Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

itfon. jubilia is. „A kubaiak mind a barátaim” Magyar—kubai tv-koprodukciók Júliusban, Hemingway halá­lának évfordulóján vetíti a televízió „A kubaiak mind a barátaim” című, magyar—ku­bai koprodukcióban készült dokumentumfilmet. A világ­hírű író életének egy korsza­kát megelevenítő alkotásban azok az emberek szólalnak meg, akikkel Hamingway ku­bai tartózkodásakor találko­zott: hajójának kapitánya, kedvenc éttermének pincére és halásztársai idézik fel az író alakját. A filmet a napokban nagy sikerrel mutatták be Havan­nában a kubai televízió, vala­mint a Magyar Népköztársa­ság havannai nagykövetségé­nek vezetői jelenlétében. Ugyancsak levetítették előttük a Varadero ’82 fesztiválon for­gatott zenés szórakoztatóprog­ramot, amelyben a magyar té­vések az évente megrendezett, négynapos zenei rendezvény legsikeresebb előadásait örö­kítették meg. Mindkét produkciót Csente­­rics Ágnes rendezte. (MTI) ­ Iskolából óvoda, tanácsházából öregek napközije Híresen maradt középületek hasznosítása a nagykanizsai járásban A nagyarányú körzetesíté­sek, intézményösszevonások ideje a hatvanas évek végére és a hetvenes évek elejére esett. Ekkor a nagykanizsai járásban is több tanács és is­kola költözött egyik helyről a másikra. Ez — mitagadás — bizonyos hátránnyal járt azok­ra nézve, akik az említett in­tézmények nélkül maradtak. Ugyanakkor előnyt is jelentett számukra, mert az üresen ma­radt épületeket más közösségi célokra alakíthatták át. A ki­­sebb-nagyobb átalakításokhoz ugyanis 100—200 ezer forint is elégnek bizonyult, szemben a milliókat felemésztő új beru­házásokkal, amikre a kis tele­püléseknek korábban sem fu­totta. Bal­a­ton­magyarodtól Zalaszabarig­­ A leglátványosabb az előbb­re lépés az óvodahálózatban. Az utóbbi években több olyan­­község jutott a 3—6 éveseknek helyet adó gyermekintézmény­hez, ahol korábban soha nem volt óvoda. Így például Bala­­tonmagyaród, Borsfa, Gara­­bonc, Hosszúvölgy, Orosztony, Zalakaros és Zalaszabar. En­nek köszönhetően 1970 óta 940- ről 1646-ra nőtt az óvodai he­lyek száma. Ezek tulajdonkép­pen a járás 52 községe közül 28-ban állnak rendelkezésre, nem egy közülük a helyieken kívül a körzet más községei­ből átjáró gyerekeket is fogad. A jelentősnek mondható óvodafejlesztés ellenére jelen­leg 57 gyereket nem tudnak felvenni. A múlt év őszén pél­dául Semjénházán, Garabon­­con, Magyarszerdahelyen és Miháldon kellett elutasítani kérelmeket. Itt ugyanis túlzsú­folt óvodákról van szó. A mi­­háldi például 130, a garabonci 120, a zalaszabari­ pedig 144 százalékos kihasználtsággal működik. Figyelmet érdemlő szám­adat: a megye 50 öregek nap­közijéből 15 a nagykanizsai járásban található. Többségük az utóbbi egy-két évben nyílt meg, s egyik sem új épület­ben, hanem üresen maradt ta­nácsházban vagy iskolában. Így többek között a borsfai, a­­ tótszentmártoni és a nagyra­­dai —, hogy csak a legújabba­kat említsük. A napközikben megközelítőleg 400 idős ember ellátásáról gondoskodnak, többnyire olyanokról, akik nyugdíjas éveikre magukra maradtak, nincs hozzátartozó­juk, vagy ha van, akkor tőlük messze lakik, netán máshova jár el dolgozni, s emiatt nem főzhet és nem felügyelhet rá­juk. Egyébként a felsőbb taná­csi szervek — a működési költségek biztosításával — ed­dig mindenütt engedélyezték az öregek napközijének létesí­tését, ha arra megvolt az­­ igény, s a helyiek megterem­tették az elhelyezés feltételeit. Van, ahol a közművelődés szolgálatába állították az ere­detileg más célra szánt épüle­teket. Így lett klubkönyvtára Zalamerenyének, Újudvarnak, Szentliszlónak és Várföldének. De az sem megvetendő, amit Valkonyán tettek: az egykori iskolában orvosi rendelőt ren­deztek be. Többnyire a társközségekben Aki utánanéz a fentebb fel­sorolt községek szerepkörének, könnyen meggyőződhet arról, hogy tulajdonképpen alapfokú településekről — többnyire társközségekről — van szó. S ez azért van így, mert az óvo­dáknak és napköziknek helyet adó intézmények éppen ezek­ből a falvakból költöztek át a székhelyközségekbe. Persze, az egyesülésekből, az összevo­násokból, a közös tanácsok szervezéséből az utóbbiak pro­fitáltak többet. A hozzájuk került tanácsi apparátus elhe­lyezéséhez, a színvonalasabb igazgatási munka végzéséhez ugyanis gyakran nem felelt meg a régi tanácsháza, ezért újat kellett építeni. Hasonló igény merült fel több iskola körzetesítése kapcsán is. S hogy témánknál marad­junk: Zalakomárban miután elkészült az új iskola, a kö­rn­árvárosiban öregek napközi­je nyílhatott meg. Ugyanígy Tótszerdahelyen, az egykori Fedák-kastélyban — ami ér­­ti:etekig szintén oktatási cé­lokat szolgált — nemzetiségi tájházat és báziskönyvtárt rendeztek be. Ugyanitt új ta­nácsháza is épült, s a régiben öregek napközijét szándékoz­nak kialakítani. M. X /J­A­L, A­k­a­i­u L . r Lehet és kell is segíteni Munkában a fiatalkorúak pártfogója Edit, bájos, fiatal fruska. Talpraesettnek látszik, bár most, hogy hivatásos pártfo­gója előtt kell beszámolnia viselkedéséről, kicsit megszep­pen. Az új munkahelyén szer­­­­zett élményei még meglehető­sen frissek, hisz alig három hete, hogy kisebb-nagyobb hu­zavona után dolgozni kezdett. — Becsülje meg magát ezen a helyen, szépen kereshet. A rábízott munkát végezze el, és ne szájaljon senkivel — hang­zik néhány jótanács Elmont Gergelytől, a Zalaegerszegen és a járásban élő fiatalkorúak hivatásos pártfogójától. — Igyekszem — ígéri Edit, s talán hihetünk is neki Mun­kájával különösebb gond eddig sem volt, s csupán a „nagyszájú” jelzőt rótta fel számlájára előző munkahelye. — Azt tudja, hogy esténként időben otthon kell lennie? Be­tartja? — Hát.. nem nagyon. Sze­retek a barátaimmal szórakoz­ni. Tudom, hogy ezzel meg­szegtem a szabályokat de időnként rámjön a mehetnék, ilyenkor nem tudok meglenni haverok nélkül. Pedig e barátok között ott vannak, akik a bűncselek­ményhez vezető útra vitték a 16 éves kislányt Hogy komo­lyabb, felnőtt fiúk barátságát megnyerje, közokirathamisí­­tást követett el A bíróság próbára bocsátotta, s így ke­rült pártfogói felügyelet alá. — Úgy érzem, Editet sikerül megmentenünk a becsületes emberek táborának — mondja Elmont Gergely. — Az édes­anyja is nagy segítségünkre van. mi Viola szülei is mindent megtesznek, hogy eltévedt bá­­ránykájuk visszatérjen a he­lyes útra, de ők már kevésbé reménykedhetnek. Viola is jólöltözött, szép 16 éves lány. A szakmunkáskép­zőbe a jó tanulók között tar­tották számon, de egyszercsak otthagyta az iskolát.­­ Elment a barátnőjéhez, s amikor távozott ellopta az ék­szereit. A bíróság őt is próbá­ra bocsátotta Azóta mindent megpróbáltam, hogy munkába állítsam, hogy lebeszéljem a csavargásról, mindhiába. — Egyszer vagyok fiatal — ez Viola nézőpontja, s mint mindig, most is ígéri, hogy dolgozni fog. Szüleivel több­ször is közölte: most megy munkahelyet keresni. Aztán 2-3 nap múlva hazaérkezett mondván, a barátaival volt, vagy hogy baleset érte és kór­házban tartották. Nem ritkák az ilyen és ehhez hasonló fül­lentések. Egyszer azzal kereste fel is­merőseit, hadd lakjon náluk, mert szüleit baleset érte és kórházban vannak. Egyik tá­voli rokona egy hónapra befo­gadta, őt is meglopta.­­ A szülők panaszkodnak, hogy gyakran visz el otthon­ról pénzt, hogy napokig nem látják, hogy hazudik. Viola különösen az autós férfiakat szereti, ismeretségi körében néhány közismertebb név is szerepel. Az egyik ismerőse rá is fizetett, mert strandolás közben ellopta a pénzét Valószínű, hogy megszünte­tik a próbára bocsátását — mondja sajnálkozva a hivatá­sos pártfogó. I® Bea komolyabb bűncselek­ményekért került bíróság elé. A javító-nevelő intézetbe ke­rült, ahonnét a minap szaba­dult. Ott fejezte be a hetedik osztályt, s megtanult varrni is. Úgy tűnik, szülei komolyan veszik lányuk helyzetét mert lakást cseréltek, hogy Bea ki­kerüljön a züllött környezet­ből. Most édesanyja a lányá­val egy helyre megy dolgozni, hogy állandóan a felügyelete alatt tarthassa. Ő Vanda volt az osztály leg­ügyesebb kezű fodrász-tanuló­ja. Sajnos ő is összeismerke­dett a város aljával, s a tanu­lás helyett az állandó csavar­gást választotta. Az iskola, a gyámhatóság felfigyelt züllött életmódjára, próbáltak segíte­ni rajta, kerestek számára munkahelyet, de Vanda né­hány napnál nem bírta to­vább. S mert a szülői felügye­let nem volt elegendő a jó út­ra térítéséhez, a gyermek és ifjúságvédő intézetbe ke­rült. Onnét írta kétségbeesett leveleit: — „Kedves Anyáci! Vigyél haza légy szíves! Most már én is rájöttem arra, hogy hülye­ség volt az egész.” „És jó kis­lány leszek, hogy ne hozzak szégyent rád”. „Anyud­ nem is tudod, milyen honvágyam van!” „ Dénessel sok volt a gond. De talán nem is ő tehetett ró­la. Édesapja felhasználta egy lopáshoz — az apa börtönbe került, a gyermek mellé párt­fogót rendeltek ki. A kisfiú azt mondja: „utált” iskolába járni. Az iskola véleménye: „A kötelező korrepetálásokról f­ellóg, az osztálytársait rette­gésben tartja, délutánonként a városban csavarog”. A harma­dik osztályba járt a hatodik helyett. — Egy egész évig győzköd­tem Dénes édesanyjával: a gyereknek a kisegítő iskolában a helye, ahol a hasonló képes­ségűek között több babér te­remhet számára. Nagy nehez­­­zen sikerült az akcióm — me­séli a pártfogó. — Szeretek iskolába járni, sok jó jegyem is van. Egész évben nem hiányoztam, — mondja Dénes, akivel úgy tű­nik megszűntek a gondok. Az egyik faluban a 8 gyere­kes családból még az óvodás is megelőző pártfogói felügye­let alatt áll. Szüleik bíztatásá­ra — példamutatására az egész gyereksereg rendszere­sen lopni járt. A gyerekneve­lés általában a legnagyobb gyerekre maradt, hol az anya, hol az apa ült börtönben. Köz­ben két lány férjhez ment, s gyereket szült Ugyanabba a családba A pártfogó délutánra jelezte a látogatást, de kis meglepe­tésként délelőtt megy. A gye­rekek nem mentek iskolába, otthon vannak­­ rendet csi­nálni. A lányok abba is hagy­ják a takarítást Minek, ha már úgyis látják a rendetlen­séget , Elmondt Gergelyhez 61 fia­talkorú ügyes-bajos dolgok se­gítése tartozik.­­ A munkára köteles 36 fiatalból ötöt nem tudunk rá­venni, a rendszeres dolgozás­ra Tizenketten járnak általá­nos iskolába, hárman a kise­gítőbe, kilencen középfokú tanintézetbe. Nagyon fontos, hogy dolgozzanak, vagy tanul­janak. Szigorúan is veszem, s akikkel baj van, gyakran el­megyek a családjukkal beszél­getni. Vallom, hogy a fiatalo­kon lehet, és kell is segíteni. Gyakran a szülők ellenére is. És Elmondt Gergely minden­kihez elmegy. A bűnözők közé is — éjjel 10-kor is — hisz honnét tudná különben, hogy a pártfogolja a családi fé­szekben tölti-e az éjszakát Kilincsel a vállalatoknál — jó munkahelyet keresni a „gyerekeknek”, szorong a bí­róság padjón, ha fiatalkorút vonnak felelősségre. Kérelme­ket ír a gyámhatóságokra , segélyért a rászorult családok­nak, osztályfőnöki órákat tart az iskolákban... s sorolhat­nánk még hosszasan mi min­dent tesz a fiatalokért.­ ­ Fincza Zsuzsa A fürdősökkel nincs sok baj A keszthelyi öbölről kissé borúlátóan... Fonyódról jött a riasztás a vizirendészet keszthelyi körze­ti megbízotti ügyeletre — elég nagy kört tett meg az értesítés —, hogy a Vonyarcvashegy és a Szent Miklós kápolna közötti öbölrészen felborult egy vitor­lás. Június 10-én történt ez, szerencsére olyan időben, ami­kor eredménnyel siethetett a helyszínre a másfél motorcsó­nak. Igen másfél, mert a rev­ers megszűntével egy motoros és egy kétmotoros csónak áll a körzeti megbízottak rendel­kezésére. Meg kell adni, gyors, moz­gékony járművek — amíg nincs komolyabb vihar... Ez­­ volt a szerencséje a négy pesti fiatalembernek és külföldi hölgyvendégüknek: sikerült ki­menteni mind az ötüket. A vi­­t­­orlást kölcsönözték, s a jelek­­ szerint­ nem álltak a vízijártas­ság „magaslatán”. — Eddig legkevesebb gon­­­­dunk a fürdőzőkkel volt — mondja Győrei László zászlós, a körzeti megbízotti csoport vezetője. — Ez azért is dicséretes, mert a tavaszvégi kánikulában I nyári forgalom volt a strando­kon.­­ Általában a parttól egykilo- 1 méteres sávot tartanak bizton­ságosnak a zavartalanul jó idő- I ben, sárga jelzéskor ez a sáv már 500 méterre szűkül, s ezt a szabályt egyre inkább betart­ják a fürdőzők, csónakázók, vagy éppen a gumimatracos sütkérezők. — A gumimatraccal kapcso­latban ismételten fel kell azon­ban hívnunk a figyelmet — te­szi hozzá a csoportvezető —, hogy a legnagyobb veszély az, amikor a napozó megmártja felhevült testét a vízben. Ilyenkor aztán hamar megtör­ténhet a tragédia. A jelek szerint a strandokon jól megszervezték a biztonsá­got, eddig az idén nem történt baleset A bóják­ jelölte határt a fürdőzők betartják, s aki ne­tán mégis kimerészkednek a városi strandon a váltott mű­szakban dolgozó két szolgála­tos mentő — Puchs Rudolf és Kovács Pál — időben figyel­mezteti. Bár eddig inkább jót mond­tunk — s ezt mindig örömmel tesszük —, azért a kép sajnos nem egészen rózsás. Hiába, a tavak és a folyók bármilyen szépek, minden évben megkö­vetelik az áldozatokat. Győrei László zászlós elmondotta, hogy május—június hónapok­ban három haláleset történt. A Zala híd alatt egy férfi, Bala­­tonmárián az öbölben egy nő, Balatongyörökön ugyancsak egy férfi holttestét találták meg. Az esetekkel kapcsolatos vizsgálat még folyamatban van. — Nagyobb viharban mit tudnak tenni komolyabb men­­tőhajó hiányában? — A legközelebbi mentőha­jó Fonyódon van, egy óra alatt talán ide tud érni — vála­szolja Győrei zászlós. — És addig...? Erre a kérdésre nehéz lenne megnyugtató választ adni, amolyan „akadémikus” kérdés volt. Jó időben — ha morbidok akarunk lenni —, szinte öröm a mentés. Nemcsak a két vízi­rendészeti csónak révén. Az önkéntes rendőrök is sokat tudnak segíteni: Keszthelyen négy, Balatongyörökön öt, Ba­­latonmárián hét motorcsónak­kal tartanak rendszeres szol­gálatot. A táborokban, üdülők­ben tájékoztatják, felvilágosít­ják a vendégeket a fürdőzés veszélyeiről az alapvető szabá­lyokról, s a maguk módján mindent elkövetnek a megelő­zés érdekében. Kis vízijármű­vekkel azonban viharban már tehetetlenek, s ez vonatkozik a volt keszthelyi réversre a mai klub­ra is. Ne legyünk borúlátók? Te­hetjük, ha nem tornyosulnak viharfelhők. Kátai Gábor s Egyenlő az elsők között Az általános orvoslás reneszánsza HA EGY TUDOMÁNYOS Értekezlet, tanácskozás hasznát az határozza meg, hogy az ott elhangzott új el­méletek milyen gyorsan vál­nak eredményes gyakorlattá, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének Balatonfüreden megrendezett IV. országos kongresszusa két­ségkívül a leghasznosabb esz­mecserék közé sorolható. A kongresszus száz előadója csaknem kivétel nélkül kör­zeti orvos, akik —­ szintén a létfontosságú alapellátásban dolgozó kollégáik előtt­ — a szolgálat, a gyógyítás jelené­ről és jövőjéről fejtették ki véleményüket, ismertetik a praxisukból merített, ám má­sutt is hasznosítható tapaszta­lataikat Miközben úgy tűnik, hogy a beteg ember egészségének visszaadása egyre több — mind speciálisabb tudást, fel­­készültséget igénylő — szak­ma képviselőinek összmunká­ja, a hazai általános orvoslás jelenleg reneszánszát éli. Tör­vényszerűen következik ez ab­ból, hogy az ingyenes orvosi ellátás állampolgári jog lett, s a lakosság saját, főként a kör­zeti orvosnál szerzett tapaszta­latai alapján ítéli meg az egészségügyi ellátás egészét. A kongresszus előadásai tükröz­ték ezt a tényt: akár közvetle­nül, akár áttételesen kapcso­lódtak a medicina szerteágazó kutatásaihoz, közös jellemző­jük, hogy újszerű feladataikat csak megfelelő elméleti tudás, a diagnosztizáló és terápiás el­járások sokaságának birtoká­ban oldhatják meg jó színvo­nalon. Tükrözik, hogy — bár az orvostudomány további ta­golódása visszafordíthatatlan folyamat — a körzetekben, az alapellátásban dolgozó általá­nos orvos feladata a résztudo­mányok eredményeinek ötvö­zése, harmonikus alkalma­zása. AMÍG A SPECIALISTÁK többnyire egy-egy szerv, a szív, az emésztőrendszer, a máj, a vese, az ízületek e­tb. kóros elváltozásaira összpon­tosítják figyelmüket, a jó ál­talános orvos nem pusztán a beteg szerv, még csak nem is a betegség, hanem a beteg ember gyógyítását tekinti hi­vatásának. Világszerte elis­mert tény, hogy a beteg em­ber pszichikumának gondos elemzésére csak a páciensét minden szempontból alaposan ismerő körzeti orvos alkalmas. Természetes, hogy ebbéli fára­dozása csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményt, ha páciense családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolatainak is­merete mellett tisztában van az általában betegséghez veze­tő testi-lelki, szociális hatá­sokkal, a megelőzés módjaival.­­ A körzetekben, kerületek­ben, kisvárosokban, falvakban, tanyákon élő és gyógyító, a be­tegséget, kóros elváltozást elő­ször észlelő orvosok számára —, minthogy sokszor távol a kórház, a klinika — létfontos­ságú a korai tünetek gyors és helyes felismerése, az elébük kerülő esetek megfelelő ellá­tása. És mint a betegség, a ve­szélyhelyzet első észlelője lép akcióba: megteszi mindazt, amit az adott helyen azonnal meg kell (és lehet) tennie, ugyanakkor — minthogy a te­rületi ellátás is team-munká­vá vált — mindvégig résztve­vője annak a csoportnak amely az otthoni betegágytól a speciális intézetig és vissza gondját viseli a beteg ember­nek. MINT A BETEGHEZ és környezetéhez legközelebb álló ember, vitathatatlan, nélkü­lözhetetlen és kiemelkedő a körzeti orvos szerepe a tudat­­formálásban, a gondozásban, ápolásban, s a rehabilitáció­ban egyaránt. A balatonfüredi tanácskozáson is kellő hang­súlyt kapott a szociális gon­doskodás rendkívül bonyolult, összetett, sokrétű feladatköre és ami ezzel szorosan össze­függ: az orvos együttérző, se­gítőkészséget, megnyugvást sugárzó megjelenésének, visel­kedésének fontossága. Annál is inkább, mert ma még az emberek jelentős há­nyada nem tartja szükséges­nek, hogy betegségével orvos­hoz forduljon. Vagy azért, mert nem veszi észre, vagy nem veszi komolyan a bajra utaló jeleket, illetve szíveseb­ben „kezeli—kezelteti” magát hagyományos, népi módszerek­kel. KÉTSÉGKÍVÜL, még a bi­zalom elnyeréséért is sok a teendő. Nagy merészség lenne azt állítani, hogy a társadalom anyagi erőfeszítései az egész­ségügyi szolgálat szervezeté­ben és működésében a lehető legjobban hasznosulnak. Azt azonban jó lelkiismerettel el­mondhatjuk, hogy az általános orvos tevékenysége, ha nem is első az egyenlők kö­zött, de — és ezt a javuló körzeti ellátás tanúsítja — egyenlő az elsők között. Grenitzer Róbert

Next