Zalai Hírlap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-30 / 229. szám

szeptember .it). Szerény volt a termés ■iiiiiiiiiin iiiiiiiiiii—bh—i Széljegyzetek a XVII. Zalai Amatőrfilm Szemléhez A hétvégén, szombaton és vasárnap Keszthelyen megtar­tott XVII. Zalai Amatőrfilm Szemle egyetlen meglepetése az volt, hogy az elmúlt évek során megszokott, filmdöm­­ping helyett ezúttal nagyon­­nagyon szerény termést láthat­tunk: mindössze nyolc kisfilm­­mel képviseltették magukat a megyei filmklubok. Az eger­­szegi klubnak nem is akadt versenyfilmje, s a lentiek is csak a „színeikben” induló, korábban a megyeszékhelyi klubhoz tartozó Mészáros László két munkájával képvi­seltették magukat. (De az is negatív előjelű meglepetést je­lentett, hogy a filmklubok tag­sága nézőként is alig-alig érdeklődött az idei szemle iránt.) A legtöbb kisfilmet — mint az már hagyományos — ezút­tal is a kanizsai Hevesi-kul­­túrközpontban működő Ka­mera 67 nevű klub szállította, viszont — ami szokatlan ré­szükről — igen vegyes minő­ségben. A Danát—Szentgyör­­gyi—Szandics—Kotnyek­ alko­­tónégyes Kirándulás a Balti­öbölben című útifilmje megle­hetősen átlagos szintű vállal­kozásnak bizonyult, inkább operatőri erényei keltettek fi­gyelmet. Ugyanakkor a leg­utóbbi kanizsai kisfilmes­ tábor keretében készített Építés alagútzsaruval című dokumen­tum­film — szerkesztetlensége, elnyújtottsága ellenére — rendkívül becsülendő munka, hiszen Donát—Kotnyek— Szentgyörgyi—Tóth szerzőkol­lektíva széles megyei panorá­mát nyújtott a zalai városok mai és holnapi arculatát oly­annyira meghatározó építési technika alkalmazásáról. Bizo­nyos, hogy mind több ilyen, dokumentális értékű művel fontos hivatást teljesíthetné­nek a zalai amatőrfilmesek és várható közérdeklődés is ho­norálná ilyen irányú törekvé­seiket. Sajnos, nem jutott el a szemlére a Kotnyek—Gerócs kettős Computer system című, azóta országos bemutatón is díjazott, jelenleg külföldi fesz­tiválra nevezett munkája, vi­szont Kotnyek István Térjáték című kisfilmje méltán kapott első díjat Keszthelyen. (A pro­fi-szintű technikai bravúrok mellett gondolatgazdag, bátran kísérletező film a Térjáték.) A kanizsaiak egy másik kis­filmje, a Ferenczi—Katona kettős ABC című összeállítása a műfaj amolyan állatorvosi lovának bizonyult, sok-sok hi­bája folytán. A keszthelyi He­likon-filmklub kis-balatoni filmjének — a szerkesztetlenség mellett — az volt a le­gfőbb gyöngéje, hogy a Szinola— Molnár alkotópáros csupán ze­nét társított a különben szép, de mindenképpen verbális be­mutatást igénylő képsorokhoz. Annál nagyobb tetszést aratott a Balaton-parti város film­klubjának másik szemle­film­je, a Bumedien-show, Szigeti Tamás üde, szatirikus és mind­ezért zajos vidámságot kiváltó története. Ez a mindennap­jaink fonákságaiból tarka csokrot felmutató vállalkozás is egyikét jelenthetné azoknak az utaknak, amit — ha sikeres kíván lenni az­ amatőrfilm­­mozgalom — érdemes lenne mind többször elindulniuk a kisfilmeseknek. A lenti klub­hoz átpártolt Mészáros László két animációs filmje közül az Evolúció kinőtt megérdemelt tapsot, a Nikotint viszont — ahogy mondani szokták — rejtjelessé bonyolította szer­zőtársával. A látott filmek erén­yeinek­­hibáinak megvitatásán túl mindvégig nyitott maradt a bevezetőnkben idézett talány, a mostani szerény film­termés oka. Felmerült lehetőségként, hogy netán a szűkösebb anya­giak szabtak gátat a kisfilme­sek elé. Kiderült, ez nem reá­lis érv, hiszen egyetlen film el­készítése sem hiúsult meg emiatt Sokkal valószínűbb, hogy egy-két klub szakmai okok miatt vegetál, ráadásul maga az országos mozgalom sem kínál utóbb olyan vonzó kereteket, amik új és új vál­lalkozásra sarkallnák a kisfil­meseket, illetve kedvet terem-­­tenének a fiatalok körében az ama­tőr f­i­l­meséshez. (Alig-alig akad új arc a megyénkbeli filmklubokban.) Mindenesetre az idei zalai szemle tanulságait feltétlenül érdemes megvitat­niuk az érdekelteknek, sőt a mozgalom mindenkori állapo­táért felelős közművelődési szerveknek. A zsűri elnöke, Mihályfy László filmrendező vasárnap délelőtt adta át a legjobb kis­­filmért járó díjat a Térjáték, továbbá a második díjat az Evolúció és a harmadik díjat a Bumedien-show készítőjé­nek; a Helikon-klub — a KISZ MB jóvoltából — kisfilmjeiért anyagi támogatást kapott a to­vábbi munkához. A díjkiosztás mellett a Balázs Béla Film­stúdió több kisfilmjének vetí­tése és filmúita zárta a XVII. Zalai Amatőrfilm Szemle programjait. T. A. J A tejszínes készítmények reneszánsza Új termékek a zalaegerszegi cukrászüzemben Az őszi hónapok beköszön­tése után jelentősen megválto­zik a cukrászüzemek termelé­se, hiszen a jellegzetesen nyá­ri sütemények gyártását befe­jezik, s megkezdik a tejszínes készítmények előállítását A zalaegerszegi cukrászüzemben október első napjaiban kerül sor a szezonváltásra, ennek megfelelően újra megjelenik a cukrászdákban, presszókban és az üzletekben a rigójancsi, az orosz krémtorta, de kapha­tóak lesznek majd a közked­velt gesztenyés sütemények is. Ennek kapcsán érdemes meg­jegyezni, hogy az őszi finom­ságok gyártása előtt máris ag­godalmaskodnak a cukrászok. A tapasztalatok alapján ugyanis a gesztenye valószínű­leg nem a megszokott időben érik be, s ezen túl még szá­mos alapanyag beszerzése ne­hézségekbe ütközik. Hogy csak pár példát említsünk: nem mindig lehet kapni az üzle­tekben mazsolát, és a déligyü­mölcs ellátás is akadozik. Pedig a tejszínes készítmé­nyek iránt az utóbbi időben határozottan megnőtt a keres­let, sőt a szakemberek véle­ménye szerint az édesszájúak nosztalgiát éreznek bizonyos ízekkel kapcsolatban. Hosszú évekig nem lehetett például rigójancsit kapni, de a fo­gyasztói reklamálásokat köve­tően tavaly újra megkezdték a gyártását. Ez a közkedvelt sü­temény az idén sem hiányzik majd a pultokról. Hasonló in­dítékok alapján kezdték meg a Márta-szelet gyártását is — ez a sütemény az egerszegi cukrászüzem legújabb termé­ke. Sokat foglalkozunk ma­napság a tejtermékek népsze­rűsítésével, így talán érdemes megemlíteni azt, hogy a Már­ta-szelet túró töltelékkel ké­szül. A tésztája a kelttésztá­hoz hasonlít, a cukrászok vé­leménye szerint azonban ennél könnyebb, mivel más technoló­giával gyártják. A hagyományokhoz híven az­­ idén is megrendezik a Tulipán­­ presszóban a süteményvásárt.­­ Az októberi bemutatóra a j­­ szombathelyi cukrászokat is i­s meghívják. Az elképzelések­­­ó szerint a jövőben is tartják i­s majd a kapcsolatot a vasi­­ szakemberekkel. Nem véletle­­­­nül. Van, amit a vasiak csi­­­­nálnak jobban, s van, amit a­­ zalaiak... A Göngyölegellátó Vállalat zalaszentgróti gyáregységében megkezdődött az alma export­hoz a göngyöleg készítése. Évente 900 ezer darab ládát állítanak elő három típusban. Képünkön, a fűrészüzemben az alkatrészeket vágják méretre, j ZALAI K­­Í­R­L­A­P Minden kisgyermek felvételt nyert Honfoglalók az „új Gaspariekban” *'-"1 ’'15 '-50 i­dő alatt készítették el a Zala megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói Zalaegerszeg legújabb óvodáját. Az intéz­mény átadásával minden igényjogosult kisgyermek óvo­dai elhelyezését biztosítani tudták a megyeszékhelyen. Igaz, az óvodában kialakí­tott nyolc új csoporttal nem enyhült a város óvodáinak túl­zsúfoltsága, nem vált lehető­vé a szükségférőhelyek meg­szüntetése sem, de nyomasz­tó gondtól mentesült az a 270 család, amelynek kisgyerme­kei itt kaptak elhelyezést. Miután a leggyengébb ellá­tottságé a megyeszékhely kert­városi lakótelepe, az új intéz­ménybe több mint száz gyer­meket innét vettek fel. Reg­gel és délután — óvónő és gondozó kíséretében — külön ovibusz hozza és viszi a gyer­mekeket a hétfőtől üzemelő intézménybe. Takács Ferencné óvodave­zető végigkalauzol bennünk az impozáns, belső elrendezé­sében is minden követelmény­nek megfelelő épületben. Szí­vesen mutatja meg az újszerű csoportszobákat, amelyekre igazán illik a gyermekparadi­csom titulus. A hat kiscsoportból még gyakran hallatszik ki a friss festékillatú folyosókra a gyer­meksírás, a honfoglalók több­sége most került ki először a családi környezetből. Az óvoda büszkesége, az emeleti tornaterem még nem kapta meg végleges felszere­lését, de minden bizonnyal sok mesélni valójuk akad majd a kisgyermekeknek, ha birtokba veszik az újszerű, testnevelésre, közös játékra egyaránt alkalmas tornasze­reket. Zalaegerszeg legfiatalabb gyermekintézménye, a házgyári panelekből épült Gasparich úti óvoda. Labdajáték a tornateremben. A hét ■ műsorából KAPCSOLTAM — IDESÜSS MÓDRA ★★ Szavamra, olyan lelkesen szurkoltam Rózsa Györgynek, a Kapcsoltam című telefonos társasjáték vezetőjének vasárnap este, akárcsak a magyar női kosárlabda csapatnak egész hé­ten. Ám, amiként nemzetünk szálfa-szépségű lányai a jó, sőt remek indítás után — imponáló győzelmet arattak a jugo­szláv válogatott felett —, mint kis­kadt luftballon, leeresztet­tek, s elszontyolító vereségeket szenvedtek a román, a cseh­szlovák, a holland lányoktól, mélységes csalódást okoztak, akként Rózsa György is rácáfolt a legutóbbi szereplésével keltett jóindulatú várakozásra. A múltkor még megelégedett azzal, hogy a lehető legkevesebb szóval, legegyszerűbb esz­közökkel, a lehetőség szerint háttérben maradva levezesse a játékot. Most azonban elhatározta, hogy „oldott” lesz és produlkálni kezdte magát. Időkitöltő szövegei, rákérdezései, közbeszólásai voltak! Hallatukra mind kínosabban kezdtem érezni magamat, s már azon a ponton voltam, hogy felhívom a 868-088-at, s bemondom a telefonba: „Állj, vándor, rossz úton jársz! Nem a gyermekek vetélkedőjét vezeted!” Ám a telefonszám már nem élt. Így hát most mondom el a játék­vezető bírálatára is, meg mentegetésére is, hogy azért ha­tottak naivnak, sziruposnak, gyermetegnek mondókéi, mert nyilván öszetévesztette a Kapcsoltam-ot az idesüss-sel. Tud­niillik — egyéb gyermekműsorok mellett — ezt a gyerme­keknek szánt ajánlóműsort is ő vezeti. Ki tagadhatná pedig hogy nagy úr a megszokás. A SZTÁR ÉS A MESE Érdekes és tanulságos sorozatban látni Marlene Dietrich filmjeit. Különösen érdekes azért, mert a filmkészítés tech­nikai, stílusbeli, művészi fejlődése kísérhető nyomon 20 éven át, de azért is, mert megfigyelhető, hogy mi a különbség a színésznő és a sztár között. Marlene Dietrich kétségtelenül filmsztár volt és nem színésznő. A Kék angyaltól a külügyi szívügyekig nem is kívántam tőle mást, csak azt, hogy sztár legyen. Hozza magát, jelenjen meg, járjon ringó csípővel, igyekezzék buja villanásokat vetni. Mellette természetesen voltak mindig színész és színésznő szereplői is a filmeknek — a vasárnap délután látott külügyi szívügyekben például Jean Arthur —, mert pusztán sztárokkal filmet sem lehet csinálni. De a közönség ezeket a filmeket mégis a sztár ked­véért nézte meg. Azt mondják, hogy a sztárok korszaka lejárt, manapság a film kollektív műfaj, ha nézik, akkor inkább a rendező miatt nézik meg. (?) Nos, a Marlene Dietrich-sorozat sikere, szé­les nézőközönsége a rossz, vasárnap kora­ délutáni időpont­ban, mintha cáfolná ezt az állítást. Látszólag. Azt hiszem ugyanis, hogy a mai közönség már nem Marlenre kiváncsi. Az általa megformált wamp már inkább humoros, mint elra­gadó. Valójában arról lehet szó, hogy a közönség éhes a me­sére, s tapasztalatból tudja, hogy az ilyen filmsorozatok ürü­gyén a mai meseszegény világban jó filmmeséket láthat. ÖTLETEKET ÉRLELT A NYÁR ★★★ Jó volt a nyár, megérlelte az ötleteket, így dicsérem L­ed­­nai Nándor és Kállai István, hosszú szünet után ismét je­lentkezett szombat esti szórakoztató műsorát. Van egy fan­tasztikus ötlete? — kérdik a nézőket műsoruk címével a szer­kesztők, s miután játékos nemzet vagyunk, volt. Szerencsére idő is volt arra, hogy az ötleteket hozzáértő humoristák — Litványi Károly, Sós András, Tormai László — megformál­ják, így néhány egészen jó kabarétréfa sikeredett ki az öt­letekből, ötletembriókb­ól. A protekció-bank (Agárdi, Hor­váth, Schubert), a dollárkölcsön a nemzeti banknak (Inke, Kabos), Körmendi János előadása, Kállai—Gálvölgyi kettő­se voltak a műsor legjobb részei. A házasságszerint Hernádi, Harsányi, Rátonyi) nehézkesen ballagott a végkifejlet felé, amit különben jóelőre lehetett látni. Az M 7-es együttes két kis énekesnője pedig újabb leckét adott arról, hogyan lehet egy ütemre össze-vissza mozogni. KIÉ A TÉRIZS? ★★★★ Aligha voltunk még hasonlóan kínos lelepleződésnek ta­núi, mint a hétben, amikor a „térizs”, azaz tésztárizs ügyében tetemre hívta a tévériporter a sárisápi tsz-elnököt. Hát per­sze, az ügy is olyan, mint egy görbe tükör, Moldova György a Magyar atom, vagy Végh Antal A téesz-metró szerzője sem találhatta volna ki jobban. Tessék elképzelni, a sárisá­pi tsz megrendel a békéscsabai konzervgyártól néhány láda térizs, vagy tésztarizs nevű terméket, amely a tojásfehérje felhasználásával készült levestészta-féle. Saját neve alatt kiállítja az OMÉK-on, ott vásárdíjat nyer vele. Aztán kiad egy prospektust, amelyben saját termékének és egyedüli for­galmazójának kiáltja ki magát. Teszi ezt anélkül, hogy bár­mi, konkrétan igazolható köze lenne a termékhez! Csodálatos lelkierőre vall viszont, hogy a termelőszövetke­zet elnöke ezek után is vállalja a televíziós szereplést és egy pillanatra sem hervad le a mosoly az arcáról, amikor a ri­porter keresztkérdéseire bevallja, hogy hát igen, „per pilla­nat” nem gyártották, „per pillanat” nem gyártják, és „per pillanat” gyártókapacitásuk nem lévén, nem is fogják gyár­tani a terméket. A prospektus azonban „per pillanat” is kint van már, és­­ ez van! Igaz, a vásárlóközönség és a háziasszonyok szempontjából teljesen közömbös, hogy a térizst, vagy tésztarizst a békés­csabai konzervgyár, avagy a sárisápi tsz gyártja. Az a fon­tos, hogy jó legyen és, hogy legyen a boltokban. Ámde, ha el­gondolkodunk a kereskedelmi tisztességnek és az ellenőrzés­nek az állapotján, amely a példából kiviláglik, némi nyug­talanságot érzünk a mi lelkünkben... Hári Sándor

Next