Zalai Hírlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-22 / 222. szám
2 Bíró József hazautazott Tokióból Tokió (MTI): Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter tíznapos látogatás után hazautazott Japánból. A magyar miniszter részt vett az általános vámtarifa és kereskedelmi egyezmény (GATT) Tokióban megtartott miniszteri értekezletén, majd ezt követően eredményes kétoldalú tárgyalásokat folytatott japán vezetőskkel, köztük miniszterekkel és gazdasági személyekkel. Todor Zsivkov Ausztriába látogat Szófia (BTA): Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke október 9-e és 13-a között hivatalos látogatást tesz Ausztriában Franz Jonas köztársasági elnök meghívására. Hétfőn SALT-forduló Genf, (BTK): Pénteken Genfbe érkezett Vagyimir Szemjonov és Alexis Johnson, a stratégiai fegyverzetkorlátozásról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon (SALT) résztvevő két küldöttség vezetője. A SALT-tárgyalások következő fordulója hétfőn kezdődik Genfben. Kissinger az USA külügyminisztere Washington (MTI). Az általános várakozásoknak megfelelően — mint arról már hírt adtunk — a szenátus pénteken túlnyomó többséggel, 78 szavazattal 7 ellenében, megerősítette tisztségében dr. Henry Kissinger külügyminisztert. Befejezte munkáját a Vili. magyar békekongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) tervet a tömegfelvilágosító munka szervezettebbé és elmélyültebbé tételére. A munkabizottság tanácskozása során arra az álláspontra jutottak, hogy legkésőbb jövő év tavaszán szükséges lenne a Közel-Kelettel foglalkozó tudományos konferencia megszervezése. Végezetül Terényi István bejelentette: a bizottsághoz az Országos Béketanács részére távirati meghívás érkezett, hogy vegyen részt a Finn Békebizottság kezdeményezésére Helsinkiben szeptember 29—30-án megrendezendő nemzetközi chilei szolidaritási konferencián. A biztonság és leszerelés kérdéseivel foglalkozó munkabizottság üléséről dr. Pesta László tett jelentést. Ebből kitűnt: a bizottság résztvevői szóltak a nemzetközi helyzet kedvező változásairól, s ugyanakkor valamennyi felszólaláson érződött az a megfontolás, hogy józanul, reálisan kell megítélni a dolgokat, hiszen az atomháború ellen még nem vagyunk véglegesen biztosítva, még nem tűntek el a nyugati világból a hidegháborús elemek, s helyenként tevékenységük meg is erősödött. A bizottságban lezajlott vita lényege az volt, hogy a küldöttek értik és helyeslik a Magyar Népköztársaság kormányának, a Varsói Szerződés államainak békepolitikáját, továbbra sem akarnak paszszív szemlélők lenni, hanem mind több segítséget adni a békemozgalom nagy és apró munkájának, mindennapi teendőinek elvégzéséhez. Szünet következett, majd folytatódtak a témabizottságok üléseiről beszámoló jelentések. Dr. Matolcsy Károly újságíró a nemzeti függetlenség és békemozgalom témakörrel foglalkozó munkabizottságban végzett munkáról beszámolva kiemelte a békemozgalom és a függetlenségi mozgalmak közötti szoros kapcsolatot. Éles szavakkal ítélték el a bizottságban felszólalók a chilei nép legjobbjait üldöző ellenforradalmi terroristákat és imperialista támogatóikat. A bizottság javasolta, a Magyar Békemozgalom továbbra is tevékenyen vegyen részt a chilei népnek, a katonai junta elnyomása elleni harcát támogató nemzetközi akciókban, szolidaritási megnyilvánulásokban. Az OBT — más társadalmi és tömegszervezetekkel közösen — rendezzen évente latin-amerikai és afrikai szolidaritási heteket az ott élő népek gazdasági függetlenségének, társadalmi haladásának, antiimperialista küzdelmeinek népszerűsítésére és támogatására. Az ifjúság békére neveléséről tárgyaló szekció munkáját Makoldi Mihályné ismertette. Elmondotta, hogy valamenynyien egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a békére nevelés kérdéseinek további elemzésére jövőre hívjanak össze e témáról tudományos konferenciát. A szekcióülésen egybehangzóan megerősítették, hogy a békére nevelés a személyiség teljes formálását jelenti: az értelem, az érzelem, az akarat egységét. Ez állandó jellegű munkát jelent, amelyet tudatosan és együttműködően kell végezni a családnak, az iskolának, az ifjúsági mozgalomnak, a tömegtájékoztató eszközöknek, az egész társadalomnak. Darvasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, az Országos Béketanács alelnöke, a magyar békemozgalom feladatait szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában elnevezésű témabizottság elnöke elmondotta. A hozzászólók leszögezték, hogy a béke világmozgalomnak és a magyar békemozgalomnak jelentős szerepe volt az imperialista agressziók felszámolásáért a hidegháború ellen, a feszültség enyhítéséért vívott harcban és a nemzetközi helyzet megjavításában az elmúlt esztendőkben született történelmi jelentőségű eredmények elérésére. Javasolták, hogy a békemozgalomnak jobban meg kell világítania a nemzetközi események hátterét, szervezzenek kisebb csoportok részvételével párbeszéd-jellegű fórumokat, ahol a kér-1 befejeződött, désfeltevésen túl vitára is lehetőség nyílik. Felhívták a figyelmet, hogy az eredmények megmutatása mellett a problémákra, a konfliktusokra, a válsággócokra is emlékeztessünk. A szekcióvezetők beszámolójával véget ért a plenáris vita, ezután Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára foglalta össze akétnapos kongresszus eredményeit, tapasztalatait. Dr. Hárs István, az Országos Béketanács alelnöke, a dokumentumszerkesztő bizottság elnöke beszámolójában elmondotta, hogy a VIII. békekongresszus dokumentumaihoz csaknem száz észrevétel, kiegészítő javaslat érkezett. Ezután került sor az Országos Béketanács megválasztására. A 221 tagú testület tagjaira vonatkozó javaslatot dr. Barna Lajos, a jelölőbizottság elnöke terjesztette elő. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Az OBT zalai tagjai: Gampel István villanyszerelő, Zalaegerszeg, Katona Józsefné, a zalaegerszegi Hamburger Jenő Általános Iskola igazgatója és Vajda Erzsébet, a Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat munkásnője. Hasonlóképpen egyhangúlag jóváhagyta a békeerők moszkvai világkongresszusán résztvevő magyar küldöttség tagjaira vonatkozó javaslatot is. A 35 tagú küldöttség vezetője, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a küldöttség helyettes vezetője dr. Pál Lénárd Kossuth-díjas akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója. Ezután szünet következett. A szünetben megtartotta első ülését az újjáválasztott Országos Béketanács, s megválasztotta elnökségének tagjait és tisztségviselőit. A választás eredményét a plenáris ülésen dr. Barna Lajos ismertette. A kongresszuson Pető Tibor mondott zárszót, s ezzel a VIII. Magyar Békekongresszus ai Német Kommunista Párt öt éve Tizenkét évvel Németország Kommunista Pártjának (KPD) betiltása után 1968 szeptemberében az NSZK-beli Majna-Frankfurtban megalakult a Német Kommunista Párt (DKP). A nyugatnémet társadalmi fejlődés sürgető parancsa volt, hogy a demokratikus és a szocialsta erőket egy legálisan dolgozó kommunista párt megerősítse. A Kurt Bachmann vezette új pártot törvényesen engedélyezték; a betiltott KPD azóta is illegálisan folytatja tevékenységét. A DKP megalakulásáról szóló közlemény aláírói hangsúlyozták, hogy a párt tiszteletben tartja az alkotmányt, védelmezi a demokratikus alapjogokat és alapelveket. Belpolitikai céljaikban leszögezték: „Célunk az állam és a társadalom szocialista átalakítása”. A párt követelte a fennálló határok elismerését. Bonn egyedüli képviseleti igényének feladását és az egyenjogú kapcsolatok helyreállítását a Német Demokratikus Köztársasággal. E követelések jogosságát azóta a történelmi események bizonyították ... A párt első, Essenben megtartott kongresszusán hozott határozat kinyilvánította: a DKP a gyakorlatban minden demokratikus és szocialista erő széles szövetségének megteremtésére törekszik. A baloldali erők egyesítése, az elképzelhető legszélesebb demokratikus szövetség annál is inkább az idő parancsa, mert az NSZK-ban a monopóliumok hatalma növekszik, a dolgozó emberek demokratikus jogai szűkülnek. A DKP értékelése szerint napjainkban e tendenciák ismét veszélyes mértékben erősödnek. A párt vezetői a közelmúltban Bonnban részletes dokumentációt adtak át a sajtó képviselőineke problémakörről. Bachmann, Max Reimann tiszteletbeli elnök és a pártvezetőség több tagja rámutatott: a német kommunistákat azzal vádolja a burzsorba, hogy pártjuk alkotmányellenes. A valóság ezzel szemben az, hogy a DKP egyik legfőbb feladatának tekinti az alkotmány védelmét a nagytőke támadásával szemben, hogy az alkotmányt a dolgozó emberek érdekeinek megfelelően a törvényhozásban és a politikai gyakorlatban megtartsák. A kommunista politikusok hangoztatták: tovább kell küzdeni azért is, hogy hatályon kívül helyezzenek olyan régebbi alkotmánymódosításokat, mint például a nyílt diktatúra lehetőségét törvényesítő szükségállapot-törvény. Folytatni kell a küzdelmet a Németország Kommunista Pártja ellen még 1956-ban hozott betiltó ítélet hatályon kívül helyezéséért is. A DKP harci programja leszögezte: minél jobban támogatja a dolgozó nép a kommunista pártot, annál nagyobb súlyt kapnak szociális, gazdasági és demokratikus követelései a nagy- és a hadiipari tőke ellen, a demokratikus haladásért, a békéért és a biztonságért folytatott akciói. A DKP ereje, tekintélye, befolyása nőttön nő. Soraiban a régi, harcedzett kommunisták ezrei mellett máris számottevő fiatal erő található, főleg a dolgozó ifjúság és a fiatal értelmiség köréből. N. J. KALA HÍRLAP Az Országos Béketanácsi tisztségviselői . Elnök: dr. Sík Endre, nemzetközi Lenin Béke-díjas, a Béke Világtanács elnökségének tagja. Elnökhelyettes: Pethő Tibor. Alelnökök: Boldizsár Iván, Darvasi István, Fórizs Mihályné, Harmati Sándor, dr. Hárs István, Háziinger György, Kiss Károly, Kovács Dezsőné, Lehoczki Mihály, dr. Mondok Pál, dr. Simai Mihály, Szentistványi Gyuláné, Terényi István, Vass Istvánné, dr. Zsebők Zoltán. Főtitkár: Sebestyén Nándorné. Ezenkívül megválasztották az Országos Béketanács 51 tagú elnökségét. (MTI). TELEX | TELEX | TELEX | TELEX | A Baktar Afgán hírügynökség közli a kormány nyilatkozatát, amely szerint Afganisztánban reakciós összeesküvést lepleztek le. Az összeesküvésben való részvétel vádjával letartóztatottak között van M. H. Maivandval, volt miniszterelnök, Muhammed Khan, Nangarhar tartomány kormányzója, Abdul Rezak tábornok, a légierő parancsnoka és más személyek. Afganisztánban teljes a nyugalom. Péntek este Stockholmban közzétették a múlt vasárnapi parlamenti választások hivatalos végeredményét. A baloldali pártokra a szaivazatok 48,87 százalékát adták, mandátumainak száma 175. A polgári pártok a szavazatok 48,80 százalékát szerezték meg, mandátumaik száma ugyancsak 175. ★ Pénteken pártközi megbeszélések folytak Londonban a brit munkáspárt és a francia szocialista párt küldöttsége között. A francia delegáció — amelyet Francois Mitterrand, a párt első titkára vezetett — a Szocialista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának a chilei államcsíny megtáplálása végett összehívott, szombaton kezdődő ülésére utazott a brit fővárosba. Szélsőjobboldali támadtak pénteken Regeolo Di Calabriában szakszervezeti aktivistákra, akik a calabriai általános sztrájk alkalmából rendezett nagy ülésről tartottak hazafelé Luciano Lamának, a CGIL főtitkárának társaságában. Öten sérüléseket szenvedtek, köztük a Paese Sera munkatársa. 1973. szeptember 13. A chilei dráma 3. Elindultak a páncélosok CHILÉBEN 1891-ben — nyolcvankét évvel ezelőtt — polgárháború volt. A Mannlicher-puskák korában tízezer halottja volt a harcoknak. A szocialista párt lapja, a Náción figyelmeztetőként, mementóként erről a régi polgárháborúról közölt az elmúlt hetekben képeket. Akkor már érezni lehetett: a jobboldal mindenre elszánta magát, s semmi árat nem érez drágának a kormány megbuktatásáért. Fényképekkel viszont nem lehetett megelőzni a támadást. Tavaly ősszel a kormány tudomására jutott az úgynevezett Szeptember-terv. Ez a jobboldali ellenzék pontosan kidolgozott taktikája volt a hatalom átvételére. Néhány napot szántak az akcióra: a fuvarozók és a kiskereskedők sztrájkja vezette volna be, majd az ellátási nehézségek miatt fellépő elégedetlenséget kihasználva tömegeket kívántak az utcára vezetni, merényletekkel akartak pánikhangulatot kelteni, aztán lépett volna a hadsereg. A Szeptember-terv akkor kudarcba fulladt, elmaradtak ugyanis az ellenzék-párti tömegakciók, a katonai szervezkedést pedig leleplezték. Ami nem sikerült néhány nap alatt, azt az ellenzék puccsista része egy év alatt valósította meg. Pontosan ugyanaz volt a forgatókönyv, s bár ezúttal sem sikerült megnyerniök a tömegek támogatását, a katonai akció megdöntötte a kormányt. Most is sztrájkokkal kezdődött, Chile, sajátos viszonyai között (alig van vasút), a tehergépkocsi- és autóbusz-tulajdonosoknak meghatározó szerepük van az ellátásban, a tömegközlekedésben. A FEL-FELLOBBANÓ sztrájkok nyomán az elmúlt három hónapban teljesen megbénult az országban minden szállítás. Csak a rendfenntartó erők és a diák önkéntesek (szüntelen életveszély közepette végzett) közbeavatkozása mentette meg a nagyvárosokat az éhhaláltól. A sztrájk három hónapja végsőkig feszítette a húrt. A kormány egy ideig abban reménykedett, hogy a munkabeszüntetés terheit a fuvarozók sem tudják hosszútávon vállalni. Csak az utóbbi napokban derült ki, honnan voltak a sztrájkólóknak tartalékaik. Az ellenforradalom kirobbanása előtti napokon jutott a népi kormány tudomására, hogy a nemzetközi nagytőke (elsősorban az amerikai korszernek) az utolsó negyven napban 1 millió 200 ezer dollárt juttatott a sztrájkoló fuvarozóknak. A magánszállítók szövetsé- gének főtitkára, Vilarin a leg- szorosabb kapcsolatban állt Thiemevel, a Haza és Szabadság elnevezésű szélsőjobb- oldali terrorszervezet fővezé-rével. (Thieme maga vallott , erről elfogatása után.) A fasiszta szervezet főnöke „halotjtaiból támadt fel”. A népi kormány hatalomra jutása után megrendezte saját „repülőszerencsétlenségét" a Csendes óceánon, majd jelképes temettése után Argentínából neki- látott a fasiszta terrorakciók szervezéséhez. A Haza és Sza-badság emberei július 23-a,és szeptember 5-e között 1015 terrorcselekményt hajtottak végre. Meggyilkolták Allende elnök szárnysegédjét, közhivatalokat, távvezetékeket, olajvezetékeket, üzemeket robbantottak föl, megtámadták a haladó szervezetek székházait. A TERROR, a sztrájk még mindig nem lett volna elég hatásos előkészítése az ellenforradalomnak, ha a kereszténydemokrata párton belül nem kerül többségbe a kormányt mindenáron — szó szerint mindenáron — megdöníteni kívánó irányzat. A parlament, a kereszténydemokraták befolyásaa alatt levő bíói testület — és egyre inkább a hadsereg vált a terrorcselekmények védelmezőjévé. A parlament megakadályozta a kormány hatásos intézkedéseit, a bíróságok — „bizonyítékok hiányában” — sorra szabadon bocsátották a fegyvert rejtegető terroristákat. Valparaisóban, az ország második legnagyobb városában például a bíróság menesztette a rendőrfőnököt, mert házkutatást tartott a Haza és Szabadság székszékházában. Igaz, bombákat, fegyvereket, lőszert találtak, de a házkutatásra nem volt bírói végzés. A kereszténydemokratáknak a puccsistákkal való együttműködését mutatja, hogy éppen a legkiélezettebb helyzetben szakították meg a tárgyalásokat a kormánnyal, s hogy az ellenforradalom kirobbanása után kifejezték szolidaritásukat a hatalomra került tábornokkal. A roham utolsó szakaszában a hadseregé volt a szó. A parlamentnek a fegyverellenőrzésre hozott törvényére hivatkozva a felső hadvezetés nagyarányú razziákat rendezett a gyárnegyedekben, üzemekben. Ezzel egyrészt az ellenforradalom utáni ellenállást kívánták meggyengíteni, másrészt szembe akarták állítani a munkásságot a katonasággal. 1973. szeptember 11-én, kedden reggel kirobbant az ellenforradalom. Brutalitásában semmiben sem különbözött ez az akció más fasiszta hatalomátvételektől. Bebizonyosodott — a változó nemzetközi helyzet ellenére — az imperializmus imperializmus, az osztályharc osztályharc marad. A JOBBOLDAL rohama ellen — egyre több hír szól erről — a munkásság szervezett erői, a hadsereg haladó része felveszi a küzdelmet. A chilei munkásosztályt nem győzték le. Allende, a mártír, akinek neve mindörökre bekerült a haladásért küzdők legjobbjai közé, egyik utolsó beszédében azt mondta: „Chile dolgozói érettebbé, tapasztaltabbá, öntudatosabbá váltak, mint bármikor azelőtt”. Az alkotmány elleni brutális támadás, a népszerű, törvényesen megválasztott elnök meggyilkolása, a polgárság széles rétegei számára is nyilvánvalóvá tette: nem az alkotmányos rend védelmében, hanem a fasiszta diktatúra létrehozására indultak el az elmúlt hét keddjén a páncélosok. De Chilében a harc tovább folyik azokért az eszmékért, amelyeket 1970- ben a Népi Egység zászlajára tűzött. Kereszty András (Vege) A Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatot Chilével Moszkva (MTI). Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amelyben többek között megállapítja: „Az elmúlt napok folyamán Chilében — miután a katonai junta magához ragadta a hatalmat és megdöntötte a Salvador Allende elnök vezetése alatt álló törvényes kormányt — rendkívül feszült helyzet alakult ki. A katonai lázadók erőszakos cselekményeinek áldozatául esett Allende elnök, feloszlatták a nemzeti kongresszust, s érvényét vesztette az elemi demokratikus polgárjog alkotmányos biztosítéka, letartóztatják, megkínozzák, sőt fizikkailag megsemmisítik a Népi Egység kormányának vezetői személyiségeit, önkényesen és törvényellenesen léptek fel a Chilében tartózkodó szovjet művészek egy csoportjával szemben. A Novosztyi szovjet sajtóügynökség irodahelyiségeibe be is törték, és házkutatást végeztek, amelynek során az intézménynek anyagi károkat okoztak. Hasonlóan léptek fel a TASZSZ chilei képviselőjével szemben is. Letartóztatták azokat a szovjet munkásokat, akik a házgyár építkezésénél dolgoznak. Megsértik a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályait, megfosztják a chilei szovjet nagykövetséget a feladatainak teljesítéséhez szükséges feltételektől, veszélyeztetik a szovjet állampolgárok biztonságát, és aláaknázzák a Szovjetunió és Chile közötti normális kapcsolatok alapjait. A kialakult helyzetben a szovjet kormány lehetetlennek tartja a chilei szovjet nagykövetség további működését, s kijelenti, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Chilével. Egyidejűleg visszahívja Chiléből a Szovjetunió nagykövetét és a szovjet nagykövetség személyzetét. A szovjet kormány követeli,, hogy a chilei hatóságok semmiképp se akadályozzák a szovjet állampolgárok elutazását, szavatolják teljes biztonságukat. Kijelenti, hogy hasonló jogokat biztosít a moszkvai chilei nagykövetség személyzete számára”.