Zalai Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

4­A Zugszeszfőzdék nyomában Alig pu­kad az augusztusi hajnal, sümikor elindulunk. Csendes a­ táj, még pihennek­ az emberek. — Ez a legalkalmasabb idő­pont az ellenőrzésre — mond­ja a zalaegerszegi vám- és pénzügyőri szakasz törzsőr­y mestere. — Az a tapasztalatunk —­ teszi még h­ozzá a pénzügyőr szakaszvezető —, hogy legin­kább ünnepnapon dolgoznak, a zugszeszfézdék. A családtagok ilyenkor idehaza vannak, te­hát megfelelő segítség és ele­gendő idő áll rendelkezésre­,a pálinkafőzéshez. Vaspörben állunk meg. — Erre menjünk! — mutat az egyik Rákóczi úti ház felé a törzsőrmester. — Nézzék, ezt a térdig érő répalevelet. Bbiten nagyon jól el lehet rejteni a szeszfőzőkészüléket. A vakolatlan téglaház kapu­ja nyilára van. Akadály nél­kül bejutunk, de mozgást se­hol nem észlelünk.­­Nyitva találjuk a pince ablakát, de szeszfőzőre utaló jó sehol. Az Ady Endre 10. számú ház kapujában idegenen néz utánunk egy férfi. Az udvar­ban hűvös fogadtatás­ban ré­szesülünk. A törzsőrt mester a pincekulcso­t kéri. A házigazda gyorsan a konyhába siet, de hosszú per­cekig, hiába várunk rá. A törzsőrmester mosakodás köz­ben találja a férfit­— Hol a kulcs? — hangzik a kérdés. — Nem tudjuk... nem ta­láljuk. Biztosan a gyerekek hányták el az este. Az udvaron orrfacsaróan erős cefre szag. A kút közelé­ben nedves a földi. — Ide öntötték­ a megma­radt cefre anyagot — mondja a szakaszvezető. — Csakhogy a víz, amivel ezt lemosatták volna, nem tüntette el a nyo­mokat ... Közben a nagyszülők is éb­redeznek, ők sem tudnak azonban a pincetoulcsról. De a szeszfőzésről sem akarnak hal­lani ... A pénzügyőreik hatósági jo­guk alapján nyitják ki a pin­cét. Kiderül, hogy nem is volt nagyon bezárva. Amint a lép­csőkön haladnak lefelé, való­sággal szembe csapja őket a pálinka szaga. Pillanatokon belül meg van a háromliteres demizson, benne pálinka. Az­tán előkerül a tízliteres üveg is, csordultig töltve ugyancsak pálinkával. Felhozzák a szeszt a mélyből és az autó mellé te­szik. S. Géza, a házigazda látha­tóan ideges. Már nem tagad, de nem is vall. Inkább sar­kon fordul és elmegy. Úgy mondja, már várja a munka a tsz-ben. A pénzügyőrség ellenőrei most keresik a főzőüstöt, az — Az „elv­eszett" pincekulcs — Eredménytelen tagadás­ ­üstsisakot, a páravezető csöve­ket, valamint a rézhűtőcsöve­­ket, tehát a készüléket. Át­vizsgálják az udvart. Nincs eredmény. A kamrában végül is csu­pán a hűtőteknő kerül elő. A nyomunkban settenkedő kis­fiú valamit elmondana, de a nagymama egy óvatlan pilla­natban lábszáron rúgja, aki erre kötelességtudóan hallgat. Az esetről jegyzőkönyv ké­szül. A feleség most már vall: „Vasárnap reggeltől délig főz­tem­ a pálinkát 100 liter vegyes cefréből. A szeszfőzőt kölcsön­kértem, de nem mondom meg, ki adta." Aztán elhangzik még egy szánom-bánom szerű mondat: „Ez volt az első és utolsó, hogy pálinkát csinál­tam!" Törvényeink szigorúan tilt­ják az engedély nélküli pá­linkafőzést. Szabálysértési el­járások egész sora figyelmez­tet: tilos a zugszeszfőzés, a pálinkakészítés! A mostani ellenőrzés sajnos azt bizonyít­ja, még mindig vannak, akik nem veszik komolyan a ren­delkezést. Velkei Árpád : Dunakanyar (MTI fotó : Kovács Gyula felvétele) SZAMOS RUDOLF: Kántor és Csupati (RÉSZLETEK EGY NYOMOZÓKUTYA TÖRTÉNETÉBŐL) («-) — I-i-igen.. • — hebegte, mi­közben baljával jobb csukló­jon Kántor fogainak helyét si­mogatta. „Telefonálni akart a vasas ,de kinek?” — töpren­gett lefelé-menet Csupati. A szálló forgósajtajában már Sátori jött velük szembe. „De hamar ideértél” — fogad­ta Csupati a főhadnagyot, majd a füléhez hajolt és ezt suttogta: „Figyeltesd a por­tást”. Mire az utca fdői a személy­zeti bejáróhoz értek, az árká­dos kapubejáró elé megérke­zett a határőrség rohamkocsija is. „A helyzet?” kérdezte Csu­­patitól a kémelhárító csoport vezetője. „A nyomok a határ­tól idáig vezettek." Sátori is­merte a csoportvezetőt és arra kérte, embereivel zárassa kör­be a hotelt Éjfél volt. Az étte­remben záróra, lassan szállin­góztak a vendégek. Izgalmában az üzletvezető remegő keze alig talált a zárba. Kántor könnyedén azonosította a nyo­mot és ahogy az ajtó kinyílott, elsőnek lépett a szénporos, kes­keny csigalépcsőre. Az alag­sorban szűk folyosó vezetett az épület hosszában. A kazán­ház előtt haladtak el. Sátori az üzletvezetőtől megkérdezte: hol a fűtő? — Az éjszakásnak itt kell lennie. Ha az urak nem jön­nek, már magam is kerestem volna, mert a konyhaséf pa­naszkodott, hogy nincs forró­víz. •. — Kántor a gépház vas­ajtója előtt állt meg. „Nyisson be,” kérte az üzletvezetőt a főhadnagy. A kazánházi ajtó azonban nem nyílott. Ezt nem értem, kérem. Este tízkor vál­tottak és az éjszakás fűtő nem iszákos ember... A portás is ellenőrizte. Talán a pihenőszo­bában tartózkodik.’’ A fűtők folyosóvégi szobá­jába se tudtak bemenni. „Hol vannak a kulcsok?” — fordult az üzletvezetőhöz Sá­tori. „Az irodámban és a por­tán. . — Hadnagy elvtárs, kísérje el a főnök urat és az összes alagsori helyiség kulcsait hoz­zák ide — utasította egyik nyomozóját Sátori. Kántor egyre nyugtalanabbul izgett­­mozgott az ajtó előtt. Orrát többször is a szárfa réséhez dugta. Gyakran pislogott gaz­dájára, és tappancsával is megpróbálta kinyitni. „Várj” — intette türelemre Csupati, öt percbe tellett, mire a csör­gő kulcshalommal a hadnagy és az üzletvezető visszaérke­zett. „Válassza ki a megfele­lőt” mondta Sátori az üzlet­vezetőnek —” és a kilincshez senki ne nyúljon.” Ezután zse­béből kendőt vett elő, azzal fogta meg a kulcsot és miután a zárba dugta, a kilincset is. Elsőnek Kántor ugrott a sötét helyiségbe. Csupati zseblám­pájának fénycsóvája követte kutyáját és ahogy átlépett a küszöbön, nyomban vissza is hőkölt. A koszos vaságyról, fejjel a betonpadló felé idősebb ember lógott. Alsóteste az ágyon, homloka könyökben behajolt alsókarjára zuhantan lógott, mintha még végső kétségbe­eséssel a betonról vissza akar­ná nyomni magát az ágyra. Sátori felkattintotta a villanyt. „A fűtő” kiáltott fel rémülten az üzletvezető. — Megfojtották, méghozzá fonott dróthúrokkal — állapí­totta meg Sátori, miközben alaposan szemügyre vette az áldozatot. „Odaát mostanában ez a divatos gengsztermód­szer” — jegyezte meg Csupati. Kántor ez alatt az öltözőszek­rény ajtajával bíbelődött. Sarló alakú körme beleakadt a szekrényajtó kissé elálló alsó szélébe és a kutya erős rántására reccsenve pattant fel a zár. Csupati a zajra oda­nézett: „Mit csinálsz?” lépett Kántor mögé. A kutya a szek­rény alsó reteszéből kisujjnyi vastag sodrott huzalt rángatott elő. „Főnök” — szólt Csupati —” a hurok”. Sátori gyorsan intézkedett. Utasította a hadnagyot, hívas­sa ki a rendőrorvost és a bűn­ügyi technikust. Csupatitól azt kérdezte: Tovább tudunk menni? — Kántor, mint a jó kopó, újra nyomon volt, s csak gazdája jelzését várta. Az in­tésre azonnal indult. Végigha­ladt a hosszú alagsori folyo­són. A liftakna mellett, a fő­lépcsőház alján néhány ellen­őrző szimatot tartott, majd felfelé vezette a csoportot. Ahogy a földszinti hallba ér­tek, Csupati futó pillantást ve­tett a portáskarám mögött a különböző papírokkal buzgol­­kodó hoteltérre. Kántor oda­szagolt a karámhoz. Halkan morgolódott, de azután mégis visszafordult és a főlépcső ko­pott, bordó szőnyeggel borított járókáján indult felfelé. Csu­pati­­agyán csupán átsuhant a gondolat, milyen sápadt is a vöröshajú portás. (Folytatjuk) ZALAI HÍRLAP ŐSZI SEREGSZEMLE 40 pavilonban 450 kiállító A Városliget, a fővárosi vá­sárváros ismét a lázas készü­lődés zajától hangos. Árut szállító gépkocsik, sürgő-forgó emberek, helyükre kerülő bú­torok, hűtőszekrények, textí­liák, s sokféle más fogyasztá­si cikk, ezt látja ma a szem­lélő. A hazai ipar már hagyo­mányosnak számító őszi se­regi szemléjét, a Budapesti őszi Vásárt szeptember 5 és 15 kö­zött rendezik meg, jóval na­gyobb területen, mint a múlt évben. Idén a kiállítók 40 pa­vilonban, valamint a szabad­téren összesen mintegy 50 ezer négyzetméter területet foglalnak el áruikkal, a nem­zetközi vásár területének két­harmadát. A tavaly született elhatározás eredményeként a vásár valóban az ipar, a ke­reskedelem és a fogyasztók ta­lálkozója lesz, már azért is, mert csak forgalomban levő, vagy a közeljövőben forga­lomba kerülő termékeket ál­lítanak ki. Mód lesz arra is, hogy a kereskedelem a hely­színen kössön megállapodá­sokat az ipar képviselőivel, azonnali, vagy rövid határidőn belüli szállításokra. Örömmel üdvözlendő ú­j vo­nása lesz az ez évi Budapesti Őszi Vásárnak, hogy a nagy­­közönség számára nemcsak kereskedelmi, vállalatok, de maguk a gyártók is közvetle­nül felkínálják ter­mékeiket. A többi között a Győri Pamut­szövő- és Műbőrgyár, a Duna Cipőgyár, s a Videoton kínál­ja majd saját árusító pultjai­nál legújabb termékeit. A vásáron 450 vállalat, kis­ipari szövetkezet és kisiparos állít ki. A fővárosi gyárak mellett nagy szerep jut a vi­dék iparának, közöttük a Haj­dúsági Iparműveknek, a Jász­berényi Hűtőgépgyárnak, a Tiszai Vegyiműveknek, a Bor­sodi Vegyi kombinátnak. A gyárak, vállalatok nagy része gyakorlati bemutatókat tart a vásár idején. Így a konzerv­áruk, a háztartásvegyipari, s a textilipari cikkek ésszerű, kor­szerű felhasználásáról. Ott lesz a vásáron a KONZUMEX és a HUNGAROCOOP is, olyan árucikkekkel, amelyek eddig alig, vagy egyáltalán nem voltak találhatók a ke­reskedelmi forgalomban. Ez a részvétel mintegy ösztönzés a hazai gyártó vállalatok szá­mára, s ugyanakkor a keres­kedelmet is tájékoztatja a le­hetséges választékról. A vásár vidéki látogatói, ahogy a korábbi években, úgy ebben az esztendőben is 33 százalékos vasúti kedvez­ményt kaphatnak. Szombaton és vasárnap rvedi£ úgynevezett családi jeggyel, 30 forintért tekintheti meg a vásár gazdag látnivalóit egy négytagú csa­lád. 1969. augusztus 22. Petőfi kirgiz nyelven A kirgiz állami könyvkiadó Petőfi Sándor válogatott mű­veit új kiadásban készül köz­readni, kirgiz nyelven. A Szovjetunió népeinek nyelvén ez lesz a 41. Petőfi-kiadás. A nagy magyar költő válogatott műveinek legutóbbi kirgiz ki­adása 1957-ben jelent meg a köztársaság fővárosában, Frunzében, de gyorsan elkelt. A verseket Kubanics Akajev és Akun Amitrov kirgiz köl­tőik ültették át. Az új kiadás­ban a korábbi fordításokon kívül helyet kapnak Akajev újabb műfordításai. Petőfi Sándor művei eddig a Szovjetunió népeinek 15 nyelvén, körülbelül 750 ezer példányban kerültek kiadásra. A termelőszövetkezetek figyelmébe: Gyengébb az idei gabona életképessége A vetőmagfelü­gyelőség laboratóriumában hallottuk Nappal is villanylámpa erő­síti a fényt az asztalán. Finom mozdulatokkal emeli ki egy kis szúrószerszámmal az ázta­­tással megpuhított búzasze­­rvekből a csírát. Azután apró tégelyekbe, vegyi oldatba he­lyezi őket. Ott egynapos pihe­nő után az egészséges csírák piros színt kapnak, az életkép­telenek pedig sápadtak ma­radnak. Novák Éva, az orszá­gos vetőmagfelügyelőség mag­vizsgáló laboránsa így állapít­ja meg a gabonaszemek élet­­képességét a Zala megyei Ve­tőmagfelügyelőségen. Ez a módszer két napot vesz igény­be, viszont hagyományos csí­­ráztatással majdnem két hé­tig tartana eljutni az eredmé­nyig. — Augusztus elején jöttem és a hónap végéig maradok, aztán a váltótársam veszi át a helyemet — mondja. — Itt csak idényben történnek­ vízsz­­gálatok. .Jelenleg a fémzáro­lásra kerülő magok életképes­ségét állapítom meg és a ter­melőszövetkezetek magmintái­nak tisztaságát és életképes­ségét vizsgálom.­­ Muhi Ferenc, a felügyelőség vezetője elmondta, hogy ebben az évben négyszáz vagon ga­bonát fémzárolnak és a mun­kának túljutottak már a fe­lén. Vagyis 250 vagonnak meg­történt a fémzárolása. A mag tisztaságát a körzeti felügye­lők a helyszínen ellenőrizték, csak az életképesség vizsgá­lata történt itt a zalaegersze­gi laboratóriumban. A tapasz­talatok szerint az idén jó a gabonák nedvességtartalma, nincs szükség szárításra, ezért a laboratóriumi munkafolya­mat rövidebb ideig tart. Nem találtak sem üszők, sem zsi­zsik fertőzöttséget, viszont mégis az a megállapításunk, hogy az eddig fémzárolt mag­nak csak 20 százaléka kiváló. Az életképesség ugyanis gyen­gébb a tavalyinál, ami való­színűleg az aratást megelőző magas hőmérsékletnek a kö­vetkezménye. — Éppen ezért nagy szük­ség van arra, hogy a termelő­szövetkezetek is nagyobb je­lentőséget tulajdonítsanak a magvizsgálatnak — mondja Muhi Ferenc.­­ Az állam in­gyen adja a közös gazdasá­goknak ezt a szolgáltatást, mégis ezideig csak hat tsz kül­dött vetőmagmintákat hozzánk. Általában az a gyakorlat, hogy ősszel jut eszükbe, közvetlen vetés előtt, és mire megkapják az eredményt, legtöbbször a mag a földben van. Pedig az eddigi vizsgálatok is intő példák! Arra hívják fel a tsz-ek figyelmét, hogy vizsgálat nélkül ne vessék el a magot. Novák Éva gondosan vezetett naplójában ugyanis a következők olvashatók: hat megvizsgált mintából csak ket­tő alkalmas szaporítóanyag­nak, annyira gyenge az élet­­képessége. A termelőszövetkezetek­nek a jó búzatermés érdeké­ben nagyobb gondot kell for­­dítaniuk a vetőmagok minősé­gére, ne utólag, hanem vetés előtt vizsgáltassák meg a sa­ját termésű vetőmagjaikat. Nem szabad előfordulnia olyan esetnek, hogy csak 40— 50 százalékos életképességű magok jussanak a földbe. Novák Éva csírát preparál (Szepesi László felvétele). Vetőmagtermeltető és Értékesítő v_______ Országos Vállalat ajánlata! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! 15 %-os árengedménnyel korlátlanul megvásárolhatja az abraktakarmányborsó vetőmagot, ha megrendelését október 31-ig feladja. Fajtákról, szállítási feltételekről részletes tájékozta­tást adnak a vállalat területi központjai. (Vas, Veszprém, Zala megye.) Szombathely, Söptei u. 72. Megrendelésre azonnal szállítunk!

Next