Zalai Hírlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

WTI, szeptember 28. Évente húszezer új kibernetikus Épül a Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központ (SZÁMOK) új székháza a kelenföldi Etele téren, ahol elkészülte után a legkorszerűbb audiovizuális berendezések segítik majd a hallgatók oktatását. Jelenleg a számok tanfolyamain több helyen szétszórva folyik az oktatás, évente mintegy nyolcezren ismerkednek ezeken a számítástechnika alapjaival. Ha az új centrum elkészül, 20 000 számítástechnikai szakembert képeznek évente. (MTI) Gombatelep fürdőszobában Hogy mit ábrázol a kép? ház „A" lépcsőházának föld- Alighanem a leggyakorlottabb szinti egyszobás lakásából rejtvényfejtők sem találják ki. Ez kérem egy mai, modern fürdőszoba egyik sarka. És mik azok a görbeszárú pamacsok? Nem kérem, nem vezetékdarabok. Hogy mi más lehetne egy fürdőszobában? Akármilyen hihetetlen is, ezek bizony gombák. Szép, karcsú, barnakalapos gombák. Amikor a zalaegerszegi Egri József utca 2., az első alagút- , zsaluzatas technológiával épült hét végén vendégségbe távozott az ott lakó fiatal házaspár, még csak repedt és lyukas volt a fal. (Ez év decemberében lesz két éve, hogy beköltöztek a lakók ebbe az épületbe.) Nos, amikor vasárnap este hazatérvén, az asszonyka belépett a fürdőszobába, kis híján elájult. Azt hitte, hogy a falon a zsenge gomba káprázat. Aztán kiderült, hogy nagyon is valóság! Az első megdöbbenést aztán csakhamar követte egy felismerés is. Most értették meg igazán, miért kellett ezért a lakásért több mint száznyolcvanezer forintot fizetni. Hát ezért. A fürdőszoba farostalapanyagú válaszfaláért, melyen nagyszerű, jövedelmező gombatenyészetet lehet kialakítani. Ráadásul az öntözés is ingyen és bérmentve történik a felső szomszéd fürdővizével, ami a repedéseken rendszeresen lecsurog. Érdekes építőipari újdonsággal állunk szemben, ez kétségtelen. Bármennyire is érdekes azonban, aligha öregbíti építőink jóhírét. A salomvári faluközpontból, a templomtól kiinduló utcák házaiban nyolcszázharmincan laknak, s még vagy kétszázhetvenen a 8—10 külterületen. A községtől 2—3 kilométerre épült házakba néhány éve vezették be a villanyt, most meg egyre-másra költöznek el innen az emberek — be a faluba. ★ Az egyik külterületen, Kurtamajorban dolgozik Bodor János. — 1960-ban alakultt nálunk a tsz, azóta ott dolgozom — mondja a középkorú férfi. — Az állattenyésztésnél kezdtem, és ott vagyok most a kötetlen tartású hízó bikák mellett. Most százötven bikánk van, és hárman vagyunk hozzájuk. Reggel fél ötre megy dolgozni, s fél nyolcra végeznek. Újból délután négy órakor indul Kurta-majorba. — Naponta hét órát vagyunk az állatok mellett. Nekem 3200 forint a havi keresetem — folytatja Bödör János, s hozzáteszi, már hogyne lenne elégedett. Szép a fizetése is, még eljárnia sem kell Salomvárról. A férfitöbbség Zalaegerszegen, a ruhagyárban, a tejüzemben és a Ganz- MÁVAG-ban keresi kenyerét. Napközben ő legalább segíthet asszonyának. — Mert mi tulajdonképpen mind a ketten állatgondozók vagyunk — neveti el magát a felesége. __ El* otthon a diszmónkkal, tehenekkel feplalko-, zom. Megéri. Most is viszünk eladásra — mutat az utcában az egyik háztól a másikig járkáló teherautóra, amiben malacok zötykölődnek. Közöttük Bööörék két süldője, amiért 3500—3600 forint körüli öszszegre számítanak. ★ — A kocsma annyira elszívja a fiatalságot, hogy sokszor onnan kell előszednem őket. Ha meglesz a klubkönyvtár, akkor majd ott szórakoznak — mondja Harmat Tibor sportköri elnök, aki egyébként a tsz villanyszerelője. Irányítása alatt a sportkör sok tekintetben is fejlődött. 1970-ben új öltözőket és tekepályát vehettek birtokba a salomvári sportolók és nagyon szép a sportpályájuk is. A sok jó mellett azonban gondjaik is akadnak. — Ha minden szakosztályunkat működtetni akarjuk, akkor évente 30 ezer forintra van szükségünk — mondja a sportköri elnök. — Bevétel meg nincs másból, mint a tagbélyegekből, meg amit a tanácstól kapunk. Vasárnap is elmentünk Tormaföldére focizni, és az autóbuszért 2400 forintot fizettünk. Így nem bírjuk pénzzel. Egyesíteni kell a sportköröket. A miénket a zalacsébivel, a kávasiókét a zalaszentgyörgyivel. A tanácsnak, nekünk is jobb lenne, hisz nem aprózódna négy felé a pénz. ★ A sportköriekhez hasonlóan a jóra való törekvés a kiszesek körében is megfigyelhető. A minap éjszakába nyúló vezetőségválasztó KISZ-taggyűlés zajlott le a faluban. Hegyi Ernő lett az új titkár. Feladatát ellátnia azért sem lesz könnyű, mert a 23 kiszes többsége eljár a faluból dől- i gázni. Hegyi Ernő azonban bizakodik, s a tagság számának bővítésére is gondol. Meg arra, hogy a majdani klubkönyvtár számukra is állandó helyiséget, tágabb lehetőségeket biztosít. ★ Bödörék, Harmat Tibor, s a KISZ-titkár lány is sokat emlegette az új „kultúrt”, s a régi épület bontásánál végzett társadalmi összefogást. Úgy tűnik, nagy szüksége van a falunak a klubkönyvtárra. — Tizenöt éves ügy ez már — sóhajt Simon János, a zalacsébi községi közös tanács vbtitkára. Azóta nem volt olyan fórum, ahol fel ne vetődött volna. Az elképzelésük mellett makacsul kitartó salomváriak az idei tavasz elején váratlanul ,,sarokba szorították” a tanácsiakat. A tsz-elnök, a párttitkár, a népfront-elnök, a sportkör elnöke elmondta, hogy a Zala megyei Moziüzemi Vállalat 150 ezer, a KISZ megyei bizottsága 101 ezer, a salomvári tsz 200 ezer forintot tud adni az új klubkönyvtár építéséhez, a lakosság pedig 1350 társadalmi munkanapot ajánlott fel. Erre a zalacsébi községi közös tanács még 200 ezer forinttal hozzájárult a költségekhez, s az emberek legszívesebben már bontottak is volna. — Jöttek hozzám, hogy most már csak rajtam áll vagy bukik, tudnak-e újat építeni — folytatja a vb-titkár. — A lebontandó épületben volt ugyanis az én szolgálati lakásom. Vállalom-e, hogy saját házat építek? Mondom, ne bolondozzanak, még ha pénzem lenne! Nem megy ez olyan könnyen négy gyerek mellett. Végül is Simon Jánosék ráálltak, hogy építkeznek, a tsz pedig egy vert falú házat ideiglenes lakóhelyül rendbehozatott nekik. — Itt augusztusban ástuk meg a nejemmel az alapot, és november végére be kell fejeznünk a nagyját. De addig még sokszor elmondom, hogy ilyen jó bolondot nem nagyon találtak volna a salomváriak — mondja, s a szemerkeresőben újból munkához fog. ..ppen a falakat húzzák fel... Csapó Ida Sodomvári mozaik Meghallani, mikor felsír a Lipfűi Zalaszentgrót, Szülészotthon — jelzi az épület falán a tábla. Itt dolgozik ifj. Dóczi Janosné, a 24 éves szentgróti fiatalasszony. — Szülésznő vagyok, de voltam már süntő nő is — mondja mosolyogva. — 1971 márciusában mentem férjhez és tartály júniusban született a kislányom. — Jelentett-e változást, pluszt a munkájában, hogy saját maga is adott életet? — Élményt, jelentett az első szülésnél való segédkezés. Valami várakozással teli izgalom volt. Azóta sok gyereket segítettem a világra, de nem tudtam, milyen lehet maga az az érzés, anyának lenni. A mun- I kámat mindig is hivatásnak tekintettem és annak is tekin- I lem. Most, hogy nekem is van gyerekem, azért mégiscsak másképp nézem a vajúdó aszzonyokat. Jobban átélem a helyzetüket, jobban megértem őket. Dócziné, a szülőotthon lajkóinak Évikéje, Évája 1968- ban érettségizett Keszthelyen. Egyik évfolyamtársának nővére szülésznőként dolgozott, s tőle hallott többször is e pálya szépségeiről. Ezeknek a a beszélgetéseknek a hatására, no meg gyermekszeretetére alapozva jelentkezett a szombathelyi szülésznőképzőbe. — Két évig tanultam Szombathelyen, egy fél évet pedig dolgoztam. Aztán lettem okleveles szülésznő — folytatja a fiatalasszony. —• Több kórház és szülőotthon hirdetett pályázatot, de én csak ide, Szentgrótra pályáztam. Talaszántói lány voltam és úgy gondoltam, jó ha közelben dolgozhatom. Nagyon szép a mi hivatásunk! Egy életes világra segíteni, elmondhatatlan érzés. Sok izgalommal is jár és nem tudom szavakkal ,kifejezni, melyen felemelő érzés meghallani, amikor felsír a kicsi. És megmondani, hogy fiú vagy lány. Általában ezt másodszorra kérdezik. Az első legtöbbször az, hogy egészséges? A szülésznő feladatkörét mindig az intézet — ahol dolgozik — határozza meg. — Kicsit különböznek a teendőink a nagy kórházakban dolgozókétól — mondja Dócziné. — A szüléstől kezdve a nőgyógyászati esetekig, a gyerekágyasok, a gyerekek ellátásáig sok minden feladata a szülésznőnek. Itt négyen vagyunk szülésznők , mind fiatalok. Tizenkét, illetve huszonnégy óránként váltjuk egymást. Én ma reggel hétre jöttem és este hétkor megyek haza. Egyébként itt nálunk, a szülőotthonban évente 180—220 szülés van, és örömmel tapasztalom, hogy elég sok anyuka a harmadik gyerekét hozza világra. Ugyanakkor sok egygyermekes anya, sok lány jön terhességmegszakításra. Persze két—három kisgyerekhez már anyagiakkal is rendelkezni kell, de szerintem ennyi gyereket ma már általában fel lehet nevelni. A laikussal nehéz megértetni, hogy a terhességmegszakítás komoly gondokkal járhat, esetleg nem lehet többet gyereke sem. Nagy baj a nemtörődömség. A nők egy része nem törődik annyira magával, mint kellene. Pedig meddig tartana bevenni esténként azt a tablettát? A férfiakat, a férjüket okolják, pedig szerintem elég széles a felvilágosító munka e téren, nagyobb gondot kellene fordítani a megelőzésre. Elgondolkozik, majd ezt mondja: — Nálunk is, a férjeméknél is hárman voltak a testvérek. Én „császárral” szültem, de vállalnám újra. Új évad előtt a Zalaegerszegi Városi Zenekar Az elmúlt évad munkájáról és az elkövetkező hónapok feladatáról beszélgetünk Gellért Zoltán karmesterrel, aki három év alatt jelentős színvonalra emelte a zalaegerszegi városi zenekart. A harminchat főből álló, lelkes együttes e rövid idő alatt harminc új művel gazdagította műsorát, és az elmúlt zenei évadban 84 szolgálattal, tíz fellépéséből öt teljesenönálló koncertet adott. — Először is azt kell elmondanom — kezdte a Szocialista Kultúráért kitüntetésben nemrég részesült karmester —, hogy a zenekari tagok odaadó munkája teszi lehetővé fejlődésünket, eddigi sikereinket. Az elmúlt évadban számos emlékezetes fellépésünk volt: a NOSZF-évfordulón, a Petőfi-ünnepségeken, a TIT rendezvényein. Opera-operettestünket és szerenádunkat még ma is emlegetik, akik hallották. A Filharmónia koncertjein is jól helytállt az együttes. — És a következők? — A nyári szünet után, október elején kezdjük a próbáját. Számos tervünkből első- s sorban az Országos Filharmónia koncertjeit említem. Ezekben Róna Frigyes vezényli az együttest, rajtam kívül. Két neves német művésszel játszunk, utána pedig Beethoven-estünk lesz Szelecsényi Norbert zongoraművésszel. Szeretnénk a Kilián-iskola szabadtéri színpadán operaelőadást rendezni, de figyelemre méltónak tartjuk Radnai György és más fővárosi művész véleményét is, amely szerint a Falumúzeumban, egy 1500 személyes nézőtér és mepteű emelvény kialakításával, Európában egyedülálló szabadtéri hangversenyeket lehetne tartani. Terveink vannak bőségesen, most már „csak” az eddig tapasztalt nagy erkölcsi elismerés mellé, valamivel nagyobb anyagi támogatásra volna szüksége a zenekarnak. Király László ZAAI HÍRLAP Alkohol Szeretném előrebocsátani, nincs különösebb kétségbeesésre ok: a megye közrendvédelmi helyzete, közbiztonsága jó, a bűnözés alakulása nem aggasztó. Egy dolog viszont igen. 1966-ban Zalában az összes bűncselekmények 21,6 százalékában játszott szerepet az alkohol, 1972-ben már 36,8 százalékukat alkoholos befolyásoltság alatt követték el. Nem kell különösebben részletezni, milyen veszélyeket jelentenek a közutakon az ittas járművezetők, a családokban, a munkahelyeken egyébként jól dolgozó, de estére gyakran leittasodó, gyerekeik, szomszédaik nyugalmát háborgató részegek, mennyire szánnivalók és jobb sorsra érdemesek az anyjuk, apjuk iszákossága miatt nélkülözésre kárhoztatott gyerekek... A bíróságok — élve a törvényadta lehetőséggel — mind gyakrabban alkalmazzák mellékbüntetésként a kényszerelvonóra kötelezést. 1966-ban 10, 1972-ben 85 ember számára tették kötelezővé, hogy büntetésük időtartama alatt alkoholelvonó kezelésnek vessék alá magukat. Már ez is valami. Csakhogy nem minden iszákos ember kerül bíróság elé , s az ő megrendszabályozásuk sem utolsó feladat. Ehhez pedig a társadalmi szemléletnek is változnia kell. Olyannyira, hogy ne az iszákos leljen cinkostársakra, hanem az alkoholizmus ellen küzdők, igaz segítőtársakra. Több mint illúziórombolás Meredek domboldalra vezető, kiépítetlen út mellett szerény táblák jelzik Esztergomban, hol található a Babits-múzeum. A köveken botladozva azt latolgatjuk, ugyan nem futná erejéből ennek a történelmi értékeiért, kincseiért eddig is oly sokat tett városnak, hogy könnyebben megközelíthetővé tegye a múzeumot, amikor elénk tárul a domboldalban meghúzódó tornácos ház. A tornácon egy idős férfi, s egy öt év körüli fiúcska újságpapírból „csipetkét” szabdal. Köszönünk egyszer, kétszer, háromszor — válasz sehol. Elmerülünk a falat borító vendégkönyv olvasásában, amikorra befejeződik a „csipetke-gyártás”. A kisfiú — szívből sajnálom szegényt — sánta és kancsal — az öregre mutat, s ordít: „Süket ám a vén hülye”. Az öregúr felemeli a fejét, tudomásul vette érkezésünket, s mint a nagyot halló emberek általában, maga is ordítani kezd. A fiút bízza meg a múzeumház bemutatásával. „Na nézze” — rohan és kiabál a gyerek, — „ez volt a fotelágya”, máris továbbrángat, „ez meg az íróasztala”, „ezt meg a felesége festette”, „na keresse meg a dominójukat” — s amikor megvan, zeng a ház, úgy nevet az öreg, s a gyermek. — „Nahát, de hamar megtalálták!” Kérdéseikre — már kiabálunk mi is — nem válaszolnak, a gyerek egyik h' -ségből a másikba ro han, alig várja, hogy megmutasson mindent túladjon rajtunk. Megállnánk a falra üvegtan alá kihelyezett fedett kéziratok előtt, olvasnánk a sorokat, meglesve, hogy született egy-egy alkotás — a gyerek nem hagy nyugton. Lehangoltan távozunk. Babits ebben a házban dolgozott nyaranta sok-sok éven át — remekeket alkotott. Nem több mint illúziórombolás így kalauzolni az ideérkező látogatót? Közösen fenntartani Nagykapornakon vízmű épült, a községi közös tanács a vízhasználati díjat költségvetéséből fizeti közintézményei — így a nemcsak helyi érdekeltségű — kollégium után is. A tanács számára nem kis gond ez, s most annak lehetőségét keresik, hogy vállaljanak részt ebből mindazok a községi tanácsok, amelyek működési területéről gyermekeket helyeztek el a kollégiumban. Az utóbbi években — különösen a gyermekintézmények fejlesztésében — sikerrel működtek együtt a tanácsok, s a területükön működő gazdasági szervek. Várat még magára, hogy ezek fenntartásában is együttműködjenek. Reméljük, a nagykapornak gondolat sikerrel jár. Kezdetnek biztató lenne. Hol van Zala megye? A kérdést a minap szegezte nekem valaki. Hogy, hogy hol van? — értetlenkedtem. Hát Dél-Magyarországon nincs, az biztos, de hogy Nyugat-Magyarországon se legyen, ezt csak most tudom — folytatta, s indokolt is. Zala megye tagja a Nyugat-dunántúli Idegenforgalmi Intézőbizottságnak, erről, mint egy jelentős dologról, annak idején a sajtóból értesült. Most pedig látott a moziban egy filmhíradót, amelyben az intéző bizottság illetékese nyilatkozott, s miközben győri, soproni, szombathelyi képeket (az utóbbi helyről például a skanzent) villantottak fel, elhangzott a meghívás is: aki nem járt még a három említett városban, feltétlen keresse fel. Zaláról egy szó sem esett. Itt nem volna mit látni? Vagy csak egyszerűen elfeledték, hogy Zala itt van, 6 tagja az intézőbizottságnak ? Jaj, nehogy állandósuljon ez a feledékenység. T. S. s Múlnak az évek. A megyei tanács legutóbbi ülésén a szentgyörgvölgyi községi közös tanács megyei tanácstagja a nemesnépi iskola körzetesítése érdekében interpellált. Nemcsak a megcsappant gyereklétszám — az iskolának 11 tanulója van — késztette szólásra, hanem az a ma már az érintettek előtt is egyértelmű igazság, hogy a teljesen osztatlan alsótagozatos iskolában a gyermekek közel sem kaphatnak annyi ismeretet, mint egy osztott iskolában. Két esztendővel ezelőtt már terv volt a szóbanforgó iskola körzetesítése, de akkor ez a terv a helyi szervek és a lakosság ellenállása miatt hiúsult meg. Bárosak múlnak az évek , változnak a németek. Öröm, hogy jó irányban.