1956-ban a meghaltak 38 százaléka, 1960- ban 21 százaléka pusztult el 24 órán belül. A további 72 óráig történt halálozás is 24 százalékról 18 százalékra csökkent. Javulás észlelhető tehát a kórházba szállítás tekintetében, de még mindig igen magas a korai intézeti halálozás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a beteg csecsemők mintegy 40 százaléka az utolsó pillanatban, tehát elkésve kapja meg a legmagasabb szintű gyógyítást, illetve kezelést. Célunk az, hogy ezt a hiányosságot teljes mértékben felszámoljuk, a gyógyítást minden beteg csecsemő részére kellő időben megfelelő szinten biztosítsuk. A szülői felelősség és gondosság fokozása érdekében minden olyan esetben, amikor az orvos nem, vagy csak késve látta az intézeten kívül elhalt csecsemőt, rendőrorvosi boncolást végeztettünk. A kórházba szállítás megkésésének, illetve elmaradásának oka sok esetben a fizetési kötelezettség volt. 1956-ban a meghaltak 43 százaléka halt meg intézeten kívül, 1960-ban már csak 23 százaléka. Az intézeten kívüli halálozás csökkenésével egy időben csökkent a megye csecsemőhalálozása. Rohamos javulás 1959—60-ban volt észlelhető, ami szorosan egybeesik a mezőgazdaság szocialista átszerezésével, ezzel együtt a betegbiztosítás kiszélesedésével. 1960 április 8-án megnyílt Zalaegerszegen az újonnan épült, modern, 92 ágyas csecsemő- és gyermekosztály. Ennek 52 ágyas csecsemő részlegén lehetőség adódott csak a csecsemőosztály halálozásának értékelésére. Ez számunkra is meglepő, egyben az osztály eredményes gyógyító munkáját igazoló értékes adatokat szolgáltatott. Egy év alatt — 1960 május 1-től 1961. április 30-ig — a csecsemőosztályon a halálozás 43 ezrelék volt. Ez jobb az egész megye 46 ezrelékes csecsemőhalálozásánál, vagyis az osztályon kezelt beteg csecsemők közül kevesebb pusztult el, mint az egész megye területén az összes élveszületettek közül. A tisztított halálozás pedig leszámítva az első 24 órán belül elpusztult 16 ezreléket és 72 óráig még további 7 ezreléket — mindössze 20 ezrelék, ami az egész megye halálozásának a felét sem éri el. További feladatok A csecsemőhalálozás elleni küzdelem további fejlesztése egész társadalmunk feladata , s ez további hatalmas javulást hozhat. Eddigi eredményeinket pozitívan értékelhetjük, hiszen az ország legrosszabb megyéi közül aránylag rövid idő alatt az átlag fölé emelkedtünk. Köszönet illeti érte mindazokat — szülésznőket, védőnőket, orvosokat, az egészségügyi intézmények dolgozóit — akik áldozatos munkájukkal ebben résztvettek. Az eredmények azonban kötelezettségeket is jelentenek, eddigi munkánk további minőségi javítását, ezzel együtt a csecsemőhalálozás nagyobb arányú csökkentését. A Föld porgyűrűje A bolygóközi térben mérhetetlenül sok kisebb-nagyobb kő- és vasdarabka végzi keringését. E kő- és vasdarabok sebessége, a Föld sebességéhez mérve, elérheti a 70 km-t is. Ha egy nagyobb meteor nagy sebességgel száguld be a Föld légkörébe, akkor az előtte hirtelen összenyomott levegő felhevül, sőt maga a meteor is izzani kezd , majd elhamvad. A naprendszer térségében előforduló porszemek zömének mérete és tömege a milliméter, illetve a gramm századrészével mérhető össze. A Nap körül keringő porfelhő sűrűségéről és térbeli eloszlásáról igen bizonytalan adatok állnak rendelkezésünkre. Éppen ezért már az első mesterséges holdakat és a Földtől nagyobb távolságra elhaladó rakétákat fölszerelték olyan számlálóberendezésekkel, amelyeknek rendeltetése az volt, hogy kiderítsék, hogy egy négyzetméter felületre milyen időközökben csapódik be egy-egy ezredmilliomod grammnál nagyobb tömeg. A mérésekből tudjuk, hogy 100 ezer kilométernél nagyobb távolságban az, interplanetáris por sűrűsége körülbelül megegyezik a régebbi, elméleti úton nyert adatokkal. A mérések tanúsága szerint itt egy négyzetméter felületre 100 000 másodpercenként csapódik be egy kozmikus porszem. Whipple és más kutatók kimutatták, hogy a Föld közelében a bolygóközi por igen nagy mértékben sűrűsödik. A számítások szerint 10 000 km-en körülbelül ezer másodpercenkénti a becsapódás, 1000 km távolságban Földünktől pedig ennél is százszor sűrűbben jelentkeznek a porszemek. Kiderült többek között még az is, hogy az apró, mikron nagyságú meteorok úgymond „fennakadnak” a 80 kilométeres szinten. E magasságban tehát igen nagy a meteorpor mennyisége. Ezekből az adatokból arra a megállapításra jutottak, hogy a földet valóságos porfelhő, porgyűrű veszi körül, melynek sűrűsége ezerszeresen is meghaladhatja a nagyobb távolságban észlelt mennyiséget. Igen érdekes föltevések születtek bolygónk porgyűrűjének eredetéről. Bread szerint a Nap körül keringő porszemcsék egy részét a Föld „befogja”. Elméletileg olyan helyzet is létrejöhet, hogy a Nap a Föld és Hold tömegvonzásának a hatására a kozmikus porszemcsék földkörüli pályára kényszerülnek. A valóságban azonban ilyen befogás létrejöttének a valószínűsége igen csekély. A valószínűsége ugyancsak kicsi annak az elképzelésnek is, hogy a Föld porgyűrűjét a sugárgyűrűk, az ún. Van Allen övék elektrosztatikus hatása hozná létre. Whipple feltevése szerint a Holdra becsapódó meteorok nagy mennyiségű törmeléket szórnak szét. A Holdra csapódó meteorok átlagsebessége 15—20 km másodpercenként, maximálisan 72 km lehet másodpercenként. Ezért a szétvágódó törmelék nagy része oly nagy sebességre tehet szert, hogy végleg elhagyhatja a Holdat. A Holdon a szökési sebesség 2,38 km/mp. A Hold felszínéről az ilyen formán megszökött porszemcséket a Föld befoghatja, és így valóban kialakulhat a porgyűrű. Annak lehetősége, hogy a porszemek a Hold körül keringjenek, mintegy ezerszer kisebb az előbbi esetnél, ám, ha Whipple elgondolása helyes, akkor egy ritkább porgyűrűnek a Hold körül is kell lennie. Néhány kutató messze túlhaladt e kérdésen, és egy igen érdekes föltevéssel állt elő, nevezetesen azzal, hogy a Mars körül is kialakulhatott hasonló porgyűrű. A kutatók úgy vélik, hogy a Mars belső holdjának mozgásában jelentkező rendellenességek egy ilyen ritka porgyűrű fékező hatásának tulajdoníthatók. A Földet övező porgyűrűnek az eredete ma még vitatott, azonban lehetséges, hogy több hatás együttesen is elősegíthette ennek kialakulását. Természetes, e rendkívül érdekes probléma tisztázása a rakétakutatásokra vár. Szántó András SALAI HÍRLAP Az agyműködés helyreállítása a klinikai halál beállta után Dr Deredjan ismert bolgár szívsebész Szófiában rendkívül érdekes eredményt ért el. Egy 23 éves fiatal ápolónő, Penka Najdenov áramütést szenvedett orvosi műszerek kifőzése közben. Az áramütés következtében holtan esett össze, és hosszabb ideig tartott, míg a professzort a kórház másik szárnyából oda tudták hívni. Dr. Deredjan a klinikai szempontból „halott” fiatal nő mellkasát ott helyben felnyitotta, és vagy másfél órán át masszírozta a szívét. Csak miután újra megkezdődött a gyenge szívműködés, tudták átszállítani Penka Najdenovot a műtőbe, ahol több órás műtétet végeztek rajta és visszaadták az életnek. Még aznap este a fiatal ápolónő, kinek arcán már a hullafoltok jelentkeztek, viszszanyerte normális színét és másnap felnyitotta a szemét. Néhány nappal később megkezdődött az agytevékenység is, amely majdnem teljesen normálisnak mondható. Dr. Deredjan szerint a beteg agya nem szenvedett súlyos elváltozást, így pl. diktálás után tökéletesen tud írni, bár egyelőre még az írott szöveget nem képes elolvasni. 1961. május 13 Képek a testvéri népi demokráciák technikájáról A Bolgár Népköztársaságban is rohamléptekkel fejlődik az ipar. Az idén — az évi terv értelmében — összesen 213 üzem építését fejezik be. Ebből 177 új üzem, 36 pedig bővítés. Ez azt jelenti, hogy 41 óránként egy új üzemet fejeznek be illetve bővítenék ki. Képünkön a plovdivi ólom-cink gyár kénsavüzeme, amely az elmúlt években épült, s már sor került bővítésére is. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság iparában jelentős helyet foglal el a halfeldolgozás. A halfeldolgozás műveletét mind jobban gépesítik, s ezzel termelékenyebbé teszik a munkát, olcsóbbá a termelvényeket. A szimphoi halgyár feldolgozó műhelyének munkásai maguk gyártottak munkapadot a halfejek eltávolítására. A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági gépgyártása hazánkban is előnyösen ismert. Az elmúlt évben szere,kesztették ezt a burgonyafelszedő gépet, amely a szakemberek, véleménye szerint kitűnő konstrukció, a hasonló célú gépek, között ma a legjobbnak mondható. Ahol a drágakő készül Modern alkímia Bitteríeldben Az NDK nagy vegyipari üzemeinek sorában a Bitterfeldi Elektrokémiai Kombinát a harmadik helyen áll, a 30 000 dolgozót foglalkoztató Leuna-Művek, valamint a Buna-Művek mögött. Tizennégyezren dolgoznak a bitterfeldi kombinátban, amely szinte úgy fest, mint egy kis város, a kémények egész erdejével, a szerteágazó cső- és sínhálózattal, a tanuló-internátussal, szakmai iskolával, poliklinikávalmeg kultúrpalotával. A kombinát északi peremén jelentéktelen épület húzódik meg. Testvéreihez, a hatalmas gyárépületekhez, csarnokokhoz viszonyítva egész Hamupipőke vakolatlan téglafalai szürkéje, fedéloromzata alacsony. A dísztelen homlokzata mögött azonban korunk egyik csodája játszódik le. Ügyesskerű emberek hidrogén és oxigén segítségével timföldet, titánoxidot, vasoxidot és egyéb anyagokat összevegyítenek és mélytüzű drágakövekké változtatnak. A modern alkímia készítményei: rubinok, topázok, akvamarinok, smaragdok, turmalinok. Művészi feldolgozásban díszítik a gyűrűket, nyakláncokat, karkötőket. Több évszázados az embereknek az a vágya, hogy a drága ékköveket, amelyek létrehozásához a természetnek több évmillióra volt szüksége, mesterségesen, rövid idő alatt állítsák elő. Ez csak a mi évszázadunkban sikerült először, egy Verneuil nevű franciának. Hatvan évvel később már úgy tűnik, hogy Bitterfeldben egyszerű és könnyű eljárással készülnek ezek az ékkövek, amelyek tisztaság és tűz tekintetében túltesznek az igazi drágaköveken, íme, egy sor parányi tokoskemence. Minden kemence felet tiszta alumíniumoxiddal telt tartály. Mindahányszor egy gépi meghajtású kalapács a tartály peremére üt, sűrű szitán keresztül egy oxidcsepp hull a kemencébe, pontosan egy egyenesen felállított pálcikára. A csepp 2000 foknál magasabb hőmérsékleten elolvad és kristályosodik. Egyik csepp követi a másikat és a mesterséges drágakő növekszik. Három-négy óra múlva kész a nyers rubin, az akvamairin vagy más drágakő. 300 karátos, felülete tompás fénytelen még.. Az emeleten gyémántfűrésszel feldarabolják, majd minden egyes darabot megcsiszolnak és fényeznek. Új ötvözetből készült elektromágnes A Bell Telephone Laboratoiries négy kutatója parányi tekercsekkel olyan elektromágneses mezőt állított elő, amelynek ereje messze túlhaladja a laboratóriumokban eddig előállított mágnesekét. Az új eljárás fölöslegessé teszi az állandó villamosenergiát is. A négy kutató a niobium-ón ötvözet rendkívül nagyfokú vezetőképességét használta fel erre a célra. A vezetőképességnek ez a nagyfokú növekedése egyes fémeknél azáltal áll elő, hogy alacsony hőmérsékletnél elvesztik elektromos ellenállásukat. A niobium-ón dróton ezerszer több áram vezethető át, mint egy hasonló méretű rézdróton. A tudósok a niobium-ón drótból készült tekercset majdnem az abszolút fagypontig hűtötték, és a tekercsen átfolyó áram 100 000 Gauss erejű mágneses erőt idézett elő. A tudósok remélik, hogy felfedezésük hasznosítható az atommagfúziónál, amelyhez rendkívül erős mágneses mező előállítása szükséges.