Zalai Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

2 ZALAI HÍRLAP Stabil pénzügyi helyzet, növekvő piaci igények Ismét a Szállítógépgyár gazdálkodásáról „A zalaegerszegi Szállítógépgyár lényegében a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése óta súlyos és egyre növekvő gondokkal küzdött. A gondok termékértékesítési nehézségekkel jelentkeztek és pénzügyi problémákban csúcsosodtak ki, amelyek végülis a vállalat tartós fizetésképtelenségéhez vezettek. A gyár helyzete tarthatatlanná vált és sürgős beavatkozást követelt Az említett sorok az elmúlt év végén jelentek meg lapunkban Talpra áll a Szállítógépgyár cím alatt. Természetesen az utóbbi optimizmusra nem a fentiek jogosították fel a krónikást, hanem azok az intézkedések, célkitűzések, amelyeket a kialakult helyzet láttán a gazdálkodás javítása érdekében részben az illetékes szervek, másrészt a gyár új vezetősége tett Cikkünk megjelenése óta több mint fél esztendő telt el. Ahhoz kétségtelenül kevés idő, hogy teljes mélységig minősítést adjon a sok gonddal küzdő üzem dolgozóinak, vezetőinek munkájáról. Azt azonban jelezheti, merre tart a gyár, s nem volt-e korai tavaly a biztató jelek alapján kimondott Talpra áll a Szállítógépgyár. Súlyos gondok Milyen gondokkal, problémákkal kellett megküzdenie a Szállítógépgyárnak? Mindenekelőtt azzal, hogy a gyár olyan termékeket állított elő, amelyeket a piac nem, illetve nem az adott műszaki színvonalon igényelt. A fő profilban gyártott szállítószalagok ugyanis műszaki, technikai adottságaik, de áraik tekintetében sem állták a versenyt az import NDK gyártmányú berendezésekkel. A vállalat piacproblémáját súlyosbította, hogy a gyár lényegében a szolgáltatási tevékenysége ebből a szempontból elhanyagolható — egyprofilú volt. Márpedig egy piacra termelő, egyetlen terméket gyártó középüzem, az érvényes hitelpolitikai feltételek mellett tartósan képtelen készletre termelni. Bár a vállalat vezetése tűvé tette az országot új profilért, olyan megrendelő cégeket keresett, amelyekre támaszkodni lehet, ugrásszerűen bővítette a gyártmánystruktúrát, az alapvető bajokon nem tudott segíteni. A tervteljesítés nem volt ütemes, a készletek túl magasra nőttek. A szokásos 90—110 napos készletek helyett 180 napos anyagkészletek halmozódtak fel, a havi termékkibocsátás pedig nemhogy a tervteljesítéshez szükséges 8,9, de néha még a 3 millió forintot sem érte el. A bank és a kooperáló partnerek bizalma megrendült, a gyár csak a megyei tanács hitelgaranciájával tarthatta fenn működését. Ebből a nehéz helyzetből kellett megtalálni a gyárnak a kiutat. Biztató mérleg A gyár vezetői — mint ennek tavaly hangot is adtak —, legfőbb feladatuknak a felgyűlt hatalmas készletek felszámolását, a pénzügyi helyzet stabilizálását és a felvett hitelek törlesztését tekintették. Az első félév mérlegadatai arra mutatnak, hogy e célkitűzéseket — mint ezt a Magyar Nemzeti Bank Zala megyei Igazgatóságának illetékesei is megerősítik — a reméltnél is jobb eredménnyel végrehajtották. A gyár első félévi árbevétele meghaladja az 50 millió forintot, s mintegy 15 millióval több a múlt év hasonló időszakának szintjénél. S amíg tavaly 14,5, az idén mindössze 8,5 millió forintot tesz ki a befejezetlen állomány. Az átlagkészletet a tavalyi 40,2 millió forint értékről 31,2 millióra csökkentették. A forgási sebesség — az ütemes gyártás és árukibocsátás nyomán — 250 napról 138-ra csökkent. További eredmény, hogy a vállalat visszafizette a még esedékes 10 millió forint hitelét, s mintegy 2 millió forint nyereséget is produkált. Az egy főre eső termelési érték a tavalyi 89,1 ezer forintról 90,8 ezer forintra nőtt. Sokat mond ez a mérleg. Ám — mint ezt Varga József, a megyei tanács ipari osztályának vezetője is hangsúlyozta, amikor véleményt alkotott a ■Szállítógépgyár első félévi munkájáról — ennél is többet mond, ami mögötte van. Az a tény, hogy a gyárban rendkívül intenzív munka kezdődött és folyik a belső tartalékok hasznosítása érdekében, s olyan vállalati stratégia valósul meg lépésről-lépésre, amely egyaránt egybeesik a népgazdasági és a gyári érdekekkel. Konkrétan: Intenzív gyártmányfejlesztés kezdődött a gyárban az új gyártmányfejlesztési osztály irányításával. Tökéletesítették a korábban már gyártott transzliftet, a 20 méteres szállítószalagot, s új, összerakható szállítószalagokkal, görgősorokkal jelentkeztek. A bányák, illetve raktárak részére ugyancsak új szállítószalagokat konstruáltak. Mindezzel egyre inkább megalapozták, hogy a fő profilban olyan termékekkel jelenjenek meg a piacon, amelyek versenyképesek és kielégítik az igényeket. Nyilvánvaló, hogy ez az intenzív gyártmányfejlesztés nagyban hozzájárult, hogy az említett 50,8 millió forint árbevételből 47,8 millió forint értéket a kooperáció nélküli gyártás tesz már ki a gyárban. Folvasott érdekeltség A gyártás- és gyártmányfejlesztésen kívül intenzíven keresték a további kooperációs lehetőségeket is. Főként azokban a profilokban, amelyek népgazdasági szinten is indokolják a kis- és a középüzemek bekapcsolását, a nagyvállalatokkal történő kooperációba. A továbbiakban is gyártották a sajtparaffinozó, a sajt ki- és berakó berendezéseket, sajtpréseket, s 22 komplett tolatóházat készítettek, melyeknek immár a helyszíni szerelését is vállalják. Sokat tettek azért is a gyárban ,hogy ütemessé, folyamatossá váljék a gyártás. A többi között főművezetőket állítottak be ,akik megfelelő jogkörök birtokában összefogják egy-egy termelő terület munkáját. A főművezetők napra készen informáltak a gyártás alakulásáról, a felvetődött gondokról, problémákról, s így a szükséges intézkedésekre is a korábbinál gyorsabban sor kerülhetett. Bizonyos szervezeti változást jelent azt is, hogy a kereskedelmi tevékenységet önálló osztályra bízták. Ez utóbbi nyomán szélesedett a gyár propaganda tevékenysége. Valamennyi gyártmányról prospektusokat adtak ki, s gondoskodnak arról, hogy a legújabb termékekkel is gyorsan megismerkedjenek a felhasználók illetve a tervező intézetek. Ha rangsorolni kellene az intézkedéseket, előkelő helyen lehetne említeni a jó munkahelyi légkört, a dolgozók közvetlen érdekeltségét szolgáló intézkedéseket is. A többi között a múlt év december óta immár három ízben volt bérrendezés a gyárban, s a fizetésemelést minden esetben azok kapták, akik a munkájukkal arra leginkább érdemesek. Számos, a vállalat törzsgárdájához tartozó munkás fizetése 20—40 százalékkal nőtt ebben az időszakban. lét. Még mindig megtörténik ugyanis, hogy egyes termelő területeken kapacitás kitöltétlenség tapasztalható, amíg másutt nehezen birkóznak meg a feladatokkal. A tervszerűbb előkészítés egyre jobban lehetővé teszi azt is, hogy kiszűrjék az ilyen feszültségeket és valamennyi munkahelyen optimális leterhelést érjenek el. Több intézkedést terveznek a termelékenység növelése érdekében is. Ez utóbbit jelzi, hogy a jövőben elsősorban a technika fejlesztésére, korszerűsítésére fordítják anyagi erejüket és a rendelkezésre álló hiteleket. A többi között 8 millió forintot szándékoznak felhasználni gépekre. További profil, szélesítés S ha már a terveket szóba hoztuk, érdemes megemlíteni azt is hogy folytatni kívánják a szállítógépgyártó profil szélesítését, fejlesztését. A többi között már a második félévben hozzálátnak bizonyos építőipari szállító berendezések — felvonó ablakdaru, géplapát — gyártásához, s bővítik kooperációs kapcsolataikat. Az Élelmiszeripari Gépgyár részére újabb két önálló gyártmány — a fekvő sajtprés és csomagoló gép — elkészítését kezdik meg és felkészülnek az Egyesült Izzó vákuumtechnikai gépgyárával történő kooperációra. (Ennek keretében jövőre 25—30 ezer norma ára igénybevételével speciális szállítószalagokat, mozgató berendezéseket gyártanak). Az elmúlt évben különösen az év elején gondot okozott a gyárban a kapacitás kitöltetlensége. Jórészt a már említett intézkedéseit, tárgyalások eredményeként a gyár 1971-re már lekötötte négy havi kapacitását Van tehát jövője a gyárnak, a gyár munkásgárdájának. A Szállítógépgyár első félévi mérlege, a végrehajtott és tervezett intézkedések sora egyaránt bizonyítja: nem voltak hiábavalók a gyár „megmentése” érdekében tett lépések. A gyár dolgozói, vezetői élni tudtak a bizalommal, a segítséggel. Megteremtették a feltételét annak, hogy visszaszerzett ranggal, következetes, tervszerű, mindennapos munkával új, ígéretes fejezetét kezdjék a gyár holnapi történetének. Karvalics László Tovább a megkezdett 'nion A gyárban nem értékelik túl az első félévi eredményeket. Loppert Tibor igazgató, Makovecz István főmérnök, Herczeg Tibor főkönyvelő egyaránt úgy vélik, hogy az eddig végrehajtott intézkedéseket, eredményeket csak alapnak lehet tekinteni a gazdálkodás további javításához. A jövőben fokozottan előtérbe helyezik a munka hatékonyabbá, jövedelmezőbbé téte Herszoni pionírok a magyar tenger partján Varga Gyula látogatása a balatonberényi gyermeküdülőben Pattogó harmonikaszóra vidáman ugranak fel az asztaloktól a fiatalok, s a következő pillanatban egy részükből kórus alakul, négyen pedig már eredeti ukrán táncot járnak a balatonberényi gyermeküdülő ebédlőjében. A testvéri Herszon megye pionírjai a barátság küldötteiként töltenek három hetet megyénkben. Őket látogatta meg a minap Varga Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Baranyai János, a megyei pártbizottság titkára. Nekik kedveskednek a rövid kis műsorral a herszoni gyerekek. — Hogy érzik magukat? — fordul a kérdéssel Varga elvtárs a herszoni csoport vezetőjéhez, Valentyin Perneszhez. — Kitűnően! Mintha otthon lennénk! A vezetőkkel, és a magyar úttörőkkel nagyon jól összebarátkoztunk, s csak egy dolog emlékeztet bennünket arra, hogy Magyarországon vagyunk. Ez a csípős paprika — mondja nevetve a fiatal pedagógus. A herszoni pionírok programjának lelke a harmadéves pedagógiai főiskolai hallgató, Ludmilla Sztyepanovna és a zenetanár-zeneszerző Anatolij Sevcsenkó. Anatolij a hangverseny harmonikáját is magával hozta, és Varga elvtárs kérésére legkedvesebb dalait játssza. A Szovjetunióban már 25 száma tett szert népszerűségre. — A Balaton is megihletett — mondja, és már veszi is harmonikáját. — Balatoni emlékek — jelenti be a szám címét amely pattogó szakatokkal kezdődik, majd romantikus dallamba csap át. Mint mondja, odahaza szöveget is ír hozzá. Varga elvtárs sok gyerekkel elbeszélgetett a délután folyamán. Érdeklődött tanulmányi eredményeik, magatartásuk iránt. Magyarországra az iskolák legjobbjai jöhettek jutalmul. Arról sem feledkezik meg, hogy felköszöntse az éppen a 12. születésnapját ünneplő Ira Lucsanszkaját, akit természetesen meglep a dolog. A szovjet úttörők kis ajándéktárgyakat kapnak Varga elvtárstól, amit ők a maguk módján viszonoznak. Natasa Kalegyina, a pionírok rajtanács-elnöke Varga elvtársnak jelenti, hogy Baranyai elvtárssal együtt rajuk tiszteletbeli tagjává fogadták. — Érezzétek jól magatokat nálunk, szerezzetek sok barátot, és tartsátok a kialakult új kapcsolatokat. Azt is kérem, hogy segítsetek a mi pedagógusainknak, gyakoroltassátok úttörőinkkel az orosz nyelvet — kérte Varga elvtárs a gyerekektől, s ezt ők lelkesen meg is ígérték. Ludmilla Sztyepanovna elmondta, hogy a jelenleg Herszon megyében levő magyar gyerekek számára nagy élményt jelentő találkozót készítettek elő. Herszonnak van Bulgáriában is egy testvérmegyéje. Az onnan is Herszonban levő úttörőket és a magyar fiatalokat felkeresik azok a szovjet katonák, akik a két megye felszabadításában részt vettek. Végezetül Varga elvtárs meghívta a csoport vezetőit, hogy Zalaegerszegen látogassanak el a megyei pártbizottságra is. A gyerekek a nap hátra levő részét természetesen kedvenc időtöltésüknek, a fürdésnek szentelték, majd az alkonyatkor a magyar fiatalokkal együtt felsorakoztak az ünnepélyes zászlólevonáshoz. Ludmilla Sztyepanovna szavára négy pionír vörös zászlóval lépett elő, s azt átadták magyar pajtásaiknak. A zászló mindig a legjobb altábort illeti. Az üdülő árbocáról a szovjet himnusz hangjaira előbb az ukrán, majd a magyar himnusz akkordjaira a magyar nemzeti lobogót vonták be, és pergő dobszó mellett elvonultak az altáborok a búcsúvacsorára. A herszoni úttörők egy hetet megyénkkel való ismerkedéssel töltenek el. Mészáros Ferenc Varga Gyula elvtárs a herszoni pionírok között Nagyobb önállóságot kapnak a főiskolák A kormány rendeletben szabályozta a főiskolák, a felsőfokú intézetek, valamint az egyetemeken szervezett főiskolai karok céljait, feladataikat és működésük rendjét. A szabályozásról az illetékesek elmondották az MTI munkatársának: A főiskolák szervezetének és működésének általános rendezése eddig nem történt meg, s a mostani kormányrendelet ezt a hiányt pótolja. Az oktatáspolitikai folyamat részeként eddig is több új típusú — karokra tagozódó — műszaki, illetve gazdasági főiskola létesült — ezzel egyidőben a felsőfokú technikumok és szakiskolák száma fokozatosan csökkent, s a későbbiekben ezek várhatóan meg is szűnnek. A főiskolai oktatók és hallgatók jogosan igénylik az eddiginél nagyobb intézményi önállóságot, a vezetésbe való bevonásokat, a hallgatók jogainak az egyetemi hallgatókéhoz hasonló biztosítását. A főiskolák adottságai lehetővé is teszik, hogy belső életük rendjét államunk közelítse az egyetemekre vonatkozó rendszerhez. A mostani kormányrendelet azt is célul tűzte ki, hogy hosszabb időre megteremtse az oktató-nevelő munka legkedvezőbb feltételeit a főiskolákon is. A szabályozás tehát kiterjed a már működő és a jövőben létesülő valamennyi nem egyetemi jellegű főiskolára. Üzenet Irakból: Minden jót az itthoniaknak! Irak olajipari vezetői azt kérték a Dunántúli Kutató- és Feltáró Üzemtől, hogy július 14—17-re, kettős nemzeti ünnepükre határidő előtt kezdjék el a Bashra melletti fúrást. A DKFÜ szakemberei vállalták ezt és teljesítették a kérést. Varga József,, a DKFÜ igazgatója július 12-én indult repülőgéppel és 13-án érkezett meg Irak fővárosába, Bagdadba. A magyar vendégeket Hamadi úr, az Iraki olajipari nemzeti vállalat elnöke fogadta. A bagdadi repülőtér különtermében újságírók, tévések, filmhíradósok kértek tájékoztatót az iraki és magyar olajipari szakemberektől. — Hamadi úr és más iraki olajipari szakemberek rögtön elmondották, s ez nem tagadom nagyon jólesett, hogy embereink nagyszerűen dolgoznak, magas színvonalú műszaki és technikai teljesítményt nyújtanak Bashra mellett. Eddig minden feladatot határidő előtt teljesítettek — mondotta Varga József igazgató, akivel iraki élményeiről beszélgettünk. Aztán, hogy a dicséret nem alaptalan, s puszta udvarias gesztus, Bashra mellett a sivatagi fúrási ponton bebizonyosodott. Lobogók a Kanizsa 300-ason Nagyon megható és felemelő érzés volt, amikor gépkocsijainkból megpillantottuk a homoktengerből magasra nyúló Kanizsa 300-ast, a mi gépgyárunk termékét. Tetején a magyar és az iraki nemzeti zászlókat lobogtatta a szél. Varga József elmondotta hogy Bagdadból július 15-én indultak Bashrába. Ammas iraki alelnökkel külön repülőgéppel utaztak. A Bashra melletti fúrási telepen ünnepi nagygyűlést tartottak. Ammas alelnök és más vezetők méltatták az önálló nemzeti olajipar megteremtésének, az első saját fúrásnak jelentőségét. Köszönetet mondtak mind a magyar, mind a közelben dolgozó szovjet fúvósoknak a baráti segítségért. Az ünnepség nagyon érdekes, színpompás, lelkes hangulatú volt. A népes arab hallgatóság nemzeti viseletben inekkel, jelszavakkal ünnepelte a nemzeti függetlenséget. Valamennyiükön látszőtt, hogy valóban örülnek nemzeti olajiparuk alapjai megteremtésének. Kifejezésre juttatták mind a vezetők, mind az egyszerű emberek, hogy tisztelnek, szeretnek bennünket, amiért segítünk. Az ünnepi nagygyűlés után Ammas alelnök és kísérete a fúróberendezéshez vonult. Ott Mácsik József üzemvezető mérnökkel az élükön, zalai fúrósaink védősisakban álltak sorfalat. Az iraki vezetők szívélyesen köszöntötték őket, majd Mácsik József jelentést tett. Elmondta, hogy a berendezés fúrásra készen áll. Közepén tévé, filmhíradó és fotóriporterek özönlötték el a berendezés környékét, hogy megörökítsék az iraki nép számára oly jelentős pillanatokat. Történelmi pillanatok A magyar fúrósbrigád vezetőjének jelentése után Ammasdelnök megindította a fúróberendezést. Először kezdett mnkóba Irakban olyan fúróberendezés, amely az iraki nemzet és nem kapitalista cégek számára kutat olajért. — Nagyszerű pillanatok volak ezek. S úgy érzem, ingman vagyunk büszkék, hogy mi is hozzájárulhatunk muniánkkal, tapasztalatainkkal az inálló iraki olajipar megin Kiss Győző, Légár József lőfúrómesterek és Tóth Gyula fúrómester az egyik lakóbarakk előtt, mögöttük a tábor ívóvíz tartálya 1970. augusztus 2.