Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
itfon. jubilia is. „A kubaiak mind a barátaim” Magyar—kubai tv-koprodukciók Júliusban, Hemingway halálának évfordulóján vetíti a televízió „A kubaiak mind a barátaim” című, magyar—kubai koprodukcióban készült dokumentumfilmet. A világhírű író életének egy korszakát megelevenítő alkotásban azok az emberek szólalnak meg, akikkel Hamingway kubai tartózkodásakor találkozott: hajójának kapitánya, kedvenc éttermének pincére és halásztársai idézik fel az író alakját. A filmet a napokban nagy sikerrel mutatták be Havannában a kubai televízió, valamint a Magyar Népköztársaság havannai nagykövetségének vezetői jelenlétében. Ugyancsak levetítették előttük a Varadero ’82 fesztiválon forgatott zenés szórakoztatóprogramot, amelyben a magyar tévések az évente megrendezett, négynapos zenei rendezvény legsikeresebb előadásait örökítették meg. Mindkét produkciót Csenterics Ágnes rendezte. (MTI) Iskolából óvoda, tanácsházából öregek napközije Híresen maradt középületek hasznosítása a nagykanizsai járásban A nagyarányú körzetesítések, intézményösszevonások ideje a hatvanas évek végére és a hetvenes évek elejére esett. Ekkor a nagykanizsai járásban is több tanács és iskola költözött egyik helyről a másikra. Ez — mitagadás — bizonyos hátránnyal járt azokra nézve, akik az említett intézmények nélkül maradtak. Ugyanakkor előnyt is jelentett számukra, mert az üresen maradt épületeket más közösségi célokra alakíthatták át. A kisebb-nagyobb átalakításokhoz ugyanis 100—200 ezer forint is elégnek bizonyult, szemben a milliókat felemésztő új beruházásokkal, amikre a kis településeknek korábban sem futotta. Balatonmagyarodtól Zalaszabarig A leglátványosabb az előbbre lépés az óvodahálózatban. Az utóbbi években több olyanközség jutott a 3—6 éveseknek helyet adó gyermekintézményhez, ahol korábban soha nem volt óvoda. Így például Balatonmagyaród, Borsfa, Garabonc, Hosszúvölgy, Orosztony, Zalakaros és Zalaszabar. Ennek köszönhetően 1970 óta 940- ről 1646-ra nőtt az óvodai helyek száma. Ezek tulajdonképpen a járás 52 községe közül 28-ban állnak rendelkezésre, nem egy közülük a helyieken kívül a körzet más községeiből átjáró gyerekeket is fogad. A jelentősnek mondható óvodafejlesztés ellenére jelenleg 57 gyereket nem tudnak felvenni. A múlt év őszén például Semjénházán, Garaboncon, Magyarszerdahelyen és Miháldon kellett elutasítani kérelmeket. Itt ugyanis túlzsúfolt óvodákról van szó. A miháldi például 130, a garabonci 120, a zalaszabari pedig 144 százalékos kihasználtsággal működik. Figyelmet érdemlő számadat: a megye 50 öregek napközijéből 15 a nagykanizsai járásban található. Többségük az utóbbi egy-két évben nyílt meg, s egyik sem új épületben, hanem üresen maradt tanácsházban vagy iskolában. Így többek között a borsfai, a tótszentmártoni és a nagyradai —, hogy csak a legújabbakat említsük. A napközikben megközelítőleg 400 idős ember ellátásáról gondoskodnak, többnyire olyanokról, akik nyugdíjas éveikre magukra maradtak, nincs hozzátartozójuk, vagy ha van, akkor tőlük messze lakik, netán máshova jár el dolgozni, s emiatt nem főzhet és nem felügyelhet rájuk. Egyébként a felsőbb tanácsi szervek — a működési költségek biztosításával — eddig mindenütt engedélyezték az öregek napközijének létesítését, ha arra megvolt az igény, s a helyiek megteremtették az elhelyezés feltételeit. Van, ahol a közművelődés szolgálatába állították az eredetileg más célra szánt épületeket. Így lett klubkönyvtára Zalamerenyének, Újudvarnak, Szentliszlónak és Várföldének. De az sem megvetendő, amit Valkonyán tettek: az egykori iskolában orvosi rendelőt rendeztek be. Többnyire a társközségekben Aki utánanéz a fentebb felsorolt községek szerepkörének, könnyen meggyőződhet arról, hogy tulajdonképpen alapfokú településekről — többnyire társközségekről — van szó. S ez azért van így, mert az óvodáknak és napköziknek helyet adó intézmények éppen ezekből a falvakból költöztek át a székhelyközségekbe. Persze, az egyesülésekből, az összevonásokból, a közös tanácsok szervezéséből az utóbbiak profitáltak többet. A hozzájuk került tanácsi apparátus elhelyezéséhez, a színvonalasabb igazgatási munka végzéséhez ugyanis gyakran nem felelt meg a régi tanácsháza, ezért újat kellett építeni. Hasonló igény merült fel több iskola körzetesítése kapcsán is. S hogy témánknál maradjunk: Zalakomárban miután elkészült az új iskola, a körnárvárosiban öregek napközije nyílhatott meg. Ugyanígy Tótszerdahelyen, az egykori Fedák-kastélyban — ami érti:etekig szintén oktatási célokat szolgált — nemzetiségi tájházat és báziskönyvtárt rendeztek be. Ugyanitt új tanácsháza is épült, s a régiben öregek napközijét szándékoznak kialakítani. M. X /JAL, Akaiu L . r Lehet és kell is segíteni Munkában a fiatalkorúak pártfogója Edit, bájos, fiatal fruska. Talpraesettnek látszik, bár most, hogy hivatásos pártfogója előtt kell beszámolnia viselkedéséről, kicsit megszeppen. Az új munkahelyén szerzett élményei még meglehetősen frissek, hisz alig három hete, hogy kisebb-nagyobb huzavona után dolgozni kezdett. — Becsülje meg magát ezen a helyen, szépen kereshet. A rábízott munkát végezze el, és ne szájaljon senkivel — hangzik néhány jótanács Elmont Gergelytől, a Zalaegerszegen és a járásban élő fiatalkorúak hivatásos pártfogójától. — Igyekszem — ígéri Edit, s talán hihetünk is neki Munkájával különösebb gond eddig sem volt, s csupán a „nagyszájú” jelzőt rótta fel számlájára előző munkahelye. — Azt tudja, hogy esténként időben otthon kell lennie? Betartja? — Hát.. nem nagyon. Szeretek a barátaimmal szórakozni. Tudom, hogy ezzel megszegtem a szabályokat de időnként rámjön a mehetnék, ilyenkor nem tudok meglenni haverok nélkül. Pedig e barátok között ott vannak, akik a bűncselekményhez vezető útra vitték a 16 éves kislányt Hogy komolyabb, felnőtt fiúk barátságát megnyerje, közokirathamisítást követett el A bíróság próbára bocsátotta, s így került pártfogói felügyelet alá. — Úgy érzem, Editet sikerül megmentenünk a becsületes emberek táborának — mondja Elmont Gergely. — Az édesanyja is nagy segítségünkre van. mi Viola szülei is mindent megtesznek, hogy eltévedt báránykájuk visszatérjen a helyes útra, de ők már kevésbé reménykedhetnek. Viola is jólöltözött, szép 16 éves lány. A szakmunkásképzőbe a jó tanulók között tartották számon, de egyszercsak otthagyta az iskolát. Elment a barátnőjéhez, s amikor távozott ellopta az ékszereit. A bíróság őt is próbára bocsátotta Azóta mindent megpróbáltam, hogy munkába állítsam, hogy lebeszéljem a csavargásról, mindhiába. — Egyszer vagyok fiatal — ez Viola nézőpontja, s mint mindig, most is ígéri, hogy dolgozni fog. Szüleivel többször is közölte: most megy munkahelyet keresni. Aztán 2-3 nap múlva hazaérkezett mondván, a barátaival volt, vagy hogy baleset érte és kórházban tartották. Nem ritkák az ilyen és ehhez hasonló füllentések. Egyszer azzal kereste fel ismerőseit, hadd lakjon náluk, mert szüleit baleset érte és kórházban vannak. Egyik távoli rokona egy hónapra befogadta, őt is meglopta. A szülők panaszkodnak, hogy gyakran visz el otthonról pénzt, hogy napokig nem látják, hogy hazudik. Viola különösen az autós férfiakat szereti, ismeretségi körében néhány közismertebb név is szerepel. Az egyik ismerőse rá is fizetett, mert strandolás közben ellopta a pénzét Valószínű, hogy megszüntetik a próbára bocsátását — mondja sajnálkozva a hivatásos pártfogó. I® Bea komolyabb bűncselekményekért került bíróság elé. A javító-nevelő intézetbe került, ahonnét a minap szabadult. Ott fejezte be a hetedik osztályt, s megtanult varrni is. Úgy tűnik, szülei komolyan veszik lányuk helyzetét mert lakást cseréltek, hogy Bea kikerüljön a züllött környezetből. Most édesanyja a lányával egy helyre megy dolgozni, hogy állandóan a felügyelete alatt tarthassa. Ő Vanda volt az osztály legügyesebb kezű fodrász-tanulója. Sajnos ő is összeismerkedett a város aljával, s a tanulás helyett az állandó csavargást választotta. Az iskola, a gyámhatóság felfigyelt züllött életmódjára, próbáltak segíteni rajta, kerestek számára munkahelyet, de Vanda néhány napnál nem bírta tovább. S mert a szülői felügyelet nem volt elegendő a jó útra térítéséhez, a gyermek és ifjúságvédő intézetbe került. Onnét írta kétségbeesett leveleit: — „Kedves Anyáci! Vigyél haza légy szíves! Most már én is rájöttem arra, hogy hülyeség volt az egész.” „És jó kislány leszek, hogy ne hozzak szégyent rád”. „Anyud nem is tudod, milyen honvágyam van!” „ Dénessel sok volt a gond. De talán nem is ő tehetett róla. Édesapja felhasználta egy lopáshoz — az apa börtönbe került, a gyermek mellé pártfogót rendeltek ki. A kisfiú azt mondja: „utált” iskolába járni. Az iskola véleménye: „A kötelező korrepetálásokról fellóg, az osztálytársait rettegésben tartja, délutánonként a városban csavarog”. A harmadik osztályba járt a hatodik helyett. — Egy egész évig győzködtem Dénes édesanyjával: a gyereknek a kisegítő iskolában a helye, ahol a hasonló képességűek között több babér teremhet számára. Nagy nehezzen sikerült az akcióm — meséli a pártfogó. — Szeretek iskolába járni, sok jó jegyem is van. Egész évben nem hiányoztam, — mondja Dénes, akivel úgy tűnik megszűntek a gondok. Az egyik faluban a 8 gyerekes családból még az óvodás is megelőző pártfogói felügyelet alatt áll. Szüleik bíztatására — példamutatására az egész gyereksereg rendszeresen lopni járt. A gyereknevelés általában a legnagyobb gyerekre maradt, hol az anya, hol az apa ült börtönben. Közben két lány férjhez ment, s gyereket szült Ugyanabba a családba A pártfogó délutánra jelezte a látogatást, de kis meglepetésként délelőtt megy. A gyerekek nem mentek iskolába, otthon vannak rendet csinálni. A lányok abba is hagyják a takarítást Minek, ha már úgyis látják a rendetlenséget , Elmondt Gergelyhez 61 fiatalkorú ügyes-bajos dolgok segítése tartozik. A munkára köteles 36 fiatalból ötöt nem tudunk rávenni, a rendszeres dolgozásra Tizenketten járnak általános iskolába, hárman a kisegítőbe, kilencen középfokú tanintézetbe. Nagyon fontos, hogy dolgozzanak, vagy tanuljanak. Szigorúan is veszem, s akikkel baj van, gyakran elmegyek a családjukkal beszélgetni. Vallom, hogy a fiatalokon lehet, és kell is segíteni. Gyakran a szülők ellenére is. És Elmondt Gergely mindenkihez elmegy. A bűnözők közé is — éjjel 10-kor is — hisz honnét tudná különben, hogy a pártfogolja a családi fészekben tölti-e az éjszakát Kilincsel a vállalatoknál — jó munkahelyet keresni a „gyerekeknek”, szorong a bíróság padjón, ha fiatalkorút vonnak felelősségre. Kérelmeket ír a gyámhatóságokra , segélyért a rászorult családoknak, osztályfőnöki órákat tart az iskolákban... s sorolhatnánk még hosszasan mi mindent tesz a fiatalokért. Fincza Zsuzsa A fürdősökkel nincs sok baj A keszthelyi öbölről kissé borúlátóan... Fonyódról jött a riasztás a vizirendészet keszthelyi körzeti megbízotti ügyeletre — elég nagy kört tett meg az értesítés —, hogy a Vonyarcvashegy és a Szent Miklós kápolna közötti öbölrészen felborult egy vitorlás. Június 10-én történt ez, szerencsére olyan időben, amikor eredménnyel siethetett a helyszínre a másfél motorcsónak. Igen másfél, mert a revers megszűntével egy motoros és egy kétmotoros csónak áll a körzeti megbízottak rendelkezésére. Meg kell adni, gyors, mozgékony járművek — amíg nincs komolyabb vihar... Ez volt a szerencséje a négy pesti fiatalembernek és külföldi hölgyvendégüknek: sikerült kimenteni mind az ötüket. A vitorlást kölcsönözték, s a jelek szerint nem álltak a vízijártasság „magaslatán”. — Eddig legkevesebb gondunk a fürdőzőkkel volt — mondja Győrei László zászlós, a körzeti megbízotti csoport vezetője. — Ez azért is dicséretes, mert a tavaszvégi kánikulában I nyári forgalom volt a strandokon. Általában a parttól egykilo- 1 méteres sávot tartanak biztonságosnak a zavartalanul jó idő- I ben, sárga jelzéskor ez a sáv már 500 méterre szűkül, s ezt a szabályt egyre inkább betartják a fürdőzők, csónakázók, vagy éppen a gumimatracos sütkérezők. — A gumimatraccal kapcsolatban ismételten fel kell azonban hívnunk a figyelmet — teszi hozzá a csoportvezető —, hogy a legnagyobb veszély az, amikor a napozó megmártja felhevült testét a vízben. Ilyenkor aztán hamar megtörténhet a tragédia. A jelek szerint a strandokon jól megszervezték a biztonságot, eddig az idén nem történt baleset A bóják jelölte határt a fürdőzők betartják, s aki netán mégis kimerészkednek a városi strandon a váltott műszakban dolgozó két szolgálatos mentő — Puchs Rudolf és Kovács Pál — időben figyelmezteti. Bár eddig inkább jót mondtunk — s ezt mindig örömmel tesszük —, azért a kép sajnos nem egészen rózsás. Hiába, a tavak és a folyók bármilyen szépek, minden évben megkövetelik az áldozatokat. Győrei László zászlós elmondotta, hogy május—június hónapokban három haláleset történt. A Zala híd alatt egy férfi, Balatonmárián az öbölben egy nő, Balatongyörökön ugyancsak egy férfi holttestét találták meg. Az esetekkel kapcsolatos vizsgálat még folyamatban van. — Nagyobb viharban mit tudnak tenni komolyabb mentőhajó hiányában? — A legközelebbi mentőhajó Fonyódon van, egy óra alatt talán ide tud érni — válaszolja Győrei zászlós. — És addig...? Erre a kérdésre nehéz lenne megnyugtató választ adni, amolyan „akadémikus” kérdés volt. Jó időben — ha morbidok akarunk lenni —, szinte öröm a mentés. Nemcsak a két vízirendészeti csónak révén. Az önkéntes rendőrök is sokat tudnak segíteni: Keszthelyen négy, Balatongyörökön öt, Balatonmárián hét motorcsónakkal tartanak rendszeres szolgálatot. A táborokban, üdülőkben tájékoztatják, felvilágosítják a vendégeket a fürdőzés veszélyeiről az alapvető szabályokról, s a maguk módján mindent elkövetnek a megelőzés érdekében. Kis vízijárművekkel azonban viharban már tehetetlenek, s ez vonatkozik a volt keszthelyi réversre a mai klubra is. Ne legyünk borúlátók? Tehetjük, ha nem tornyosulnak viharfelhők. Kátai Gábor s Egyenlő az elsők között Az általános orvoslás reneszánsza HA EGY TUDOMÁNYOS Értekezlet, tanácskozás hasznát az határozza meg, hogy az ott elhangzott új elméletek milyen gyorsan válnak eredményes gyakorlattá, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének Balatonfüreden megrendezett IV. országos kongresszusa kétségkívül a leghasznosabb eszmecserék közé sorolható. A kongresszus száz előadója csaknem kivétel nélkül körzeti orvos, akik — szintén a létfontosságú alapellátásban dolgozó kollégáik előtt — a szolgálat, a gyógyítás jelenéről és jövőjéről fejtették ki véleményüket, ismertetik a praxisukból merített, ám másutt is hasznosítható tapasztalataikat Miközben úgy tűnik, hogy a beteg ember egészségének visszaadása egyre több — mind speciálisabb tudást, felkészültséget igénylő — szakma képviselőinek összmunkája, a hazai általános orvoslás jelenleg reneszánszát éli. Törvényszerűen következik ez abból, hogy az ingyenes orvosi ellátás állampolgári jog lett, s a lakosság saját, főként a körzeti orvosnál szerzett tapasztalatai alapján ítéli meg az egészségügyi ellátás egészét. A kongresszus előadásai tükrözték ezt a tényt: akár közvetlenül, akár áttételesen kapcsolódtak a medicina szerteágazó kutatásaihoz, közös jellemzőjük, hogy újszerű feladataikat csak megfelelő elméleti tudás, a diagnosztizáló és terápiás eljárások sokaságának birtokában oldhatják meg jó színvonalon. Tükrözik, hogy — bár az orvostudomány további tagolódása visszafordíthatatlan folyamat — a körzetekben, az alapellátásban dolgozó általános orvos feladata a résztudományok eredményeinek ötvözése, harmonikus alkalmazása. AMÍG A SPECIALISTÁK többnyire egy-egy szerv, a szív, az emésztőrendszer, a máj, a vese, az ízületek etb. kóros elváltozásaira összpontosítják figyelmüket, a jó általános orvos nem pusztán a beteg szerv, még csak nem is a betegség, hanem a beteg ember gyógyítását tekinti hivatásának. Világszerte elismert tény, hogy a beteg ember pszichikumának gondos elemzésére csak a páciensét minden szempontból alaposan ismerő körzeti orvos alkalmas. Természetes, hogy ebbéli fáradozása csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményt, ha páciense családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolatainak ismerete mellett tisztában van az általában betegséghez vezető testi-lelki, szociális hatásokkal, a megelőzés módjaival. A körzetekben, kerületekben, kisvárosokban, falvakban, tanyákon élő és gyógyító, a betegséget, kóros elváltozást először észlelő orvosok számára —, minthogy sokszor távol a kórház, a klinika — létfontosságú a korai tünetek gyors és helyes felismerése, az elébük kerülő esetek megfelelő ellátása. És mint a betegség, a veszélyhelyzet első észlelője lép akcióba: megteszi mindazt, amit az adott helyen azonnal meg kell (és lehet) tennie, ugyanakkor — minthogy a területi ellátás is team-munkává vált — mindvégig résztvevője annak a csoportnak amely az otthoni betegágytól a speciális intézetig és vissza gondját viseli a beteg embernek. MINT A BETEGHEZ és környezetéhez legközelebb álló ember, vitathatatlan, nélkülözhetetlen és kiemelkedő a körzeti orvos szerepe a tudatformálásban, a gondozásban, ápolásban, s a rehabilitációban egyaránt. A balatonfüredi tanácskozáson is kellő hangsúlyt kapott a szociális gondoskodás rendkívül bonyolult, összetett, sokrétű feladatköre és ami ezzel szorosan összefügg: az orvos együttérző, segítőkészséget, megnyugvást sugárzó megjelenésének, viselkedésének fontossága. Annál is inkább, mert ma még az emberek jelentős hányada nem tartja szükségesnek, hogy betegségével orvoshoz forduljon. Vagy azért, mert nem veszi észre, vagy nem veszi komolyan a bajra utaló jeleket, illetve szívesebben „kezeli—kezelteti” magát hagyományos, népi módszerekkel. KÉTSÉGKÍVÜL, még a bizalom elnyeréséért is sok a teendő. Nagy merészség lenne azt állítani, hogy a társadalom anyagi erőfeszítései az egészségügyi szolgálat szervezetében és működésében a lehető legjobban hasznosulnak. Azt azonban jó lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy az általános orvos tevékenysége, ha nem is első az egyenlők között, de — és ezt a javuló körzeti ellátás tanúsítja — egyenlő az elsők között. Grenitzer Róbert