Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

„Szorgalmas nép lakja a mi falunkat” Egy délelőtt Várföldén Kelemen Károlyné pedagó- gust Szekszárdiból sodorta ide — mint ő mondja Zala csücs-ökébe — a sors. Csodabogárnak is nézték a főiskolán, amikor kijelentette, falusi tanító akar lenni, méghozzá Zalában. Igaz, ennek immár 7 esztendeje, de ez az idő bőven elegendő volt arra, hogy az eldugott kis falucskát úgy megszeresse, mintha szülőfaluja lenne. A következő szavakkal jellemzi Várföldét: — Kedves emberek élnek itt. Olyanok, akik másutt így beszélnek falubelijükről: a „mi Rózsink", a „mi Pistánk”. [ Engem talán már az első nap befogadtak. Nem nézegettek gyanakodva, kifélék-mifélék az új emberek? Attól kezdve , „tanító néni” vagyok minden-kinek, a „mi tanító nénink”, a legkisebb gyerektől, a legidősebb bácsiig. Megállítanak úton—útfélen, hogy vagyok, nem veszek-e tojást, vagy nem tudom-e elszerezni valakinek? Segítségért is sokan fordulnak hozzá. Kitölti a hivatalos papírokat, segít eligazodni a szabályok bonyolult útvesztőiben. — Én is bárkihez átkiabálhatok, Bözse néni, tudna adni egy pohár tejfölt? Kelemennéről is mondanak néhány jellemző dolgot Várföldén. A legrövidebb: ő a lámpás a faluban. A pártalapszervezet titkára, vöröskeresztes, népfrontos, s ki tudja, még milyen közösségi munkát nem szervez, vezet, ő alakította a pávakört, s ő az, akinek csak egy szavába kerül, s az egész falu megjelenik a társadalmi munkaakciókon. si Várfölde. Ritkán téved erre idegen. Kevés az új ház, több a nagy időt, sokmindent látott épület Bocskor István bácsi ráérősen támaszkodik a kapufélfára, s nézegeti az utcán járókelőket — Az olajosoktól mentem nyugdíjba — meséli. — Alaposan megrokkant az egészségem. Fúrótoronynál dolgoztam, kellett a pénz, 5 gyermeket neveltünk fel. S most egyedül élünk az asszonypajtással. Dolgozgatunk, s várjuk az unokákat. Tizen vannak. Felesége a kiskertben foglalatoskodik. — Kiszedem a tulipánhagymákat, így megismerem melyik milyen volt. Később már meg sem találom a földben. Sajnálnám őket, hiszen milyen szépek tavasszal. A palántázásnak is jó a föld, dugok is le sok kis virágot. Ha hazajönnek a gyerekek, hadd vigyék a vázába. Azt mondom, most már gyöngyéletünk van. Fiatal korunkban hányszor néztem éjnek idején a hóviharban munkába induló emberemet: Istenem, miért is kell ilyen kutya időben mennie? Dehát sok gyereknek nagy kenyér kellett. Ms A kis boltban nagy most a forgalom. Az ebédnekvalót beszerezni egymás után érkeznek az asszonyok. Táncos Józsefné a kétéves Tímeával gyermekgondozási szabadságon van. Az ő bevásárló szatyrába sütemény, citromlé is kerül . Elégedettek vagyunk a bolttal. Nemrég kapott egy hűtőládát, így mélyhűtött árut is vehetünk. Kell az annak, aki mindennap főz, változatosabbá teheti vele az étrendet — mondja. — Adj, lányom egy kis szalámit is, hátha apád megenné — mondja a boltosnak Busa Ernőné. — Aztán sietek a hegyre. Nagyon szerettük volna, ha a lányunk itt marad velünk a faluban — fordul hozzánk. — Azért is segítettük nekik megvenni a házat. — Különben is maradtunk■ volna — szól közbe a boltos, Kovács Ferencné. — A férjem pusztamagyaródi legény volt, de már akkor megszerette az ittenieket, amikor még csak udvarolt nekem. Tetszett neki Várfölde, és nagyon sok barátot szerzett. Hát miért mentünk volna el? ! — Mit olvasnak a várföldiek? — kérdezzük Tamás Gyuláné postástól. — Szinte minden házhoz jár a Zalai Hírlap. Aztán hozok jónéhány Szabad Földet, Képes Újságot, Rádió és Televízió Újságot. Mivel kevés a fiatal, nem kell az Élet- és Irodalom, nem tudom eladni az Ez a divat-ot, a Lakáskultúrát. Viszont a Magyar Konyha, a Kertészet és Szőlészet, a Kisállattenyésztő nagy sikernek örvend. S Bocskor Ferencné a postás elé siet az újságokért — Én majd megmondom, milyenek a várföldiek — kapcsolódik a beszélgetésbe. — Nem irigykedők. Nem azt ni-szik, s dohognak, hogy a má- * síknak mi van, hanem dolgoznak, hogy nekik is legyen. És segítenek egymásnak. A falu végén (vagy elején?) módos gazdaságra utaló udvart látunk. Gépek, állatok, szépen sorjázó takarmányrépa, vetemények. A háziasszony — Simon Istvánná — pelyhes kiskacsákat terelget a gyepre. A teleken néhány hetes kisbárányok döfködik követelőzően anyjukat Színész, a terelőpult barátságos gombszemekkel figyeli az idegeneket. — A téeszből mentem nyugdíjba. Állatgondozó voltam — meséli Simon bácsi. Gyönyörű nyugdíjam van: 6 ezer 800 forint. Nem a semmiért adták. De mondhatom, ott sem dolgoztam annyit, mint amennyit most, pedig már 70 éves vagyok. A juhnyáj az ifjabb Simon felügyelete alatt a legelőn harjsogtatja a friss füvet. A 146 . anyabirka közel 200 kisbá-tránnyal gyarapította az állo-mányt. Gondozni őket, takarmányt állítani nekik bizony nem kis feladat — Hogy nyaralni eljárunk-e? — mosolyog Simon István. — Nem kérem. Az állatok mellett nincs idő semmire. Csak a munka van, még a munka után is. De nemcsak mi vagyunk ezzel így Várföldén. Szorgalmas nép lakja a mi falunkat. , Frncza Zsuzsa ! Becskor család: a sok gyereknek nagy kenyér kellett Csendélet bárányokkal (Polgár Tamás felvétele!) Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kártalanított turisták Az Egri Közúti Építő Vállalat a múlt évben a Volán 4. számú Vállalattal szerződést kötött. Ennek értelmében négy alkalmazottja személyenként 7500 forint részvételi díj ellenében a Volán utazási iroda által rendezett hatnapos autóbuszos ausztriai társasutazáson vett részt. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a csoport későn érkezett Salzburgba. Az idegenvezető javaslatára az utasok — a négy vállalati alkalmazott kivételével — úgy döntöttek, hogy a városnézés maradjon el. A négy ellenvéleményre tekintettel, rövidebb autóbuszos városnézést rendeztek. Innsbruckban és Grazban azonban ez elmaradt. Mindezek miatt a vállalat az alkalmazottai által kifizetett összegből a Volántól 10 ezer forintot visszakövetelt. Az Egri Megyei Bíróság az idegenvezetőn kívül, két utast és két autóbuszvezetőt hallgatott meg. Ennek alapján az derült ki, hogy a salzburgi és az innsbrucki városnézés formális volt, Grazban pedig teljesen elmaradt. A bíróság azonban azt is megállapította, hogy a programváltozás az utasok többségének elhatározása volt, ezért ítéletében kimondta: a Volán nem követett el szerződésszegést és a keresetet elutasította. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a Volánt 5 ezer forint megfizetésére kötelezte. A döntés indokolása rámutat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében, az utazási iroda felel a szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítéséért. Amennyiben ezt nem tartja be, a részvételi díjat arányosan le kell szállítania. Nem fogadható el a Volán és a megyei bíróság álláspontja, hogy a program a résztvevők többségének szavazata alapján módosult,, tehát szerződésszejgés nem történt. Az utazási szerződés ugyanis az abban megjelölt programmal, az egyes utasok és a Volán között jött létre. A kötelezettség teljesítése a résztvevők szavazatának többségétől nem tehető függővé. Tehát a Volán a megállapodást megszegte. A visszatérítés összegének megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság azt tartotta döntőnek, hogy az ilyen társasutazások elsődleges célja valamely ország történelmi, kulturális és egyéb nevezetességeinek megsmerése. A Volán szerződésszegése éppen abban áll, hogy , az építőipari vállalat négy allkalmazottját e nevezetességek megtekintésétől megfosztotta. Ezért — a részvételi díjhoz arányítva — személyenként 1250.—ö öszesen 5000.— forintot köteles visszafizetni. H. E. »•......— —• A legutóbbi rádiókabaré egyik célpontja volt a nagykanizsai tanács. Akik nem hallották, azok kedvéért röviden elmondjuk, miről is volt szó. Nos, Kanizsáról valaki az „Ezt írja meg! Ez tiszta kabaré!” című pályázatra stencilezett adatkérőlapot küldött be, amit a tanács postázott neki azért, mert nem oltatta be kutyáját. Rajta kívül egyébként még 144-en kaptak ilyen nyomtatványt. A papíron — aminek a szövegét a rádióban is felolvasták — az állt, hogy az illetékes ügyintéző a tanács pénzügyi osztályának nyilvántartásából megállapította : a „T. cím” kutya után adózik, ám az ebet az állatorvos jelzése szerint nemvitte el oltásra. Ezért a hatóság szabálysértési eljárást indít a feledékeny gazdi ellen. Tulajdonképpen ehhez, a tárgyalás nélkül lefolytatandó eljáráshoz kellettek azok az adatok — lakcím, munkahely, kereset, családi állapot és így tovább — amelyek felolvasásban olyan komikusnak hangzottak, s amikből a népszerűségnek örvendő humoristák azt próbálták kifigurázni, hogy jelentse fel saját magát az ügyfél Valóban ennyire vicces ez? Szó, ami szó, a precíz tanácsi dolgozó a paragrafusokra, rendelkezésekre hivatkozva valóban kicsit fontoskodóan fogalmazott, más hibát azonban nem követett el Azon például egyáltalán nem lehet fennakadni, miért volt kíváncsi arra, hogy nős, vagy nőtlen a szabálysértő, hány gyereke van, s régit keres. Illene tudni, hogy nálunk a büntetés nem a fogat fogért, szemet szemért elvre épül, hanem differenciáltan, egyénre szabva állapítják meg. Érthetőbben : egy többgyerekes, szerény jövedelmű családapa ugyanezért a mulasztásért kevesebbet fizet, mint mondjuk egy jólkereső, egyedülálló valaki. Hogy az adatokat miért éppen a feledékeny állampolgártól kérik? Azért, mert bár a tanácsiak sok mindent tudnak rólunk, arról azonban nem mind van tudomásuk, ki, hogyan áll anyagilag. Sőt, a lakcímváltozás bejelentéséről a megfeledkezőkről még a nyilvántartást segítő okos gépek sem tudják, hova költöztek, hol laknak. Személyesen is felkereshette volna az ügyintéző az érintett ebtartókat — tanácsolhatnák esetleg azok, akik az utóbbiaknak szurkolnak. Egyébként máskor, ha kevesebb emberről van szó, így szokott cselekedni a főelőadó. Most azért járt el másként, mert 145 személy felkeresése nem tette volna lehetővé a gyorsított ügyintézést. A hatóság lehetőségeihez tartozik még, hogy mindenkit beidézhet. Ez esetben bizonyára sokan a munkahelyükről kéredzkedtek volna el, ami pedig a termelésből való kiesésüket , jelentené. . Legegyszerűbbnek tűnt tehát a levél, így szemlélve a dolgokat, a tanács eljárása talán már nem is olyan „tiszta kabaré” ... M. J. Nem is olyan „tiszta kabaré” Megkezdődött az őrsvezetők országos találkozója Szombaton Egerben megkezdődött az úttörő őrsvezetők 15. országos találkozója. A megnyitó ünnepségen, Sáti József, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, átadta aMagyar Úttörők Szövetsége és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága „Csillagos iránytű” 1983. évi pályázatának díjait. A kiírásra, amelyre az úttörőközösségek a munkásmozgalom helyi hagyományait ápoló műveikkel nevezhettek, 2350 pályamunka érkezett. Közülük — az úttörőszövetség és a munkásőrség közös zsűrijének döntése alapján — a tamási Bajcsy-Zsilinszky Endre, az aszódi Petőfi Sándor, a vajai Petőfi Sándor, az oroszlányi Béke, a verpeléti Hámán Kató, a nagykállói Irinyi János úttörőraj, valamint a szarvasi Delfin, a salgótarjáni Miki egér, a körmendi Omega és a vásárosnaményi Béke őrs kapta meg a munkásőrség országos parancsnokának jutalmát, a Várhegyi György szobrászművész által alkotott plakettet. A találkozó 120 résztvevője a megnyitó ünnepséget követően fáklyás menetben végig vonultak a történelmi városon és koszorút helyeztek el az Egri hősök emléktáblájánál. (MTI) Pannaxonlevél nyomában Rongálok, tolvajok a nagykanizsai köztemetőben Piti tolvajok, még hasonszőrű társaik is megvetik őket, s elfordulnak tőlük, akikről kiderül, hogy temetőben a kegyelet virágait dézsmálják. Friss sírokra helyezett koszorúkból szedik ki a szegfűt, és eladják. Nem így azok, akikről dr. Fogarassy László írt Pozsonyból. Kanizsán élte le gyermekkorát, s nagyon szép emlékek fűzik a városhoz az idős, 63 éves magyar történészt, publicistát és kritikust, Írásait hazai folyóiratok ma is rendszeresen közlik. Ez örömet nyújt a számára, annál inkább keserű emlékként él benne ez év május 22-i kanizsai látogatása, amikor távolabbi hozzátartozóinak sírját is felkereste, hogy emlékük előtt tisztelegjen. Csutak Elek és neje nyughelyét ugyanis már nem jelzi márványtábla. Az értékes márványlapot eltávolították — vagy kieset — a síremlékből, mindenesetre elvitték. A síremlék felkeresésében a temető raktárosa, Hársfalvi Lajos volt segítségünkre. Jártuk a temetői utakat, mire a megcsonkított sírra találtunk, s ő értő, ismerős szemével sorra hívta fel a figyelmet a megcsonkított síremlékekre, kriptákra. Egy-egy 30x40 centiméteres márványlap a minőségétől függően ezer—kétezer forint És mennyi van — mennyi marad meg belőlük —, melyek csak éppen négy sarkukon vannak felragasztva, s nem beépítve a síremlékekbe. Érkezett a temető felügyelőihez olyan panasz is, hogy egész síremléket vittek el. A haragban levő hozzátartozók nem tartották méltónak az elsőként felállította és pár nap után lebontották. Amíg az új elkészült, a másik „fél” azt hitte, ellopták. Olyan is akadt, hogy a hívő feleség előbb hunyt el, kereszttel díszített síremléke készült. Amikor ateista férjét mellé temették, új emlékművet emeltek ... Az egyik kriptán egy kővázát mutat kísérőnk. Az utóbbi hónapokban a harmadik. Kettőt elloptak. A Krisztusfejek az emlékköveken általában kerámiából készülnek — számos síron csonkák. Egyértelmű, hogy letörték őket. Elkeserítő, hogy a hősök temetőjének kőoszlopain számos elesett nevét feltüntető táblácskát összetörték. Kinek ártottak az első világháborúban elhunytak? Vandáloknak. Azoknak, akiknek semmi sem szent, s örömük a pusztítás. A kanizsai köztemető 24 hektáros. Valójában nehéz egy ekkora sírkertet szemmel tartani, de ez mégiscsak a Városgazdálkodási Vállalatnak, a temető kezelőjének feladata. Ami a márványlapokat illeti, nem ártana kicsit utánanézni, hogy a kőfaragók az új síremlékekhez honnan szerzik be a felhasznált anyagot? M. F. A neveket feltüntető márványtábla helye...