Zalai Hírlap, 1967. december (23. évfolyam, 284-307. szám)
1967-12-01 / 284. szám
2 ZALAI HÍRLAP 128 évi angol uralom után, Dél-Jemen függetlenné vált Az új állam elnöke, Rahtan Mohamed El-Sabi Aden. (MTI) Szerdán éjfélkor szid veszted hangulat uralkodott a Dél-jemeni Népi Köztársaság néven függetlenné vált Dél-Arábia fővárosa, Aden utcáin. Az emberek énekeltek, táncoltak, petárdákkal, sípokkal, autótülköléssel fogadták az éjfélt, amely ezúttal nem az új év kezdetét, hanem új korszak beköszöntét jelentette. 128 évi angol uralom után függetlenné vált Dél- Arábia. A függetlenné vált új államot, az arab országok családjának 14 tagját, elsőnek az EAK ismerte el, majd Algéria, Jemen és Irak. A dél-jemeni kormány megalakulása egyelőre várat magára. A korábbi hírekkel ellentétben, a kormánynévsort szerdán este nem hozták nyilvánosságra. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy az NLF Rahtan el-Sahi vezette küldöttsége az angolokkal folytatott genfi tárgyalások elhúzódása miatt csak a csütörtök reggeli órákban érkezett viszsza Atlenta, ahol a repülőtéren a karhatalomnak csak nehezen sikerült visszatartania a kifutópályára érkező géptől a vörös-fehér-fekete dél-jemeni nemzeti zászlókat lengető több tízezres ujjongó tömeget. Aden (MTI) Rahtan Mohamed el-Sabit, a Nemzeti Felszabadítási Front (NLF) vezetőjét, a Dél-jemeni Népi Köztársaság függetlenségének első napján, az új állam elnökévé választották. El-Sabi — mint már közöltük — a nap folyamán tért vissza Génfből, ahol az NLF-küldöttség élén függetlenségi tárgyalásokat folytatott a brit kormány képviselőivel. Az NLF főparancsnokságának ezzel kapcsolatos határozatát Adenban, több ezer főnyit tömeg tapsától kísérve olvasták fel. El-Labi államelnöki megbízatása két évre szól. Újabban Jordánia, Tunézia és a Kínai Népköztársaság ismerte el a Dél-jemeni Népi Köztársaságot. Az Egyesült Arab Köztársaság a legelső volt, amely ilyen értelmű üzenetet intézett a dél-jemeni vezetőkhöz. Kiújultak a harcok a kambodzsai határvidéken Saigon (MTI) Csütörtökre virradóan kiújultak a harcok a kambodzsai határvidék mellett fekvő dél-vietnami katonai körzetparancsnokság és a hozzátartozó amerikai—délvietnami táborrendszer körül és a partizánok újabb akciót indítottak a Dak To körüli hegyekben. Bo Dupnál és Bu Docnál, a kambodzsai határtól öt kilométerre fekvő helységeknél csütörtökre virradóan a partizánok ismét tűz alá vették az amerikai különleges erők táborát és a kormánycsapatok szálláshelyét: 122 milliméteres ütegekből és mozsárágyúkból támadták a bázisokat, tankelhárító rakétákat lőttek ki rájuk és gépfegyverezték őket. Az amerikai parancsnokság ágyútűzzel és légitámadással viszonozta a partizánakciót. Külügyminiszteri konferencia előzi meg a rabati csúcsértekezletet Kairó (MTI) Szajed Nofal, az Arab Liga főtitkárhelyettese csütörtökön bejelentette, hogy az arab országok külügyminiszterei december 9-én Rabatban összeülnek. Nofal hozzátűzte, hogy az arab kormányok között tovább folynak az üzenetváltások az államfői értekezlet időpontjának meghatározásáról. Kotró (MTI) Egyedül Szíria nem vesz részt az arab államfők ötödik találkozóján, amelyet a rabati Hilton szállóban december 9-én kezdenek meg. Szaúd-Arábia sem adott ugyan még választ az Arab Ligának a csúcsértekezleten való részvételéről, de kairói nagykövete kijelentette, hogy hazája nem ellenzi az államfői konferenciát, ha azon az arab államok többsége részt vesz. Szaúd-Arábia egyébként Tunézia véleményéhez csatlakozva helyesebbnek tartaná a csúcstalálkozó elhalasztását mindaddig, amíg U Thant megbízottja be nem fejezi a közel-keleti megbeszéléseit. Megállapodás a ciprusi kérdésben Sikerült elhárítani a háború veszélyét Athén — Ankara — Nicosia (MTI) A háború veszélyét sikerült elhárítani. Athén, Ankara és Nicosia megállapodott egymással — így kezdi összefoglaló jelentését a DPA nyugatnémet hírügynökség. Pipinelisz görög külügyminiszter csütörtökön Athénban kijelentette: „A megállapodás lényegében megszületett, ám néhány eljárásbeli kérdést még tisztáznunk kell. A megállapodásról szóló közleményt ezért ma már nem hozzuk nyilvánosságra”. A nemzetközi hírügynökségek birtokába jutott értesülések szerint az egyezmény szövegét valószínűleg New Yorkban az ENSZ székhelyén fogják közzétenni. Az elvben már elkészült egyezség sarkalatos pontja és egyben legkényesebb cikkelye az, amely előírja, hogy a szigetországra kisebb csoportokban illegálisan beszivárgott görög katonaságot kivonják Ciprusról. A török fél ugyanis ezt mihamarabb szeretné, de a görögök mindenáron igyekeznek majd elkerülni a túlzott sietség és a megalázottság látszatát. Hírek szerint már csak Makariosz ciprusi elnök fenntartásai késleltetik a végső megoldást. Bár az érsek elvben hozzájárult a sziget pacifikálásához. A közvetítők közül kettő már befejezte küldetését. Brosio, a NATO főtitkára elutazott Brüsszelbe. Rösz Bennett, az ENSZ főtitkárának megbízottja pedig útnak indult New York felé. Végül az AFP New Yorkból azt jelenti, hogy december 15-én vagy 16-án ül össze a Biztonsági Tanács és dönt a ciprusi ENSZ-erők megbízatásának hathónapos meghoszszabbításáról Ilyen es a háború ••• Fehér szalag a hajban v. ÁLLOK egy üszkös halom előtt. Valamikor lakóház volt. Arrébb a téglatörmelék közül ablakrámák merednek az égre. Félig elégve, meghajolva. Mint egy mondat végén a kérdőjel: Kik laktak itt? Kik pusztultak el? Diktálják a neveket. Nem, nem írom fel. Hiszen a név semmit sem mond. Emberek voltak. Emberek, olyanok, akikkel nap mint nap találkoztam Hanoi utcáin, akikkel együtt izgultunk a Than Hoa-i bunkerekben. Akik féltettek, óvtak a gyilkos bombáktól. Már elszállították a halottakat. A megkövesedett szemű idős asszonyokat, a megcsonkított testű gyerekeket. De a föld mélyében sem nyugodhatnak. A temetőre is szórják bombáikat kiforgatják a sírokat. Emberek teszik. Valami különös borzongás fog el. Csupán ennyit írok le: Hanoi. Pho Hné utca 39. Állok és nézem az embereket. A törékeny termetű asszonyokat, lányokat. Kétkerekű taligákba rakják a cserép- és téglamaradványokat. A sajátjuktól búcsúznak. Igaz, nem volt nekik televíziójuk, hűtőszekrényük, a bútorzatuk is szűkös talán néhány polcból állt. De az övék volt. Most is szinte két kezükkel kaparják ki megmaradt ruhaneműjüket. THI KTJONG nemrég múlt 19 éves. A szerencse mentette meg. S miközben ez a vietnami lány elmeséli a tragédia óráit, szenved és mosolyog. Hányszor találkoztam ezzel a mosollyal, amit sohasem tudtam megfejteni. Ezen a napon 76 ember halt meg Hanoiban. Lakóházak sora dőlt össze. Lakóházak, amelyek az amerikaiak hadijelentésében mint katonai célpontok szerepelnek. Eszembe jut egy korábbi, saigoni keltezésű hír: .Gépeink több hullámban támadták Észak-Vietnamban a Phat Diem haditengerészeti támaszpontot...” Meglepetéssel hallgatták ezt a jelentést a kis város lakói. Az ő környékük haditengerészeti támaszpont? Hiszen alig van néhány halászbárkájuk. Találkoztam Mai Bo-val, az amerikai háborús bűnöket vizsgáló bizottság egyik tagjával képeket, dokumentumokat mutatott. S elmondta a Ha Phu iskolások tragédiáját: — Az iskolakezdés előtti percekben gyújtó- és ananászbombákkal támadták a tantermeket: harminchárom gyerek halt meg, és huszonnyolc megsebesült. Tudja, milyen az az ananászbomba? Az egész szerkezet alig nagyobb egy ananász gyümölcsnél, de a robbanás pillanatában száz és száz szilánkra szakad szét. Szinte átszitálja az emberi testet. Nehéz kioperálni, hiszen ahány szilánk, annyi vágás. Rendezgetem az emlékeket, a Vietnamban töltött három hét emlékeit. A veszélyben megfáradt idegeknek hosszú idő ez. Lapultam futóárokban, láttam a leégett iskolákat, gyárakat, a megcsonkított gyerekeket. Beszéltem a Namigani asszonyokkal, akik életük kockáztatásával hordták a lőszert a sziklafedezékben küzdő katonáknak. Láttam az emul katona felégett tenyerét, aki — vízhiányban — puszta kézzel cserélte ki a géppuska forró csövét. Emlékszem, és nem felejtem el az egyszerű embereket, akik megosztották velem szűkös rizsfejadagjukat, és meleg szeretettel beszéltek Magyarországról. Találkoztam Luong Tru óvoda lakóival. Láttam a nyiladozó értelmű csöppségeket, akik az önfeledt játék helyett először azt tanulják meg: a jó kisgyerek hogyan megy az óvóhelyre? Lefényképeztem az édesapát, aki négyéves fiának holttestét tulajdon két kezével kaparta ki a romok alól. LÁTTAM EZEKET. És félek. Amikor a televízió képernyőjén gyilkos terheikkel újból megjelennek az amerikai gépek, félek, hogy megszokom a látványt, és nem találok majd kifejezést, hogy leírjam mindezt. Mert nagyon nehéz írni arról, amit Vietnamban tapasztaltam. Túl sok olyan asszonyt láttam, aki hajában fehér szalagot viselt. A vietnamiak így gyászolnak. Vége Király Ferenc Ezen a napon 76 ember halt meg Eltűnt Caamano ezredes New York (TASZSZ) Francisco Caamano ezredes, a Dominikai Köztársaság Nagy- Britanniában akkreditált katonai attaséja, aki az 1965-ös dominikai események egyik főszereplője volt, titokzatos körülmények között eltűnt. Október közepén Hágában tűnt fel, azóta azonban nyoma veszett. Hivatalosan is bejelentették: McNamara megválik tisztségétől Washington. (MTI) A kétnapos huzavona után szerdán este végre hivatalosan is bejelentették, hogy Robert McNamara megválik hadügyminiszteri tisztétől. McNamara maga jelentette be ezt a tényt nyilatkozatában, s ugyancsak nyilatkozatot tett Johnson elnök is, aki haladéktalanul szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a kormány vietnami patrókiájában nem lesz változás. A nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank, az úgynevezett Világbank igazgató tanácsa egyébként a szerdai ülésén elfogadta Robert McNamara jelöltségét az elnöki tisztre. Bár az igazgatótanácsnak még formálisam is el kell fogadnia a javaslatot, nem fér kétség ahhoz, hogy a volt hadügyminisztert megválasztják Egyelőre teljes a bizonytalanság Washingtonban McNamara utódát illetően. Az esélyes jelöltek közül John Conally texasi kormányzó és Cyrus Vance volt hadügyminiszterhelyettes, cáfolta azt, hogy az elnök felajánlotta volna nekik a hadügyminiszteri tárcát. Edward Kennedy szenátor az amerikai törvényhozásban kijelentette: szükségesnek tartja a teljes tájékoztatást McNamara távozásának körülményeiről. Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán este Washingtonban kijelentette, Johnson elnök felkérte őt, hogy 1968-ig maradjon hadügyminiszteri tisztségében. Peking nem tart igényt az EJXSZ-tagságra Peking. (MTI) Mint a CTK pekingi tudósítója jelenti, a Remmiin Ribaóban cikk jelent meg, s ez azt állítja, hogy „a kínai népnek nem érdeke belépni az ENSZ-be, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió politikai tőzsdéié. Kína boldogul az ENSZ nélkül is. A Renmán Ribao dühödten támadja a Szovjetuniót és azt állítja, hogy a szovjet delegátusok az ENSZ-ben a kérdést leegyszerűsítve ,a két Kínaelvű amerikai politikáját támogatják. A kínai lap kirohanásai különösen azért meglepőek, mert tíz ENSZ-közgyűlésben Albánial közösen Kambodzsával — nyújtott be határozati javaslatot Kína ENSZ-jogainak visszaállítására. 1961. december . II francia KP nyilatkozata Párizs. (MTI) Az FKP Politikai Bizottsága nyilatkozatban foglalt állást a gaulleista párt évi kongresszusával és De Gaulle tábornok sajtóértekezletével kapcsolatiban. A nyilatkozat hangsúlyozza, kudarcra van kárhoztatva a gaulleisták ama kísérlete, hogy a kommunista ellenes propagandával megakadályozzák a baloldal egységét és a jobboldal hatalmát erősítsék. A mai Franciaországban ugyanis semmiféle haladó, nagy vállalkozás nem hajtható végre a kommunista párt nélkül, mely mélyen a népben gyökerező, nagy nemzeti párttá vált. Amikor De Gaulle tábornok sajtóértelkezdetén tekintélyével fedezte az MNR kongresszusának tevékenységét, a reakciós párt vezetőjének képében jelent meg. Újra előszedte az ósdi és botrányos kommunistaellenes szólamokat, mi több, odáig ment, hogy öszszeesküvőknek minősítette a kommunistákat. A gaulleisták egyáltalán nem hivatottak arra, hogy a nemzeti egységre hivatkozzanak, mivel csak egy maroknyi ipari és bank monopólium érdekeit képviselik Illést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) Tán az Irányító és képviseleti szervek, hanem az egyes gazdaságokon belül a különböző szintű vezetők is időben megkapják a munkakörüknek megfelelő információkat. A tsz-ek az információk alapján kialakított elképzeléseiket a tudományos intézményekkel ellenőriztethetik, a döntés joga azonban — az ismeretek birtokában — mind a gazdaság termelési szerkezetét, mind új beruházásait illetően kizárólag magukra a termelőszövetkezetekre tartozik. A főtitkári előterjesztés után az országos tanács tagjai szólaltak fel. Beszámoltak a helyi tapasztalatokról, ismertették a mezőgazdasági beruházások problémáit. Dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes néhány felszólalásra válaszolva elmondotta, hogy a jelenlegi információs rendszer további kimunkálásra szorul. Mindenekelőtt pontosan meg kell majd határozni, hogy ki kitől milyen információkat kapjon, nehogy az esetleges információáradat végül akadálya legyen a célszerű és hasznos tájékozódásnak. Hangsúlyozta, hogy az eddigi úgynevezett belső utasítások egy részének indokolt lenne — kellő megfontolással — széleskörű nyilvánosságot adni. Közölte továbbá, hogy a jövedelemszabályozással, a zárszámadással és a tervkészítéssel kapcsolatos utasításokat, illetve intézkedéseiket rövidesen, valószínűleg még december 10-e előtt kiadják. Ugyancsak a közeljövőben döntenek a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatását célzó konkrét intézkedésekről is-Felszólalt többek között dr. Kovács Sándor, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, aki hangsúlyozta, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában egyaránt rendkívül fontosak a tartalékok. Ezután Szabó István, a TOT elnöke, majd dr. Nagy Sándor, a TOT főtitkára válaszait a felszólalásokban fölvetett kérdésekre, észrevételekre. A tanácskozás első két napirendi pontjának megtárgyalása után Virág István, a TOT főtitkárhelyettese terjesztette elő a termelőszövetkezetek szocialista munkaversenyéről szóló beszámolót. Ezután a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa megválasztotta küldötteit az Országos Szövetkezeti Tanácsba. Végül — napirenden kívül — Varjas Gyula, a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezet elnöke indítványozta, hogy az Országos Tanács elnöksége vizsgálja meg az állategészségügy jelenlegi rendszerének problémáit és dolgozza ki javaslatait azok megoldására. Az országos tanács a javaslatot határozattal elfogadta. Az ülés Berki Sándor elnökhelyettes zárszavával ért véget.