Zalai Hírlap, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

4 Iskolánk csapata az országos döntőben Szeretném kiegészíteni a Za­lai Hírlapban a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? vetél­kedőkkel kapcsolatban meg­jelent híreket a felnőttoktatá­si intézményekben lebonyolí­tott vetélkedők eredményé­vel. Az iskolák levelező tagoza­tainak megyei versenyét a ka­nizsai kőolaj bányászati­ szak­középiskola keretében műkö­dő szakmunkások szakközép­­iskolája csapata nyerte meg. Ők március 21-én képviselték a Zala megyeieket a Vesz­prémben rendezett országos elődöntőn, ahol sikeresen sze­repeltek. A II. helyen végez­tek és bejutottak az országos döntőbe, ami iskolánk törté­netében egyedülálló. A csapat tagjai: Bedő Magdolna és Húsz Márta ápolónők, Bekő Csaba és Kapin János BM­­-dolgozók. Felkészítő tanáruk: Bödéné Németh Margit, Gayer Mihályné tagozatvezető Tanyai körülmények között A keszthelyi kertváros, If­júság u. 47-ben lakom. Vala­mikor ez a rész Cserszegto­­majhoz tartozott, de sajnos, ma már nem. Ezt azért írom így, mert addig törődtek ezzel a környékkel, de azóta min­den megállt. Az 1981. január 6-án tartott tanácsülésen a képviselő elvtárs jelenlétében a városi tanács megbízottja ígéretet tett arra, hogy ki­nyitják az Ifjúság és az Ár­nyas utcát. Azóta 6 év telt el és­ rengeteget járunk utána, de mindig azt a választ kap­juk, hogy nincs rá fedezet. A legelmaradottabb faluban is van gyalogjárda, utcai vi­lágítás. Mi ezzel szemben sok­szor térdig érő sárban közle­kedünk, nem is beszélve ar­ról, hogy este sötétben a köz­lekedés már életveszélyes. Mi is becsülettel fizetjük a vá­ros­fejlesztést, de úgy érez­zük, mintha tanyán laknánk. Müller Istvánné és sokan mások Ha lett volna biztonsági öv... Mélyen megrendítette csalá­dunkat az a baleset, amely 1987. március 18-án, szerdán történt a 74-es út botfai út­ kereszteződésében. A két autó­busz összeütközött, s egy em­ber — a vétlen — az életé­vel fizetett a másik figyel­metlenségéért. A baleset kö­rülményeinek kivizsgálása a szakértőkre tartozik. Bennünk az hagyott mély nyomot, ahogy meghalt az autóbusz­­vezető. Kirepült a buszból, s a saját gépkocsija okozta ha­lálát. Felmerül az a kérdés, vajon nem lenne-e célszerű bevezetni a kötelező biztonsá­gi öv használatát az autóbu­szokra, tehergépkocsikra is? Azt nem lehet így­ utólag tud­ni, hogy a biztonsági öv meg­mentette volna vagy sem a so­főr életét, de azt igen, hogy annak használata esetén nem repült volna ki, s nem saját autóbusza lett volna a halála okozója. Ma, amikor hazánkban a forgalom egyre nagyobb és veszélyesebb, miért nem tesz­nek meg közlekedésbiztonsági szakembereink mindent, hogy nyugodtabban üljön a vezető a volán mögé? Sokan voltak és vannak el­lene a biztonsági öv haszná­latának — személygépkocsik esetében is —, de már szám­talanszor bebizonyosodott, hogy a biztonsági öv életet mentett. Az autóbusz-sofőr­nek is csak egy élete van, s vele is — akarva—akaratla­nul — előfordulhat baleset, ám a biztonsági öv életet menthet, menthetett volna, ha bevezették volna. Azt szeretnénk megkérdez­ni, hogy volt-e már arról szó, hogy egységesen alkalmazzák a biztonsági övet, vagy ha nem, vajon miért nem? Egyed Sándor Pálfiszeg Mint annyi kisdobos és út­törő, mi is nagy várakozással tekintettünk március 21-e elé. A riadóparancs elhangzása után alig telt el néhány perc, s már valamennyien az isko­lában voltunk és vártuk a feladatokat. A díszparancs is­mertetése után kezdődött a program csapatunknál. A kis­dobosok plakátrajzversenyen vettek részt, az úttörőőrsök pedig vetélkedtek. Sajnos, az időjárás nem kedvezett az is­kola udvarán tervezett társa­dalmi munkához, így a fel­adatokat folyamatosan hajt­juk majd végre. Március 22-én délután két órás műsorral köszöntöttük falunk Ságvári Endre KISZ­­-alapszervezetének tagjait, akik a KISZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából el­nyerték a KISZ Kiváló Alap­szervezete címet. Csapatta­­nács-titkárunk az alapszervi titkárnak emléklapot nyújtott át, majd műsorunk követke­zett. Dalokkal, versekkel, vi­dám jelenetekkel, tánccal kedveskedtünk a KISZ-esek­­nek. Ezekre az eseményekre azt hiszem nemcsak mi, úttörők emlékezünk szívesen, hanem szép emlék marad a faluban élő KISZ-tagok és a megje­lent szülők számára is. Kovács Annamária csapatkrónikás, Petőfi Sándor Úttörőcsapat, Sümegcsehi Iskolánk valamennyi tanuló­ja riadóláncban jött és ho­zott magával 5 kilogramm pa­pírt. Az iskolarádióban Klári néni, a csapatvezető felolvas­ta a díszparancsot és kiosztot­ta a munkát az őrsöknek. A padlástól a pincéig mindent kitakarítottunk. A seprű, por­rongy, vödör sehonnan sem hiányzott. Az izzós KISZ­­-esek megkértek bennünket, hogy készítsünk az évforduló­val kapcsolatos plakátot. Min­den osztályból rajzoltak, így rengeteg rajzot küldtünk el. Amíg a tanulók takarítottak, addig a 7 a osztály 7 kópé-őr­se a HSMK előtti bazárban árult. A játékokat a kisdobo­sok és az úttörők készítették. Az itt keresett pénzt és a pa­pírgyűjtés bevételét az úttörő­­csapat felajánlja a „Gyerme­kek a gyermekekért” akció ja­vára. Kütsön Katalin, a nagykanizsai Hunyadi János Ált. Iskola úttörőtanács-titkára A rádióban elhangzott ria­dófelhívás után a vonyarc- ______Kft________________ pam­ishup Kocza Istvánné Vonyarc­vashegy, Madách u. 2. sz. alatti levélírónk arról számol be levelében, hogy kedves ün­nepség színhelye volt az el­múlt hét végén a Csepel Autó­gyár üdülője. A helyi tanács, a népfrontbizottság és a vö­­röskeresztes­ alapszervezet rendezett az idős embereknek ünnepi műsort. Köszöni a rendezőknek és közreműkö­dőknek az idős kort feledtető kedves órákat. Pohl Ferenc nyugdíjas ten­gerész, budapesti lakos meg­írja, hogy kellemes emlékek­kel távozott a közelmúltban Zalaegerszegről, ahol lehető­vé tették számára, hogy kiál­lítást rendezzen magángyűjte­ményéből. Úgy érzi, hogy mind a Petőfi-laktanyában, mind a Helyőrségi Művelődé­si Otthonban rendezett kiállí­tása­­jól sikerült, sok érdek­lődőt vonzott, ami újabb erőt ad további gyűjtőmunkájá­hoz. Köszöni a vendégszere­tetet, a baráti fogadtatást, a rendezőknek a jó szervezést is kifejezi azt a reményét, hogy ismét ellátogathat majd Zalaegerszegre. Juhász Mihály pécsi gépko­csivezető annak az ismeretlen körzeti orvosnak mond köszö­netet, aki a sármelléki elága­zóban történt karamboljánál segítségére sietett. Mivel esz­méletlen állapotban volt, a helyszínen nem tudta megkö­szönni a segítségnyújtást. vashegyi úttörőcsapatban is működésbe léptek a riadólán­cok. Az összekötők az „Együtt a KISZ-esekkel” című vetél­kedő anyagát vitték az őrsi búvóhelyekre, amíg a felderí­tőknek a borítékba helyezett 1. sz. riadóparancsot és egy ajándékcsomagot kellett fel­kutatniuk az iskolában és a környéken lakó családoknál. Eközben lázasan dolgozott négy leány-ifivezetőnk is, akik a KISZ születésnapjához kap­csolódó jelmondatokat és a KISZ-jelvény rajzát csoma­golták nejlonba egy későbbi feladathoz. Útnak eredtek az őrsök. Ba­latongyörökre Dallos Zoli bá­csi röpítette Barkaszával a Szorgalom őrs tagjait, hogy teljesítsék környezetszépítő, hulladékgyűjtő feladatukat az utak és a Fő utca mentén, a közterületek, intézmények kö­rül. Egy őrs tagjai azt a fel­adatot kapták, hogy takarít­sák ki a buszmegállókat és mossák le az üvegeket. Más­fél óra múlva már két teher­autónyi szemét felszedését és a buszmegállók tisztítását is elvégezték a pajtások. Fél 12 után kissé fáradtan megér­keztek az első őrsök a gyüle­kezőhelyre. Délben meghall­gatták a délelőtti program rö­vid értékelését, majd a KISZ­­-eseket köszöntötte az úttörő­­tanács titkára. Az összejöve­tel végén a rajok megkapták a titkos feladatot, s elhangzott a felhívás: délután vasgyűj­tés. Az A+1 feladat korosz­tályonként más és más fel­adatot határozott meg. A vég­rehajtás határidejét április 4-ig jelölte meg a riadópa­rancsnokság. Délután az úttörők 5000 ki­logramm vashulladékot és 1000 kilogramm papírhulladé­kot gyűjtöttek, melynek bevé­telét a gyermekszolidaritási alapra és a helyi úttörőelnök­ség táborfelszerelésére fordít­ják. Bába József csapatvezető Kettőn áll a vásár Valóban arrogáns a kiszolgálás a Martos Flóra kollégium konyháján? Panaszos bejelentés érke­zett a szerkesztőségünkbe. Egy hölgy felháborodva kö­zölte, hogy Zalaegerszegen a Martos Flóra Leánykollégium konyháján, a megyei vendég­látó vállalat által üzemelte­tett éttermében arrogáns hangon beszélnek a gyere­kekkel, s előbb szolgálják ki az ott étkező felnőtteket, hiá­ba érkeznek korábban a diá­kok. Mi az igazság az elmon­dottakból? Látogatásunk alkalmával kedvező kép fogadott bennün­ket az étteremben. Mindenütt rend, tisztaság uralkodott. Amit hiányoltunk: a belső teremben az asztalokon nem voltak térítők. A későbbiekben jöttek a felnőttek, közéjük álltunk, ebédjeggyel a kezünkben. Készségesen kiszolgáltak minket is. Az adag mennyi­ségével, minőségével semmi problémánk nem volt. Hama­rosan megérkezett a diákok egy csoportja. A szakácsnők fürgén dolgoztak, így a tanu­lóknak alig kellett várakoz­niuk. Előfordult, hogy a gye­rekek a felnőttek elé álltak, ám ezt senki sem tette szó­vá... Az ebéd végeztével beko­pogtunk a főnöki irodába. — Elnézést kérek, de amíg a főnökeimtől engedélyt nem kapok, addig nem nyilatko­zom — szabadkozott szemmel láthatóan zavartan Napo­­rovszky Szaniszlóné üzletve­zető. Ezen már ne múljon. (Ha­bár nem értjük, hogy saját munkájáról, az általa veze­tett intézmény tevékenységé­ről, miiért (?!) nem beszélhet engedély nélkül?) Felhívtuk az üzemeltető központját, s máris nem volt akadálya a beszélgetésnek. Időközben a társaságunk kibővült, ugyan­is a telefonhívást követően megjelent a helyszínen a ven­déglátó vállalat két osztály­­vezetője ... (Úgy látszik más dolguk nem volt!) — A felnőtt előfizetők fél tizenkettőtől negyed egyig ebédelnek, ezután diákok, ül­nek az asztalokhoz — mond­ta az üzletvezető. — Ameny­­nyiben a tanulók a felnőttek­nek kijelölt időpontban jön­nek, valóban gondot jelent az adagolás, képtelenek va­gyunk a hirtelen felduzzadt tömeget kiszolgálni. Viszont ha az iskolák előre jelezték, hogy előbb szeretnének jön­ni, eddig még soha nem uta­sítottuk el a kérésüket. — Az égjük asztalon van terítő, a másikon nincs —, vetettük közbe. — Sajnos, a kisebb gyere­kek nem vigyáznak az étke­zésnél, összemaszatolják a térítőket, így aztán problémát jelent az asztalok tisztán tar­tása. Olykor az iskolások ta­nári felügyelet nélkül jönnek. S, hogy ennek mi a következ­ménye? Megmutatom... A főnökasszony több mint húsz eldeformálódott tálcát rakott elénk, amikből az öt­letgazdag diákok úgymond „rohamsisakokat” csináltak. Olyan is előfordult, hogy a finnyásabb gyerekek a spe­nótot egyszerűen a falra ken­ték. A bizonyítékok szemrevéte­lezése után Berzsán Sándor­­né vezető szakácshoz fordul­tunk : — A főzés mellett az étel­kiszolgálás is a feladatkörébe tartozik. Igaz-e, hogy eköz­ben durván, arrogáns hang­nemben beszélnek a diákok­kal? — Ott ültek az­­asztal mel­lett, hallhatták miként társal­­gunk a tanulókkal — kaptuk a választ. — Egy valami biz­tos: nem vagyok hangulat­ember, mindig így viselke­dem velük szemben. Ma pél­dául az egyik diák megpró­bált túljárni az eszemen, jegy nélkül akart ebédelni. Ami­kor észrevettem és figyelmez­tettem, ennyit mondott: ak­kor egye meg maga az ebé­det. Nyeltem egyet, nem vá­laszoltam. Távozásunk előtt ismét be­nézünk az étterembe. A fal mellett ott voltak a polcok, ennek ellenére a diákok a táskájukat kupacba szórták a bejárat mellett. A kiszolgáló pult előtt végeláthatatlan sor kígyózott. Az egyik pedagó­gus szinte percenként intette rendre a magukról megfeled­kezett diákokat. Az eset kapcsán érdemes még megjegyezni: az étkezde ellen panaszt tévő hölgy mondott ugyan egy nevet a telefonba, ám a lakcímét már nem volt hajlandó elárulni. Mi mást lehetne gondolni: talán maga is­­tisztában volt azzal, hogy közel sem a va­lós tényeket hozta a tudomá­sunkra. Valószínűleg ezért burkolódzott a névtelenség köntösébe. . . V. F. 1987. március 27., péntek Átszervezzük a hús árusítását A vásárló is lássa, hogy mit kap címmel, lapunk január 30-i számában közöltük Szabó István zalaegerszegi olva­sónk levelét, aki azt a módszert bírálta, amellyel a tőke­hús kiszolgálása történik a helyi Centrum téri Csemege Áruházban. Javasolta, hogy úgy alakítsák ki a húsértéke­sítő részleget, hogy a vásárló láthassa, mit kap és a mér­legelés is a vásárlók előtt történjen. Olvasónk észrevételére az áruház vezetőjétől a követke­ző választ, kapt­uk: érkezésekor a hús árusítását átszervezzük. A kedves vásárlótól ezúton kérünk elnézést és kérjük, hogy a jövőben előforduló esetleges panaszával keresse meg a bolt vezetőjét, pana­sza megnyugtató elintézése érdekében. — Áruházunkban a tőke­hús árusítása a nyitástól kezdve a jelenlegi formában történik. 1986. év végén a fel­ügyeleti szervek kifogásolták a tőkehús ilyen formában történő árusítását, ezért a vállalat központjánál intéz­kedtem az árusítás megvál­toztatására. Központunk a szükséges technikai eszközö­ket megrendelte, azok meg­ Czobor Lajos áruházvezető A legtakarékosabb megoldásra törekszünk Március 6-i számunkban, Mitől ilyen drága címmel Ko­vács Vendel tanácstag, pötrétei lakos levelét közöltük. Le­vélírónk arra volt kíváncsi, hogy a mintegy 200 méter hosszú pötrétei Szabadság utca közvilágítással történő el­látása miért kerülhet 260 ezer forintba? Észrevételére a Dédász Keszthelyi Üzemigazgatóságától a következő vá­laszt kaptuk: tas, hálózatépítés kiviteli költ­ségvetését, illetve megépítése után a­ számláját az országo­san használt egységárak, il­letve díjtételek alapján ké­szítjük. Tájékoztatásul közöljük még, hogy a felsőrajki tanács jelenleg a vasútiátjáró-meg­­világítás tervezését és kivite­lezését kéri és a költségek pontos ismerete után tér vissza a Szabadság utcai há­lózatépítési munkára. Remél­jük, a költségfedezet erre is rendelkezésre fog állni. Szeretnénk biztosítani a le­vélírót afelől, hogy üzemigaz­gatóságunk ez esetben is tö­rekedni fog a műszakilag megfelelő, az igényeket kielé­gítő, de a lehető legtakaréko­sabb megoldásra. — A b­ispran­ki Községi Közös Tanács eredetileg . — 1986 decemberében — a pöt­rétei vasúti átjáró megvilágí­tási munkáit rendelte meg igazgatóságunknál. Az ezzel kapcsolatos helyszíni bejárás során a tanács a megrende­lést kiegészítette a Szabadság utcai hálózatbővítési, közvilá­gítási munkával. Az előzetes költségbecslés a két munkára együttesen ké­szült és így a jelzett 260 ezer forint nemcsak a Szabadság utcai hálózat kiépítésének fe­dezetét jelenti. Ebből a Sza­badság utcai közvilágítás várható költsége mintegy 80 —90 ezer forint. Azt is hangsúlyozni szeret­nénk, hogy a fenti költségek becsültek, pontos értéke a ki­viteli tervezés eredményeként, a tervek elkészülte után ha­tározható meg. A közvilági- Tatár Dénes üzemigazgató A fogyasztók nagy része elégedett a fizetési módszerrel Ugyancsak a Dédász Keszthelyi Üzemigazgatósága vála­szolt Kandikó István gyenesdiási olvasónk március 6-án közölt levelére, melyben azt az intézkedést bírálta, hogy a község lakóitól ezután nem a Dédász által alkalmazott sze­mély szedi be a villanyszámlát, hanem a helyi takarék­­szövetkezetbe kell bevinni a pénzt. tettel tehát a lakosság több­sége rendszeres kapcsolatban van, ezért adtunk megbízást számukra az áramdíjak be­szedésére. Az üzemigazgatóságunk el­látási területén lévő áramfo­gyasztók több mint 70 száza­léka évek óta pénzintézetek­nél fizeti az áramdíjat, nagy többségük megelégedésére. Az idei évben nyílt arra lehető­ség (személyi változások miatt), hogy Gyenesdiás terü­letén is áttérjünk a takarék­szövetkezeti áramdíj befize­tésre. A takarékszövetkezet­nél 20—25 nap áll rendelke­zésre a fizetések teljesítésére, amelyek közül a fogy­asztók a számukra legkedvezőbb napot és időpontot választhatják. Azoknak a fogyasztóknak, akiknek a takarékszövetke­zetnél a személyes befizetés valamely oknál fogva nem felel meg, lehetőségük van átutalási betétszámlán keresz­tül áramdíjfizetési kötelezett­ségüknek eleget tenni. Ez a módszer nem igényel időrá­fordítást a fogyasztó részéről és erre természetesen a gye­­nesdiási takarékszövetkezet­nél is lehetőség van.­­ Az éves egyszeri leolva­sáson alapuló áramszámlázá­­si rendszer bevezetése lehető­vé tette az áramdíj befizetési módszer továbbfejlesztését. A hagyományosnak tekint­hető — pénzbeszedők által végzett — áramdíj-befizetést fogyasztóink többször kifogá­solták. Az észrevételek, rek­lamációk döntően arra vo­natkoztak, hogy a pénzbesze­­dő nem megfelelő, késő esti időpontban zavarta a csalá­dok pihenését. Ugyanakkor a családok többségénél napköz­ben senki sem tartózkodik otthon. Emellett a pénzbesze­dő váratlan időpontban való megjelenése egyes családok­nál pénzügyi nehézséget oko­zott. Ezért vállalatunk töreke­dett fogyasztóink számára kedvezőbb fizetési módszert választani. Az OTP és a ta­karékszövetkezetek a lakos­ság nagy többségének pén­zét kezelik. A takarék­­szövetkezetek az alapte­vékenységük mellett (betétek, hitelek) több pénzügyi szol­gáltatást is végeznek (vízdí­jak, biztosítási díjak beszedé­se stb.). A takarékszövetke- Csak a VIII. ötéves tervben ... Lapunk március 4-i számában, 19,2 milliárd forint a Ba­laton fejlesztésére címmel a Magyar Távirati Irodától cik­ket közöltünk Rosta Sándornak, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárának Balatonfüreden tartott sajtótájékoztatójáról. A cikk többek között rögzíti, hogy a posta a VII. ötéves terv­ben Keszthely egész környékét bekapcsolja a távhívó há­lózatba. A cikkre reagálva a Pécsi Postaigazgatóság az alábbiakat közli: " Az MTI híradásában té­ves az a megállapítás, hogy a posta a VII. ötéves­­tervben Keszthely egész környékét be­kapcsolja a távhívó hálózat­ba. Kérem, hogy Keszthely és környékének távhívásával kapcsolatban az alábbiakról tájékoztassák a lakosságot: „A VII. ötéves tervben meg­épülő új műszak és postafor­galmi épület megteremti an­nak lehetőségét, hogy a VIII. ötéves tervben az automati­zálási program megindulhas­son Keszthely városában és térségének egy részében.” Reiner Ágoston osztályvezető

Next