Zalai Hírlap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
1911. november 9. A Berettyó melletti Szentpéterszegen élő 14 éves Pásztor Irma személyében ismét magyar kislány nyerte az indiai Shankar és Weekly gyermekrajz kiállítás első díját, az elnöki aranyérmet. A képen: Pásztor Irma (balra) iskolatársai és tanárnője körében. (MTI fotó: Balogh L. felv. — KS) ZALAI HÍRLAP Erőpróba térképpel, puskával és főzőkanállal Pillanat képek az Ifjúgárda megyei találkozásáról Vasárnap reggel, háromnegyed kilenc. A zalaegerszegi Ifjúsági Házat ötpercenként hagyják el a gyakorlóruhába öltözött ifjúgárdista csapatok. A kijáratnál egy borítékot bontanak fel, benne térképvázlat a városismereti verseny bejelölt állomásaival. — Kezdjük a könyvtár előtti állomásnál — mondja az egerszegi raj vezetője, Madarász István, s már startolnak is / — Honnan kapta nevét Zalaegerszeg? — hangzik el az állomásnál a kérdés, s Németh Sándor pillanatok alatt beírja a választ a térképükön levő rovatba. Az építőipari vállalat gár-distái már vagy két perce tanakodnak az Ifjúsági Park egyik szobránál: kinek a műve, mi a szobor neve? Szimeiszter Miklós a fejéhez csap. — A talapzatot nézzétek! — mondja, s máris tudják a válasz egyik felét: — Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A szobor nevét egy járókelőtől kérdezik meg, s kórusban ismétlik a megfejtést. — Liliom! (A versenyben ez a fajta „puskázás” megengedett volt.) ★ A kaszaházi lőtéren is puskázás folyik, de az valami egészen más. A kispuska lövészet a biztos kezek, jó szemek, no és a fegyverek harca, itt nincs súgó. Nagy golyópárbaj folyik a kanizsai, az egerszegi és a lenti lövészcsapatok között. ★ Amikor az alsóerdei tábornál kiszállunk a buszból, sült hús, bográcsgulyás meg efféle f ínyenc falatok illatát csapja , orrunkba a langyos szél. Hát igen, a főzőverseny az olyankellemes dolog, amivel nemcsak hasznos pontokat lehet szerezni, hanem jó falatokat is jelent a versenyben megfáradtaknak. Az egerszegi járásiak fél malacot sütöttek nyárson, az építőipari gárdisták Sándor Teri „főszakácslatával” s alföldi gulyást, Rétai Kati és Varga Géza táborszerte illatos fokhagymás szeletet sütöttek étvágyakért társaiknak; a kanizsaiak halászlét tálaltak túróscsuszával, a lentiek pedig utánozhatatlanul kitűnő pörköltet, ésgulyást. ők is nyerték a főzőversenyt. Amint kiderült, a végeredményt azért nem a fakanalak döntötték el, hanem a lövészet. A megye gárdistáinak jólsikerült vetélkedését megérdemelten nyerték az egerszegiek, s ezzel együtt a megyei gárdaparancsnok, Zámbó Gyula által átadott ezüst serleget is. Szorosan a nyomukban, a kanizsaiak és a lenti járásiak voltak. " TÍZ MP HERSZONBAN (2.) Amiért a Lenin-remiet kapták AZ ELSŐ csodálkozáson már régen túlvagyunk. Kezdünk megbarátkozni a herszoni méretekkel. Jártunk már a textilkombinátban, amely méreteinél, dolgozóinak létszámánál fogva, de egyéb szempontból is megfelel egy kisebb városnak. Voltunk a Herszoni Kőolajfeldolgozó Vállalatnál, ahol a házon belüli üzemlátogatást csak gépkocsival lehetett lebonyolítani a méretek miatt, de most, amikor a Lenin-renddel kitüntetett herskoni konzervkombinát igazgatója, P. Sz. Alexandrov a kombinátot illetően néhány számadatot említ, azt ismét csak nem tudjuk csodálkozás nélkül hallgatni. Íme, néhány az említett adatokból: A kombinátban — bár úgyszólván minden munkafolyamatot gépesítettek — a dolgozók létszáma így is háromezer-hatszáz. Huszonnégy óra alatt — három műszakban dolgoznak — három és fél millió doboz konzervet gyártanak, s csupán zöldségből évente százezer tonnányit dolgoznak fel. A szállítópálya hossza, amelyen a készáru a termelés folyamatából eljut a tárolóhelyre, 24 kilométer hosszúságú. Még mielőtt a gyár megtekintésére indulnánk, az igazgató elmondja, hogy a címke, a dugasz, a konzervdoboz gyártástól kezdve — vagyis ami ahhoz kell, hogy a nyersanyag készáruként az üzletbe jusson — mindenre berendezkedtek. Van fa-, fém-, gumifeldolgozó üzemük is, így nem függnek egyetlen szállítótól sem. SÉTÁRA INDULUNK, de csak nehezen haladunk előre. Lenyűgöz a látvány, a hoszszú szállítószalagon hömpölygő konzervesdobozok, az automatizálás magas foka — Láng Gépgyári berendezéseket is láttunk —, de az utakon is minduntalan félre kell húzódnunk az egymást láncszerűen követő teherautók, vontatók elől, amelyek egyre ömlesztik a nyersanyagot. Termelésünk két szakosított állami gazdaságra támaszkodik, amelyek kizárólag nekünk termelnek. Csupán zöldségből 35 ezer tonnát kapunk tőlük. Mindez persze kevés. Tizenkét járás mezőgazdasági üzemeiből özönlik hozzánk a nyersanyag — mondja az igazgató, majd még hozzáteszi, hogy a teljes évi szükséglet hetven százalékát az idényben felvásárolják és tárolják, hogy egész éven át folyamatosan termelhessenek. Náluk nincs holtszezon. A szállítás, rakodásirányítás központjában, a diszpécser,,szobában" vagyunk, amely félig a Dnyeper fölé épült. Az ügyeletes diszpécser kezében rádió adó-vevő készülék. Szeme az alattunk elterülő terepet fürkészi, ahol számunkra teljesen össze-visszaságban, számára azonban bizonyára rendben folyik a rakodás a teherautókról, vontatókról, hajókról. .. MÍG NÉZZÜK ezt a nagyvásártelepi nyüzsgést, az igazgató elmondja, hogy nyolcvan féle terméket állítanak elő, termékeik eljutnak jóformán a világ minden részébe, hogy több termékük megkapta a kiváló címet, s hogy a Leninrendet azelmúlt ötéves tervben elért eredményeikért kaptak, s most a 9. ötéves tervben 15 százalékkal növelik a termelést, kizárólag a termelékenység növekedésével. Ismét nagy beruházásokba fogtak, többek között 4 ezer ,tonna kapacitású tárolóhelyet, hűtőkamrát, hatalmas mélyhűtőket építenek, ahol még tovább fokozzák az automatizálást. A továbbiakban A. Jekatyerina Nyikolajevnától, a kombinát szakszervezeti bizottságának elnökétől érdeklődünk elsősorban a nők helyzetéről, hisz a kombinát dolgozóinak hetvenöt százaléka nő. Mindenekelőtt arról kérdezzük, hogy a három műszakos, folyamatos termelést és a gyerekes anyák otthoni feladatait hogyan sikerül egyeztetni? — A kicsinyek, amíg szüleik dolgoznak, óvodában vannak, természetesen saját óvodáinkban, amelyekben egész héten át gondoskodnak a kicsinyekről, s így szüleik nyugodtan dolgozhatnak. Azokat az anyákat pedig, akiknek ■ egy éven aluli gyerekük van, kizárólag csak nappali műszakba osztjuk be — válaszol a szakszervezeti bizottság elnöke. A KÖVETKEZŐ kérdés amely a vezető tisztséget betöltő nők arányára vonatkozott, az igazgató arcán mosolyt fakasztott. Mindjárt meg is jegyezte, hogy náluk valóságos nőuralom van. A vezetők mintegy nyolcvan százaléka nő — mondta és mindjárt sorolta is az osztályokat, üzemeket — pénzügy, munkaügy, laboratórium stb. — amelyeknek a vezetője nő. Természetesen szóba került az új gazdaságirányítási rendszer, a reform is, amelyről nagyon kedvezően vélekednek. Az anyagi érdekeltség jól érvényesül, megnőtt a munka- és technológiai fegyelem, s természetesen a dolgozók keresete is. A tizenharmadik hónapi fizetés (nyereségrészesedés) bevezetését, amelyet a nyereséggel dolgozó vállalatok fizethetnek, örömmel vették a dolgozók. Tavaly például 500 ezer rubelt oszthattak fel eredményes munkájuk után. NÉHÁNY ÓIÁS látogatásunk természetesen gazdagon terített asztal mellett fejeződött be, ahol ott voltak a kombinát termékei is. Kértek bennünket, hogy kóstoljuk sorra őket. Erre persze — már, nem vállalkozhattunk ... Szalai Zoltán Török András Megjelent az Életünk új száma Az Életünk, a nyugat-dunántúli megyék irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratának idei 5. száma jelent meg, csaknem száz oldalon közölve hét rovat írásait a szépirodalmi rész mellett. A szépirodalmi rovat terméséből elsőként Dénes Zsófia Agyról a fiataloknak című ihletett, szép emlékezését emelnénk ki: ez az írás valóban alkalmas arra, hogy közelvigye a nagy költő emlékét ifjainkhoz. Meglepő, hogy mindössze két elbeszélés kapott helyet ebben a szálában, ám mind Soós István Buenos Aires-ből küldött írása, mind a’Sijáz szép ház című Treiber Ottó novella nyilván sok olvasó tetszését megnyeri. A versek? Régen publikált ennyi költőt és verset a szerkesztőség, a gazdag termésből főként Bárdosi Németh János, Drescner Attila és Király Imre egy-egy költeménye tetszett. Az Emlékezünk rovatban Angyal Endre Emléksorok Devecseri Gáborról című írása olvasható, a Tanulmány rovatban találkoztunk Szentmihályi Imre Egy zalai néprajzos vasi kutatásai című dolgozatával — keret precíz, érdekes munka —, a Szülőföldünk rovatban pedig négy igényes, olvasmányos riportra bukkantunk. Ezek közül is közérdekűsége miatt kiemelnénk .Pósfai H. János A „paraszt, báró" és társai, üde stílusa folytán pedig Maros Dénes Figurák című írását. A Művészetről—művészekről rovatban Bertalan Lajos Németh Mihály interjúját és többek között Sarkady Sándor Dunaújvárosi művészek bemutatkozása Sopronban című írását publikálják a szerkesztők, a Szemlében Vasvári István Fodor József Nagy szelekben, Izes Mihály pedig Kiss Benedek Gazdátlan évszak című kötetéről ír. Szentmihályi Imre mellett a képzőművészeti anyagot tallózva találkoztunk a szám másik zalai szerzőjével, Bekő Sándorral. Vegetáció című rajzát publikálja az I új Életünkben. SZÍNHÁZI LEVÉL Premier Zalaszentgróton Fokozott érdeklődés előzte meg az Állami Déryné Színház szombati, zalaszentgróti vendégszereplését. Nem a szokványos előadásra érkeztek ez alkalommal a színház művészei a járási székhelyre, hanem bemutatóra, egy min-denképpen érdekes, figyelem- I re méltó mű első vidéki elő- s adására. Sarkadi Imre: Sípos I család című 3 felvonásos I színművét (eredeti címe: Szeptember) indították útjára ezen az estén. Sarkadi művei, köztük a Szeptember is sajátosan életízűek. Alkotójuk, az idén ötven éve, hogy született, tíz éve halt meg — fiatalon rob |bant bele a magyar életbe, s I nemcsak I vállalta kora nafey I 1 gondjait, többet is tett ennél. I kereste a drámai konfliktusot : Ivat. Volt újságíró, lapszer-kesztő, színházi dramaturg, nyomdász, gyógyszerészsegéd. I • gyári munkás és tanyasi tanító. A drámát, amelyet Szeptember című művében megírt, személyesen élte, tapasztalata, hősei éppen ezért hús-vér emberek. Az ötvenes években számos irodalmi mű, színmű született, amelyek, a kollektivizálást, a termelőszövetkezeti szervezést dolgozták fel. Legj többjük sematikus alkotás i ■ volt. A Szeptember különbö-zik tőlük — bár a szövetke- ítésről szól, valahol mégis I több a belépési nyilatkozat aláírásáig eljutó műveknél: mélyebben néz az emberekbe, kristálytiszta logikával rajzolja meg alakjait, amelyek a színpadon is túlélték a mező- gazdaság átszervezésének korát, van mondandójuk a mai emberének, lesz közölnivalójuk a holnap színpadán is. Szalai Vilmos, a darab rendezője — az Állami Déryné Színház igazgatója — a dra- téma azon részeit állította a középpontba, amelyek az idős Sipos vívódását tükrözik. Érezhetően nemcsak Síposról kívánt szólni, hanem a majgyar parasztról. Sipos, dacolva az élet kíméletlenségével, tanyát épített a pusztán, megélhetést teremtett magának, családjának, de gyermekeit már útra bocsátotta, hogy többek legyenek annál, mint amit ez atanya nyújtana nekik. Mindegyik tanult valamilyen mesterséget, csak egy ki maradt volna itthon a földben — ő pedig meghalt. A gyerekek közül Pali vitte, a legtöbbre, minisztériumban dolgozik, s most éppen őt várják haza, s tőle várják a választ a nagy kérdésre: lesz- e tagosítás. • A kérdés tizenöt-húsz éve milliókat foglalkoztatott, s „csak” ez is kínálta a drámai , konfliktusokat, de ez a mű tovább megy: az öreg Sipos mellé fiatalokat állít, akik a jövőt másként látják. A Sipost alakító Szalai Károly kiemelkedő teljesítményt nyújtott a bemutatón. A darab kínálta lehetőségeket okosan használta ki. A vajúdó, válaszút elé állított ember belső tusáját adta* vissza finom árnyaltsággal, hogy ' szinte érezni lehetett az öreg paraszt 'idegszálainak feszüléd !sét, s az összeomlás robaját, amikor egyedül maradt. A Jászai-díjas Sallay Kornélia (Siposné) szolidan, kedvesen formálta meg szerepét, első-sorban anya volt, s csak az 1 után élettárs, aki ugyanúgy megszenvedett a hét holdért, mint férje. Jó színészi lehetőségeket kínált a darab Kovács Máriának (Zsófi) és Bessenyei Zsófiának (Mari), s mindketten ki is használták ezeket a lehetőségeket. Ellentétei voltak egymásnak jellemben, mentalitásban, céljaikban, mégis közösek, de másként jutottak el a felismeréshez, atanya zártsága, az embertörlő robot néni minden. Valahol a közelben létezik ennél több, másfajta élet, ahol az emberek egymásra találnak, s együtt erősebbek. Sajátos figura volt Gábor (Rajna Mihályi ) különösebb feladat nélkül, de valamit mégis mondott a „vők’ életéről, akiknek csak a munkájára volt szükség a birtokon. A többi szereplő egy kicsit idegenül mozgott a darabban. Dombóvári Ferenc (Veres tanító), aki világosságot gyújtani jött tanyai tanítónak, mintha nem is akart volna közel férkőzni ezekhez a bezárkózott, de társtalan, társra vágyó emberekhez. Sándor, az idősebb fiú (Tunyogi István) nem értette meg a szerepét. Pali viszontTihanyi Tóth Lászlói fiúnak akit annyira vártak, túl hideg volt, s a válaszúton — apja és küldetése között — nem használta ki eléggé a darab kínálta lehetőséget. Hiányosságait is említettem az előadásnak, amely ennek ellenére is maradandó emléket hagy majd maga után azokban a községekben, ahol színpadra kerül. Hisz emberi sorsokat boncol, nemzedékek közötti véleménykülönbséget feszeget- s felvillantja a kiutat is. Sipos marad, ő már nem tud, nincs ereje, s ideje megváltozni, de kimondja, hogy talán az a jó, amit a fiatalok tesznek... Buni Géza PÉNZÜGYI vezetői munkakörbe Zalaegerszeghez közeli székhelyű nagyvállalat keretszámviteli képzettséggel is rendelkező dolgozói Fizetés kollektív szerződés, illetve megegyezés szerint. Működési leírás szükséges. Pályázatokat „Ipar" jeligére a kiadóba. Sorozatok vége Minden jó, ha a vége jó — mondja egyik közmondásunk, s ebben a megállapításban rejtőzik is igazság, amely érvénynyel elfogadható a televízióiban látott sorozatok esetében is: ha jó a sorozat vége, hajlandó elfeledni a néző a korábbi bosszúságokat. Persze az a gyakoribb, hogy egy sorozat eleje gyenge , s az marad a vége is. Véletlen talán: a héten a televízió műsora bővelkedetta sorozatok befejező részeiben. Véget ért az Ön például hogy folytatná sorozat, minden jel , arra mutat, hogy el kellett búcsúznia a nézőknek Jutkától és Pétertől. Megesküdni per ;sze nem mernék rá, hogy valóban lezárult kettőjük dolga. A Szabó-család befejezését is annyiszor ígérték már, de a végét a mi nemzedékünk alig- ,ha éri meg. Volt ebben a nagy népi nemzeti játékban — mert tervezgetni, más sorsát egyengetni azt aztán tudunk — valami felelősségérzet is. Mégpedig, ki-ki felfedezhette köz- vetlenül, vagy közvetve a maga ■ munkahelye, környezete gondjait, s elmondhatta a véleményét, javasolhatott valami megoldást. Esetenként még érdekes is volt egyik másik ötlet, s az egészet tekintve a kollektív bölcsesség mindig megtalálta a kivezető utat 3 legnagyobb gondból is. A másik sorozat: A zord folyó ugyancsak befejeződött. Kicsit vontatottan indult a film, de aztán érdekfeszítővé Vált, s a krimis „beütések" végig izgalmassá tették. Bepillantást engedett a film a számszadeleji orosz társadalomba is: abba a kegyetlen elnyomásba, amiben az orosz burzsoázia tartotta a munkásokat, s amit csak a forradalom követhetett. Érdekes jellemek, jó színészi alakítások növelték a film értékét. A harmadik sorozat vasári nap zárult. Elfogytak immár ,,Rózsa Sándor" kalandjai, amelyekből — akárhogyan is nézzük — egyébként sem volt valami sok a filmben. Attól még lehet jó egy film, ha valakinek, vagy néhány embernek nem tetszik, de a Rózsa Sándor nagyon keveseknek tetszett. Miért ? Annyi helyen és annyiszor elmondták már humorosan és komolyan, hogy ismételni csak néhányat érdemes furcsa sasai közül. Hát először is a beszéd. Szegeden és környékén nem úgy beszélnek ahogy a filmben hallottuk. S ha már anynyi-annyi-sok szakértő, és rendező-segítség működött közre, érthetetlen, hogy miért nem kérték ki a film készítői egy hozzáértő nyelvész véleményét, aki bizonyára érthetően megmagyarázta volna, hogy a „szeged -környékiek " mikor használnak ö-t és mikor e-t. Ugyancsak nehéz lenne elmondani, hogy tulajdonképpen mi is történt a filmben, mert bármelyik részre is gondol vissza a néző, csak egyfajta eseményre emlékszik: „amint a Rózsa Sándor” lovagol. Igaz, a befejező részben tüzet is oltott, de ha ezt nem teszi, még jogosabb lenne a néző kérdése, hogy mivel szolgált rá ez a betyár arra, hogy a szegények istápolójának legendája fonja körül? Igaz viszont hogy olyan szépen, tudott kilovagolni , — egyedül, vagy Juliskával az ölében — ki a képből, mintha a mennyekbe indult volna. Ami a befejezést illeti, sajnálatos, hogy elhagyták azt a szép elleni zenét, amit a nézők úgy vártak minden folytatás végén. Az lett volna tulajdonképpen a legkellemesebb meglepetés, ha egy folytatás erejé** ezt a zenekart szerepeltetik. Ez viszont még mindig nem késő. .1