Zalai Hírlap, 1984. április (40. évfolyam, 100-101. szám)

1984-04-29 / 100. szám

1984. április 29. Jelentőségének és az adottságoknak megfelelően Az MSZMP Zala megyei Bizottságának 19111. április 20-i határozata az állattenyésztés fejlesztésére A megyei pártbizottság 1984. április 20-i ülésén megtárgyal­ta és elfogadta az állattenyész­tés helyzetéről és fejlesztésé­nek feladatairól szóló jelentést. Megállapította, hogy az elmúlt években az országos intézkedé-­­­sek, a megyei határozatok vég­rehajtásának, valamint az üze­mek munkájának eredménye­ként, kedvező folyamatok bon­takoztak ki az állattenyésztés fej­lesztés­ében.­­ A fajlagos hozamok emel-­­­kedtek, az állatállomány mi-­­ nőségileg is igazodott a növek- J vő közgazdasági követelmé-­­­nyekhez. — Az állattenyésztés bioló­giai háttere, az állategészség­ügy, a takarmányozás, minő­ségileg jelentősen fejlődött; — A mezőgazdasági üzemek és az élelmiszeripari vállala­tok között erősödött a közös érdekeltségen és kölcsönös kockázatvállaláson alapuló kapcsolatrendszer. A megyei pártbizottság elis­merését fejezi ki az üzemek­nek, élelmiszeripari vállalatok­nak, megyei irányítószerveik­nek az állattenyésztés fejlesz­tése érdekében kifejtett ered­ményes munkájukért. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a megyei párt- és tanácsi testületek folyamatosan foglal­koztak az állattenyésztés — il­letve egyes ágazatainak — fej­lesztésével, amit indokolt az hogy erre épül a megye élel­miszeriparának jelentős része és kedvezőek az állattenyész­tés, főképpen a szarvasmarha­tartás természeti feltételei. A mezőgazdasági alaptevékeny­ség bruttó árbevételének 48 százaléka az állattenyésztésiből származik, a megyében meg­termelt összes húsmennyiség 42 százaléka pedig exportra kerül A piaci viszonyok változásai és a közgazdasági szabályozók többszöri módosításának hatá­sára, az állattenyésztés ágazati összetétele hullámzó, gyakran a tervezettől, a gazdaságilag indokolttól és a helyi adottsá­goktól eltérő irányban és mér­tékben fej­lődött. — A szarvasmarha-létszám csökkent, annak következté­ben, hogy a háztáji és kisgaz­daságok állattartásának vissza­esését a nagyüzemek nem tud­ták ellensúlyozni. — A baromfihústermelés a viszonylag kedvező piaci fel­tételeik, a növekvő termelési kedv miatt a nagyüzemekben és a kistermelésben — túlha­ladva a megyei feldolgozó ka­pacitást is — néhány év alatt megnégyszereződött, miközben a külpiaci értékesítési lehető­ségek romlottak. Ezért a ter­melés tv. a feldolgozás össz­hangja megbomlott, az export­­értékesítés az alacsony áraik miatt veszteségessé vált, így az ágazat visszafogása vált szükségessé.­­ A sertéstartást a nagy­üzemekben és a kisüzemekben egyaránt hosszú évekig stag­nálás, visszaesés jellemezte. Az utóbbi években a mezőgazda­­sági üzemek, valamint az Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat szervező tevékenysége erő­södött, az együttműködés szín­vonala javult, ennek eredmé­nyeként a sertéshústermelés gyors fejlődésnek indult, az előállított mennyiség 40 száza­lékkal nőtt. — A felvásárlási ár és a tá­­mogatási rendszer módosításai — főként, a szarvasmarha-tar­tásban — nem segítették elő kellőképpen a jövedelmezőség javulását, a rekonstrukciók és felújítások elvégzését, a takar­mány­termesztés technikai fel­tételeinek megteremtését. Az üzemekben sem javult azon­ban kielégítően a szervezett­ség, a takarmány- és költség­­gazdálkodás, a minkaerőgaz­­dálkodás, az állattenyésztés eredményességéhez kötődő anyagi ösztönzés. Az állattenyésztési ágazat a mezőgazdasági nagyüzemek je­lentős részében veszteséges, il­letve alacsony jövedelmezősé­gű, ami akadályozza a tovább­fejlesztést, a természeti adott­ságok és felhalmozott termelé­si tapasztalatok racionális ki­használását. A nagyüzemekben a korszerűtlen telepeken a munkakörülmények kedvezőt­lenek, a jövedelmek és azok fejlesztési lehetőségei alacso­nyak. Egyre nehezebb a megfe­lelően képzett munkaerő bizto­sítása, a fiatalok számára ke­vésbé vonzó az állattenyésztés­ben a szakma megszerzése és a munkavállalás. A kisgazda­ságokban a szarvasmarha-tar­tásban a falusi lakosság elöre­gedése, az életmód változása, a megfelelő eszközök és szolgál­tatások hiánya miatt a tehén­­­tartás az utóbbi 3 évben 25 százalékkal csökkent. A megyei pártbizottság — fi­gyelembe véve az állattenyész­tés gazdaságpolitikai jelentő­ségét és súlyát a megye gazda­ságában — szükségesnek tart­ja, hogy az ágazat a népgazda­sági igényeikkel összehangol­tan, a helyi ökológiai adottsá­gokat kihasználva fejlődjön. Az állattenyésztésben elért eredményekre építve a fejlő­dést akadályozó tényezőket fi­gyelembe véve az ágazat in­tenzív irányú továbbfejleszté­sére a következőket határozza meg: kiépített korszerű tejipari ka-­­­paritásoknak megfelelően ala-­­­kuljon. E célok megvalósításá-­­ val összhangban folytatódjon a tehenészetek szakosodása. Az­­ állami gazdaságok és a termef­­­lőszövetkezetek vezetői segít­sék elő, hogy területükön a­­ nagyüzem, és a háztáji gazda- s ságok együttes szarvasmarha-­­ létszáma ne csökkenjen. A­­ nagyüzemek támogassák terü­­­­letükön a nem mezőgazdaság­­­­ban dolgozók állattartását is­­ takarmányellátással, különbö­ző szolgáltatásokkal.­­ A sertéságazatban a ter­melés elért színvonalát a gaz­daságosság javításával meg­­ kell tartani. A nagyüzemekben­­ kialakított korszerű telepeken­­ a tenyésztői munkát tovább­­ kell fejleszteni. A nagyüzemek a termelési feltételek, szolgál­tatások biztosításával, bővíté­sével segítsék a kisüzemi ser­téstartást.­­ A juhágazatot a nagyüze­mek a piaci és gazdaságossági követelményekkel összhang­ban, a helyi lehetőségeket ki­használva fejlesszék. A kis­gazdaságokra, a kisvállalko­zókra alapozva szám szerint is célszerű jelentősen növelni a megyében a juhállományt.­­ A vágóbaromfi termelés és feldolgozás az ágazat rugal­mas alkalmazkodó képességét jobban kihasználva igazodjon a piac mennyiségi, minőségi, választéki igényváltozásaihoz.­­ Az állattenyésztés gazda­ságosságának javítása céljából szorosabb együttműködés ala­kuljon ki a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszeripari és felvásárló vállalatok között, erősítve a termelésben a köl­csönös érdekeltséget. Az élel-­­­miszeripari vállalatok a szabá­lyozórendszer és a piac köve­telményeit figyelembe véve szervezzék és segítsék az alap­anyagtermelést, a gazdaságok piaci igényekhez való rugalma­­sabb alkalmazkodását. Bővít­sék kapcsolataikat az állati hulladékok és egyéb fehérje­­források hasznosításában. Ezután a megye állami, tár­sadalmi és érdekképviseleti szervei sajátos feladatairól ha­tározott a megyei pártbizott­ság, a következőkben pedig a központi szervekhez címzett javaslatokat tartalmazza a dokumentum. Abból kiindulva, hogy Zala­­ megye természeti adottságai, a­­ rét- és legelőterületek nagysá­ga, a szálas- és tömegtakar­mányok termelése, a felhalmo­­zott termelési tapasztalatok in­dokolják a szarvasmarha-tar­tás szintentartását, illetve a piaci viszonyoknak megfelelő fejlesztését, a megye mezőgaz­dasági nagyüzemeinek anyagi lehetőségei ugyanakkor nem biztosítják a nagyüzemi szarvasmarha-létszám célok­nak és adottságoknak megfe­lelő növelését, a kistermelői állomány csökkenésének ellen­­súlyozását, ezért indokolt, hogy a központi szervek: — Az árrendszer megfelelő alakításával erősítsék az ál­lattenyésztési termékek jöve­delmezőségi pozícióját — A háztáji és kistermelés integrálásában résztvevő üze­mek anyagi érdekeltségének erősítése érdekében szükséges, hogy a háztáji szarvasmarha­tartás pénzügyi támogatása a nagyüzemeken keresztül tör­ténjen .­­ Az állattartó telepek re­konstrukciójánál az állami fej­lesztési támogatások növelését, illetve a kötelező beruházási tartalékolás alóli mentesítést tartjuk célszerűnek. A megyei pártbizottság in­dokoltnak tartja a tehénállo­mány megtartása, illetve növe­lése érdekében a forgóalaptá­mogatás növelését.­­ Javasoljuk, hogy egyszeri céltámogatásokkal segítsék a tömegtakarmány termelés, be­­takarítás, tárolás eszközrend­szerének továbbfejlesztését. Meggondolandó az e célokat szolgáló beruházási hitelek ka­matfeltételeinek kedvezmé­nyessé tétele.­­ A nagy leterjedésű gyep­területek intenzívebb haszno­sítása céljából a megyei párt­bizottság indokoltnak tartja a meliorációs beruházások foko­zottabb támogatását. Ugyanis ezek hasznosításával csökkent­hető a szántóföldi tömegtakar­mány termőterületek n­agy­sá­­ga, javítható a jövedelmező­ség.­­ A szarvasmarha- és ser­téstenyésztésben foglalkozta­tott dolgozók munkabérfejlesz­tési lehetőségeit javítani szük­séges. Ezért célszerű e terüle­ten is a bérezésben preferen­ciát biztosítani.­­ A megyei pártbizottság javasolja az illetékes minisz­tériumnak, hogy vizsgálja meg a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari üzemek közös érdekeltsé­gi rendszerének továbbfejlesz­tési lehetőségeit a vertikális kapcsolatok erősítése, a jobb minőségű termékek mennyisé­­gének növelése, az állatte­nyésztés fejlesztése érdekében. Javaslatok a központi szabályozásra A mezőgazdasági nagyüzemek feladatai — Az állattenyésztést a pia­ci és közgazdasági viszonyok­kal, a helyi lehetőségekkel és adottságokkal összhangban fej­lesszék, jobban hasznosítva a szellemi és anyagi erőforrásai­kat. Biztosítsák a hozamok gazdaságos növelését, a fajla­gos költségek csökkentését.­­ A hazai igények jó szín­vonalú kielégítése, a külföldi értékesítési lehetőségek kihasz­nálása, az árbevétel növelése céljából a mezőgazdasági nagyüzemek és a kisgazdasá­gok jobban hasznosítják a táj-, a helyi termelési, épület- és munkaerőadottságokat. Az üze­meik azokkal az ágazatokkal és fajtákkal foglalkozzanak, amelyekhez a tartási feltételek leginkább adottak.­­ A minőséggel, a válasz­tékkal szemben növekvő kül­piaci és lakossági követelmé­nyek miatt javítsák az állati termékek minőségét, a piaci igényekhez való alkalmazkodó képességet.­­ A takarmánytermesztés az állattenyésztés továbbfej­lesztésének alapvető feltétele Ennek érdekében jobban kell hasznosítani a takarmánygaz­dálkodásban az üzemszervezé­si, termelési és művelési tar­talékokat. Szélesítsék az ener­giatakarékos melléktermékei a takarmányozás­ra alkalmi hulladékok, valamint az egyéb fehérjeforrások felhasználását A takarmányozás gazdaságos­ságának növelése érdekében az üzemek fejlesszék a gyepgaz­dálkodást, bővítsék a legelte­­téses állattartást. Általánossá kell tenni a béltartalmú érté­kekre alapozott takarmányo­zást Korszerűsítsék a ta­kar­­mánytermesztés, a betakarítás és a tárolás eszközrendszerét, nagyobb figyelmet fordítva a tömegtakarmányok minőségé­re.­­ Tervszerűen folytatódjon a meglevő állattartó telepek korszerűsítése, rekonstrukció­ja, érvényesítve a költség- és m­unnkaerőta­­arékosság szem­pontjait. A beruházások során keressék az olcsóbb, de korsze­rűbb technológiák alkalmazá­sát, betartva a környezetvé­delmi követelményeket. — Fejlesszék a közgazdasági elemzőmunkát, minden gazda­ságban fokozatosan vezessék be az önálló ágazati elszámo­lási rendszert. Erősítsék a dol­gozók végtermékhez kötődő ösztönzőbb anyagi érdekeltsé­gét. Ösztöndíjak, letelepedési támogatások biztosításával, a munkakörülmények javításá­val tegyék vonzóbbá a fiatalok számára az állattenyésztő szakmát és munkavállalást.­­ A szarvasmarha-tenyész­tésben az üzemi adottságokra alapozottan, a gazdaságosság figyelembe vételével növeked­jen a húsmarhaállomány. A tejtermelésben a hozamok nö­velésével biztosítani kell, hogy az értékesített tej mennyisége a ZALAI HÍRLAP 3 Új kiegészítő üzemet alakított ki ikrédbördöce, majorjában a lenti termelőszövetkezet. Termékvédő kesztyűk varrásával foglalkoznak az asszonyok, s a megrendelések alapján az idén 160 ezer párat készítenek el. Képünkön Balogh József­­né felpróbálja az egyik frissen varrt kesztyűt Többszakmások .Minél többet tudni , csak ez lehet a cél" Manapság az iparnak vagy specialistákra, vagy uni­verzális szakemberekre van szüksége. Az előbbiek egy­­egy konkrét feladat megoldásában jeleskedhetnek, míg az utóbbiak a termelés területén sokfelé bevethetők. Foglalkoztatásukkal sok idő takarítható meg, könnyeb­bé válik a munkaszervezés is. A kor kihívására felel­­ve egyre többen vállalják egy-egy újabb szakma tud­nivalóinak elsajátítását Legtöbbjüknek bejön a szá­mítása: érdekesebb, változatosabb munka, nagyobb anyagi megbecsülés lesz a jutalmuk. Ám dőreség vol­na elhallgatni, hogy kisebb részük továbbra is csak egyik képesítését használja. Ők a tartalékcsapat, szük­ség esetén rájuk több területen számíthat a gyári ve­zetés. Németh József Gutorföldéről jár be a Zalai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság zalaegersze­gi műszaki erdészetéhez. Elő­ször mezőgazdasági gépszerelői szakmunkásvizsgát tett Pápán, aztán megszerezte a gépjármű­­villamossági szerelői bizonyít­ványt is. — Autószerelőként dolgozom itt 1976 óta — kezdi. — Rend­kívül változatos, élvezetes a munkám, bár nem a legtisz­tább. Azt hiszem az autósze­relésről ez köztudott. Prágá­kat, UAZ-okat, Nysakat javí­tunk. Sokféle kocsi megfordul a kezünkben. Nem voltam elé­gedetlen azzal, amit csináltam, de amikor jött a lehetőség, hogy szakmunkásvizsgát tehe­tek autóvillamossági szerelés­ből, nem haboztam jelentkez­ni. Igaz, hogy elsősorban au­tószerelő vagyok, de előfordul, hogy nincs itt a villanyszere­lő a telepen, s akkor én „ug­rom” be. Anyagilag megbecsülik a több szakmásokat az erdőgaz­daságnál. Németh József is ka­pott órabéremelést a második szakma megszerzése után. Amúgy az egerszegi műszaki erdészetnél nincs egyedül a két szakmájával. Hirtelenjében egy tucat szerelőt számoltunk ösz­­sze, aki az alapszakmán kívül más képesítést is szerzett. ★ A szolgáltató iparban rend­kívül nagy a jelentősége a sok­rétűen képzett szakemberek­nek. Bedő Antal ma villany­­szerelőként dolgozik Zalaeger­szegen, a Lakáskarbantartó és Építőipari Szolgáltató Vállalat­nál. Az épületvilamossági sze­relő szakma előtt még híradás­technikai műszerész bizonyít­ványt is szerzett, s ezt techni­kusi oklevéllel is „megfejelte”.­­ A postán kezdtem dolgoz­ni a nagykanizsai erősítő üzem­ben. Aztán, amikor átkerül­tem Egerszegre, nem kaptam hasonló munkát, pedig éppen ez a szakma a nagy szerelmem. Egy ideig kerestem a helye­met, s bár mindenütt jó hasz­nát vettem közgazdasági te­chnikumi végzettségemnek, csak műszerész szerettem vol­na lenni. Aztán jött a Lakév. Itt, azt hiszem révbe értem — meséli a halk szavú szerelő. — Hamarosan létrejön egy cso­port, amely érintésvédelemmel, különböző műszeres mérések­kel foglalkozik. Ez nagyon kö­zel van ahhoz, amit valamikor a postán végeztem. Nem mondta ki, de szavai között ott van, hogy ehhez a munkához univerzális szakem­berre van szükség. — Talán az ősszel még el­végzem a hegesztő tanfolyamot is — folytatja —, mert előfor­dulhat, hogy szükségem lesz e szakmára is munkám során. A munkatársainak is megemlí­tem néha, hogy ők is vágjanak bele a tanulásba, mert csak egy lehet a cél: minél többet tudni. S, ha az ember fiatalon szerzi meg a számára szüksé­ges ismereteket, akkor biztosan eléri a kitűzött célját. Sajnos, én már nem biztos, hogy min­dent megvalósíthatok, amit szerettem volna. A távközlési főiskolát már valószínűleg nem tudom elvégezni. Maholnap negyvenéves leszek, s már nemcsak magammal, a csalá­dommal is törődnöm kell. Meixner Zoltán Kutak és kilométerek Az Eötvös Loránd szocialista brigád hétköznapjai A 22 éve alakult szocialista brigád tagjai az ország közel kétharmadában végzik az olaj­bányászok által fúrt kutak spe­ciális vizsgálatait. Ehhez ha­vonta 10—12 ezer kilométert utazik a 20 tagú kollektíva. Ünnepnapot legfeljebb a nap­tárban ismernek, hiszen, ha menni kell — mint most hús­­vétkor, amikor végre gázt ta­láltak, Barcs mellett —­, ak­kor felállnak a terített asztal­tól is, s mire felöltöznek, a gépkocsi már a lakás elé ér.­­ — Mégis olyan társaság a miénk, hogy innen legfeljebb nyugdíjba megy az ember. Hogy mi teszi, magam sem tu­dom — tűnődik Balogh Sán­dor brigádvezető. — Pedig munka bőven akad, hiszen vállalatunk, a KFV a legkü­lönbözőbb körülmények között, a legnehezebb területeken dol­gozik, ahol éppen kőolaj, vagy földgáz jelenlétét sejtik az em­berek. És ahol a fúrósok val­latni kezdik a föld mélyét, ott rövidesen nekünk is kiadják a megfelelő kútvizsgálati felada­tokat. — Egy amerikai cégen kívül a világon csak mi végzünk még nagy érzékenységű pulzációs vizsgálatokat — mondja Seges­­di József részlegvezető. — Ez a szabadalom ugyancsak itt, köztünk született, mintegy je­lezve a brigád, a munkatársak felkészültségét.­ ­ Gerencsér György az „uta­zást” jellemzi: — Egy mérőkocsink pilanat­­nyilag Mezőkövesd mellett dol­gozik. Három napra mentek, de úgy néz ki, hogy amikor be­fejezik a munkájukat, haza sem jönnek, máris utaznak to­vább. A harmadik csapatunk, mint hallotta, Barcs mellett van, a tormás sonkát hagyták otthon, hogy minél előbb a helyszínen lehessenek. — Természetesen mi, itthon maradók sem tétlenkedünk — veszi át a szót társa. — Napo­kon belül kezdődik egy bako­nyi munka, a bauxitbányák megbízásából végzünk mérése­ket. Ehhez az előkészületeket mi csináljuk, hitelesítjük a műszereket, a szükséges kar­bantartásokat, javításokat vesszük sorra. Szép, izgalmas feladat lesz. És bármennyire rendszerte­len, fárasztó a szüntelen uta­zásokkal járó kútvizsgálati munka, a körülöttem ülők sze­retettel beszélnek róla. — Lehet így is közösségi éle­tet szervezni — bizonygatja Balogh Sándor. — Voltunk már a Szakma Kiváló Brigádja, őr­­zünk számos oklevelet, s aranykoszorús brigádjelvény­nél mostanában sem adtuk alább. Ránk lehet számítani.­ ­ Mint kiderül, némi nosztal­gia ma is a palini iskolához köti a brigádvezetőt — ott ta­nulta a betűvetést és az olva­sást, így azután érthető, hogy tavaly több, mint 370 órát dol­gozott ott társadalmi munká­ban a kollektíva. — Idén ismét bekapcsoló­dunk a Thury György Múzeum programjába, mert hírlik, Sor­más határában is lesz ásatá­suk. Távolabbra nem tudunk elmenni — szól Segesdi József. — Munkaköri elfoglaltsága­ink miatt a közös programo­kat nehéz egyeztetni, de a bri­gádvacsorák, a kirándulások minden évben összehozzák a társaságot, ilyenkor a család­dal érkezik mindenki. Győri András

Next