Zalai Hírlap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1918. november 11. Sikeres vendégszereplés A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának kanizsai fellépéséről A Hevesi Sándor Művelő­dési Központ őszi rendez­vénysorozata keretében nagy­sikerű operaelőadásra került sor szerdán este. A Pécsi Nemzeti Színház operatársu­lata közreműködésével Mas­cagni egyfelvonásos operája, a Parasztbecsület és Leonca­vallo Bajazzók című kétfel­­vonásos dalműve került be­mutatásra, méltó folytatása­ként a Madách Színház tár­sulata és Fischer Annie kö­zelmúltbeli nagysikerű ven­dégjátékának. E két dalművet rendszerint egy est keretében mutatják be az operaszínpadon, mint­hogy mindkét zeneszerző a reális élet, a valóság ábrázo­lását tűzte ki célul, pompá­san jellemzett figurák meg­jelentetésével, s nem utolsó­sorban a dallam és a melódia szépségét hirdetve. Már a Parasztbecsület re­mek színpadképének beállítá­sa is elhitette velünk mind­ezt. A cselekmény egy dél­olaszországi városkában zaj­lik, megtöltve főterét a pol­gárok korhű jelmezével. Az előadás központjaként a San­­tuzza szerepét alakító Kővári Erika kiforrott énekesi és szí­nészi játékával tűnt ki. Mel­lette a Turridát alakító Al­bert Miklós játékát emelhet­jük ki. A Búcsú az anyától jelenet emlékezetes mozzanat­­a volt az előadásnak. Alfia alakítója, Berczeli Tibor ez­úttal halványabb teljesít­ményt nyújtott. Az anya sze­repében Bárdos Anni, Lola szerepében Eszéki Zsuzsa jól egészítette ki az együttes já­tékát. A Bajazzók prológjában a vendégművész Sólyom Nagy Sándor élményszerű előadás­ban hitette el, hogy ami a színpadon lezajlik, az életben is megtörténhet. Az ezt kö­vető alakítások fokról fokra emelték a drámai feszültsé­get, így a Neddát alakító Sza­badíts Judit Madár-dalával, s a Szilviát­­ alakító vendég­­művész, Ötvös Csaba a ket­tősben remekelt. Jó színészi képességről is tanúbizonysá­got tett Juhász Pál. Az est fénypontja — Tonio szerepé­ben — Sólyom Nagy Sándor alakítása volt. Mindkét dalművet remekül irányította a kitűnő karmes­ter, Hirschl Bence. A forró hangulatú este hatása alól a zenekar sem vonta ki magát, és tiszta, szép hangzásuk, al­kalmazkodó készségük révén a siker részesei voltak. Mostani vendégszereplésük felülmúlta a korábbi Tosca­­előadás sikerét. Reméljük,­­hogy a pécsi operatársulat és Nagykanizsa között kialaku­lóban levő jó kapcsolat to­vábbi bemutatókat eredmé­nyez. Fentős Ferenc Rádiónapló Szívesen hallgatom a rádió Szivárvány című műsorát, mert válasszon bár egyetlen témát, sokszínű, mint maga a szivárvány, szórakoztat, el­gondolkodtat, meghökkent és időnként megdöbbent. A leg­utóbbi Szivárvány témája a szó volt. A szép szó, amellyel ki lehet fejezni szép gondo­latokat, a szó, amelynek el­hallgatása károkat okozhat és a zokszó, amit bánatunk, szenvedésünk, nehéz, sorsunk kényszerít ki belőlünk. Nem a rádióhallgatók em­­lékeztetésére, hanem a mű­sort nem ismerők tájékozta­tására dióhéjban ennyi a tör­ténet. Egy családi élet fel­bomlik. Két gyermek veszíti el először apját, új házasság­ra lépett, évek óta rém lát­ták, majd anyját, aki egy új házasságban keresve boldog­ságát külföldre települt. Az akkor még nagyon kicsi lá­nyok, ma nyolc évvel később a nagyobbik 14 éves, a most 72 éves nagy Anamával élüek. A nagymama, — tisztelet nagyságának — neveli a két kislányt, s hiába a riporter újra és újra visszatérő, tapin­tatlannak mégsem mondható kérdése, derűsen újra és újra azt válaszolja: soha egy pilla­natig nem tett magában sem szemrehányást a lányá­nak. Szereti a két kislányt, ők szeretik őt. Lánya levelé­nek minden sorából őszinte szeretetek ragaszkodást érez. Tűnődöm a nagymama sza­vain. Vegyünk el hetvenkét évéből nyolcat. Hatvannégy éves volt, amikor két kis­gyermeket vállalt. Nem csak saját boldogsága, egészsége, a rá váró munka nem érdekel­te, de vállalta, amit azt hi­szem csak kevesen vállalná­nak. És tűnődöm a lányok sza­vain. „A nagyi csodálatos. Nem, még soha nem hallot­tuk panaszkodni. Segíteni? Persze, nyáron segítünk, de ilyenkor tanulni kell. És az anyu! Úgy várjuk amikor jön! Nem az ajándékért. Ülünk az ablakban és lessük a taxikat. Ezzel jön, nem ez­zel? Anyu, a legjobb édes­anya a világon! Igen, ha ál­modom, mindig róla, s min­dig valami olyat, hogy baj­ban vagyok és akkor anyu szalad, segíteni...” És anyu vajon miről álmo­dik? Ez a kérdés már nem hangzott el, így a felelet is elmaradt. Kitalálni sem aka­rom. Hiszen az egészben ta­lán nem is annyira a nagy­mama nagyszerűsége, zokszó nélkül vállalt áldozatkészsé­ge, nem is a gyermekeit lát­szatra könnyű szívvel elha­gyó anya az érdekes, nem is a gyermekek anyjuk iránt ér­zett túláradó szeretete. Manapság sok, s egyre több az úgynevezett csonka család. Házasságok bomlanak fel, gyermekek maradnak egyik, vagy a másik szülőnél. A fia­tal szülő még nem nagyma­ma. Meg nemcsak a háztar­tás a gondja — persze óriási gond ez magában is, különö­sen egy 72 éves embernek —, de az is, hogy teljesértékű ember legyen a munkahe­lyén is, hogy csúcsforgalom­ban utazzon, a zsúfolt üzle­tekben, rohanva vásároljon. Amikor hazaesik egy teljes műszakra vagy többre való munka várja. Ideges, fáradt — bármilyen nagy is eltö­kéltsége, hogy ebből a gyere­kek semmit se érezzenek — mégis felforrósodik néha a levegő. Ő az, akinek szükség szerint fenyítenie kell, ő az, aki a betegágy mellett kese­rű orvosságot ad. És akkor jön a vasárnapi — a műsor­beli példánál maradva a nyá­ri — anyuka, apuka, aki a találkozásra ünneplőbe vágta magát, aki édességet hoz, aki egy órácskát mesél, a játszó­térre, a cukrászdába visz, és néhány óra múlva távozik. A gyerek ezt látja. Egyik oldalon a derűs, az ajándékot hozó apuka, anyuka, a mási­kon a fáradt, mesélni csak ritkán ráérő. S ezért — hi­szen gyermek — még zokszó sem érheti. De a felnőtteket, igen. Teleki Sári Zokszó ­­A­l. Al­­l FIAf Térplasztika a lakótelepen Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sán­dor szobrászművész tér plasz­t. (MTI fotó : KS) „Csuda jó, hogy van saját boltunk” Iskolaszövetkezet a kanizsai Attila iskolában Jutka élvezettel harap a ro­pogós kiflibe, húz rá egyet a poharas kakaóból és két falat között mondja: — Csuda jó, hogy van saját boltunk! Nem­ kell otthonról hozni a tízórait. Máris mellettünk terem Er­zsi, magasra emelt poharas tejjel. — Én ezt szeretem — bon­togatja, közben nyelvel. — Ez egészséges, anyu is mondja. Ad pénzt minden reggel. Tegnap m­eg elfelejtettem rajzlapot hozni, csak kiszaladtam a szü­netben a boltunkhoz és s­ap­­tam. Nagyszünet van a kanizsai Attila utcai iskolában. Tolon­ganak a gyerekek az aula sar­kában az üvegablakos bolt előtt. — Ne zajongjátok! Jut min­denkinek — szól ki bentről a nyolcadikos Zsebe Laci és se­gítőtársaival, Vadász Ilivel. Göndrics Ildivel gyorsan sze­di ki a hűtőszekrényből a te­­jet, kakaót, mellőle meg a kiflit Gyűlnek a kétforinto­sok, meg a tíz—húszfilléresek a fiókban. Most egy fiú ceru­­hegyezőért jön, a másik füze­tet kér és így tovább. Hamar megkapják. — Az áfémsz javasolta, hogy csináljunk iskolaszövetkezetet. Jó ötlet volt, én eliállaltam —mondja Kerekes Imréné ta­nárnő —, pedig nem is szere­tek ilyesmivel foglalkozni. De láttam a gyerekek örömét, amikor megnyílt a boltunk! Érdemes csinálni. Elmondja, hogy az áfémsz segített egész rövid idő alatt berendezni a volt ruhatárat, hűtőszekrényt, polcokat kap­tak, megtanították a gyereke­ket az eladásra is. Október 10 óta most 15 gyerek felváltva árulja reggel fél nyolctól nyol­cig, a következő szünetben és a nagyszünetben a tejet, ka­kaót, ropogós kiflit. — Sőt, már papírárut is, fü­zetet, rajzlapot, tollat, tollbe­tétet, radírt, hegyezőt, ilyesmi­ket. Ezzel bővítettük a skálát. Először csak napi 200 forint körül mozgott a forgalom­, most már 400—500 forint is bejön. — Mikor rendelnek árut? — Mindennap reggel 9-ig a másnapit. Óh, már ezzel sincs baj! —­s megtudjuk, hogy az első napokban, pár hétben ki­csit többet hozattak, megaludt jópár pohár tej, de ezen már túl vannak. Elfogytak közben a vá­sárlók, Vadász Ili a pénzt szá­molja : — Lehet, hogy eladó leszek. Megszerettem ezt a munkát. A hatodikos Tollár Pista is ezen a véleményen van. A nyolcadikos Zsebe Laci — akit máris főnöknek titulálnak a társai — komolyan kijelenti: — Nekem más terveim van­nak. Most nem árulom el! — Nehéz bánni a gyerekek­kel? — Nem nagyon. Hallgatnak ránk. Vannak persze, akik nem állnak be rendesen a sor­ba, meg az ablakon dörömböl­nek — így Vadász Ili. Kra­­kács Peti hamar rendet csinál köztük: — Már tudom, kiktől kell megkérdezni, hogy pénzt hozt­­ál-e? Az elején csak maflás­­kodtak, hogy ezt kérek, azt kérek, közben meg elszalad­tak, mert nem is akartak ven­ni és pénzük sem volt. Letelt a nagyszünet, bezár a bolt. A tanáriban meséli Bod­nár Miklós úttörő-csapatve­­vezető: — Megoldódott az iskolatej­akció. Így is nevezhetjük. Okos ötlet volt. Az előtt vagy kiengedtük a boltba a gyere­keket vagy kiszöktek, de az úton átfutkosniuk balesetve­szélyes volt. Most helyben minden van. Serfőzőné Horsetzky Márta tanárnő azt említi, hogy a munkára neveléshez is jó esz­köz ez az iskolaszövetkezet, aminek keretében működik a saját boltjuk. De cukorkát nem engednek árulni benne. — Úgyis nagyon sok édessé­get esznek a gyerekek. Romlik tőle a foguk — mondják. Le­hetségesnek tartják, hogy gyermek írod­almát, szépirodal­mat is áruljon majd a kis üz­let. Azt mondják, hamar élet­képes lett az iskolaszövetke­zet náluk. — Vágjanak bele más isko­lák is. Érdemes. V. Gy. Lepkecsodák Több mint tizenötezer darab lepkét gyűjtött hatvanöt év alatt Bezsiila László nyugdí­jas biológus. A képen: Bezsii­la László egy Reményével. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — RS) ­ Sürgető feladat a Balaton vízminőségének védelme Beszélgetés vízügyi szakemberekkel A Balaton vízminőségének védelmével kapcsolatos ter­vekről beszélgetünk a Nyugat­dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereivel. Gaál Ferenc igazgatót és Joó Ottó vízgaz­dálkodási és -felhasználási osztályvezetőt a Balaton víz­utánpótlását szállító Zala­ fo­lyón létesíthető előtározókról, a Kis-Balaton eredeti funkció­jának visszaállításáról, Keszt­hely város szennyvízhelyzeté­ről kérdeztük. " A Zala folyón létesíthető előtározók megépítésének kon­cepciója már nagyon régen felvetődött. A fél- és egymillió köbméternél nagyobb befogadó képességű tározók lehetséges helyeit azért mértük fel, hogy később, az ipartelepítésnél és mezőgazdasági létesítmények tervezésénél vegyék majd fi­gyelembe. A tározóknak első­sorban vízszabályozási funk­ciójuk lenne, de használhatnák öntözésre vagy sportcélokra is. Jelenleg a Zalaszentgyörgytől nyugatra eső területen, az álla­mi gazdaság volt halastavai­nak helyén vizgáltuk egy 2,2 millió köbméteres tározó épí­tésének lehetőségét. Koordiná­ciós beruházásról lenne szó, amely csak 2-3 év múlva ké­szülne el. Pedig Zalában na­gyon kedvezőek a tározóépí­tési adottságok. A gébárti tá­rozó esetében körülbelül tíz forintba került a köbméteren­kénti építési költség, ugyanez másutt több mint ötszörösébe. S mégis nehéz előbbrelépni eb­ben a kérdésben. De ha sorba megépülnének is ezek a táro­zók, nem helyettesítenék a Kis-Balaton eredeti funkciójá­nak visszaállítására vonatkozó elképzeléseket, határozatokat — mondta bevezetőként Gaál Ferenc. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei né­hány évvel ezelőtt dolgozták ki a Balaton vízének javítása érdekében a Kis-Balaton ere­deti funkciójának visszaállítá­sáról szóló tanulmánytervüket. Javasolták, hogy a feltétele­zettnél jóval kevesebb horda­lékot, de tekintélyes mennyisé­gű tápanyagot szállító Zala folyó vizét a régi Kis-Balaton területén gátak közé fogva né­hány hónapig pihentessék. Ez­alatt a vízinövényzet feléli a fölösleges tápanyagot, s a me­chanikai szennyeződés is le­ülepszik, majd csak a már megtisztított vizet engednék a Balatonba. A Minisztertanács a szombathelyi vízügyi szak­emberek javaslata alapján ha­tározott úgy, hogy a követke­ző tervidőszakban meg kell kezdeni a vízminőség javítását szolgáló terv kivitelezését.­­ Az Országos Vízügyi Hi­vatal a tervezés irányításával bennünket bízott meg, bevon­va a munkába a székesfehér­vári és a pécsi szakembereket is. A Viziterv­nél most készül a beruházási programot meg­határozó tanulmányterv szer­ződés-tervezete, amely előre láthatóan mintegy 10 millió forintba kerül majd. Nem kis munka tehát, de ez feltétlen szükséges ahhoz, hogy a rész­letkérdésekben dönteni lehes­sen — folytatta az igazgató. — A fertőzéshez új légifény­képekre van szükség. Az 1979. tavaszán kezdődő fényképezés egymagában 3—4 millió forint­ba kerül majd. Szükségünk lesz még különféle résztanul­mányokra, amelyeket kutató­intézetekkel dolgoztatunk ki. Többek között számítunk arra, hogy a Vituki modellkísérlete­ket, áramlástani kísérleteket végez majd. Olyan határidők­kel dolgozunk, hogy a kormány határozatának megfelelően a hatodik ötéves tervidőszakban intézkedhessünk a munkálatok megkezdéséről — teszi hozzá Joó Ottó. A most folyó széles körű tervezőmunkától függetlenül a szombathelyi igazgatóság vizs­gálja annak lehetőségét, hogy a Kis-Balaton tározó szakaszo­san megép­hető-e? Az elkép­zelések­e­t ugyanis az is számításba jött — elsősorban a nagy költség miatt —, hogy a mintegy 100 millió köbmé­ter víz befogadására tervezett tározót több ütemben valósí­tanák meg.­­ Valószínűleg az a terv va­lósul meg, amely szerint a ba­­latonhídvégi út feletti részig épülne meg első lépcsőben a tározó, így körülbelül 20 mil­lió köbméter víz elhelyezésére, pihentetésére nyílna lehetőség. Felesleges munkát nem vértez­nénk, hiszen az építés, az üze­meltetés tapasztalatait a vég­leges tározónál nagyszerűen hasznosíthatnánk. Február el­­sejéig kaptunk határidőt több variációs megoldás kidolgozá­sára — mondta Gaál Ferenc. Azt most is vallják a szak­emberek, hogy a Balaton víz­minőségének javítását egyedül a Zala folyó vízének pihente­tése, előszűrése, tisztítása nem oldja meg. Ehhez feltétlen szükséges a veszélyes helyzet­be került Keszthelyi öbölben felhalmozódott nagy tömegű iszap eltávolítása is. A Keszt­­hely szabadstrand előtti részen a kotróhajók már meg is kezd­ték a munkát. Az északi part előtt — elsőként a balatongyö­­röki kempingtől a Szentmi­­hály-dombig húzódó részen — több kilométeres hosszúságban 150—200 méter széles, úgyne­vezett iszapcsapdát alakítanak majd ki, ahol a tó mozgása kö­vetkeztében az áramló iszap leülepedik, s onnan kotróha­jókkal távolítják el és a mé­lyebben fekvő részek feltölté­sére használják majd fel.­­ Jelentős szennyező­források még a települések. Elég csak arra hivatkozni, hogy a legtöbb üdülőhegyen nincs megoldva a csatornázás, a szennyvíz tisztítása. Keszthely esetében emlékezetes a leg­utóbbi madárpusztulás, amely­ben közrejátszott, hogy a vá­ros tisztítatlan szennyvizét —■ mivel közvetlenül nem ereszt­hettük a Balatonba — átmene­tileg el kellet helyezni valahol. S erre nem volt más lehető­ség, csak a lápon kialakított medencék. A körülmények szerencsétlen összejátszása folytán váratlanul fellépett , tavi bénulásként ismert beteg­ség sok vízimadár elpusztult. Az esetet követően nem egé­szen fél év alatt megépült a keszthel­si szennyvíztisztító­mű, ahol ma már naponta több mint 7000 köbméter szenny­vizet tisztítanak meg, s ezt a biológiailag kellőképpen tisz­tított vizet vezetik ki a lápra. Emlébként a várható igénybe­vételre számítva épül az újabb 6000 köbméter kapacitású tisz­­títóenysén is, hogy véglegesen mengidjük a városi szennyvíz­tisztítását — mondta Joó Ottó. Keszthelyen kívül Zalaeger­szeg ipari üzemei is jelentős mértékben szennyezték a Za­lát. A gépipari üzemek, az élelmiszeripari vállalatok több­ségénél nem is olyan régen szinte ismeretlen volt a szennyvíztisztítás. Fizették a sokmilliós bírságokat, de ettől még nem lett tisztább a víz. Végül is most már sorba épül­nek, bővülnek a tisztítók. Sőt, arra is megoldás született, hogy a Balaton vízének meg­óvása érdekében a nehézfém­sókat tartalmazó, tovább már nem tisztítható szennyvizeket más vízgyűjtőn helyezzék el. Az Egyesült Izzó zalaegerszegi alkatrészgyárának előtisztított, közömbösített szennyvizét pél­dául a Gellénházi patakon ke­resztül a Murába vezetik majd. A Mélvépterv pedig vizsgálja a többi ipari és élelmiszerfeldol­gozó üzemben keletkező szennyvíz tisztítási, elhelyezési megoldásainak lehetőségeit. Mindezt annak érdekében, hogy megóvják a Balaton vízé­nek minőségét. Takáts Sándor

Next