Zalai Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

1977. október 14. A SMOSZF 60. évfordulója tiszteletére Élen a S­ögáz Petőfi-brigádja A Kögáz Petőfi Sándor ne­vét viselő 23 tagú brigádja egymás után háromszor nyer­te el a Vállalat Kiváló Bri­gádja címet. — Nem próbálkozom alma­szedésre bírni a többieket, úgy sem jönnek el. Ellenben ha szereléshez hívnak ben­nünket, akkor csak a címet kérdezzük. Így volt ez leg­utóbb Lentiben, ahol az óvoda és az iskola gázkészülékeit szereltük fel társadalmi mun­kában. Másfél hétig tartott volna­­ a bekötés, mi egy nap alatt végeztünk. A munkáért járó hatezer forintot az óvo­dának adtuk, hadd vásárolja­nak a gyerekeknek játékokat! Úgy érezzük, ez az igazi tár­sadalmi munka »— mondja Böjti István, a brigád veze­tője. Ilyen vállalásuk nem egy volt. A brigádnapló tanúsága szerint a kanizsai Hunyadi is­kolában vasárnap szerelték fel az úttörőszoba gázkészü­lékeit, a munkadíjat itt sem kérték. A Petőfi iskolában is nagyon sok órát dolgoztak műszak után. Többszáz mé­ter régi vezetéket bontottak ki egy házból, hogy ebből já­tékokat, babaházat készít­hessenek a nagykanizsai And­­rejka úti óvodásoknak. Elismerés a jó munkáért — Az év elején, amikor fel­ajánlásunkat megtettük, még nem tudtuk pontosan a sze­relési tervszámot, így csak azt vállaltuk, hogy az idei 12,5 millió forintos tervünket fél­millióval túlteljesítjük. Ezért már az első napokban úgy kezdtünk, hogy amit lehetett, megcsináltunk. Nem szeret­tünk volna kifutni az időből és a vállalás teljesítésével adósak maradni. Volt olyan időszak, hogy naponta utaz­tunk Lentibe és a műszakok megnyújtásával igyekeztünk minél több lakás szerelését el­végezni — mondja Munkácsi Ferenc, aki a brigádvezető szerint a leggyorsabb szerelő. S nemcsak a gyorsaság jel­lemzi a brigádot, hanem a jó minőségben végzett munka is. Krisztánovics György lenti lakostól nemrégiben a követ­kező levelet kapta az igaz­gató: „Baj Ferenc és Borsos István végezte lakásomban a szerelést. Nagyon szorgalma­san, lelkiismeretesen, a mi­nőségi követelményeknek megfelelően végezték munká­jukat. Kérem igazgató elvtár­sat, fent nevezett dolgozókat termelési tanácskozáson, vagy egyéb fórumon szíveskedjen dicséretben részesíteni.” Tíz szerelőpár alkotja a bri­gádot. A mesterek tanítják a fiatalabbakat, a fiatalok lel­kesedése meg átragad az idő­sebbekre. Nagyon jó az össz­hang az 1967-ben alakult bri­gádban. — Nehéz kiemelni valakit ta név szerint — mondja a brigádvezető. — Minden bri­gádtagnak más az erénye. Gettinger István és Csere Fe­renc szerelőpárunk pontossá­gáról, szorgalmáról ismert Gódor Károlyné brigádtitká­­runk olyan ügyesen kézimun­kázik, hogy nemrégiben a harmadik országos kézimun­kakiállításon, Hajdúszoboszlón értékes díjat nyert. Messze földre elvitte brigádunk hír­nevét 9.Selejtes munkát nem adunk ki** — Mi azt tartjuk fontosnak, hogy teljesítsük kötelezettsé­geinket. Szolgáltatást végzünk, nem mindegy, hogy tartjuk-e a határidőket és sikerül-e mindenütt elvégezni a meg­rendelt munkát. A munkaidő jobb kihasználására törek­szünk. Újítani nem nagyon tudunk, mert a biztonsági előírások szigorúak. Csak ap­r­róbb ötleteket, ésszerűsítése­ket alkalmazhatunk, amivel gyorsíthatjuk a szereléseket — teszi hozzá Munkácsi Fe­renc. — Egy hete csehszlovákiai tanulmányúton voltam. Az Észak-morvai Gázművek osztravai gyárának brigádve­zetői meglepődve hallottak a Dolgozz hibátlanul munka­­rendszer vállalati eredményei­ről. Nehezen tudtuk megér­tetni velük, hogy ez a mun­karendszer nemcsak a minő­ség javítását célozza. Nálunk sem tervezi senki a sel­e­­­tét, de azt elsődlegesnek tekint­jük, hogy selejtes munkát nem adunk ki a kezünkből. Nagykanizsán történt: az egyik házban kicseréltük az összes készüléket, csak a nyo­máspróbára vártunk. Az egy­órás munkából egy teljes mű­szak lett, mert a régi vezeték eresztett, nyolc-tíz helyen volt lyukas. A hibát természete­sen kijavítottuk, de a napi programot csak úgy teljesít­hettük, hogy a többi szerelő­pár nagyobb ütemet diktált — mondja Böjti István. Négyszázzal több A Kögáznál a Petőfi Sán­dor brigádon kívül 60 szocia­lista brigád működik. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tisz­teletére tett felajánlásaikat sorra teljesítik. A vállalati tervben eredetileg csak 2200 új háztartási földgázfogyasztó bekapcsolása szerepelt. A brigádvállalások alapján négyszázzal többre nyílt le­hetőség, s ezekben a napok­ban már ezt a pótvállalást is teljesítették. — takáts — Babodból — exportra Sorozatban gyártják csehszlo­vák exportra a 6 KRX rotá­ciós gépeket a Mezőgép ba­g'lt­i gyárában. A kül­öböző állati érveket a csesztregi gyáregység állítja elő. Ké­pünkön: Szép Gyula meós az e"k" *,V.t hajtóműházak fura­tait V­ebijei* ZALAI HÍRLAP A® igények és a lehetőségek közötti feszültséget enyhíti. A beruházások rangsorolása Nem ez az első esztendő, hogy a népgazdasági és a me­gyei érdekeket figyelembe vé­ve rangsorolni kell a beruhá­zásokat. Évekkel ezelőtt, már 1973-ban is gondot okozott, hogy a beruházók igényei nin­csenek összhangban a megye építőipari, tervezői kapacitá­sával. Akkor és azóta sikerrel vált be a megye vezetése által jóváhagyott, fontossági sor­rend szerinti rangsorolás. Első helyre kerülnek a fo­lyamatban levő beruházások, mielőbbi befejezésük érdeké­ben. A lakásépítés, a célcso­portos egészségügyi és kom­­munális létesítmények alkot­ják a következő csoportot, majd a fontos ipari beruházá­sok következnek a sorrendben, melyet a felújítások és egyéb megrendelések zárnak. Az idén augusztus végére összesítették a megye építő­ipari szervezetei a hozzájuk benyújtott igényeket, megren­deléseket, melyek jócskán meghaladták a meglevő kapa­citásokat. A megyei pártbizott­ság és a megyei tanács illeté­kesei a beruházókkal, kivitele­zőkkel és a tervezőkkel tár­gyalásaik során tisztázták azo­kat a lényeges kérdéseket, melyek meghatározzák egy­­egy létesítmény sorsát. Egyér­telműen csak azok szerepelnek majd a jövő évi beruházási programban, melyeknél bizto­sított a tervellátottság, rendel­kezésre áll az építési terü­let, valamint rendezett a beruházás anyagi oldala. E feltételek hiányában né­hány megrendelés automatiku­san hátrább került a listán, míg néhány előbbrehozatalára is sor került. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat ál­tal készített 760 millió forin­tos beruházási programtervvel majdnem teljes egészében egyetértettek a felsőbb szer­vek. A Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jövő évi programjának kidolgozása vi­szont nem kis munkát ad. A vállalat 1978. évi 430 mi­lió forintos kapacitásával szemben a megrendelések össz­értéke 540 millió forint. Az ipari jellegű beruházások mintegy 300 millió forintot tesznek ki, s olyan fontos lé­tesítmények szerepelnek töb­bek között a listán, mint a KHV bővítése, a sütőipar kor­szerűsítése, a baromfifeldolgo­zónál melléktermék-feldolgo­zó, az új zalaegerszegi üzem­­anyagtöltő-állomás és a Zöl­dért telephely építése. Október végéig újból felülvizsgálják az illetékesek a vállalathoz be­nyújtott igényeket, s mérlege­­lik, hogy melyik beruházást lehet az V. ötéves tervidő­szakban később indítani. A Zalaterv kapacitásánál 35 százalékkal több az igénybeje­lentés. A helyzetet valame­lyest könnyíti, hogy többnyire az 1979-ben kezdődő beruhá­zások tervezésére szólnak a megbízások. A vállalat veze­tőivel folytatott tárgyalás so­rán abban állapodtak­­ meg, hogy a folyamatban levők be­fejezésén kívül csak akkor ter­vezhetnek más megyék részé­re, ha a zalai munkáikkal vé­geztek már. Azaz akkor, ha szabad kapacitás mutatkozik. Változatos MSZBT-program a KHV zalaegerszegi gyárában Sokoldalúan és minden munkahelyre kiterjedően fog­lalkozik a Szovjetunió népei alkotó munkájának, életének és fejlődésének képes tablókon történő bemutatásával, előadá­sok szervezésével a Kozmeti­kai és Háztartásvegyipari Vál­lalat zalaegerszegi gyárának MSZBT tagcsoportja. — Munkánkat ebben az év­ben a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évforduló­jára való készülés jegyében végezzük. Arra törekedtünk, hogy a múlt és a jelen bemu­tatásával széles körű ismerete­ket nyújtsunk az embereknek. Ilyen céllal emlékeztünk meg a KGST-ről, a barátsági szer­ződés 29. évfordulójáról, s hogy mit jelent ez számunkra, képes összeállítással tettük szemléletessé — mondja Zseli Gyuláné, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjá­nak elnöke. Az agilis elnökasszony a ve­zetőség tagjaival, a KISZ és szakszervezeti aktivistákkal karöltve segíti az idősebb test­vér életútjának, új alkotásai­nak megismertetését. Kezde­ményezésükre és segítségükkel hét szocialista brigád elkészí­tette például a hős városokat bemutató tablókat. — Minden jeles eseményről beszélgetünk, a munkahelye­ken emlékgyűléseket tartunk — folytatja Zseli Gyuláné. — A Szovjetunió, a Lányok Asz­­szonyok és a Fáklya népszerű lapok gyárunkban. De szervez­tünk már olyan összejövetelt is, amikor Puskin életével és irodalmi munkásságával is­merkedtünk, ezzel is segítve az általános műveltség gyarapítá­sát. A legmaradandóbb emlékek a közvetlen találkozókhoz fű­­ződnek. A testvér Herszon megyéből, s más területekről idelátogató delegáció tagjai­nak nemcsak az üzemet, s ben­ne saját tevékenységüket mu­tatják be, hanem kölcsönösen ismertetve saját életük alaku­lását, szorosabbra fűzik a ba­rátság szálait, amit tovább erő­sít a rendszeres levelezés az ismerősökkel. — A napi munkánk elvá­laszthatatlan része a barátsági tevékenység — mondja az el­nökasszony. — Mindent közö­sen csinálunk a társszervekkel, s ezért eredményesek a ren­dezvényeink. Hamarosan elő­adás hangzik el a magyar— szovjet barátságról, e hónap 25-én a KISZ-szel közös szer­vezésben a Szovjetunió 60 éve címmel, hat csoport — ez kö­zel negyven fő —, részvételé­vel vetélkedőt tartunk. A ju­bileumi évfordulóra ünnep, gyűléssel és kiállítással készü­lünk az MSZBT szocialista bri­gáddal, a rendelkezésünkre álló gazdag képanyag fölhasz­nálásával. - ü . Épül a lenti strandfürdő A terveknek megfelelően készítik a társadalmi munkában épülő községi strandfürdőt Lenti dolgozói. Vállalásukban sze­repelt, hogy a nagymedence betonozásával november hete­dikére végeznek. A medence aljának betonozása már készen van, jelenleg a betonoldalfalak kialakításán dolgoznak. Ha ezt a tempót tartani tudják, úgy vállalásukat határidő előtt teljesítik. Képünkön, az oldalfalak betonozásához szükséges zsaluzatot készítik. Két százalék Sokoldalú tükör a statisz­tika. Néha egy-egy adat ép­pen azáltal válik sokatmon­dóvá követel kérdőjelet, hogy egyik oldalon nagyon is szép állapotot tükröz. Itt van például az a vizsgálat, melynek végzői (népi ellen­őrök) a termelőszövetkeze­tek munkaerőellátottságát befolyásoló tényezőket ele­mezték a megye tizenkét közös gazdaságában. Kitűnt, hogy az ilyen szempontból legkényesebb területen, az állattartásnál csupán két százalékot tesz ki a kereseti lehetőségek kifogásolása. Két százalék! Akad vajon még egy munkaterület, ahol mindössze ennyien keveslik a pénzt? Aligha. S ez önma­gában feltétlenül örvende­tes dolog. Igen ám, csakhogy még sincs elég állattenyész­tő, már ma sem, de még vi­gasztalanabb képet nyújt a továbbiakra szóló beiskolá­zás. Tehát a két százaléknak valahol meg kell lennie az ellenpárjának, méghozzá olyan súlyú koloncnak, ami nagyot ránt visszafelé. Meg is van, s a két ténye­zőt —, ami együtt 75 száza­lékot tesz ki — úgy hívják, hogy morális okok és szociá­lis ellátottság. (Érdemes megjegyezni, hogy a munka nehézségi foka, mint távol­tartó szempont, akárcsak a kereset, úgyszólván nem jö­het számításba, hiszen 8 szá­zalékra jött ki). Morális okok.Rendkí­vül szélsőséges eseteket le­het még mindig hallani a mezőgazdasági, s azon belül különösen az állattenyésztői munka megítélésére. Egyre inkább érvényesül, hogy a lefitymálás éppen azt minő­síti, akitől származik, nem pedig azt, akire vonatkozik, de nem kétséges, bénító ha­tása még él és virul. Külö­nösen fennáll ez a szülők esetében, s elsősorban ott, ahol a szövetkezeti vezetők amolyan felvételi bizottsá­­gosdit játszanak a szakmun­kástanuló beiskolázáskor, ahelyett, hogy rendszeresen látogatnák az iskolákat, üzemlátogatásokat szervez­nének, érvelnének, agitálná­nak a megújult paraszti munka szépsége, lehetőségei, jövője mellett. Persze ez még csak a helyi tennivaló, a közvélemény nagyon sok­rétű és módszeres formálá­sa szükséges a társadalmi munkamegosztás valósághű értékrendjének felismerésé­hez. Sokan igen pesszimista módon, nagyon távolinak vélik ezt az időpontot, s ez a távolság a belenyugvás, a semmittevésbe torkolló le­mondás indokául is szolgál. Pedig az elmúlt évek válto­zásai mást sejtetnek, arról nem is beszélve, hogy a mo­rális tényezők aránya — leg­alábbis a zalai felmérés ta­núsága szerint — meglehető­sen eltúlzottan szerepel a köztudatban. A 75 százalé­kon belül ugyanis a kisebb hányadot, a 18 százalékot képviseli, míg a fennmaradó 57 százalék a szociális ellá­tottságra, pontosabban ellá­tatlanságra jut. S itt már többet és gyorsabban lehet­ne tenni, méghozzá helyben. Mire gondoljon az ember? A skála természetesen igen széles, de csak a legszembe­tűnőbbeknél maradva: alig léptünk előre a termelőszö­vetkezeti üzemi konyhák lé­tesítésében, s aligha tévedés azt mondani, hogy ennyi sem történt volna, ha az egyesülések révén nem jön­nek létre a nagylétszámú központi apparátusok. Csak a vizsgált tizenkét gazdaság közül akkora szövetkezetek területén nincs bölcsőde, mint a bagodi, a novai, a pacsai, a salomvári, a türjei, a zalaapáti és a zalabaksai, Salomváron napközi otthon sincs, a meglevők minősítése pedig jobbára „nem megfe­lelő”. Akad olyan példa, hogy lelkiismeretes tehenész akár fele fizetésért más munkáért kilincselt az el­nöknél, mert hogy a városon dolgozó lányai minden este azzal fogadják: — Nahát apu, megint micsoda silósza­god van. Persze könnyű lenne ta­nácsot adni az apának, ho­gyan reagáljon kényes orrú leszármazottai megjegyzé­seire, ám van egy kézenfek­vő kérdés is: — Miért nem lehet még mindig megvalósí­tani az állattenyésztő tele­pek mindegyikén a fürdővel ellátott fekete—fehér ..öltö­zőt? Az egészségügyi köve­telmények is így kívánnák! Aztán a lakáshoz való jutta­tásnál is még mindig csak jobbára „szakemberlakásról” lehet hallani, ami természe­tesen fontos dolog, de törté­netesen fiatal állattenyésztő szakmunkások letelepítése, meghonosítása, ehhez való hozzásegítésük sem tartozna a felesleges pénzkidobások közé. Egyszóval amilyen feltű­nően kevés a keresetet kifo­gásoló két százalék, olyany­­nyira szembeszökő a szociá­lis és a morális tényezőket felemlítő 75-ös hányad, s ez nyomatékkal követeli, hogy minderre az arányoknak megfelelő figyelem jusson. K. F. a

Next