Zalai Hírlap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
szeptember .it). Szerény volt a termés ■iiiiiiiiiin iiiiiiiiiii—bh—i Széljegyzetek a XVII. Zalai Amatőrfilm Szemléhez A hétvégén, szombaton és vasárnap Keszthelyen megtartott XVII. Zalai Amatőrfilm Szemle egyetlen meglepetése az volt, hogy az elmúlt évek során megszokott, filmdömping helyett ezúttal nagyonnagyon szerény termést láthattunk: mindössze nyolc kisfilmmel képviseltették magukat a megyei filmklubok. Az egerszegi klubnak nem is akadt versenyfilmje, s a lentiek is csak a „színeikben” induló, korábban a megyeszékhelyi klubhoz tartozó Mészáros László két munkájával képviseltették magukat. (De az is negatív előjelű meglepetést jelentett, hogy a filmklubok tagsága nézőként is alig-alig érdeklődött az idei szemle iránt.) A legtöbb kisfilmet — mint az már hagyományos — ezúttal is a kanizsai Hevesi-kultúrközpontban működő Kamera 67 nevű klub szállította, viszont — ami szokatlan részükről — igen vegyes minőségben. A Danát—Szentgyörgyi—Szandics—Kotnyek alkotónégyes Kirándulás a Baltiöbölben című útifilmje meglehetősen átlagos szintű vállalkozásnak bizonyult, inkább operatőri erényei keltettek figyelmet. Ugyanakkor a legutóbbi kanizsai kisfilmes tábor keretében készített Építés alagútzsaruval című dokumentumfilm — szerkesztetlensége, elnyújtottsága ellenére — rendkívül becsülendő munka, hiszen Donát—Kotnyek— Szentgyörgyi—Tóth szerzőkollektíva széles megyei panorámát nyújtott a zalai városok mai és holnapi arculatát olyannyira meghatározó építési technika alkalmazásáról. Bizonyos, hogy mind több ilyen, dokumentális értékű művel fontos hivatást teljesíthetnének a zalai amatőrfilmesek és várható közérdeklődés is honorálná ilyen irányú törekvéseiket. Sajnos, nem jutott el a szemlére a Kotnyek—Gerócs kettős Computer system című, azóta országos bemutatón is díjazott, jelenleg külföldi fesztiválra nevezett munkája, viszont Kotnyek István Térjáték című kisfilmje méltán kapott első díjat Keszthelyen. (A profi-szintű technikai bravúrok mellett gondolatgazdag, bátran kísérletező film a Térjáték.) A kanizsaiak egy másik kisfilmje, a Ferenczi—Katona kettős ABC című összeállítása a műfaj amolyan állatorvosi lovának bizonyult, sok-sok hibája folytán. A keszthelyi Helikon-filmklub kis-balatoni filmjének — a szerkesztetlenség mellett — az volt a legfőbb gyöngéje, hogy a Szinola— Molnár alkotópáros csupán zenét társított a különben szép, de mindenképpen verbális bemutatást igénylő képsorokhoz. Annál nagyobb tetszést aratott a Balaton-parti város filmklubjának másik szemlefilmje, a Bumedien-show, Szigeti Tamás üde, szatirikus és mindezért zajos vidámságot kiváltó története. Ez a mindennapjaink fonákságaiból tarka csokrot felmutató vállalkozás is egyikét jelenthetné azoknak az utaknak, amit — ha sikeres kíván lenni az amatőrfilmmozgalom — érdemes lenne mind többször elindulniuk a kisfilmeseknek. A lenti klubhoz átpártolt Mészáros László két animációs filmje közül az Evolúció kinőtt megérdemelt tapsot, a Nikotint viszont — ahogy mondani szokták — rejtjelessé bonyolította szerzőtársával. A látott filmek erényeinekhibáinak megvitatásán túl mindvégig nyitott maradt a bevezetőnkben idézett talány, a mostani szerény filmtermés oka. Felmerült lehetőségként, hogy netán a szűkösebb anyagiak szabtak gátat a kisfilmesek elé. Kiderült, ez nem reális érv, hiszen egyetlen film elkészítése sem hiúsult meg emiatt Sokkal valószínűbb, hogy egy-két klub szakmai okok miatt vegetál, ráadásul maga az országos mozgalom sem kínál utóbb olyan vonzó kereteket, amik új és új vállalkozásra sarkallnák a kisfilmeseket, illetve kedvet terem-tenének a fiatalok körében az amatőr filmeséshez. (Alig-alig akad új arc a megyénkbeli filmklubokban.) Mindenesetre az idei zalai szemle tanulságait feltétlenül érdemes megvitatniuk az érdekelteknek, sőt a mozgalom mindenkori állapotáért felelős közművelődési szerveknek. A zsűri elnöke, Mihályfy László filmrendező vasárnap délelőtt adta át a legjobb kisfilmért járó díjat a Térjáték, továbbá a második díjat az Evolúció és a harmadik díjat a Bumedien-show készítőjének; a Helikon-klub — a KISZ MB jóvoltából — kisfilmjeiért anyagi támogatást kapott a további munkához. A díjkiosztás mellett a Balázs Béla Filmstúdió több kisfilmjének vetítése és filmúita zárta a XVII. Zalai Amatőrfilm Szemle programjait. T. A. J A tejszínes készítmények reneszánsza Új termékek a zalaegerszegi cukrászüzemben Az őszi hónapok beköszöntése után jelentősen megváltozik a cukrászüzemek termelése, hiszen a jellegzetesen nyári sütemények gyártását befejezik, s megkezdik a tejszínes készítmények előállítását A zalaegerszegi cukrászüzemben október első napjaiban kerül sor a szezonváltásra, ennek megfelelően újra megjelenik a cukrászdákban, presszókban és az üzletekben a rigójancsi, az orosz krémtorta, de kaphatóak lesznek majd a közkedvelt gesztenyés sütemények is. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az őszi finomságok gyártása előtt máris aggodalmaskodnak a cukrászok. A tapasztalatok alapján ugyanis a gesztenye valószínűleg nem a megszokott időben érik be, s ezen túl még számos alapanyag beszerzése nehézségekbe ütközik. Hogy csak pár példát említsünk: nem mindig lehet kapni az üzletekben mazsolát, és a déligyümölcs ellátás is akadozik. Pedig a tejszínes készítmények iránt az utóbbi időben határozottan megnőtt a kereslet, sőt a szakemberek véleménye szerint az édesszájúak nosztalgiát éreznek bizonyos ízekkel kapcsolatban. Hosszú évekig nem lehetett például rigójancsit kapni, de a fogyasztói reklamálásokat követően tavaly újra megkezdték a gyártását. Ez a közkedvelt sütemény az idén sem hiányzik majd a pultokról. Hasonló indítékok alapján kezdték meg a Márta-szelet gyártását is — ez a sütemény az egerszegi cukrászüzem legújabb terméke. Sokat foglalkozunk manapság a tejtermékek népszerűsítésével, így talán érdemes megemlíteni azt, hogy a Márta-szelet túró töltelékkel készül. A tésztája a kelttésztához hasonlít, a cukrászok véleménye szerint azonban ennél könnyebb, mivel más technológiával gyártják. A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a Tulipán presszóban a süteményvásárt. Az októberi bemutatóra a j szombathelyi cukrászokat is is meghívják. Az elképzelésekó szerint a jövőben is tartják is majd a kapcsolatot a vasi szakemberekkel. Nem véletlenül. Van, amit a vasiak csinálnak jobban, s van, amit a zalaiak... A Göngyölegellátó Vállalat zalaszentgróti gyáregységében megkezdődött az alma exporthoz a göngyöleg készítése. Évente 900 ezer darab ládát állítanak elő három típusban. Képünkön, a fűrészüzemben az alkatrészeket vágják méretre, j ZALAI KÍRLAP Minden kisgyermek felvételt nyert Honfoglalók az „új Gaspariekban” *'-"1 ’'15 '-50 idő alatt készítették el a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói Zalaegerszeg legújabb óvodáját. Az intézmény átadásával minden igényjogosult kisgyermek óvodai elhelyezését biztosítani tudták a megyeszékhelyen. Igaz, az óvodában kialakított nyolc új csoporttal nem enyhült a város óvodáinak túlzsúfoltsága, nem vált lehetővé a szükségférőhelyek megszüntetése sem, de nyomasztó gondtól mentesült az a 270 család, amelynek kisgyermekei itt kaptak elhelyezést. Miután a leggyengébb ellátottságé a megyeszékhely kertvárosi lakótelepe, az új intézménybe több mint száz gyermeket innét vettek fel. Reggel és délután — óvónő és gondozó kíséretében — külön ovibusz hozza és viszi a gyermekeket a hétfőtől üzemelő intézménybe. Takács Ferencné óvodavezető végigkalauzol bennünk az impozáns, belső elrendezésében is minden követelménynek megfelelő épületben. Szívesen mutatja meg az újszerű csoportszobákat, amelyekre igazán illik a gyermekparadicsom titulus. A hat kiscsoportból még gyakran hallatszik ki a friss festékillatú folyosókra a gyermeksírás, a honfoglalók többsége most került ki először a családi környezetből. Az óvoda büszkesége, az emeleti tornaterem még nem kapta meg végleges felszerelését, de minden bizonnyal sok mesélni valójuk akad majd a kisgyermekeknek, ha birtokba veszik az újszerű, testnevelésre, közös játékra egyaránt alkalmas tornaszereket. Zalaegerszeg legfiatalabb gyermekintézménye, a házgyári panelekből épült Gasparich úti óvoda. Labdajáték a tornateremben. A hét ■ műsorából KAPCSOLTAM — IDESÜSS MÓDRA ★★ Szavamra, olyan lelkesen szurkoltam Rózsa Györgynek, a Kapcsoltam című telefonos társasjáték vezetőjének vasárnap este, akárcsak a magyar női kosárlabda csapatnak egész héten. Ám, amiként nemzetünk szálfa-szépségű lányai a jó, sőt remek indítás után — imponáló győzelmet arattak a jugoszláv válogatott felett —, mint kiskadt luftballon, leeresztettek, s elszontyolító vereségeket szenvedtek a román, a csehszlovák, a holland lányoktól, mélységes csalódást okoztak, akként Rózsa György is rácáfolt a legutóbbi szereplésével keltett jóindulatú várakozásra. A múltkor még megelégedett azzal, hogy a lehető legkevesebb szóval, legegyszerűbb eszközökkel, a lehetőség szerint háttérben maradva levezesse a játékot. Most azonban elhatározta, hogy „oldott” lesz és produlkálni kezdte magát. Időkitöltő szövegei, rákérdezései, közbeszólásai voltak! Hallatukra mind kínosabban kezdtem érezni magamat, s már azon a ponton voltam, hogy felhívom a 868-088-at, s bemondom a telefonba: „Állj, vándor, rossz úton jársz! Nem a gyermekek vetélkedőjét vezeted!” Ám a telefonszám már nem élt. Így hát most mondom el a játékvezető bírálatára is, meg mentegetésére is, hogy azért hatottak naivnak, sziruposnak, gyermetegnek mondókéi, mert nyilván öszetévesztette a Kapcsoltam-ot az idesüss-sel. Tudniillik — egyéb gyermekműsorok mellett — ezt a gyermekeknek szánt ajánlóműsort is ő vezeti. Ki tagadhatná pedig hogy nagy úr a megszokás. A SZTÁR ÉS A MESE Érdekes és tanulságos sorozatban látni Marlene Dietrich filmjeit. Különösen érdekes azért, mert a filmkészítés technikai, stílusbeli, művészi fejlődése kísérhető nyomon 20 éven át, de azért is, mert megfigyelhető, hogy mi a különbség a színésznő és a sztár között. Marlene Dietrich kétségtelenül filmsztár volt és nem színésznő. A Kék angyaltól a külügyi szívügyekig nem is kívántam tőle mást, csak azt, hogy sztár legyen. Hozza magát, jelenjen meg, járjon ringó csípővel, igyekezzék buja villanásokat vetni. Mellette természetesen voltak mindig színész és színésznő szereplői is a filmeknek — a vasárnap délután látott külügyi szívügyekben például Jean Arthur —, mert pusztán sztárokkal filmet sem lehet csinálni. De a közönség ezeket a filmeket mégis a sztár kedvéért nézte meg. Azt mondják, hogy a sztárok korszaka lejárt, manapság a film kollektív műfaj, ha nézik, akkor inkább a rendező miatt nézik meg. (?) Nos, a Marlene Dietrich-sorozat sikere, széles nézőközönsége a rossz, vasárnap kora délutáni időpontban, mintha cáfolná ezt az állítást. Látszólag. Azt hiszem ugyanis, hogy a mai közönség már nem Marlenre kiváncsi. Az általa megformált wamp már inkább humoros, mint elragadó. Valójában arról lehet szó, hogy a közönség éhes a mesére, s tapasztalatból tudja, hogy az ilyen filmsorozatok ürügyén a mai meseszegény világban jó filmmeséket láthat. ÖTLETEKET ÉRLELT A NYÁR ★★★ Jó volt a nyár, megérlelte az ötleteket, így dicsérem Lednai Nándor és Kállai István, hosszú szünet után ismét jelentkezett szombat esti szórakoztató műsorát. Van egy fantasztikus ötlete? — kérdik a nézőket műsoruk címével a szerkesztők, s miután játékos nemzet vagyunk, volt. Szerencsére idő is volt arra, hogy az ötleteket hozzáértő humoristák — Litványi Károly, Sós András, Tormai László — megformálják, így néhány egészen jó kabarétréfa sikeredett ki az ötletekből, ötletembriókból. A protekció-bank (Agárdi, Horváth, Schubert), a dollárkölcsön a nemzeti banknak (Inke, Kabos), Körmendi János előadása, Kállai—Gálvölgyi kettőse voltak a műsor legjobb részei. A házasságszerint Hernádi, Harsányi, Rátonyi) nehézkesen ballagott a végkifejlet felé, amit különben jóelőre lehetett látni. Az M 7-es együttes két kis énekesnője pedig újabb leckét adott arról, hogyan lehet egy ütemre össze-vissza mozogni. KIÉ A TÉRIZS? ★★★★ Aligha voltunk még hasonlóan kínos lelepleződésnek tanúi, mint a hétben, amikor a „térizs”, azaz tésztárizs ügyében tetemre hívta a tévériporter a sárisápi tsz-elnököt. Hát persze, az ügy is olyan, mint egy görbe tükör, Moldova György a Magyar atom, vagy Végh Antal A téesz-metró szerzője sem találhatta volna ki jobban. Tessék elképzelni, a sárisápi tsz megrendel a békéscsabai konzervgyártól néhány láda térizs, vagy tésztarizs nevű terméket, amely a tojásfehérje felhasználásával készült levestészta-féle. Saját neve alatt kiállítja az OMÉK-on, ott vásárdíjat nyer vele. Aztán kiad egy prospektust, amelyben saját termékének és egyedüli forgalmazójának kiáltja ki magát. Teszi ezt anélkül, hogy bármi, konkrétan igazolható köze lenne a termékhez! Csodálatos lelkierőre vall viszont, hogy a termelőszövetkezet elnöke ezek után is vállalja a televíziós szereplést és egy pillanatra sem hervad le a mosoly az arcáról, amikor a riporter keresztkérdéseire bevallja, hogy hát igen, „per pillanat” nem gyártották, „per pillanat” nem gyártják, és „per pillanat” gyártókapacitásuk nem lévén, nem is fogják gyártani a terméket. A prospektus azonban „per pillanat” is kint van már, és ez van! Igaz, a vásárlóközönség és a háziasszonyok szempontjából teljesen közömbös, hogy a térizst, vagy tésztarizst a békéscsabai konzervgyár, avagy a sárisápi tsz gyártja. Az a fontos, hogy jó legyen és, hogy legyen a boltokban. Ámde, ha elgondolkodunk a kereskedelmi tisztességnek és az ellenőrzésnek az állapotján, amely a példából kiviláglik, némi nyugtalanságot érzünk a mi lelkünkben... Hári Sándor