Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

1980. január 5. Megújul a fehérvári püspöki palota Felújítják Székesfehérvár egyik legszebb műemléképüle­tét, az 1800-ban copf stílusban épült püspöki palotát. A mun­ka megkezdődött, s előrelátha­tóan öt évet vesz igénybe. Ez idő alatt a pincétől a padlá­sig, kívül-belül újjávarázsol­ják a­ történelmi belváros jel­legzetes épületét. A rekonstr­ució során sor kerül az értékes tudományos szakkönyvtár bővítésére is oly módon, hogy a jelenlegi könyvtárhelyiség alatt levő, XVIII. századi gazdasági épü­letet raktárnak alakítják át, s ott biztosítanak helyet a 44 000 kötet teológiai, filozófiai, egy­háztörténeti, s egyéb tudomá­nyokkal foglalkozó könyvek nagy részének, valamint a 3200 kötet folyóiratnak. A jelenle­gi könyvtárban csak a legér­tékesebb műveket, közöttük a kódexeket és az ősnyomtatvá­nyokat, a térkép- és a fotó­gyűjteményt őrzik majd. Megkezdődött az 1980-as évi népszámlálás A Számítástech­nikai Igazgatóság IBM számít­ógépein dolgozzák majd fel a beérkező adatokat. Jelenleg a gépeken a programpróbákat végzik. (MTI fotó — E. Vá­rkonyi Péter felvétele — RS) Szorosabb egy­ü­tt­m­ű­köd­és — hatékonyabb gazdálkodás Rév Lajosnak, az OKISZ elnökének nyilatkozata — Az új esztendőben a szö­vetkezetek egyik legfontosabb feladata, hogy szorosabbra fűzzék egymás közötti, illetve más ágazatok termelőivel fennálló kapcsolataikat és ra­gadjanak meg minden kínál­kozó alkalmat a gazdasági ha­tékonyság növelése érdekében — mondotta Rév Lajos, az OKISZ elnöke az MTI munka­társának adott nyilatkozatá­ban. — A belföldi ellátás javítá­sa, az exportválaszték bővíté­se, a termékstruktúra korsze­rűsítése további erőfeszítése­ket követel, s nem nélkülöz­heti a kooperációkat sem. Az új évben már nem engedhe­tők meg párhuzamos fejlesz­tések, s még kevésbé az, hogy keresett cikkek gyártásával — mert az nem gazdaságos — a szövetkezeti és az állami ipar egyidejűleg leálljon, s a hiányt még gazdaságtalanabb importból kelljen pótolni. Így volt ez pedig az élőállat-ex­porthoz nélkülözhetetlen me­zőgazdasági láncgyártással, amivel korábban állami válla­lat és szövetkezet is foglalko­zott. Miután eltűnt a piacról, Japánból szerezték be, de mi­re ideért, kilogrammonkénti ára olyan magasra szökött, hogy kiderült: a hazai gyártá­sú lánc mindössze egy­negye­débe került volna. — Ez a példa is jelzi, hogy a gazdaságtalan termelés meg­szüntetése körültekintést kí­ván. Számos szövetkezetnél vizsgáltuk, s a termelői ár­rendezés után most újra meg­vizsgáljuk a gyártmánystruk­túrát, felmérjük, mely termé­kek gazdaságtalanok, melye­ket lehet­ még egy ideig nye­reséggel előállítani, meghatá­rozzuk azoknak a termékek­nek a körét is, amelyek bár gazdaságtalanok, de mégis gyártani kell, mert hiányuk az importkiadások növekedéséhez vezetne. — Ugyancsak egész országo­s­ra kiterjedően felmértük az ipari szövetkezetek és telephe­lyeik elhelyezkedését, terme­lőinek létszámát, termelésük, értékét, hogy megtudjuk, nem lenne-e érdemesebb a vidéki telephelyet az adott területei­ működő szövetkezethez csatla­koztatni.­­ Egyéb irányú csatlakozá­sokra is sor kerülhet, ame­lyeknek beruházás-megtakarí­tó jelentőségük is lehet. A TOT-tal együttműködve és a MÉM közreműködésével vár­hatóan az év közepéig átte­kintjük a tsz-melléküzemágak ipari tevékenységét, különös tekintettel a gyenge adottságú tsz-ekre. A cél: új termékpro­fil, új telephely létesítésébe ne kezdjenek bele az ipari szövetkezetek ott, ahol az adott termelési vagy szolgáltatási tevékenységet a tsz-mellék­­üzemág már jól megszervezte.­­ Szeretnénk hatékonyabbá tenni termelési kapcsolatain­kat az állami iparral is. A KGM-mel közösen készített felmérésünk szerint 1976—79 között csupán ebből az ága­zatból mintegy 2 milliárd fo­rint értékben vettek át terme­lési profilt az ipari szövetke­zetek, vállalkozva olyan ter­mékek előállítására, amelyek a nagyvállalatnál már nem, de a szövetkezetekben még gaz­daságosan gyárthatók. Az ilyen forrásból eredő szövet­kezeti termelés korábban évi­­ 10—12 százalékkal nőtt, de a folyamat 1979-ben lelassult, s mivel a nagyvállalatok is új­­­­­avizsgálták termékösszetéte­­­­lüket. A mintegy 900 ipari­­ szövetkezet jelenleg körülbe­­­­lül 300 állami vállalatnál vé­­s­gez termelést kiegészítő tevé­­kenységet.­­ — Az említettek — termé­­­szetszerűleg — csupán kiraga­­­­dott példák az ipari szövetke­­­­zeteket és az OKISZ-t foglal­­­­koztató tervek, gondok sorá­­­­ból. Az 1979-es esztendőben­­ szövetkezeteink­ körülbelül 72­­ —73 milliárd forint árbevétel-­­­hez jutottak. 1930-ban — part­nereikkel szoros együttműkö­désben — még hatékonyabb gazdálkodásra, jobb, maga­sabb minőségű termékekre lesz szükség. Ehhez szeretnénk számukra a legsokoldalúbb segítséget nyújtani — fejezte be nyilatkozatát Rév Lajos, az OKISZ elnöke. (MTI) ZALAI HÍRLAP Diákok — iskola nélkül — Na, mi lesz már azzal a szervával?! — hallom egy ka­masz hangját a zalaegerszegi Ifjúsági és Úttörőház folyosó­ján felállított pingpongaszta­lok felől. A fiúk vagy tizen­öten vannak a három asztal­hoz, de ez az apróság igazán senkit sem zavar. Téli szünet van, s ilyenkor a szokásosnál is nagyobb hév­vel szabadulnak fel a gyere­kek erőtartalékai. Most még néhány napig szabad a vásár, játszhatnak, sportolhatnak ki­fulladásig. Borsos Géza, az egyik legfiatalabb pingpongo­zó, a József Attila általános iskola ötödikese. — A barátaimmal itt szok­tunk pinpongozni, asztali fo­cizni vagy a játszótéren tölt­jük a napot. Persze tanulok is, főleg a történelmet. Igaz, van már belőle két ötösöm, de ezt szeretem a legjobban. Sőt, mosogatni, porszívózni is szoktam otthon. — Mivel szórakoztok még? — Unatkoznak két kapu­ra... — rikkant közbe Kovács J Zoltán, a 407-es Ipari Szak­munkásképző Intézet elsőéves lakatos tanulója. — Valóban unatkoztok? — nézek rá megütközve. — Ám dehogy. Csak úgy poén kedvéért mondtam. Én ugyan a tanulásban nem sza­kadok meg, — azért van a szünet, hogy pihenjünk, szóra­kozzunk. — Nem hiányzik semmi? — Dehogynem. Egy kis hó igazán eshetne már. — Lányok miért nincsenek köztetek? Csak nincs hadiál­lapot? — Ők nem szeretnek ping­pongozni — hallom a választ, de mitagadás, enyhe kétkedés­sel fogadom’. Végszóra éppen öt fiatal lány jelenik meg a folyosón, s megállás nélkül vonulnának is tovább, de a fiúk kórusa utoléri őket. — Lányok gyertek már ide kicsit beszélgetni! A csábításnak azonban sem­mi foganatja. Utánuk eredek. — Honnan jöttök? — Itt voltunk a gyermek­­könyvtárban, elfogyott az ol­vasnivalónk — közük a lá­nyok, s mutatják a könyve­ket. Mindannyian a Népköz­­társaság úti általános iskola nyolcadikosai. — Tényleg nem szerettek pingpongozni?­ — Micsoda? A fiúk mond­ták ugye? Méghogy nem sze­retünk. Csak szeretnénk! — méltatlankodik Horváth Csil­la. » — Azért nemcsak ide já­runk. Sokszor megyünk mozi­ba, uszodába, s diszkóba, meg az MMK-ba is — mondja Fin­­cza Erika. — Tanulás, házimunka? — Jaj! Minek azt annyit emlegetni... Anyu is mindig mondja .. • Múltkor diszkóba is alig engedtek el! — röpköd­nek a válaszok. — Nem is baj, hogy nem­sokára visszamegyünk az isko­lába — szól Csilla. — Vég­eredményben az most a dol­gunk. M. H. Makramét készítenek a játékműhely tagjai (Polgár Tamás felvétele) Kevesebb halálos közúti baleset Differenciált szigor­ú szabálysértőkkel szemben 1979-ben — a folyamatosan duzzadó közúti forgalom elle­nére is — sikerült valamelyest gátat állítani a személyi sérü­léssel járó balesetek szaporo­dásának; bár a végleges ada­tok még nem állnak rendel­kezésre, a már körvonalazha­tó tendenciák kedvezőek. 1979 első tíz hónapjában például csak 3,3 százalékkal több sze­mélyi sérüléssel járó baleset történt, mint 1978-ban. Az el­múlt évek átlagát figyelem­mel kísérve kitűnik: akadtak ugyan esztendők, amikor ösz­­szességében kevesebb balese­tet regisztrálhattál­, mint ko­rábban, de ezen belül minden évben ijesztő mértékben emelkedett a halálos tragéd­diák száma. Ezért értékelik­­ nagyra a szakemberek — mint Várhegyi Sándor rendőrőr-, nagy, az Országos Közlekedés­­biztonsági Tanács titkárságá­nak munkatársa az 1979. évi közlekedésbiztonsági tapaszta­latokról az MTI munkatársá­nak adott nyilatkozatában el­mondotta­­, hogy 1979 első tíz hónapjában jelentősen, 12 százalékkal kevesebb volt a halálos balesetek, s 12,3 szá­zalékkal mérséklődött azok­nak a tragédiáknak a száma is, amelyek a baleset bekövet­kezte után jártak halállal. Bár az utolsó két hónap adatai még nem állnak ren­delkezésre, elmondhatjuk, hogy kevesebb súlyos baleset­hez vezetett az utakon a fi­gyelmetlen, a­ felelőtlen ma­gatartás.­­ Az OKBT már jóelőre ki­dolgozta elképzeléseit az 1980- as esztendőre. Ha egy szóban lehet összefoglalni az év köz­lekedésbiztonsági irányelvét, ez a „lassítás”.­­ Várható, hogy 1980-ban­­ a rendőri szervek erélyeseb-­­ ben lépnek fel a közlekedés­­ szabályait megszegőkkel szem-­­ ben. A cél az, hogy a rendőri­­ intézkedések azokat sújtják akik, fittyet hánynak a leg-, alapvetőbb előírásoknak is, és ezzel veszélyes helyzetbe so­dorják a közlekedés többi résztvevőjét. Ez azt is jelenti, hogy differenciáltabban, foko­zottabban büntessék meg azo­kat, akik durva szabálysértést­­ követnek el. (MTI) a Kinek az érdekében? Vélemények a Munka Törvénykönyv módosításáról Több vállalatnál megkérdeztük: — Ismertették a dolgozókkal a Munka Törvény­­könyvében január 1-én életbelépett módosításokat? A válasz általában így hangzott: — Még nem. Nem kaptunk központi eligazítást. Ez­után dolgozzuk fel a mó­dosításokat... Dolgozni viszont min­denkinek a módosítás szelle­mében kell, már január 1-től! A változásokat közölte a sajtó, a rádió, nyilatk­oztak a szakértők a televízió­ban is. Aki odafigyelt, aki szükségesnek érezte a vál­tozások megismerését, önszántából is hozzájuthatott a szükséges információkhoz.­­ Erre alapozva kértünk munkásoktól, vezetőktől vé­leményt a módosításokról. A beli 44 órától a munkahelyi feltétel változásig A zalaegerszegi városköz­pont építkezésén dolgozik a Zala megyei Állami Építőipa­ri Vállalat Bálint József kő­művesbrigádja. ■ — A törvény kimondja: a munkaidő heti 44 óra. A dol­gozó napi munkájának befe­jezése és a másnapi munka­kezdés között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani. Betartják ezt a vállalatnál? — kérdem a brigádvezetőt. — Nálunk télen heti negy­venkét, nyáron heti negyven­hat óra a munkahét. Ez az időjárás miatt van így. Éves átlagban kijön a negyvennégy óra hetente. De sokszor a pi­henőnapokon is dolgoznunk kell. Persze önkéntes alapon és megfelelő fizetség ellené­ben. Nézze, itt ez az épület. A külső homlokzati vakolást a tél beállta előtt el kellett vé­geznünk, így négy vasárnap és hat szabad szombaton is dolgoztunk. Bauer Sándor művezető hozzáfűzi: — Persze megfelelő anyag­­ellátás nélkül nem megy a munka. Ha a brigád napja, nagy részét nem dolgozza vé­gig, mert nincs építőanyag, nem örül a határidők lejárta előtti túlmunkának. S annak sem, ha a munkaidő vége felé kapja meg azt az anyagot, amiből délután kellett volna dolgoznia. Ha van munkaterü­let, szerszám, folyamatosan anyag, szóval sikerül mindent összehangolni, akkor meg le­het követelni az intenzív munkát. Akkor lehet csak az olyan brigádokra építeni a munkafegyelem megszilárdí­tásában, mint Bálint József aranykoszorús szocialista bri­gádjára. — A törvény megtiltja az áthelyezés és az elbocsátás fe­gyelmi büntetés felfüggeszté­sét. — Nagyon helyes! Ez a mi erkölcsi érzékünket nem sérti — állítja a brigádvezető. — legalább ezután a lógósokat, italozókat meg lehet fogni, s nem azokat gúnyolják majd, akik dolgoznak. — Azzal, hogy a felfüggeszt­­ést eltörölték, azt mondták ki, hogy nincs mindenkire mindenáron szükség — szól a művezető. Egyes vállalatoknál gyakor­lat volt, hogy az elbocsátást egyévi próbaidőre felfüggesz­tették, így, ha letelt az egy év lényegében semmilyen szank­ció sem sújtotta a fegyelme­zetlen dolgozót. Sokan még az egy év leteltét sem várták meg. Felmondtak, s más vállalat­nál tiszta lappal kezdtek, többségükben magasabb fize­tésért. Mindezeknek persze a mun­kavégzés egészséges és bizton­ságos feltételeinek biztosítása mellett kell megvalósulnia. Ezt a törvény a munkáltatók részére kötelezően előírja. — Három évig a Szovjet­unióban dolgoztam. Nem ré­gen jöttem vissza a brigádba. Ez idő alatt nagyot változtak a munkahelyi körülmények. Megfelelő öltözők, védőruhák, egészségügyi vizsgálatok, ko­molyan vett baleseti oktatások szolgáljá­k az érdekeinket, a kényelmünket. Véleményem szerint csak tervszerű fejlesz­téssel érhették el ezt az ered­ményt — mondja Németh Károly brigádtag. — Amikor harminc évvel ezelőtt kezdtem, olyan körül­mények voltak az építőipar­ban, hogy a mostani helyzet ellen nem lehet kifogásom. A fiatalok már nem így vannak. Zúgolódnak például, ha nincs melegvíz az öltözőben. Persze igazuk van, de egyszerre nem lehet mindent. Bár az is igaz, csak attól lehet követelni, aki kap is, s már nem csak a fi­zetésről van szó, hanem a szo­ciális, erkölcsi gondoskodás­ról is — vélekedik a brigád­vezető. Ahol a nők kiválnak az éjszakai műszakból A Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyára három műszakban termel. A dolgo­zók túlnyomó többsége nő. A nő terhessége 4. hó­napjának kezdetétől gyerme­kének egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. Hogyan érinti ez a gyáregysé­get? A kérdésre Papp István igazgató válaszol: — Mi korábban is betartot­tuk ezt a rendelkezést. Külön kismama-foglalkoztatót hoz­tunk létre. A terhes nők szá­ma általában hat—nyolc az üzemben, s a negyedik hónap kezdetétől könnyű munkát vé­geznek. — A gyáregység dolgozói gyakran kisegítik a vállalat többi üzemét. A törvény há­rom hónapban állapítja meg az állandó munkahelyen kí­vüli munkát. — Eddig sem dolgoztak más gyáregységben hosszabb ideig a dolgozóink — válaszol­ja az igazgató, majd egy má­sik kérdéskörről, a munkavé­delmi szabályok betartásáról és az előírt védőeszközök használatáról ejtünk szót. A gyárban nagy a zajártalom. A zajvédő vatták használata kötelező. A dolgozók sokan idegenkednek tőle. Pedig az a dolgozó, aki a munkavédel­­mi, szabályokat megszegi, az előírt védőeszközöket nem használja, nem dolgozhat! — Szigorúan ellenőrizzük a védőeszközök használatát, aki nem bírja a zajvédő vattát hordani, orvosi vizsgálat után zajvédő kendőt kap — mond­ja Papp István. Ismerni kell a módosítást A módosítás elsődleges cél­ja elősegíteni a gazdaságpoli­tikai feladatok megoldását, hatékonyabbá tenni a munka­erőgazdálkodást. Cél volt a dolgozók érdekvédelmét szol­gáló szabályozás továbbfej­lesztése, a helyi szabályozás bővítése. A beszélgetésekből kitűnt, a változások a minden­napi munka követelményeit tükrözik. A módosítások feldolgozásá­ra, elsajátítására a vállalatok­nál még ezután kerül sor. A Magyar Jogász Szövetség pél­dául három előadásból álló tanfolyamot szervez a megyé­ben, a munkaügyi dolgozóit, munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők részére. Győrffy Istvin

Next