Zalai Hírlap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
1969. szeptember 2. TV FICV A vadászat és a Los Angeles-i gyilkosságok A televízió múlt heti műsorában kétségtelenül a tévéjátékok domináltak. Ezek közül aktualitásával kiemelkedik A vadászat című amerikai tévéfilm, a gyerek- és kamaszszínészként világhírűvé vált Mickey Rooney főszereplésével. A tévéfilm bemutatóját felfoghatnánk a véletlenek találkozásának is, hiszen ezekben a napokban a világ valamennyi hírügynöksége rendszeresen tudósít a legutóbbi borzalmas Los Angeles-i ötös gyilkosságról, amelynek egyik áldozata Sharon Tate híres filmcsillag, Roman Polanski lengyel származású filmrendező felesége. A bestiális gyilkosság és a borzalmakkal telített amerikai tévéfilm bemutatásának egybeesése azonban nem lehetett véletlen, hiszen az ilyen esetek rendkívül gyakoriak, s szinte nem múlik el nap az Amerikai Egyesült Államokban gyilkosság, vagy gyilkosságok nélkül. A tévéfilm — az amerikai filmgyártás „törvényei” szerint — happy enddel végződik. A rossz — ha ugyan nem is a legméltóbban — elnyeri büntetését és a sokat szenvedett főhős békésen folytathatja útját. A nézők azonban elgondolkodhatnak az Egyesült Államokban uralkodó közállapoton, a közbiztonság és a rendőrség tehetetlenségén, hiszen — és erre nem is egy eset ad tanúbizonyságot — ez a rendőrségi tehetetlenség gyakran éppen azzal függ össze — és erre a tévéfilm is igen hathatósan utal —, hogy az igazságszolgáltatási szervek, vagy azok képviselői, vagy mint a filmben a sheriff, elnézőek a bűncselekmények elkövetőivel szemben, vagy maguk is részesei azoknak. Ez a tévéfilm is — A vadászat —, szemléltető bizonyságot nyújt arról a szertefoszlott legendáról, amely az „igazi demokráciáról”, az amerikai demokráciáról szólt Mert vajon milyen demokrácia az, ahol a törvény őrének gyilkosságsorozatokat kell produkálnia — nemcsak szadizmusából adódóan —, hogy a legközelebbi sheriffválasztás után ismét a mellére tűzzék a jelvényt. A TV-figyelőnk legutóbbi számában elismerően szóltunk a Pécsi Nemzeti Színház Lumpáciusz Vagabundusz előadásáról, kiemelve azt, hogy eddig még egyetlen pécsi előadásban sem csalódtunk. Kedd este pedig a Miskolci Nemzeti Színház a Harminchárom névtelen levél című háromfelvonásos vígjátéknak a bemutatásával szolgált igen kellemes meglepetést a tévénézőknek. Méhes György romániai magyar író darabját magas színvonalúan, tanulságosan és rendkívül szórakoztatóan tárták a magyar tévénézők több milliós tábora elé. A szellemesen és jól megírt darab minden jelenete élményt nyújtott, amelyet még az sem tudott elhomályosítani, hogy az előzetes színházi jegyzetben ismét figyelmeztettek bennünket arra, hogy hogyan értékeljük a látottakat. Mulattunk, derültünk és gondolkodtunk az elhangzott párbeszédeken és nem egy „ismerős” arcot fedezhettünk fel — Terézia (Koós Olga), Irén (Egerváry Klára), Tamás (Markaly Gábor), Elemér (Sallós Gábor) — tehetséges miskolci színművészek előadásában. Jól megformált emberi alakok beszéltek, mozogtak a színpadon, erélyeikkel, hibáikkal együtt. Talán csak a két vénkisasszony — akik csak a hibákat testesítették meg —, és Zsóka (Kopetty Lia) a „minta” tanárnő alakja nem sikerült, nem formálódott ki úgy, mint a többi szereplőé. Kedvencünk, a tévé jó programmal szórakoztatott, tanított az elmúlt héten. Ezt a magas nívót véleményünk szerint a televízió sport rovata nem tudta követni, hiszen módszerei igen elmaradottak. A stúdióban ülő riporter gyengécske magyarázatai nem pótolhatják a televízió döntő kifejezési formáját, a képeket. Hiába vetítik le háromszor is a közvetítés során rögzített gólokat, azzal még nem lesz több azok száma. Talán hasznosabb lenne, ha operatőrök jelennének meg a sporteseményeken és az általuk fényképezett, felvett képeket — és nem a riporter arcát, mozgolódását, állandó mondatismétlését — sugároznák a tévét néző sportbarátoknak. — ki — Utószezon 1969 SZOMORÚ, esős napok után vésze nyárias hétvége fogadta a Balaton-part vendégeit. De ez már nem az is lazi, nem ringathatjuk magunkat hiú reményekben. Tegnaptól kezdve már utószezon van a Balatonon, vége a nyárnak. Milyen is volt az idei balatoni nyár? Forró, programmal, rendezvénnyel, újdonsággal teli. A tó mindkét partján új szállodák, szórakozóhelyek nyíltak, látványos rendezvényeket szerveztek, például Kőröshegyen a Somogyi lakodalmast, Buzsákon a buzsáki búcsút, Tihanyban a hagyományos köcsögvásárt — hogy csak a legnépszerűbbeket említsük. Balatonföldváron a néptánc fóruma aratott nagy tetszést, Dijon, Avignon, Arezzo mellé Földvár is felzárkózott, hisz az idei IX. fesztivál méreteiben, külsőségeiben az eddigi legnagyobb szabású volt. Siófokon nemzetközi iskolatelevíziós tanácskozást rendeztek, a déli part valamennyi filmszínházában a Balatoni Filmhetek programjának megfelelően, ősbemutatókat tartottak, augusztus 15-től szeptember 15-ig 67 játék- és k kalandfilmet vetítenek Siófoktól Fenyvesig. NEM PANASZKODHATTUNK a kereskedelem felkészülésére sem, néhány kisebb zökkenőt kivéve. Ügyes kezdeményezés vett a siófoki ÁFÉSZ-nak például, hogy a Budapesti Konzervgyárral közösen olyan komzervcsárdát nyitott Balatonszérplakon, amelynek hírével az egész parton találkozni lehetett. A bolt melegített konzervet adott a nyaralóknak, evőeszközzel, s ezért semmit sem számított fel. Ezzel oldották meg a környék turistáinak reggeliztetését is. A siófoki idegenforgalmi hivatal tájékoztatása szerint a hivatal szálláshelyein — motel, szálloda, kemping, fizető- vendég-szolgálat — egymillió vendégéjszakát töltöttek a turisták augusztus 20-ig. A barcsi Dráva-híd „belépése” érezhetően növelte a turistaforgalmat, sokkal több jugoszláv és olasz töltötte nálunk a nyarat, mint az előző években. Viszont kevesebb volt az NDK, lengyel és a francia turista. BÁR A BELFÖLDIEK már nagyrészt eljöttek a partról az iskolakezdés miatt, nem néptelenedett el a Balaton. Még mindig sok a külföldi, főként nyugatiak, hisz náluk az iskolaév később kezdődik. Tehát a szálloda- és vendéglátóiparban nemigen érezhető — az árakon kívül — az utószezon. Nem zárták be például a csak nyárra tervezett szórakozóhelyek naevrét,de megéri, hisz ősszel is jönnek vendégek. Rájuk gondolnak az utószezon rendezvényekkel is. Keszthelyen például 20-án rendezik meg a kesztheld szüretet osztrák „szüretelőkkel”. A KERESKEDELEM viszont már befejezettnek tekinti a szezont Keszthelyen a motelnél már augusztus végén bezárták a gyümölcsboltot tejboltot. Pedig keresik a vendégek, hisz a közelben csak a Matróz-csárda van. Ezen a héten erre a sorsra jut a csemegebolt is. Bezár a népművészeti üzleti áruhiány miatt. Rugalmasabban kellene gondolkodni. Ezt ugyan minden év hasonló időszakában elmondjuk, de, úgy látszik, eredménytelenül. S. M. Szállítógépgyár ipari tanuló pótbeiskolázást tart szerszámkészítő szakmában ♦ Jelentkezés a vállalat központjában Zalaegerszeg, Horváth István u. IS. 96500 ZALAI BIRL..P Tegnap tanévnyitók : ma kezdődik a tanítás Gyönyörű nyárvégi napra virradtunk. Ragyogó napsütésben indultak az új tanévet kezdő diákok iskoláik felé. Benépesültek az utcák, ellepték őket a fehérblúzos lányok, a piros és kéknyakkendős kisdiákok. Kik vidáman, kik kissé szomorúan váltak meg a nyári örömöktől, kissé szorongó érzéssel lépték át iskoláik küszöbét. De nem is nekik okoz igazi nagy gondot az iskola, hanem azoknak a kis emberkéknek, akiknek ez a mai nap fontos határkő az életükben. A kis elsősökről van szó, akiket ma még ajándékkal vártak az iskolapadban, holnaptól viszont komoly munkát várnak tőlük. A zalaegerszegi Petőfi Sándor általános iskolában Raffai Imréné igazgatónő köszöntötte a diákokat, különös szeretettel üdvözölte az elsősöket. Bemutatta iskolájuk új tanárait, megemlékezett nyugdíjba vonult tanáraikról is. Ismertette az új tanév feladatait, különös tekintettel Lenin születésének századik és a felszabadulás 25. évfordulójára való készülésre. Az ünnepély végén szavalatok hangzottak el a diákok részéről, majd az énekkar dalolt a tanév első napjáról. A Zrínyi Miklós gimnacsoportokba zsűri udvarán verődve tárgyalták a nyár eseményeit a diákok. A vidám, kissé ünnepélyes zsongásnak Koltai unai vitkár szavai vetettek véget. Köszöntötte a megjelent vendégeket, a régi és új tanárokat, s végül barátait, diáktársait. A bevezető után az énekkar a Himnuszt énekelte, majd Simon Ágnes köszöntötte az elsős diáktársakat. Ezután Kékesi Antal, az iskola új igazgatója üdvözölte diákjait. Külön szólt az iskola 170 új tanulójához, szorgalomra és kitartásra ösztönözte a 100 negyedikest akik előtt ott áll az érettségi vizsga, amit szorgalmuktól függően tesznek majd le a tanév végén. Az iskolavezetés dícséretét tolmácsolta azoknak a diáklányoknak, akik a kiskorpádi építőtáborban meghirdetett munkaversenyen első helyezést értek el a nyáron. Az ünnepély után került sor az iskolai KISZ vb ülésére, melyen többek között megbeszélték a hét közepén kezdődő mezőgazdasági munkára való készülést, a szakkörök beindítását. A KISZ vezetőség tagjai az ülés végén boldogan vették kézbe iskolájuk lapját, amely a „Magunkról” címet viseli. A megyében ezen a napon az általános iskola első osztályában körülbelül 3700, a középiskolák első osztályában 1850 tanuló kezdte meg a tanévet. Évnyitó ünnepély a Petőfi Sándor általános iskolában A Zrínyi Miklós gimnázium diákjai a „Magunkról” cím alatt megjelent lapjuk első számát olvassák. Dötki arcok Százhuszonkilenc lakos, 47 ház. A „falatnyi" falu végéről már nem vezet út, csak poros keréknyom kanyarog a Zala-partig. Dötkről egyébként csak Pakod felé visz kövesút, ezen távozik reggelente — autóbusz híján kerékpárral, motorral vagy gyalogszerrel — a férfinép. Napközben jóformán csupán az asszonyokat lehet otthon találni. Az alábbi sorok is az ő vélekedésüket tükrözik egy kisközség hétköznapjairól, az itt élő emberek óhajairól, és lehetőségeiről. A „nevezetes személyiség” a legfiatalabb detkiek egyike: alig hat esztendős, szökés, kedves-helyes csöppség! Azaz bocsánat, hisz a község mostanság legnevezetesebb polgárát tisztelheti Simon Hajnalkában. (Ezt már az iskola előtt beszélgető asszonyok mondják el róla, mert ő még szégyenlősen hallgat kérdéseimre, miközben egy krizantém szirmait tépdesi.) Hajnalka ugyanis a dötki iskola egyetlen elsőse az új tanévben: tizenegyedmagával ül majd az öreg, alsótagozatos iskola padjaiba. Margit, aki néhány évvel idősebb, s a pakodi községi tanács vb dolgozója — igazat is ad a diáklánynak, meg nem is. — Magam sem kívánom Dötkön leélni az élelem — tűnődik. — Itt, bent Pakodon azért már minden más. Hozzánk, Dötkre még a pusz sem jár ki! Nem nagyon tudnék olyan fiatalokat felsorolni, akik otthon raktak fészket. Hogy felügyelet nélkül nem mehet általános iskolás a moziba, azt viszont helyesnek tartja, hisz másutt sincs másként: este hét után kezdődik a vetítés! Ha Pakodhegyről lekísérik a szülők a gyerekeiket egy-egy jó filmre, a helybeliek is megtehetik ugyanezt. A klub — véli —, ha bútort kap, igazi „centruma” lehet a falunak. Gyakran jönnek össze itt hétközben is a fiatalok — esténként, hazatérve —, s a 18 éven felüliek előtt nyitva áll késő estig is! Élnek is a lehetőséggel, még hétköznap is öszszegyűlnek táncolni, beszélgetni, előadásokat, egy-egy idős kommunista visszaemlékezéseit meghallgatni. Tucatnyi újság, 1200 kötet könyv és egy mindenkor szíves klubkönyvtáros várja őket Hortobágyi Gyuláné személyében. — Itt ez a szép kultúr — mondja. — A két kezével építette fel a község. Hol talál ekkora faluban szebbet? Igaz, a bútor... De talán az is lesz! öt televíziót is lelhet nálunk, rádió meg mindenütt van már, sőt az autó is megjelent. Ki érti őket, miért kívánkoznak el? A község mindenese A klubkönyvtáros-tanítónő nyugdíj előtt álló, csendes aszszony, majd húsz esztendeje él itt. A detkieket szorgalmas, ám kissé maguknak élő embereknek tartja, a klubrenddel kapcsolatos vitában határozott, okos álláspontot képvisel. Bútort szeretne a klutjjba — most 25 szék és egy asztal az összberendezés —, miután úgy véli, a kellemesebb környezet feltétlenül javíthatna az itt lakók közérzetén, főként a fiatalokén. Tavaly három házaspár költözött Pokodra és Egerszegre, s köztük a lányom is — állapította meg. — Egyharmadával csökkent a lakosság az utóbbi másfél évtized során, s ez megállíthatatlan folyamat. Itt a példa, az egyetlen elsős, Hajnalka személyiben. Azt hiszem, most kezdjük az utolsó tanévet ebben a mi öreg iskolánkban. Viszont kellemesebbé lehet és kell is tenni az életet — például egy jó kultúrház révén — még egy ilyen elfogyó faluban is — állítja, s az emberek szerint valóban ennek a célnak az érdekében dolgozik Hortobágyiné — a kisközség mindenese. A detki valóság igényeinek megfelelően. T. A. Egy elégedetlen nagylány A 15 éves Szakony Margit — a pakodi iskola 8. osztályos tanulója — már szívesen válaszolgat. Sőt, kérés nélkül is elmondja, milyennek látja a falu életét, a szórakozási lehetőségeket. — Hát rózsásnak aligha — szögezi le tömören. —A klubkönyvtárban van három helyiség, bútor viszont nincs, nemrég vitték el. A tévé is az iskolában van, mozi csak kéthetente jön, de ez édesmindegy nekünk, iskolásoknak. Minket este úgysem engednek be a kultúrba. Margit — maga sem tagadja — elégedetlen az itteni élettel. Eredményesebb életet Egy másik Margit — Egyed „Ki érti őket?” Vass Péterné — középkorú, nyíltszavú asszony — teszi fel a címbeli kérdést. Itt élte le az élete javát, érthető, hogy másként vélekedik a delki valóságról, mint a fiatalok, s feltehetően ezért idegenkedik egy kicsit olykor hevesen jelentkező igényeik láttán. Talált pénz — Talált pénz, hogy köszönjük meg? — hálálkodnak nap mint nap az ügyfelek az OTP nagykanizsai fiókjában. A pénz valóban talált. Az ügyfélforgalmi csoport dolgozói bukkannak rá, akik csipetnyi kis szabadidejüket arra használják fel, hogy végigböngésszék a már korábban kihúzott békekölcsön jegyzékeket, hátha akad köztük kihúzott, de ki nem váltott kötvény. Rendszerint akad. A minap például a Balti Állami Gazdaság dolgozói hoztak be egy halomnyi kötvényt és délután három óráig mintegy tizenkétezer forintnyi összeget böngésztek össze a tulajdonosoknak az ügyfélforgalmi csoport dolgozói. A nagykanizsai OTP fiókban már korábban bevezették ezt a „szolgáltatást” és az a tapasztalat, hogy érdemes megnézetnie mindenkinek a kötvényeit. Száz-kétszáz kötvény között, tapasztalati számok alapján, 20—30 kihúzott, de ki nem fizetett kötvény akad. Mint megtudtuk, a kanizsai OTP fiók nemcsak a helyszínen áll készségesen a kötvénytulajdonosok rendelkezésére, hanem az őszi-téli időszakban dolgozóink ellátogatnak a községekbe is és a helyszínen vizsgálják meg, hogy a bemutatott kötvények között nem akad-e készpénzre váltható? A legjobb módszer persze az, ha valaki beküldi a kötvényeit postán, ez esetben még várakoznia sem kell, hanem ugyancsak postán kap értesítést az illető a „vizsgálat” eredményéről. Persze jó adag többletmunkát jelent ez az ügyfélforgalmi csoport dolgozóinak, de mint mondják, szívesen csinálják. Kedves figyelmesség ez a „szolgáltatás” az OTP nagykanizsai fiókja részéről, illő, hogy nyilvánosan is köszönetet mondjunk érte. 5