Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

2 Az egész ország A nők és az ifjúság helyze­téről tárgyalt a párt Központi Bizottsága. A nőkről, tehát — számszerűleg — a népesség nagyobbik feléről. És a fiata­lokról, akik számarányuk sze­rint — úgy huszonöt—har­mincig számolva, ami manap­ság aligha túlzás — ugyancsak megközelítik a fele lakossá­got, összevéve tehát a három­negyed ország élete sorsáról tárgyalt a párt vezető testüle­te, még ha nem is állított föl erről senki ilyen „népmozgal­mi mérleget”. Valójában ugyanis nem a „fél ország” politikai, gazda­sági és szociális, kulturális vi­szonyairól folyt a tanácskozás, és nem is a „háromnegyedé­ről”, hanem egész társadal­munk ügyéről, hiszen sem a nők, se a fiatalok boldogulása nem választható el ettől. A felnőtt nemzedék társa­dalmi felelősségénk fontos mércéje, milyen utódokat ne­vel — állapítja meg a közle­mény, s ha szó szerint nem is, végeredményben ugyanilyen következtetésre jut a nők ér­vényesülésével kapcsolatban is. Mindannyiunkról volt szó tehát, a szocialista társadalom egészéről, férfi tagjairól csak­úgy­, mint minden nemzedé­kéről. Mindannyiunknak szól az intelem: a mai fiatalok már megváltozott körülmé­nyek között serdültek fel, aminthogy a nők életmódja, szemlélete is gyorsan válto­zik. Minden tevékeny és érző embernek része volt és van e változásokban, ne restellj­ük hát tudomásul venni az éssze­rű következményeket sem. Ha akartuk, hogy más élete le­gyen a fiataloknak, ha akar­juk, hogy más élete legyen asszonyainknak, és akarásun­kat siker koronázta, legyünk következetesek és folytassuk — együtt az if­jakkal és a nők­kel — ezt a munkát, a mai, megváltozott követelmények­nek megfelelően tovább. Erről szól a Központi Bi­zottság közleménye, semmivel sem többről, de nem is keve­sebbről. A felvetett gondola­tok bizonyára megterméke­nyítik majd az országban fo­lyó politikai és gazdasági te­vékenységet. Annál is inkább, mert — mint a közlemény hí­rül adja — ez év végére ösz­­szehívják a párt Soron követ­kező, X. kongresszusát. Zárul az ötéves terv, a reform je­gyében fejlődik a gazdaság, társadalmi fejlődésünk továb­bi előrehaladását tűzi napi­rendre a közélet. Sokat elváró, tartalmas esz­tendő ez. Megemlékezés a szovjet hadsereg megalakulásának 52. évfordulójáról A szovjet hadsereg megala­kulásának 52. évfordulója al­kalmából az MHSZ budapesti vezetősége, az MSZBT buda­pesti elnöksége és a Magyar Néphadsereg központi klubjá­nak parancsnoksága pénteken műsoros ünnepséget rendezett az Országos Gumiipari Válla­lat kultúrtermében. Az ün­nepségen Kelemen Győző, az MHSZ budapesti vezetőségé­nek titkára mondott beszédet. Felszólalt az ünnepségen P. A. Plotnyikov vezérőrnagy,, a Szovjetunió kétszeres hőse is, aki kiemelte, hogy a szovjet hadsereg születésnapja nagy ünnepe az egész szovjet nép­nek, a haladó emberiségnek A szónok tolmácsolta a hazánk­ban állomásozó szovjet egysé­gek harcosainak, tisztjeinek forró baráti üdvözletét a ma­gyar fegyveres erők tagjainak, a magyar dolgozóknak. Az ünnepi megemlékezés második részében szovjet ka­tonaművészek adtak nagysi­kerű műsort. Ünnepi pártnap a Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyárban a szovjet hadsereg megalakulásának 52. évfordulója alkalmából A szovjet hadsereg megala­kulásának 52. évfordulójáról ünnepi pártnap keretében em­lékeztek meg tegnap délután a Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyárban. Az év­forduló jelentőségét Gondos Ferenc rendőrőrnagy mél­tatta. Ünnepi beszédében megem­lékezett Leninről is, akinek neve elválaszthatatlan a szov­jet hadsereg megalakulásának történelmi jelentőségétől. Visszatekintést adott a szov­jet népnek a fasizmus felett aratott győzelmére, beszélt arról a biztosítékról is, ame­lyet a szocialista tábor kato­nai ereje jelent. A háború és béke kérdését érintve, szólt napjaink világpolitikájának alakulásáról, a közel-keleti és a vietnami helyzetről. Symington a szovjet—amerikai tárgyalásokról Washington (MTI): Stuart Symington amerikai szenátor interjút adott a TASZSZ wa­shingtoni tudósítójának a Bécsben áprilisban folytatódó, a stratégiai fegyverek korláto­zását célzó szovjet—amerikai tárgyalásokról. A szenátor nagyszerű alka­lomnak minősítette a tárgya­lásokat arra, hogy foglalkoz­zanak egy olyan problémával, amelytől sokban függ az egész emberiség sorsa. „Ha nem va­gyunk képesek most megállí­tani a veszélyes és rendkívül költséges nukleáris­ rakéta­­fegyverkezési hajszát, a törté­nelem talán nem nyújt szá­munkra még egy ilyen alkal­mat” — jelentette ki Syming­ton. Jordániában nyugalom uralkodik Újabb amerikai repülőgépek Izraelnek Amman (MTI). A Paleszti­nák Ellenállási Szervezetek Egyesített parancsnoksága csü­törtökön eljuttatta a fegyelem megszilárdítását célzó rendel­kezéseit a jordániai városok­ban és falvakban állomásozó partizánokhoz. A rendelkezések végrehaj­tása azonnal megkezdődött. Ammanban csütörtökön már fegyvertelenül jelentek meg a gerillák a nyilvános helyeken. Vörös karszalagos járőrök cir­kálnak a jordániai főváros ut­cáin, és mindenütt ellenőrzik az előírások szigorú betartá­sát. A jelentések szerint a kor­mány és az ellenállási szerve­zetek tárgyalásainak előesté­jén Jordániában nyugalom honol. Kairó (MTI): Az Egyesült Államok és Izrael félre nem érthető cinkosságának bizonyí­tékait taglalja szokásos pénte­ki vezércikkében Heikal, a kairói Al Ahram főszerkesz­tője. Washington — írja Heikal — olyan, nagy magasságban repülő, pilóta nélküli felderítő repülőgépeket szállított Tel Aviv-nak, amilyeneket még NATO-beli szövetségesei sem kaptak.­­ Ezenkívül ismeretes, hogy Izrael hamarosan ötven Phan­­tom-mintájú gépet kap, s nagy­összegű gazdasági segélyen kí­vül igényt tart további 80 harci repülőgépre. Nyilván­való, hogy mindez az izraeli agresszió növelését szolgálja. Heikal feltételezi, hogy Ni­xon amerikai elnök a Líbiába irányuló francia fegyverszállí­tást fogja ürügyül felhasználni az izraeli igények kielégíté­sére, habár a líbiai szállítások feltételei olyanok, hogy három vagy négy éven belül nem éreztetik hatásukat. Káderiskolák Kínában Peking (MTI): A káderek meged­zésére és átnevelésére szolgáló úgynevezett Május 7. káderiskolák időnként túl­ságosan kényelmesre sikerül­nek — ez tűnik ki a Zsen­­min Zsipaoból, a Kínai Kom­munista Párt napilapjából. Ezekben az iskolákban, ame­lyeknek az a hivatalos célja, hogy az elpuhult kádereket kemény fizikai munkával, például földek megművelésé­vel átneveljék, gyakorlatilag pedig lehetővé tegyék a „k­ulturális forradalom” so­rán posztjukból eltávolított vezetők ideiglenes áthelye­zését, a körülmények sokszor túlságosan is kulturáltak —■, tűnik ki a kínai sajtóból. A lap egészoldalas összeállítás­ban egyrészt példákat sorol fel arra, milyen az igazi jó káderiskola, másrészt ostoroz­za azokat, akik másként csi­nálják. A jó példát a Senszi tarto­­mányben volt kormányhiva­­talnokok káderiskolája szol­gáltatja. Itt a hallgatók — férfiak és nők, fiatalabbak és öregebbek — a mostoha ter­mészeti viszonyok között ma­guk húz­ták fel az épületeket. Télen tüzelőnek fát vágtak, a hegyekben, a volt tartományi vezetőkből kárpitosok, kő­művesek, traktorosok kosár­fonók lettek. A munkába be­lefájdult a derekuk, kezük ■ megdagadt, de erre a beszá­moló szerint büszkék voltak. Vannak azonban másféle ká­deriskolák is. „Egyes Május 7. káderiskolák fényűzően építik a házakat és a felsze­­relés is egészen tökéletes. A városi élet olyan kellékeit is megépítik maguknak, mint a víztorony, előadóterem. Dívá­nyokat, kényelmes puha ágyakat hoznak berendezés­ként. A tömegek kommentár­ja „lám, áthelyezték a hiva­talt”. Amikor megkérdik, mi­ért ez a fényűzés, így felel­nek. ..a fenderiskola nem egy vagy két évre szól, hosszú távra kell gondolni és mit­­sem számít egy kicsivel töb­bet költeni”. A lap kommentárja: „nyil­vánvaló, hogy helytelen min­dent az államtól kérni, de va­jon helyes-e mindent az ere­deti szervtől kérni, valójá­ban áthelyezni a hivatalt fa­lura? Kezdetben sokan vol­tak, akik úgy vélték, helyes munkaerőt és anyagokat kér­ni attól a szervtől, amelynek kádereit az iskolába küldték vagy helyes az, ha a munka­nehezének elvégzésére a sze­­gényparasztokat kérik fel. A kínai pártlap élesen bírálja azt, hogy az intézmények se­gítették a káderiskolára kül­dött tagjaikat a kényelmet k körülmények megteremtésé­ben. „A Május 7. káderisko­la nem szanatórium” — ír­ja figyelmeztetően a Zsen­­min Zsipao. ZALAI HÍRLAP Tanácskoztak a négy nagyhatalom képviselői New York (MTI). A négy nagyhatalom ENSZ-nagyköve­­tei csütörtökön este három és fél órás eszmecserét folytat­tak Lord Caradonnak, a brit misszió vezetőjének szállás­helyén. Diplomáciai források nem tartj­ák­ valószínűnek, hogy a négy nagyhatalom közös fel­hívást bocsát ki a közel-keleti tűzszüneti vonalak helyreállí­tása ügyében. McCarthy egy koalíciós kormány megalakítását sürgette Dél-Vietnamban Washington (MTI). Az ame­rikai szenátus külügyi bizott­sága pénteken zárt ülésen hallgatott meg szakértőket az úgynevezett Phönix-akció végrehajtásáról Dél-Vietnam­ban. Ez a terv, amelyet a CIA kezdeményezett, és jelenleg a hadsereg folytat arra irányul, hogy „felderítsék, kikapcsol­ják és megsemmisítsék a viet­­kong-ügynököket,­­ vagyis az egyes lakott helységekben kiirtsák azokat a polgári sze­mélyeket, akiket a Felszaba­­dítási Front képviselőinek tar­tanak. A múlt évben két fia­tal katonatiszt egy peres eljá­rás során feltárta, hogy a hadsereg kifejezetten „gya­nús” polgári lakosok meg­semmisítésére képzett ki tisz­teket. A külügyi bizottság egész héten át folytatta vizsgálatát a vietnami háborúról. Eugene McCarthy szenátor, a háború­­ellenes csoportok ismert kép­viselője, akit tanúként hall­gattak meg, kijelentette: A „vietnamizálás” azt jelenti, hogy „ázsiaiak amerikai fegy­verekkel pusztítanak majd el ázsiaiakat” és a dél-vietnami hadsereg „olyan zsoldoshad­­sereg lesz, amely egy senkit sem képviselő kormány érde­kében harcol majd saját népe ellen”. A szenátor leszögezte: „A vietnamizálás” nem hoz­hat eredményt. Sürgette, hogy Dél-Vietnamban segítsék elő egy koalíciós kormány meg­alakulását, amely az átmeneti korszakban intézné az ügye­ket. Az ideiglenes kormány feladata az lenne, hogy fegy­verszünetet hozzon létre és megszervezze a külföldi csa­patok szervezett kivonását” — hangoztatta a szenátor, kije­lentve, hogy a Nixon-kor­­mány „félrevezeti a közvéle­ményt” a vietnami kérdésben, éppúgy, mint elődje tette. A Phönix-akció részleteit a pénteki zárt ülésen tárgyalta a bizottság, egyes kérdései azonban már a nyilvános ülé­sen is felmerültek. William Colby, az USA helyettes sai­­goni nagykövete tagadta, hogy a program „megsemmisítési és gyilkossági” terv lenne, de kijelentette, hogy azt fontos­nak tartják, mert „eredmé-­ nyes akciókhoz vezetett az el­lenséggel szemben”. 1910. február 11. Párbeszéd Brüsszelben BULGÁRIAI útját követően és svédországi látogatása előtt Péter János magyar külügy­miniszter látogatást­­ tesz Brüsszelben, Belgium főváro­sában. A bulgáriai tárgyalá­sok arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biz­tonság kérdéseiben. Svédor­szág ugyanerre a semleges or­szágok viszonylatában ad majd lehetőséget. A belgiumi híró­­s tárgyalásoknak azért van különleges jelentőségük és érdekességük, mert Bel­gium egyike azoknak a N­ATO-országoknak, amelyek — természetesen a NATO szervezetével egyeztetve — ak­tív szerepet vállaltak a kelet —nyugati együttműködés, az európai biztonság és konkré­tan az európai biztonsági kon­ferencia lehetőségeinek felku­tatásában. Ami Magyarorszá­got illeti, hivatalos külügymi­niszteri nyilatkozat szögezte le, hogy hazánk fontos felada­tának tartja az új biztonsági rendszer kidolgozásában való részvételt — „ha kell kezde­­ményezően is”. AZ EURÓPAI konferencia vonatkozásában a fő­­ vitakér­dés alighanem a témák meg­határozása és a konferencia jellegének tisztázása lesz. Em­lékezetes, hogy a szocialista országok prágai felhívása le­hetőséget adott az európai biztonsági értekezlet előkészü­leteinek meggyorsítására. Az erőszakról való lemondásról és a gazdasági-kulturális együttműködés elmélyítéséről szóló megállapodások indítvá­nyozásával pedig gyakorlati napirendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a bel­ga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napi­rendi kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szüksé­gesnek tartja, hogy a napiren­di témák tekintetében már a nagy konferencia összehívása előtt előzetes elvi megállapo­dások szülessenek. AZ EDDIGIEKBŐL látniva­ló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és né­zetkülönbségek. Kétségtelen azonban, hogy a belgiumi lá­togatás hozzájárulhat ezek csökkentéséhez, minthogy a belga külpolitika — és szemé­lyesen Harmel külügyminisz­ter — az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben be­következett változásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitásérzéke a nagy európai kérdések tekintetében termé­szetesen párosul a NATO irán­ti kötelezettségek szigorú be­tartásával. Ez szükségszerűen fékezi a belga külpolitikának az európai konferencia irá­nyában kifejtett akcióit. A magyar külügyminiszteri látogatás küszöbén elmondha­tó, hogy kétoldalú kapcsola­taink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes látoga­tások száma és színvonala is­­bizonyítja ezt Az utóbbi két és fél évben látogatást tett Magyarországon Harmel bel­ga külügyminiszter, Van Acker, a parlament és Struge, a szenátus elnöke. Ugyaneb­ben az időszakban, de még a korábbi kormány minisztere­ként látogatta meg az orszá­got Wigny akkori igazságügyi és De Winter külkereskedelmi miniszter. Magyar részről Bíró József külkereskedelmi mi­niszter járt Belgiumban, most pedig Péter János külügymi­niszter viszonozza a Harmel látogatást. Parlamenti szinten, Kállai Gyula vezetésével ma­gas szintű magyar parlamenti delegáció látogatott Brüsszel­be, s röviddel ezelőtt mindkét fővárosban megalakultak a magyar—belga parlamenti csoportok. A SZEMÉLYES kapcsolatok légköre mellett a kétoldalú gazdasági megállapodások is előrehaladást mutattak. A leg­lényegesebb kérdés természe­tesen az, hogy Belgium, mint a Benelux Gazdasági Unió és a Közös Piac­ tagja — mikép­pen egyezteti össze a Közös Piac alapvetően diszkriminá­ciós gazdasági irányvonalát a szocialista országokkal kiala­kított kapcsolatok fejlesztésé­vel. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga part­nerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is keresik e két ellentmondó irányzat szin­tézisét. Belgium abszolút híve a teljes közös piaci integrá­ciónak. 1967-ben azonban ma­gyar viszonylatban mégis olyan hosszúlejáratú szerződés született, amelynek során a Benelux mintegy 80 százalék­ban liberalizálta importját. A magyar export az utóbbi két évben 50 százalékkal emelke­dett, s a két ország közötti külkereskedelmi mérleg ki­egyenlített. Márciusban, a ma­gyar külügyminiszteri látoga­tás után kétoldalú tárgyalások kezdődnek. Ezek célja ismét hosszúlejáratú egyezmény lét­rehozása ,és a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése. Belga rész­ről az utóbbi időben készséget mutattak a gazdasági és ipari kooperáció kifejlesztésére is, amely kiterjedhet a harmadik piacon történő együttműkö­désre. AZ TERMÉSZETESEN vi­tathatatlan, hogy a Közös Piac gazdasági integrációs politiká­ja egyre újabb és nehezebb problémákat vet majd fel a kétoldalú gazdasági kapcsola­tokban. A belga külpolitika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az: milyen mértékben képes a gyakorlat­ban feloldani e politika belső ellentmondásait. Durva rendőrattak az amerikai fővárosban Washington (MTI): Az 1968. nyári chicagói rendőrattakra emlékeztető módszerekkel verte szét csütörtökön a washingtoni rendőrség azt a tüntetést, amellyel az ameri­kai fővárosban tiltakoztak az úgynevezett chicagói összees­­küvési perben hozott ítélet ellen. A déli órákban ezer­nél több tüntető vonult az amerikai fővárosban az elé a luxus lakóépület elé, ahol a Nixon-kormány több tagja, köztük John Mitchell igaz­ságügyminiszter, valamint az elnök néhány más munka­társa, így személyi titkárnője lakik. A Watergate luxus-lakó­tömb előtt többszáz roham­sisakos, gázálarcos roham­rendőr sorakozott fel. Ami­kor a tüntetők megkísérelték áthatolni a kordonon, hogy bejussanak az épületbe, a rendőrök megrohanták őket, s anélkül, hogy a csoport tagjai bármiféle erőszakot alkalmaztak volna, ütlegelni kezdték a fiatalokat. A tün­tetőket a rendőrök a földön ráncigálták, vonszolták, rug­dalták, ütlegelték őket, s a helyszínen levő újságírók sze­rint indokolatlan erőszakot alkalmaztak a felvonulókkal szemben. A rendőrattak elől a cso­port tagjai, túlnyomórészt egyetemi hallgatók a közeli George Washington Egyetem épületeiben kerestek menedé­ket, a rohamrendőrök azon­ban ide is követték őket, s tovább ütlegelték a fiatalo­kat. Polgári ruhába öltözött rendőrök számos letartózta­tást hajtottak végre, annak ellenére, hogy a város rend­őrfőnöke tagadta a polgári ruhás ügynökök és besúgók jelenlétét. A rendőrök könny­gáz-gránátokkal oszlatták el a tüntető csoport maradvá­nyait. Az összecsapásnak sok sebesültje van, mintegy 150 fiatalt letartóztattak. Az esti órákban változat­lanul rohamrendőri egységek őrizték a Watergate épülete­it és megerősített járőrök cirkáltak az egyetem épületei környékén. Sisakos rendőr­ség őrizte a Fehér Ház be­járatait is, amelyek csak né­hány kilométerre vannak a délutáni összecsapástól. Vete­rán washingtoni újságírók véleménye szerint eddig még sohasem került sor ilyen dur­va rendőrattakra az amerikai fővárosban, még a novembe­ri emlékezetes háborúellenei tüntetés alkalmával sem­. 107 ■es Moszkvics alkatrészek ELADÓK! Érdeklődni: MHSZ Zala megyei Vezetősége (Gépjárműképző Iskola) Zalaegerszeg, Somogyi Bacsó­ tér 19. 417

Next