Zalai Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

1970. március 11. „Nem hibádzik semmi...“ Az egyszeri ember katoná­nak ajánlotta a fiát. Ám a so­rozóorvos csak ránézett a gye­rekre és kifakadt mérgesen: „De bácsi, ennek a fiúnak egyik lába rövidebb, mint a másik!" Az egyszeri ember pe­dig így válaszolt: „Nem addig van az, doktor úr! Mert amennyivel az egyik rövidebb, annyival hosszabb a másik. Nem hibádzik semmi!" E régi göcseji „kaszállás” le­fegyverző dialektikája néha igazán jól használható vigasz­talásul a tévé egyes műsorai­nak megmagyarázására. Itt van például az a három film­novella, amelyet szerdán este Szembesítés címmel láttunk. Mielőtt gondterhelt homlok­­ráncolással távoli következte­téseket vonnánk le ezek alap­ján irodalmunk jelenlegi álla­potáról, gondoljunk arra, hogy nem is olyan régen Ismerke­dők címmel ugyancsak három filmnovellát láttunk. Nem egé­szen fiatal, de mindenesetre magyar szerzőktől. Nos, amennyivel ez a szerdai no­vellacsokor rosszabb volt, annyival jobb volt az a ja­nuári. „Nem hibádzik tehát semmi!” . (Azazhogy „hibádzik". A válogatás gondossága például a tévé szerkesztői részéről. E három novella, de különösen a címadó Módos Péter írás ugyanis megközelítőleg sem reprezentánsa a fiatal ma­gyar novellisták munkássá­gának. Inkább tanmesék, mint novellák, de a Szembe­sítés tanmesének túlságosan ködös. A nyögésbe fulladó nagyotakarás példája. A no­vella művészi légkörét, vilá­gosságát és hatását még leg­inkább Czakó Gábor: Cso­magok című írása közelítet­te meg és itt egy fiatal szí­nész, Kottái Róbert egyéni arcára is felfigyeltünk. Si­­monffy András: Jó asszonyok című novellája egy a félmű­­velt sznob társaság unos­­untig ismert eszközökkel raj­zolt ábrázolása, erőszakolt fordulatokkal.)­­ Ugyanezen az esten A sze­retet ünnepe címmel, mintegy az előző heti Leányanyák folytatásaként újabb Molnár Margit riportot láttunk. Egy ugyancsak hatásos, sőt sajnos hatásvadászó riportot a fóti­­gyermekvaxxóból, amely meg­rendített, de ezzel együtt el­lenérzést keltett. Aligha iga­zolhatja ugyanis a cél, tudni­illik a gyermeküket elhagyó szülők megszégyenítése, fele­lősség,­l­étének felkeltése azt az eszközt, amelyet a riport ezeknek a gyereküknek a ka­néra elé citálásával, szívós és könyörtelen vallatásával mondj­juk ki, kínzásával látott elérhetőnek. Amikor a nevelő­­otthon legfőbb célja, hogy az elhagyott gyerekek lelki sérü­lését meggyógyítsa, személyi­ségük alakításában a szülői szeretet érzését valahogy pó­tolja.­­az olyan alkut nem is­merően célratörő kérdések, mint „mi a karácsony?’’, „mi­lyen az édesanyád?”, ,,mi vol­na a három kiváltságod,stb. K­ris, még alig hegedt sebeket tépnek lél, s hosszú gyógyító folyamat eredményeit hatás­talanítják. Tehát amenyit az egyik oldalon a gyermeküket elhagyó szülők vagy leendő szülők megdöbben­tésével ez a riport használni kívánt, a má­sik oldalon, éppen a sorsuk­ban teljesen ártatlan gyerme­kek érzelmi életébe való be­­avatkozással, annál többet ár­tott. (Itt próbálok meg vitatkoz­­ó K­. S. P. névjelű olvasónkkal, aki nyilván nem elég fim­:’’­­mesen nézte at mult he hi TV- figyelu’iket, mert olyasmit olvasott ki belőle, mintha mi a Házasságon kívüli nemi életre biztatnánk a fiatalo­kat. Nem, erről szó sincs. I éppen ellenkezőleg. Hiszen az „önmegtartó:l'V .s" — ahogy S. P. írja — k­itobb­anédia Tinak, h­ogi sen? kiv­ánt terhességet az :gyar.c i ’; nem b .Vos abort”­szt m­­egelő:., ék azzal a­ fel­fogással azonban: 'em értünk egyet, amelyet O. P. 'mi fogalmazott meg. ..Hát esküszöm, ha leánykámat ez a nagy fölvilágosítás újság­ban, rádióban annyira fölvi­lágosítaná, hogy idő előtt megajándékozna unokával, bármennyire is szeretem, ki­tagadnám! ! Növelhetné azok számát, akik otthonokban ne­velik gyermekeiket, mert nem ismerném többé.” Ez az a szemellenzős szülői felfogás, amely külső tényezőkben ke­res ürügyet a maga felmen­tésére és a „bűnt" a leg­ártatlanabban, születendő gyermeken torolja meg.) A Nemzetközi Nőnap alkal­mával Hóvirág helyett... címmel nem szabványos Janus arcot mutató műsort állított össze a tévé. Ez a Janus mind­két arcán ironikus fintort hor­dozott. Egyiket az ünnepeltek, másikat az „örök ellenfelek”, a férfiak felé­ vágta. Mindkét fintor iróniája nagyon tapin­tatos, kultúrált volt, s ezért a legérzékenyebbek számára is imogatás gyanánt volt elvisel­hető. Ezt annál nagyobb fér­fiúi megkönnyebbüléssel lehet megállapítani, mert, műsor­­készítőinek teljes gárdája (a jelenetek itt-ott elengedhetet­len férfi szereplőit kivéve) nő volt. (Feleségem meglehetősen elégedetlen is volt ezzel a tapintattal. Kijelentette, mi­szerint unja már, hogy a tévé­műsorokban mindig bírálják a férfiakat, hogy megjátsszák a „teremtés koronáját", hogy kiszolgáltatják magukat, hogy nem segítenek a házimunká­ban, meg miegymás. A gya­korlatban azonban nem vál­tozik semmi. Minden marad a régiben. Erre ismét elő le­hetett venni a „kiszólást", hogy tudniillik amilyen szí­vesen meghallgatjuk a bírá­latot, olyan szívesen nem fo­gadjuk meg. „Nem hibádzik tehát semmi". Még egy szót­­a Röpülj pá­va .. . elődöntőről. Ebben ér­dekeltek voltunk. László Im­­réné az erős mezőnyben vára­kozásunknak megfelelően sze­repelt. Szurkoljunk most Plachynénak, aki vasárnap Veszprémben nagyobb eséllyel lép színpadra. H. S. ^ Egg~ ZALAI HÍRLAP Szezonkezdés előtt ü ülést tartott a Zala megyei Idegenforgalmi Bizottság Tegnap délelőtt Zalaegersze­gen Kovács Sándornak, a me­gyei tanács vb elnökhelyette­sének elnökletével ülést tar­tott a Zala megyei Idegenfor­galmi Bizottság. Az ülésen részt vett dr. Borda László, a Belkereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi osztályának vezetője is. Első napirendként a megye idegenforgalmának múlt évi alakulását, illetve az idei év idegenforgalmi felkészülését és feladatait vitatták meg Le­ben Mátyásnak, a zalaegersze­gi idegenforgalmi hivatal ve­zetőjének jelentése alapján. A tartalmas vitában elhangzott felszólalások nagy része azzal a tarthatatlan helyzettel fog­lalkozott, amely Letenyén ta­pasztalható. A múlt évben na­gyon sok bosszúságot okozott hogy a letenyei IBUSZ kiren­deltség nem készült fel meg­felelően a pénzbeváltásokra. Előfordult olyan szombat, va­sárnap, hogy több mint két­száz utast kellett visszakülde­ni Jugoszláviába, mert forint hiányában nem tudtak bevál­tási kötelezettségüknek eleget tenni. Tavaly a letenyei határ­átkelő több mint 800 ezres utasforgalmat bonyolított le. Az előrejelzések szerint idén emelkedés várható. Bírálatot kapott a 16-os AKÖV, hogy nem tudja kielé­gíteni az országon belüli utaz­tatáshoz az autóbusz igénye­ket. Tóth Gyula, az AKÖV személyforgalm­i osztályvezető­je arról számolt be, hogy a két város két-két különjáratú autóbuszt kapott, s ettől az év­től megszűnnek ezek a gon­dok. Felvetődött több ötlet az idegenforgalom szempontjából jó lehetőségek kiaknázására. Borda László, a járási tanács elnökhelyettese például arról beszélt, hogy az egervári tsz borpincéje nagyon alkalmas volna szalonnasütésre, a kör­nyezet is megfelel, s a szövet­kezet szívesen vállalná a pin­ce üzemeltetését. Azt is felvet­­ette, hogy több gesztenyesütő­helyet találni a megyében, ide is hozhatnának turistákat. Nagykapornak sem elhanya­golható idegenforgalmi szem­pontból, sőt, nyáron a kollé­gium szálláshelynek is meg­felelne. Több hozzászóló érintette az idegenforgalmi propagandát. Igaz, hogy szép és ízléses prospektusok láttak napvilá­got a megyéről, azonban ko­rántsem elegendő számban és választékban. Az idegenforgal­mi hivatal egyedül nem képes kielégíteni az igényeket. Part­nerekre van szüksége, azon­ban a megállapodáson nem jutottak semmire a tárgyalá­sokkal. Ehhez kapcsolódott dr. Borda László hozzászólása is. Az együttes propagandamun­kát hangsúlyozta, valamint felhívta a figyelmet"a kevés­bé költséges és rövidebb nyomdai átfutási időt igénylő szórólapok felhasználására. Néhány jó hírt is elmondott: a Nyugat-Dunántúllal foglal­kozó külföldön terjesztett ki­advány következő számában Zala megye egyharmad részt tölthet meg idegenforgalmi propagandával. Arról is be­számolt, hogy ebben az évben a megye 7 új üzemanyagtöltő állomást kap 19 kúttal. Második napirendként a bi­zottság az Alsóerdő fejlesztési tervével ismerkedett meg. hét 3. helyezés a Bartók Zongoraversenyen tőket követő versenyen a dél- dunántúli zeneiskolák legjobb növendékei — mintegy fél­száz fiatal — vettek részt. A nyolc zeneiskola és fiók­­iskoláik öt korosztályra osz­­tott versenyén az ifjú zalai zongoristák két harmadik ke­­helyet szereztek a kiosztott nyolc díj közül. Különösen értékes Ódor Tamásnak — Horváth Anna tanárnő nö­vendéke —, a mindössze há­rom éve önálló zalaszentgróti zeneiskola növendékének a harmadik helyezése. A kis zongorista az első korcsoport­ban, a 7—10 évesek kategó­riájában aratott sikert a Mik­­rokozmosz Dallamkíséret és Egy szólam­iság kéz váltással című részletével. Az ötödik korcsoportban — 18—18 éve­sek — 3. helyet szerzett eger­­szegi Garamvölgyi István ugyancsak a Mikrokozmosz két karakterdarabját traphi­­ko,jancsi, Ossinattó) adta elő. Dömötör Hona zenetanárnő növendéke jobb helyezést is elérhetett volna, ám a Bar­tók Zeneművészeti Szakközép­iskola felvételijén való — egyébként kitűnő — szereplés miatt fáradtan versenyzett Pé­csett. A kanizsaiak nem ér­tek el helyezést a versenyen. A helyezetteknek Tusa Er­zsébet, a Zsűri elnöke ökle­vetet nyújtott átl spáid dísz­hangversenyen léptek a k­ö­zönség elé. A hét végén, szombat- vasárnap került sor Pécsett a nagy zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmával rendezett Bartók Zongora­­versenyre, amelyet a Doktor Sándor Művelődési Házban és a város zeneiskolájának hangversenytermében bonyo­lítottak le. A megyei selejte- Városi-járási KRESZ vetélkedő Zalaegerszegen A Dózsa-klub nagyterme zsúfolásig megtelt a zalaeger­szegi városi-járási KRESZ-ve­­télkedő úttörőivel, és azokkal a szülőkkel, tanárokkal, akik­­­mai akartak lenni a gyere­kek versengésének. Reggel, a kezdéskor körül­belül 50 úttörő nevezett be. Közülük került ki aztán az írásbeli versenyd­olgok,az ered­ményes útán az a tíz pajtás, ■ki a többrészeg versenyprog­­r­am során egymással mérkő­zött, a díjakért és megyei ve­télkedőre való, bejutásért. A verseny első részében jel­zőtáblákat kellett felismerni, s elmondani azok szerepét a közúti forgalomban. A szünet után a játékveze­tő ismertette a további fel­adatokat.. . Minden versenyző 1-től 5.5-ig mond három számot, majd sorban mindannyian ezeknek a számoknak megfe­lelő kérdésekre válaszolnak. A zsűri a feleleteket egytől öl­­tönlig jutalmazhatja. Az első számú versenyző '('Irály Laci:' — Tizenhárom, negyven­­■­égy és harminchárom. Est a­árom kérdést választom —­­sorolta, majd' dr. Kőfalvi Já­nos rendőr őrnagy, a zsírt el­nöke felolvasta az első kér­­dés'.­ miszerint milyen tárgya­kat lehet kerékpáron szállíta­ni. Czoczek Ildikónak arra kel­ett válaszolnia, hogy ..milye­­■¡"!; ?iz utaritást a itbaiga- Juilst iu'ló­ táblák?" Habozás ’ • 1 h't felelt: — Kék mezőben . .. kék -tin mil fehér jelek láthatók. — Második kérdés, milyen célt szolgál a lánckorlát? — Általában kanyarokban helyezik el, célja, hogy a gya­logos ne léphessen le az út­testre, és hogy a járművek­ se hajthassanak fel a gyalogjár­dára — válaszolt Ildikó. A versenyben végül is Ko­vács Endre, a zalaegerszegi Petőfi Sándor általános isko­­la tanulója lett az első, jutal­ma egy fényképezőgép, máso­dik helyezett Orbán Gyula, a zalaegerszegi József Attila is­kola tanulója, harmadik pedig Horváth Valter, az egervári általános iskola tanulója lett. A március 21-én rendezendő megyei KRESZ-vetélkedőre to­vábbjutott még Császár Ist­ván gellénházi, Gallai Tamás zalaegerszegi Petőfi iskola és Laki Árpád zalalövői­­óttörő­­k­fi.­­. tann­ön­nik­ ,16 millió példányban A Tankönyvkiadó Vállalat az idén csaknem 800 féle könyv kiadását tervezi. Az ehhez szükséges papírveny­nyiség meghaladja a 4300 tonnát. Tankönyvek mintegy 18 millió példányban készül­nek. 22 százalékuk új kiadás, 78 százalékuk pedig utánnyo­más lesz. Lefejezik az általános isk’o­la nyelvi tagozatos osztályai 'szere a heted’kijén .'s hvol.­óikba­n szükséges­ francia ■goi, p -•! kőn\ ■ kiadó J. az énei zenei i­ozaii r.usyc: !~..a tanulók közül ›i g az ötödikesek és ható kusuk kapnak új kö­nyvet A szakközépiskolások számá­ra 38 féle új tankönyv kiadá­sa kapott helyet az idei terv­ben. Folytatják a hagyományos s emolt szintű szakmunkás­­f­ző iskoláknak szánt közism­ereti tankönyvek kiadását. A diákok részére számos feladatgyűjteményt jelentet­nek meg, például matemati­kából, kémiából, fizikából. Szakköri füzetekből 18 féle kerül forgalomba. Az általá­nos iskolai fizika-tanulás Köm '­sét szolgálja Bellay László ..Hogyan tanuljuk a fi­zika'' című könyve. Széles­körű éteklődésre tarthat szá­mot Havas Ottóné munkája, amely ..Serdülőkről címmel jelenik meg. A metodikai, didaktikai­­ és pedagógiai ismereteket nyújtó nevelői segédkönyvek sorát mintegy 3()-félével bővítik. A pedagógiai művek közül „A pedagógia időszerű kérdései hazánkban" sorozat újabb hat kiadvánnyal bővül az idén. ,A pedagógia időszerű kérdé­sei külföldön" sorozat három kötettel gyarapodik. A ,,ta­nuljunk nyelveket” sorozat­ban a román nyelvkönyvet adják ki. Előkészületben van a francia, spanyol és az angol nyelvkönyv az idegen nyelv­vr kiskönyvtár sorozathoz, ezek előreláthatólag még eb­­ben az évben forgalomba is kerülnek. 5 Jegyzetek a fesztiválról Szombaton este az ünnepe-­­ kontjába került a városnak, il­lyes eredményhirdetéssel, díj­kiosztással, majd az együtte­sek díszbemutatójával véget ért Zalaegerszegen a IV. Zalai Kamaratánc Fesztivál, amely a hazai kamaratánc mozga­lomnak immáron negyedik al­kalommal volt reprezentáns eseménye. A rendező szervek lelkesen, hozzáértéssel készül­tek a fesztiválra, s a tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy Zalaegerszeg megfelelt azok­nak az elvárásoknak, amelye­ket a magyar néptáncmozga­­lom vezetői, képviselői támasz­tottak mel szemben é­letve megyének.) De, mert a fesztivál ilyen nagy kihatás­sal van a magyar kamaratánc mozgalom, sőt a néptánc moz­galom egészére, mérlegelésre érdemesnek tűnik az az igény, hogy az illetékes országos szervek az erkölcsi elismeré­sen túl — amiben a fesztivált részesítik — hasznossága miatt nagyobb anyagi támo­gatást is biztosítsanak. S ta­lán itt lenne helyes felvetni a gondolatot, csupán ötletként: elég érett-e a Zalaegerszeghez kötődött magyar kamaratánc mozgalom arra, hogy kapuit szélesebbre tárja, s a hazai együttesek mellett — amelyek természetesen továbbra is ge­rincét alkotnák a mezőnynek, s a rendezvény megtartaná hazai, értékelésre alkalmas­­ jellegét — helyet adjon kül­­földi együtteseknek is. Talán európai méretekben is hasz­nos küldetést szolgálna egy ilyen jellegű kezdeményezés, mert ahogy nálunk a műfaj megerősödéséhez vezetett­, ugyanúgy szolgálhatná az­­ eu­rópai — elsősorban a szocia­list­a országok esetében, de miért ne másutt is — a folklór jellegű kamara tánc kultúra újraéledését.­­ Ahogy a fesztivál mező­nyére a fejlődés a jellemző, ugyan­így elmondható ez a Zalai Táncegyüttesre is, s ez számunkra annál inkább is ér­­­tékes — zalai voltán kívül —, mert korábban az együttes munkájával kapcsolatban kifo­gásai­ voltak a szakemberek­nek. Az együttes koreográfusi munkájáról például a 11. Za­lai Kamaratánc Fesztivál­­al­­kalmával azt a megállapítást fogalmazta meg a zsűri, hogy elszkadt a folklórtól, kifejezés­módja mesterkélt. Hasonló volt a helyzet két esztendővel ezelőtt is. Azóta — s erről a látottak is meggyőzhettek — örvendetes változás tapasztal­ható az együttesnél ezen a té­ren is. Orsovszky fogalmazás­­módjainak nyelvezete megtu­­plálta az utat­ a folklóron ala­puló kifejezéshez, s a most bemutatott számok mindegyi­ke ezen a nyelven, beszélt. Különösen áll ez a Legények táncolnak című kompozícióra, amelyben a koreográfus ottho­nosan mozgott s mozgatta tán­cosait a folklórkincs talaján. Ennek a hazatalálásnak a je­lei érződtek az Allegro bar­bá­ron és a szellemes koreográ­fiai szkeccs jeleneteiben is. Vasárnapi lapszámunkban megjelent tudósításunkban két díj odaítéléséről nem adhat­­­tunk hírt. A díszelőadás alatt alkalma volt a központ szín­háztermét megtöltő érdeklő­­­dőknek szavazni arról, hogy a 'közönség' díját melyik együt­tes kapja a gálaest műsorában látott produkciók alapján. A díjat 18? szavazattal a Zalai, Táncegyütt-* nyerte. • A­ Hun­ija résen Táncegyüttes 87, az Avas 45, a Bihari 38, a Me­csek­­31, a Vasas 29. az Építők Hajdú 15. a Csepel 8. a Volán 25. a Nemzetiségi 2. a Csárdás Táncegyüttes 1 szavazatot ka­pott. Ugyancsak a díszelőadást követő banketten adták át a ,,Mankó díjat”, amely — a táncosokról lévén szó — a humort képviselte a díjak kö­zött. A díj egy emlékplaket­­tel sorsolás útjára a Hihari Táncegyüttesnek jutott. Buni Géza i­ s A fesztivál hivatalos értéke­lése a különböző arra illeté­kes fórumokon, s az együtte­seknél még ezután történik meg. Az események azonban bizonyos fajta következteté­sek, megállapítások levonásá­ra már most lehetőséget ad­nak. Mindenekelőtt arra, hogy a mezőny a vártnál is kiegyen­súlyozottabb volt, s ezt a je­lenséget két szemszögből vizs­gálhatjuk.. Nem volt egyik műfajban sem — a folklórban és a dramatikus táncokban — olyan együttes, amely­­kiug­róan magas színvonalú telje­sítményével megnyugtatóan kiérdemelte volna a nagydíjat, amit a zsűri éppen ezért nem adott ki. Ez a megállapítás ab­ban az esetben lenne elgon­dolkoztató, ha a zsűri úgy fo­galmazott volna: az átlagos alacsony színvonalt miatt. De ennek éppen az ellenkező­jéről van szó. Szinte vala­mennyi együttes magas szín­vonalon­ dolgozott az elmúlt két évben, s ez a megnyugta­tó igényesség jellemezte a fesztiválon bemutatott produk­ciókat is. Ebből az általánosan színvonalas műsorból nem tu­dott kiemelkedni egyik együt­tes sem olyan magasságba, aminek alapján a zsűri oda­ítélhette volna a nagydíjat. S az egészséges fejlődési folya­matot éppen az jellemzi, hogy a művészi színvonal emelke­dése valamennyi együttesnél egyenletes. Az elmúlt évtized, s benne a négy zalai fesztivál bebizo­nyította, hogy a rendezvény rangos eseménye a magyar néptánc mozgalomnak. Ápolá­sához a megye, ezen belül el­sősorban Zalaegerszeg nem csupán azzal járul hozzá, hogy helyet biztosít az eseménynek, hanem vállalja ennek nagy anyagi kihatásait is. (A IV. Zalai Kamaratánc­ Fesztivál hozzávetőlegesen 140 ezer fő­­t jelenet a „Mecsek” Táncegyüttes Somogyi Tükrös című műsorából. (Kiss Ferenc felvétele)

Next