Zalai Hírlap, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-27 / 73. szám
4 Iskolánk csapata az országos döntőben Szeretném kiegészíteni a Zalai Hírlapban a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőkkel kapcsolatban megjelent híreket a felnőttoktatási intézményekben lebonyolított vetélkedők eredményével. Az iskolák levelező tagozatainak megyei versenyét a kanizsai kőolaj bányászati szakközépiskola keretében működő szakmunkások szakközépiskolája csapata nyerte meg. Ők március 21-én képviselték a Zala megyeieket a Veszprémben rendezett országos elődöntőn, ahol sikeresen szerepeltek. A II. helyen végeztek és bejutottak az országos döntőbe, ami iskolánk történetében egyedülálló. A csapat tagjai: Bedő Magdolna és Húsz Márta ápolónők, Bekő Csaba és Kapin János BM-dolgozók. Felkészítő tanáruk: Bödéné Németh Margit, Gayer Mihályné tagozatvezető Tanyai körülmények között A keszthelyi kertváros, Ifjúság u. 47-ben lakom. Valamikor ez a rész Cserszegtomajhoz tartozott, de sajnos, ma már nem. Ezt azért írom így, mert addig törődtek ezzel a környékkel, de azóta minden megállt. Az 1981. január 6-án tartott tanácsülésen a képviselő elvtárs jelenlétében a városi tanács megbízottja ígéretet tett arra, hogy kinyitják az Ifjúság és az Árnyas utcát. Azóta 6 év telt el és rengeteget járunk utána, de mindig azt a választ kapjuk, hogy nincs rá fedezet. A legelmaradottabb faluban is van gyalogjárda, utcai világítás. Mi ezzel szemben sokszor térdig érő sárban közlekedünk, nem is beszélve arról, hogy este sötétben a közlekedés már életveszélyes. Mi is becsülettel fizetjük a városfejlesztést, de úgy érezzük, mintha tanyán laknánk. Müller Istvánné és sokan mások Ha lett volna biztonsági öv... Mélyen megrendítette családunkat az a baleset, amely 1987. március 18-án, szerdán történt a 74-es út botfai út kereszteződésében. A két autóbusz összeütközött, s egy ember — a vétlen — az életével fizetett a másik figyelmetlenségéért. A baleset körülményeinek kivizsgálása a szakértőkre tartozik. Bennünk az hagyott mély nyomot, ahogy meghalt az autóbuszvezető. Kirepült a buszból, s a saját gépkocsija okozta halálát. Felmerül az a kérdés, vajon nem lenne-e célszerű bevezetni a kötelező biztonsági öv használatát az autóbuszokra, tehergépkocsikra is? Azt nem lehet így utólag tudni, hogy a biztonsági öv megmentette volna vagy sem a sofőr életét, de azt igen, hogy annak használata esetén nem repült volna ki, s nem saját autóbusza lett volna a halála okozója. Ma, amikor hazánkban a forgalom egyre nagyobb és veszélyesebb, miért nem tesznek meg közlekedésbiztonsági szakembereink mindent, hogy nyugodtabban üljön a vezető a volán mögé? Sokan voltak és vannak ellene a biztonsági öv használatának — személygépkocsik esetében is —, de már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a biztonsági öv életet mentett. Az autóbusz-sofőrnek is csak egy élete van, s vele is — akarva—akaratlanul — előfordulhat baleset, ám a biztonsági öv életet menthet, menthetett volna, ha bevezették volna. Azt szeretnénk megkérdezni, hogy volt-e már arról szó, hogy egységesen alkalmazzák a biztonsági övet, vagy ha nem, vajon miért nem? Egyed Sándor Pálfiszeg Mint annyi kisdobos és úttörő, mi is nagy várakozással tekintettünk március 21-e elé. A riadóparancs elhangzása után alig telt el néhány perc, s már valamennyien az iskolában voltunk és vártuk a feladatokat. A díszparancs ismertetése után kezdődött a program csapatunknál. A kisdobosok plakátrajzversenyen vettek részt, az úttörőőrsök pedig vetélkedtek. Sajnos, az időjárás nem kedvezett az iskola udvarán tervezett társadalmi munkához, így a feladatokat folyamatosan hajtjuk majd végre. Március 22-én délután két órás műsorral köszöntöttük falunk Ságvári Endre KISZ-alapszervezetének tagjait, akik a KISZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából elnyerték a KISZ Kiváló Alapszervezete címet. Csapattanács-titkárunk az alapszervi titkárnak emléklapot nyújtott át, majd műsorunk következett. Dalokkal, versekkel, vidám jelenetekkel, tánccal kedveskedtünk a KISZ-eseknek. Ezekre az eseményekre azt hiszem nemcsak mi, úttörők emlékezünk szívesen, hanem szép emlék marad a faluban élő KISZ-tagok és a megjelent szülők számára is. Kovács Annamária csapatkrónikás, Petőfi Sándor Úttörőcsapat, Sümegcsehi Iskolánk valamennyi tanulója riadóláncban jött és hozott magával 5 kilogramm papírt. Az iskolarádióban Klári néni, a csapatvezető felolvasta a díszparancsot és kiosztotta a munkát az őrsöknek. A padlástól a pincéig mindent kitakarítottunk. A seprű, porrongy, vödör sehonnan sem hiányzott. Az izzós KISZ-esek megkértek bennünket, hogy készítsünk az évfordulóval kapcsolatos plakátot. Minden osztályból rajzoltak, így rengeteg rajzot küldtünk el. Amíg a tanulók takarítottak, addig a 7 a osztály 7 kópé-őrse a HSMK előtti bazárban árult. A játékokat a kisdobosok és az úttörők készítették. Az itt keresett pénzt és a papírgyűjtés bevételét az úttörőcsapat felajánlja a „Gyermekek a gyermekekért” akció javára. Kütsön Katalin, a nagykanizsai Hunyadi János Ált. Iskola úttörőtanács-titkára A rádióban elhangzott riadófelhívás után a vonyarc- ______Kft________________ pamishup Kocza Istvánné Vonyarcvashegy, Madách u. 2. sz. alatti levélírónk arról számol be levelében, hogy kedves ünnepség színhelye volt az elmúlt hét végén a Csepel Autógyár üdülője. A helyi tanács, a népfrontbizottság és a vöröskeresztes alapszervezet rendezett az idős embereknek ünnepi műsort. Köszöni a rendezőknek és közreműködőknek az idős kort feledtető kedves órákat. Pohl Ferenc nyugdíjas tengerész, budapesti lakos megírja, hogy kellemes emlékekkel távozott a közelmúltban Zalaegerszegről, ahol lehetővé tették számára, hogy kiállítást rendezzen magángyűjteményéből. Úgy érzi, hogy mind a Petőfi-laktanyában, mind a Helyőrségi Művelődési Otthonban rendezett kiállításajól sikerült, sok érdeklődőt vonzott, ami újabb erőt ad további gyűjtőmunkájához. Köszöni a vendégszeretetet, a baráti fogadtatást, a rendezőknek a jó szervezést is kifejezi azt a reményét, hogy ismét ellátogathat majd Zalaegerszegre. Juhász Mihály pécsi gépkocsivezető annak az ismeretlen körzeti orvosnak mond köszönetet, aki a sármelléki elágazóban történt karamboljánál segítségére sietett. Mivel eszméletlen állapotban volt, a helyszínen nem tudta megköszönni a segítségnyújtást. vashegyi úttörőcsapatban is működésbe léptek a riadóláncok. Az összekötők az „Együtt a KISZ-esekkel” című vetélkedő anyagát vitték az őrsi búvóhelyekre, amíg a felderítőknek a borítékba helyezett 1. sz. riadóparancsot és egy ajándékcsomagot kellett felkutatniuk az iskolában és a környéken lakó családoknál. Eközben lázasan dolgozott négy leány-ifivezetőnk is, akik a KISZ születésnapjához kapcsolódó jelmondatokat és a KISZ-jelvény rajzát csomagolták nejlonba egy későbbi feladathoz. Útnak eredtek az őrsök. Balatongyörökre Dallos Zoli bácsi röpítette Barkaszával a Szorgalom őrs tagjait, hogy teljesítsék környezetszépítő, hulladékgyűjtő feladatukat az utak és a Fő utca mentén, a közterületek, intézmények körül. Egy őrs tagjai azt a feladatot kapták, hogy takarítsák ki a buszmegállókat és mossák le az üvegeket. Másfél óra múlva már két teherautónyi szemét felszedését és a buszmegállók tisztítását is elvégezték a pajtások. Fél 12 után kissé fáradtan megérkeztek az első őrsök a gyülekezőhelyre. Délben meghallgatták a délelőtti program rövid értékelését, majd a KISZ-eseket köszöntötte az úttörőtanács titkára. Az összejövetel végén a rajok megkapták a titkos feladatot, s elhangzott a felhívás: délután vasgyűjtés. Az A+1 feladat korosztályonként más és más feladatot határozott meg. A végrehajtás határidejét április 4-ig jelölte meg a riadóparancsnokság. Délután az úttörők 5000 kilogramm vashulladékot és 1000 kilogramm papírhulladékot gyűjtöttek, melynek bevételét a gyermekszolidaritási alapra és a helyi úttörőelnökség táborfelszerelésére fordítják. Bába József csapatvezető Kettőn áll a vásár Valóban arrogáns a kiszolgálás a Martos Flóra kollégium konyháján? Panaszos bejelentés érkezett a szerkesztőségünkbe. Egy hölgy felháborodva közölte, hogy Zalaegerszegen a Martos Flóra Leánykollégium konyháján, a megyei vendéglátó vállalat által üzemeltetett éttermében arrogáns hangon beszélnek a gyerekekkel, s előbb szolgálják ki az ott étkező felnőtteket, hiába érkeznek korábban a diákok. Mi az igazság az elmondottakból? Látogatásunk alkalmával kedvező kép fogadott bennünket az étteremben. Mindenütt rend, tisztaság uralkodott. Amit hiányoltunk: a belső teremben az asztalokon nem voltak térítők. A későbbiekben jöttek a felnőttek, közéjük álltunk, ebédjeggyel a kezünkben. Készségesen kiszolgáltak minket is. Az adag mennyiségével, minőségével semmi problémánk nem volt. Hamarosan megérkezett a diákok egy csoportja. A szakácsnők fürgén dolgoztak, így a tanulóknak alig kellett várakozniuk. Előfordult, hogy a gyerekek a felnőttek elé álltak, ám ezt senki sem tette szóvá... Az ebéd végeztével bekopogtunk a főnöki irodába. — Elnézést kérek, de amíg a főnökeimtől engedélyt nem kapok, addig nem nyilatkozom — szabadkozott szemmel láthatóan zavartan Naporovszky Szaniszlóné üzletvezető. Ezen már ne múljon. (Habár nem értjük, hogy saját munkájáról, az általa vezetett intézmény tevékenységéről, miiért (?!) nem beszélhet engedély nélkül?) Felhívtuk az üzemeltető központját, s máris nem volt akadálya a beszélgetésnek. Időközben a társaságunk kibővült, ugyanis a telefonhívást követően megjelent a helyszínen a vendéglátó vállalat két osztályvezetője ... (Úgy látszik más dolguk nem volt!) — A felnőtt előfizetők fél tizenkettőtől negyed egyig ebédelnek, ezután diákok, ülnek az asztalokhoz — mondta az üzletvezető. — Amenynyiben a tanulók a felnőtteknek kijelölt időpontban jönnek, valóban gondot jelent az adagolás, képtelenek vagyunk a hirtelen felduzzadt tömeget kiszolgálni. Viszont ha az iskolák előre jelezték, hogy előbb szeretnének jönni, eddig még soha nem utasítottuk el a kérésüket. — Az égjük asztalon van terítő, a másikon nincs —, vetettük közbe. — Sajnos, a kisebb gyerekek nem vigyáznak az étkezésnél, összemaszatolják a térítőket, így aztán problémát jelent az asztalok tisztán tartása. Olykor az iskolások tanári felügyelet nélkül jönnek. S, hogy ennek mi a következménye? Megmutatom... A főnökasszony több mint húsz eldeformálódott tálcát rakott elénk, amikből az ötletgazdag diákok úgymond „rohamsisakokat” csináltak. Olyan is előfordult, hogy a finnyásabb gyerekek a spenótot egyszerűen a falra kenték. A bizonyítékok szemrevételezése után Berzsán Sándorné vezető szakácshoz fordultunk : — A főzés mellett az ételkiszolgálás is a feladatkörébe tartozik. Igaz-e, hogy eközben durván, arrogáns hangnemben beszélnek a diákokkal? — Ott ültek azasztal mellett, hallhatták miként társalgunk a tanulókkal — kaptuk a választ. — Egy valami biztos: nem vagyok hangulatember, mindig így viselkedem velük szemben. Ma például az egyik diák megpróbált túljárni az eszemen, jegy nélkül akart ebédelni. Amikor észrevettem és figyelmeztettem, ennyit mondott: akkor egye meg maga az ebédet. Nyeltem egyet, nem válaszoltam. Távozásunk előtt ismét benézünk az étterembe. A fal mellett ott voltak a polcok, ennek ellenére a diákok a táskájukat kupacba szórták a bejárat mellett. A kiszolgáló pult előtt végeláthatatlan sor kígyózott. Az egyik pedagógus szinte percenként intette rendre a magukról megfeledkezett diákokat. Az eset kapcsán érdemes még megjegyezni: az étkezde ellen panaszt tévő hölgy mondott ugyan egy nevet a telefonba, ám a lakcímét már nem volt hajlandó elárulni. Mi mást lehetne gondolni: talán maga istisztában volt azzal, hogy közel sem a valós tényeket hozta a tudomásunkra. Valószínűleg ezért burkolódzott a névtelenség köntösébe. . . V. F. 1987. március 27., péntek Átszervezzük a hús árusítását A vásárló is lássa, hogy mit kap címmel, lapunk január 30-i számában közöltük Szabó István zalaegerszegi olvasónk levelét, aki azt a módszert bírálta, amellyel a tőkehús kiszolgálása történik a helyi Centrum téri Csemege Áruházban. Javasolta, hogy úgy alakítsák ki a húsértékesítő részleget, hogy a vásárló láthassa, mit kap és a mérlegelés is a vásárlók előtt történjen. Olvasónk észrevételére az áruház vezetőjétől a következő választ, kaptuk: érkezésekor a hús árusítását átszervezzük. A kedves vásárlótól ezúton kérünk elnézést és kérjük, hogy a jövőben előforduló esetleges panaszával keresse meg a bolt vezetőjét, panasza megnyugtató elintézése érdekében. — Áruházunkban a tőkehús árusítása a nyitástól kezdve a jelenlegi formában történik. 1986. év végén a felügyeleti szervek kifogásolták a tőkehús ilyen formában történő árusítását, ezért a vállalat központjánál intézkedtem az árusítás megváltoztatására. Központunk a szükséges technikai eszközöket megrendelte, azok meg Czobor Lajos áruházvezető A legtakarékosabb megoldásra törekszünk Március 6-i számunkban, Mitől ilyen drága címmel Kovács Vendel tanácstag, pötrétei lakos levelét közöltük. Levélírónk arra volt kíváncsi, hogy a mintegy 200 méter hosszú pötrétei Szabadság utca közvilágítással történő ellátása miért kerülhet 260 ezer forintba? Észrevételére a Dédász Keszthelyi Üzemigazgatóságától a következő választ kaptuk: tas, hálózatépítés kiviteli költségvetését, illetve megépítése után a számláját az országosan használt egységárak, illetve díjtételek alapján készítjük. Tájékoztatásul közöljük még, hogy a felsőrajki tanács jelenleg a vasútiátjáró-megvilágítás tervezését és kivitelezését kéri és a költségek pontos ismerete után tér vissza a Szabadság utcai hálózatépítési munkára. Reméljük, a költségfedezet erre is rendelkezésre fog állni. Szeretnénk biztosítani a levélírót afelől, hogy üzemigazgatóságunk ez esetben is törekedni fog a műszakilag megfelelő, az igényeket kielégítő, de a lehető legtakarékosabb megoldásra. — A bispranki Községi Közös Tanács eredetileg . — 1986 decemberében — a pötrétei vasúti átjáró megvilágítási munkáit rendelte meg igazgatóságunknál. Az ezzel kapcsolatos helyszíni bejárás során a tanács a megrendelést kiegészítette a Szabadság utcai hálózatbővítési, közvilágítási munkával. Az előzetes költségbecslés a két munkára együttesen készült és így a jelzett 260 ezer forint nemcsak a Szabadság utcai hálózat kiépítésének fedezetét jelenti. Ebből a Szabadság utcai közvilágítás várható költsége mintegy 80 —90 ezer forint. Azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fenti költségek becsültek, pontos értéke a kiviteli tervezés eredményeként, a tervek elkészülte után határozható meg. A közvilági- Tatár Dénes üzemigazgató A fogyasztók nagy része elégedett a fizetési módszerrel Ugyancsak a Dédász Keszthelyi Üzemigazgatósága válaszolt Kandikó István gyenesdiási olvasónk március 6-án közölt levelére, melyben azt az intézkedést bírálta, hogy a község lakóitól ezután nem a Dédász által alkalmazott személy szedi be a villanyszámlát, hanem a helyi takarékszövetkezetbe kell bevinni a pénzt. tettel tehát a lakosság többsége rendszeres kapcsolatban van, ezért adtunk megbízást számukra az áramdíjak beszedésére. Az üzemigazgatóságunk ellátási területén lévő áramfogyasztók több mint 70 százaléka évek óta pénzintézeteknél fizeti az áramdíjat, nagy többségük megelégedésére. Az idei évben nyílt arra lehetőség (személyi változások miatt), hogy Gyenesdiás területén is áttérjünk a takarékszövetkezeti áramdíj befizetésre. A takarékszövetkezetnél 20—25 nap áll rendelkezésre a fizetések teljesítésére, amelyek közül a fogyasztók a számukra legkedvezőbb napot és időpontot választhatják. Azoknak a fogyasztóknak, akiknek a takarékszövetkezetnél a személyes befizetés valamely oknál fogva nem felel meg, lehetőségük van átutalási betétszámlán keresztül áramdíjfizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Ez a módszer nem igényel időráfordítást a fogyasztó részéről és erre természetesen a gyenesdiási takarékszövetkezetnél is lehetőség van. Az éves egyszeri leolvasáson alapuló áramszámlázási rendszer bevezetése lehetővé tette az áramdíj befizetési módszer továbbfejlesztését. A hagyományosnak tekinthető — pénzbeszedők által végzett — áramdíj-befizetést fogyasztóink többször kifogásolták. Az észrevételek, reklamációk döntően arra vonatkoztak, hogy a pénzbeszedő nem megfelelő, késő esti időpontban zavarta a családok pihenését. Ugyanakkor a családok többségénél napközben senki sem tartózkodik otthon. Emellett a pénzbeszedő váratlan időpontban való megjelenése egyes családoknál pénzügyi nehézséget okozott. Ezért vállalatunk törekedett fogyasztóink számára kedvezőbb fizetési módszert választani. Az OTP és a takarékszövetkezetek a lakosság nagy többségének pénzét kezelik. A takarékszövetkezetek az alaptevékenységük mellett (betétek, hitelek) több pénzügyi szolgáltatást is végeznek (vízdíjak, biztosítási díjak beszedése stb.). A takarékszövetke- Csak a VIII. ötéves tervben ... Lapunk március 4-i számában, 19,2 milliárd forint a Balaton fejlesztésére címmel a Magyar Távirati Irodától cikket közöltünk Rosta Sándornak, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárának Balatonfüreden tartott sajtótájékoztatójáról. A cikk többek között rögzíti, hogy a posta a VII. ötéves tervben Keszthely egész környékét bekapcsolja a távhívó hálózatba. A cikkre reagálva a Pécsi Postaigazgatóság az alábbiakat közli: " Az MTI híradásában téves az a megállapítás, hogy a posta a VII. ötévestervben Keszthely egész környékét bekapcsolja a távhívó hálózatba. Kérem, hogy Keszthely és környékének távhívásával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztassák a lakosságot: „A VII. ötéves tervben megépülő új műszak és postaforgalmi épület megteremti annak lehetőségét, hogy a VIII. ötéves tervben az automatizálási program megindulhasson Keszthely városában és térségének egy részében.” Reiner Ágoston osztályvezető