Zalai Hírlap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
1976. augusztus 7. VONATSZAGGATTA SZÍNHÁZI LEVÉL a Vörösmarty-emlékestről A szokottnál is hűvösebb volt ez a csütörtök este, ezért a művészi élmény varázsától vártuk, hogy megmelegedjék a szívünk az Egervári esték legutóbbi programján. Mármár be is következett volna e lelket emelő bűvölet, ha... No, de nem akarok a dolog elébe vágni, kezdeném talán az elején. A fővárosi Radnóti Színpad Vörösmarty-emlékműsorát Gáspár János rendezte. A költő iránti tiszteletét úgy fejezte ki, hogy kiválogatta a költő tartalomban-szenvedélyben legnagyobb verseit és olyan színészekkel mondatta el, akik méltóképpen tudják tolmácsolni a nagy hazafi szenvedélyes költeményeit. Mert ez nem mindegy! Egy drámában — az együttes játék lendületében — felbukkanhatnak új tehetségek, s tapsolhatunk egy-egy bravúros teljesítményt nyújtó epizódistának is. Ám nem mindegy, hogy ki mondja el azokat a költeményeket, amelyek bölcsőtől a sírig elkísérnek bennünket. Például a Gondolatok a könyvtárban című költeményt szívesebben hallom Bessenyei Ferenctől, mint egy halványabb hangú kezdőtől. A nagy romantikus, Vörösmarty Mihály szenvedélytől feszülő költeményeit ugyanis csak egy beérett, nagy művész visszhangos orgánuma tudja igazán megszólaltatni. Az esten szereplő hét művész — Bessenyei Ferenc, Pécsi Ildikó, Dőry Virág, Papp János, Vitai András, Dévai Nagy Kamilla és Madaras József — mind képességi maximumát nyújtotta. Különösen Madaras József szerzett kellemes meglepetést. Tudtuk, hogy nagyszerű színész, kitűnő előadó, mégis ő volt az, aki többet nyújtott a vártnál. Papp János az elhunyt Latinovits Zoltán helyett lépett fel e műsorban, s legnagyobb feladata a Vén cigány tolmácsolása volt. Éreztük előadásában a nagy erőfeszítést, s verstolmácsolása valóban megrendítő hatást váltott ki, illetve váltott volna ki, ha... ... Ha a nézőből a versek hatására bontakozó katartikus élményt nem tette volna tönkre a vonatzakatolás, amely sajnos lassan idegőrlő tartozéka lesz a várkastélybeli játékoknak. Eddig még zavartan—kínosan—feszengve elviseltük, amikor szegény Árva Bethlen Kata szenvedésének leglíraibb pianóján végighúzott vagy kétszer a vonat, egy héttel utóbb pedig Melinda áriáját tiporta le velőt rázó zakatolással és éles dudálással. Elviseltük, mert végülis elhalt a messziben a zaj és beállt a csend — a következő vonatig legalábbis —, s addig élvezhettük a műsort. Most viszont a MÁV „különajándékaként” félkilenckor beállt a vár mögé az egervári állomásra egy óriási Diesel-mozdony és ott dübörgött-zengett-zúgott szakadatlan. Várta vonatpajtásait, amelyek hosszabb-rövidebb időközönként érkeztek is és vidám füttyes-zakatolással belegázoltak a legnemesebb gondolatokba. Elképzelhető, mit jelent, amikor a Szózat megrendítő soraiba beledudál egy motorvonat, s zakatolva vágja darabokra a sorjázó patetikus sorokat. A közönség zavartan, rosszkedvűen állt fel, hiszen úgy érezte, megfosztották valamitől. Történetesen az igazi élmény varázsától. Jó lenne tudni, vajon az ominózus nagy Diesel bevárhatta volna-e a két vonatot a zalaszentiváni állomáson, vagy törvényszerűen ott kellett megállni a várkastély alatt? A kérdés az, tud-e valamit tenni a MÁV az egervári esték méltóságának-csendjének érdekében? Ha nem, akkor — bármennyire is fájdalmas — be kell látnunk, hogy noha ideális lenne, mégsem alkalmas a várkastély udvara a művészi rangú estek megtartására, hiszen a menetrend keresztülhúzza a legnemesebb szándékokat is. Magyar Katalin Füzetek, tankönyvek, iskolatáskák Szeptember előtt De jó lenne most iskolásnak lenni! — gondolom, miközben a zalaegerszegi Rákóczi úti írószer kirakatát nézem. Szebbnél szebb színes iskolatáskák sorakoznak egymás mellett, s a legkülönfélébb írószerek is tetszetősek. Bent a boltban a nagykapornak! Vizkeleti Gyuláné és két kislánya, a hetedikes Erzsébet és a második gimnazista Gabriella már alaposan megpakolt egy kosarat. — Jön a tanév, be kell vásárolnunk — mosolyog Vizkeleti Gyuláné. — Eddig a tornafelszerelést vettük meg, több mint ezer forintot költöttünk a két kislány cipőjére, dresszére, mackójára. Igen, tudtuk, hogy most harminc százalékkal olcsóbbak a füzetek. Tavaly is ilyenkor vásároltunk. A zalaegerszegi Hamburger általános iskolába járó Lendvai Robi és Antal anyukája már túl van ezeken a gondokon, az egyik fiú ugyanis harmadikos, a másik pedig hetedikes lesz az ősztől. Éppen tollat választanak. — Nagyon sok minden kell a két gyereknek — mondja Lendvainé. — Ilyenkor sokat jelent még az a pár forint is, amit a kedvezményes füzetvásárlásnál megtakarítunk. A füzeteken kívül színest, vonalzót, ceruzákat vettünk. Még bekötő papír is kell, no meg Robinak egy iskolatáska. Ezekből most nagyon nagy a választék. Melyiket kéred? — fordul aztán a kisfiúhoz, aki tüzetesen végignézi a táskákat, s végülis egy piros-kéket szorongat a kezében. — De klassz! — sziszszen fel elismerősen bátyja. — Július elején kezdtünk a tanévre készülni — mondja Nagy Sándorné üzletvezető. — Akkor készítettük el a füzetcsomagokat. Ezeket főleg július 15-e, a kedvezményes vásár ideje óta viszik. Eddig negyvenezer forint értékű csomagot adtunk el a százhatvanezer forintos füzetkészletünkből. Jól sikerült a július 26-i Jubileumi Hétfőnk is. Akkor negyvenezer forint értékű táskát és tolltartót adtunk el harminc százalékkal olcsóbban. A kedvezményt azért nyújtjuk, hogy a szülőket így is segítsük. A kis elsősök füzetcsomagja most négy forint harminc fillérbe kerül, de a középiskolások is meg tudják venni az irkáikat körülbelül harmincöt forintért. — Milyen áruk hiányoznak? — Eddig még nem panaszo skodhatunk. Akik most keresik fel boltunkat, azok elégedetten távoznak. A korábbi évekhez viszonyítva nagyon jó az ellátás. Ha valami esetleg kifogy, egy-két napon belül pótolni tudjuk. A táskaválasztékunk egyre szebb, és különösen a kisgyerekek szeretik a színes táskákat. ★ Ahol szeptembertől június elejéig tornacipők csattognak, labdák repülnek, ugrószekrények, tornaszőnyegek fekszenek, ott most tankönyvek áll- nak kupacokban. A zalaegerszegi Ady általános iskola tornatermét ilyenkor nyáron immár tíz éve használja a Madách Imre Könyvesbolt tankönyvraktárnak. — Sajnos, lassan ez is kicsi lesz — sóhajt Spilák Lajos üzletvezető, majd így folytatja: " Az iskolák igényei alapján április végén küldtük el megrendeléseinket a Tankönyvértékesítő Vállalatnak. Az első szállítmányok június közepén érkeztek, és most már a tankönyvek több mint fele itt van. Az eddigiek alapján úgy látjuk, az idén zökkenőmentesebb lesz a tankönyvellátás. Az árusítás továbbra is a hagyományos módon zajlik: iskolánként szétosztik, kiszállniuk a tankönyveket, s a diákok az első tanítási napokon — remélhetőleg hiánytalanul, kézhez kapják őket. Cs. L zekecs Éva és Kercza Imolda, a könyvesbolt dolgozói a tankönyveket szortírozzák. (Bakonyi Erzsébet felvétele) ZALAI HÍRLAP 82 brigád már elkezdte A Munka és művelődés brigádmozgalom rajtjáról Mint már hírül adtuk, májusban Munka és művelődés címmel új brigádművelődési mozgalmat hirdettek meg Zalaegerszegen. A mozgalom célja, hogy a közösségi és az önművelődési lehetőségek kihasználására ösztönözzék a dolgozókat és a munkaversenyben résztvevő kollektívák figyelmét ráirányítsák a tartalmas művelődési lehetőségekre. A mozgalomban szabadon válogathatnak a brigádok a hozzájuk eljuttatott ajánlásokból. A javasolt programokat a város közművelődési intézményei állítják össze, a kollektívák felmérhetik a lehetőségeiket és arra a rendezvényre mennek el, amelyikre akarnak. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon az öntevékenység áll, azaz mindenki a saját üzemén belül is akcióba léphet a művelődés szolgálatában. Természetesen mindkét változatot értékelik majd a későbbiekben. A mozgalom azonban mégsem az öncélú rivalizálásra, hanem a szó szoros értelmében vett nemes versengésre épül. A lényeg az, hogy a brigádok önmagukkal szemben legyenek igényesek, még akkor is, ha más-más feltételek között dolgoznak. A Munka és művelődés tehát egy nyitott felépítésű versenyrendszer és emellett még csak nem is kampányszerű, hiszen az egész V. ötéves terv időszakára szól. A meghirdetéskor összesen 1200 felhívást küldtek szét a város különböző üzemeibe és intézményeibe, s ezek közül eddig 82 nevezési lap érkezett vissza a szervezési bizottsághoz. Nem valami nagy ez a szám, ám ez az első nyolcvankét brigád máris becsületesen megkezdte ténykedését a mozgalomban. Rendszeresen kapják az ajánlásokat, érdeklődnek a lehetőségek iránt, eljárnak a rendezvényekre és vezetik a mozgalom naplóját. Meglepő viszont, hogy éppen a nagyvállalatok részéről nem neveztek kellő arányban. Nincs fenn a listán például a ruhagyár, a kőolajipari vállalat, s Ganztól mindössze három, a Volántól kettő, és az állami építőktől is csak ennyi brigád jelentkezett. Ugyanakkor a vendéglátóipartól tíz, az OTP-től pedig már öt brigád nevezett be a versenybe. Hogy mégis mivel indokolják a tartózkodásukat ezek az üzemek? Az esetek nagy részében a több műszakra és a bejáró dolgozókra hivatkoznak. Ezek az ellenérvek azt jelentik, hogy a vállalatok nem értik egészen pontosan a mozgalom lényegét. A kiküldött ajánlásokban ugyanis nincs meghatározva az, hogy mire kell elmenni. Nagy a választék s így a bejárók és a váltóműszakban dolgozók is válogathatnak a filmek, a tárlatok, vagy éppen a színházi estek között. Igaz, hogy a bíráló bizottság nem minden megtekintett programot fogad el majd a későbbiekben. Nem fogadják el a kalandfilmek és például a labdarúgómérkőzések kollektív megtekintését, de hát ez természetes. A Munka és művelődés — ha egyelőre még kis létszámmal is — tehát megindult. Vannak olyan brigádok, amelyek jópár pontot szedtek össze az elmúlt hónapokban. Jelentkezni még mindig lehet — és nem is késő — hiszen öntevékenységgel és aktivitással egykettőre behozható a hátrány. P. I. Az elmúlt év végén fejezték be a Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukcióját. Új épületeket emeltek és új gépsorokat állítottak be. Ezzel jelentősen bővítették a gyár kapacitását. Az idén huszonötezer tonna édességet gyártanak. A képen: csomagolják az édességet. (MTI fotó: Érczi K. Gyula felv. — KS) Van mit tanulnunk egymástól Szabolcs Péter finnországi tanulmányútjáról Élénkülnek megyénk finnországi kulturális kapcsolatai. Évek óta szerepelnek finn képzőművészek Zalaegerszeg nemzetközi művésztelepén, az idén viszont már — az MMKVolán Vegyeskar mellett — Szabolcs Péter is eljutott Finnországba. Az egerszegi szobrász Lahti városának vendégeként töltött több mint egy hónapot az ezer tó országában, s igen kedvező benyomásokkal tért haza. — Június közepén nyílt meg kiállításom Lahti város szépművészeti múzeumában — mondotta. — Húsz, ismert szobromat vittem magammal erre a bemutatóra. A mintegy százezer lakosú, fejlett ipari város közönsége elismerésre méltó érdeklődéssel fogadta szobraimat. — S a finn kollégák? Milyen Lahti képzőművészeti élete? — Huszonöt—harminc kitűnő képző- és iparművész él és dolgozik Lahtiban, s többségük tanít is abban a kitűnően felszerelt középiskolában, amely — egyéb feladatai mellett — minden művészeti ág érdeklődőit szívesen fogadja. Bevallom, korábban — minden rokonszenvem mellett — nem sokat tudtam mit kezdeni Marja-Lisa Maki Penttila, vagy Kosti Ahonen Egervárott készült alkotásaival. Otthonukban találkozva velük, s életművük somét megismerve azután rájöttem művészetük ízére, ami a finn valóságban gyökerezik. Különösen a kommunista Penttla alkotásai ragadtak meg. Nemkülönben a lahtiaknak az a gyakorlata, hogy közös tárlataikon ■ gyakorta csupán egyetlen kollektív alkotást mutatnak be. Az idei egerszegi fafaragó művésztelepen — amelynek Veinö Komu finn művész is vendége — most hasonló vállalkozásra készülünk mi is. — Készült valamilyen szobor ezen a tanulmányúton? — Igen, a kitűnően megrendezett kiállításért egy, Lahtiban készült szobromat a helybeli múzeumnak adományoztam. Néhány más fa és fém kombinációt is készítettem, ajándékként kedves finn barátaimnak. Végeredményben úgy érzem sok-sok hasznos és szép élménnyel tértem haza erről a tanulmányairól. Van mit tanulnunk a finnektől! S miután ők is hasonlóképp nyilatkoznak, kölcsönösen előnyös szélesíteni kapcsolatainkat a művészeti élet terén is — mondotta befejezésül Szabolcs Péter. Felelős emberek a faluban A KÖNNYŰ SZÉL tarka föggönyt zizegtet az ajtó előtt, odabenn a verandán ebéd utáni pihenőt tart Horváth Lajos, a csörnyeföldi tanácsi kirendeltség vezetője. Ráérősen böngészi az újságot, odaát, az utca túlsó oldalán, a zöldkerítéses kirendeltség épületében ma már nem akad dolga. Megeshet persze, hogy idehaza kopogtat rá valaki, két esztendős praxisában jópárszor előfordult ilyen. — Nyolc évig tsz-elnök voltam, az egyesülés után üzemegységvezető, most meg nyugdíjas. Két éve, 1974. szeptember 1-én bízták rám a kirendeltségvezetői tisztet. Szívesen vállaltam. Na, nem azért a 720 forintos tiszteletdíjért. Világ életemben tevékenykedtem, dehogyis bírnám ki itthon csak úgy, tétlenül. Így aztán hetente kétszer átmegyek a kirendeltségre, intézem az emberek ügyes-bajos dolgait. — Például mit? — Többnyire hatósági bizonyítványokat adok ki, szarvasmarha-kedvezmény iránti kérelmeket állítok ki, s próbálom kibékíteni a jelentéktelen mesgyeviták szereplőit. MERT ILYENEK IS vannak. Általában havonta csak egyszer-kétszer visznek Horváth Lajos elé vélt, vagy éppen jogos sérelmeket, de az is előfordul, hogy hetente két— három ügyben is egyezséget kell találni. — Tehát néha fel kell csapnia bírónak? Az idős ember elmosolyodik. — Majdnem. Az emberek valahogy folyton terjeszkedni akarnak, s emiatt szembekerülnek mesgyeszomszédjukkal. A kibékítés persze többnyire sikerül. Ha mégsem, akkor továbbítom az ügyet a muraszemenyei közös tanácshoz. — Hogyan határozná meg munkája lényegét? — A kirendeltségvezető azért van, hogy a falubelieknek ne kelljen minden kicsiny dologgal a tanács székhelyére menniük. A tanácsiaknak meg ide ki a faluba. A kirendeltségvezető tulajdonképpen biztos támasza a tanácsnak, ismerteti, propagálja a rendeleteket, mozgósít, szervez. Afféle öszszekötő kapocs ... Szóval, olyan felelős ember féle a faluban — teszi hozzá szerény-s kedve. Szerénységre persze nincs oka, hiszen pontosan fogalmazott. Ugyanezt mondja a muraszemenyei községi közös tanács vb-titkára, Tanai József is. — Minden évben vb-ülésen értékeljük a kirendeltségek munkáját. Az idén néhány napja került sor erre. Két éve a kirendeltségvezetői munkát mind a négy társközségünkben — Csörnyeföldön, Kerkaszentkirályon, Szentmargitfalván és Murarátkán — társadalmi megbízatásban, tiszteletdíjasok végzik, többnyire a tanácstagi csoport elnökök, akik járatosak a tanácsi munkában. A kirendeltségvezetők társadalmi úton történő foglalkoztatását mi kezdeményeztük a járásban, s a kétéves gyakorlat azt igazolja, hogy ez a módszer eredménnyel járt. Ezt állapította meg a végrehajtó bizottság is. A FŐKÉNT NYUGDÍJAS kirendeltségvezetők hetente kétszer, szerdán és pénteken tartanak fogadóórákat. Többek között hatósági bizonyítványokat állítanak ki, közreműködnek az adóbeszedésben, lakásügyeket intéznek, kisebb vitás ügyekben döntenek, de tevékenységük nemcsak „papírmunka”. Rájuk bízták a társadalmi munkák szervezését, a tömegszervezeti munka, a közművelődési tevékenység segítését, a tűzoltó egységek támogatását, s tőlük várják, hogy az állampolgárokat rendszeresen tájékoztassák a vbhatározatokról, rendeletekről. — Felelős emberek a faluban — ismétli meg Horváth Lajos szavait a vb-titkár. — Megfelelően, megbízhatóan végzik munkájukat. Mindössze néhány olyan ügy került hozzánk, amelyet a községekben is meg lehetett volna oldani. A legtöbb kirendeltségi hatáskörbe tartozó ügy azonban kinn nyert megoldást. Az ügyiratforgalom, melyet a kirendeltségek levesznek a vállunkról, nem kevés. Tavaly például az említett községekben 190 volt. HA A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG elégedetten nyugtázza is a közös tanács fontos támaszainak munkáját, egy határozat azonban mégis született: augusztus végéig konkrét ügyrendet dolgoznak ki a szakigazgatási kirendeltségvezetők feladatairól. A még jobb munka érdekében. H. L R