Zalai Hírlap, 1992. október (48. évfolyam, 233-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

14 ZALAI HÍRLAP Sport Beckenbauer — meditációi A stadionok, majd a csapatvezetői kispadok hőse, Franz Beckenbauer, negyvenhét esztendősen, felfedezte magában a természetfeletti iránt érzett leküzdhetetlen vonzalmat. Nem játékosainak ad taktikai útmutatást s oktatja őket a góllövésre, hanem hármas üzenettel fordult embertársaihoz: Forduljatok meg az úton és szeressétek egymást: halhatatlanok vagyunk, éljetek fivérekként és nővérekként! Kedvenc tartózkodási helyén, kitzbüheli házában, amelyet második feleségével, Sibylle-t oszt meg, a sarokban anyja fényképe, asztalán Hermann Hesse könyvei, köztük a „Siddharta” (Buddha polgári neve), amelyekben a hatvanas évek elején elhunyt szerző a lélek útjait, a végső megvilágosodást fejtegeti. Hisz a lélek halhatatlanságában, a lélekvándorlásban. „Legközelebb talán a női nemhez tartozóként jövök majd a világra s érett asszonyként gyermekeket szülhetek” — mondja egy nyilatkozatában, amihez a Bild der Frau főszerkesztője némi iróniával fűzi hozzá: ,tompás lenne, ha Beckenbauert egyszer császárnőként láthatnánk viszont és sok tehetséges, jövőbeni válogatottat szülne az országnak...” Már kevésbé ironikusan, szakemberek is megszólaltak s két választ adtak arra, hogy a futballista, az ötvenhez közeledve, miért fordult a rejtelmesnek tűnő tanok felé. Ebben a korban a férfi szervezetében kevesebb a nemi hormon kiválasztás, ami nem potenciagondokkal jár, hanem puhábbá, érzékenyebbé teszi lelkileg az illetőt. Beckenbauernak szinte minden megadatott, a siker, a pénz, a nők, az általános csodálat. Tehát — s ez a második tényező — ha mérleget készít s új értékeket fedez fel, akkor elsősorban belső életében törekszik más szintek elérésére. Beckenbauer érdekes dolgokat hozott most a nyilvánosság tudomására önmagáról, így például az nem volt véletlen, hogy amikor 1990-ben a német csapat megnyerte az itáliai világbajnokságot , a gyepen önfeledten ünnepeltek. Ferenc császár egy darabig helyén maradt s láthatólag magányában meditált. Vagy: nem tudja ugyan statisztikákkal bizonyítani, hogy a természetfeletti erőkkel foglalkozók továbbélnek, de meggyőződése, hogy a stressz és a félelem kikapcsolása kedvezően befolyásolja a várható élettartamot. Rájött: sokan kiválnak a napi versengésből, mégis sikeres emberek, mert a megértés és szeretet elégedettsége sugárzik belőlük. „Nem vagyok fanatikus — mondja végezetül az immár Ferenc Guru — de sokkal több embernek kellene elgondolkodnia élete értelméről.” Ezzel alighanem egyetérthetnek azok az olvasók is, akik nem a természetfeletti irányába fordultak... Fair Play díj Magyar sportoló, Véghelyi Róbert párbajtőrvívó kapta meg idén a Pierre Coubertinről elnevezett, s az ENSZ oktatásügyi, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO által támogatott Fair Play díjak egyikét. Az olimpiai mozgalom megalapítójáról elnevezett sportszerűségi díjat 1964 óta adják ki, azt neves sportemberekből álló nemzetközi zsűri ítéli oda, a zsűri elnöke Willy Daume, a német olimpiai mozgalom ismert személyisége. Az indoklás szerint Véghelyi az isztambuli junior világbajnokságon az ausztrál Seamus Robinson ellen vívott csörtéjében maga jelezte a zsűrinek, hogy a neki ítélt találat nem volt meg. A találatért újravívtak, a tust ezúttal a magyar vívó kapta, s ennek következtében nem jutott a döntőbe. A nemzetközi zsűri megállapítása szerint ez példás magatartást jelent a sport területén. Fair Play díjat kapott a Racing Club francia rögbicsapat, s a híres amerikai feketebőrű teniszező, Arthur Ashe, az 1971-es wimbledoni győztes. 1992. október 14., SZERDA Jó forma — két érem A Budapesten hétfőn befejeződött 12. felnőtt női öttusa világbajnokság plakátján szereplő ötöst érdemjegyként az esemény minden résztvevőjének bizonyítványába be lehetne írni. Kitűnően vizsgáztak a rendezők — persze, Magyarországon ez már megszokott—és a versenyzők is. Ez pedig a sportág szempontjából napjainkban különösen fontos. A magyar válogatott — Kovas Irén, Pécsi Mónika, Tulok Andrea — valóra váltotta az álmokat: ezüst- és bronzérmet szerzett. Magyar hölgyek 1986 óta szerepelnek felnőtt vbken, s bár az utóbbi években mindig az esélyesek közé tartoztak, mégis csak a dobogó mellett jutott számukra hely. Igaz, egyéniben Kovács Irén 1989- ben ezüstérmes volt, de egy sportág erősségét mindig a csapat szereplése mutatja. Magyar Vilmos szövetségi kapitány szerint a siker köszönhető a jó formaidőzítésnek, a dicséretre méltó csapatszellemnek, s annak, hogy ezúttal senki sem hibázott nagyot a hagyományos versenyen. A váltóban már becsúszott egy „baki” — Kovács vívása —, amit idegi fáradtsággal lehet magyarázni. De még ezt is elbírta a csapat, s egy kis szerencsével, ami eddig rendre mások mellé szegődött, a németek — nekik éppenséggel balszerencsés — lovaglásával, a váltóban is sikerült érmet szerezni. A mezőnyt továbbra is uralják a lengyelek, akik 1988 óta megszakítás nélkül nyerik a csapatversenyt, s ezúttal mindhárom aranyérmet megszerezték. Örvendetes, hogy ugyanakkor kezd kiegyenlítődni a mezőny, a sportág nagyhatalmainak nem nevezhető nemzetek is mindinkább hallatnak magukról. Ki gondolta volna például, hogy a kínaiak rövid idő alatt megtanulnak öttusázni? Pedig ez történt. S nem is akárhogy szerepeltek az ázsiai versenyzők: megelőzték például a tavalyi ezüst- és bronzérmeseket, olaszokat és a franciákat is. A volt Szovjetunió versenyzőinek „széttagolt”, több csapatban való indulásával is erősödött a mezőny. Az egyes számokban nyújtott produkciójuk miatt sem kell szégyenkezniük a hölgyeknek. A lövészetben is kitettek magukért. Ez mind azt mutatja, hogy a nők versengésének van létjogosultsága. A palánkavatótól a megalakulásáig A „srácok” hívtak és egyik este leballagtam az Arany János Általános Iskola impozáns tornacsarnokába, mert érdekelt, hogyan születik egy új sportág a határmenti kisvárosban. A középkorosztályhoz tartozó sportemberek szorgalmasan „zsákoltak”, gyakorolták a tempódobást és a horgokat. Az üres csarnok visszhangzott a vadonatúj — Sanghai, Made in China” feliratú — labdák pattogásától, ahogy időnként levágódtak a palánkról. A játékosok közül néhányan ,,meg-megvillantak” és mozgásukon látszott, hogy nem tegnap kezdték a kosárlabdázást. A pályáról kijött a kispadra Horváth Attila, az intézmény testnevelő tanára, aki a Lenti TE újdonsült férfi kosárlabdacsapatának játékos-edzője. A Lentiben eddig a kosárlabdának semmilyen hagyománya nem volt, mondhatnám úgy is, hogy teljesen „szűz” területről van szó, — így Horváth Attila, aki egyúttal a csapat technikai vezetője. — Mivel a megyében egy elég népszerű sportágról beszélhetünk, elhatároztuk, hogy a magunk szintjén követjük a körmendi példát. Ez a Vas megyei — Lentihez hasonló nagyságrendű — város nagyszerű teremsportágat tudott meghonosítani. Miért ne tehetnénk mi is, amikor adott ez a csodálatos tornacsarnok, amelybe szeretnénk nézőket csalogatni. Tavaly palánkavató ünnepséget tartottunk és nagy sikere volt a jótékony célú ZTE—Körmend kosárlabda-mérkőzésnek is. Ekkor gondoltunk arra, hogy megteremtjük Lentiben a kosárlabdázás feltételeit. Megalakult a szakosztály, melynek működéséhez a helyi önkormányzat mintegy százötvenezer forint támogatást nyújtott. — Mikor lép pályára először a hazai együttes az ezerötszáz nézőt befogadó csarnokban? — Indulunk a megyei bajnokságban, ahol tíz csapat vesz részt, többek között a ZTE öregfiúk, a ZTE kadett-válogatott, a Zala Bútorgyár, a Számviteli Főiskola, Nagykanizsa, Keszthely, Hévíz. Játékosállományunk egykori kosárlabdázókból áll, egyik erősségünk a körmendi Cser Zoltán, aki Lentiben dolgozik katonatisztként, de vannak a ZTE ificsapatot megjárt játékosaink is. A bajnoki idény október 26-án kezdődik és a ZTE öregfiúkkal játszunk idegenben. Az első hazai mérkőzésre november 3-án kerül sor! Örülnénk, ha sok szurkoló eljönne csütörtök esténként a meccseinkre és buzdításukkal segítenék meghonosítani ezt az új sportágat a kisvárosban. Sikerült a csapatot megerősíteni két szlovéniai játékossal. Leigazolásuk most van folyamatban, de mindez nem egyszerű dolog. Lendváról járnak át az edzésekre. Újoncként szeretnénk jól bemutatkozni a megyei bajnokságban és persze a jövőben magasabb osztályba lépni, ha erre megfelelő szurkolói és anyagi támogatást kaptunk. Nem unatkoztam az edzés ideje alatt, a sportolók két csapatot alkotva izgalmas küzdelmet vívtak egymás ellen és még látványos kosarakat is láthattam. Az edzőmeccs után szóba elegyedtem Csernátoni Lajos edzővel. — 1990 nyarán települtem át családommal Erdélyből. Tizenhárom hónapra rá megkaptuk a magyar állampolgárságot. — mutatkozott be rokonszenves sportember. — Lenti polgármestere — Horváth József úr — tudta, hogy korábban kosárlabdáztam Erdélyben, ezért felkért, hogy alakítsunk egy csapatot (képünkön). A szavazás egybeesett azzal a bizonyos felejthetetlen palánkavató-mérkőzéssel. Akkor úgy ítéltük meg, hogy a lenti gyerekek többsége érdeklődik e szép sportág iránt. Mindez abból is látszik, hogy a városka több részén kosárlabda palánkok „nőttek ki” az udvarokon és tereken. A nyári vakáció alatt az általános iskolában és diákotthonban lévő pályán pedig napestig kosaraztak a gyerekek. E bíztató kezdet után reméljük, hogy az évek során kialakul majd egy jó középosztálybeli csapat. A felnőtt férfi együttestől azt várjuk, hogy tisztességesen helytálljon a megyei bajnokságban, de talán ennél is fontosabb: jó példát mutatva, tartsa a fiatalokban a lelket! Horváth Attila vezeti a leány és fiúcsapatok (mindkét nemnél a kezdő és haladó csoportok) edzéseit, én pedig a felnőtt csapat edzéseit irányítom. Igaz, néhányan már a negyedik x-et is elkerültük, de bízom abban: utolsók nem leszünk... O. K. fiúk, várjuk a folytatást! Gelencsér Gábor Növényi technikai igazgató lesz? 1980, Moszkva: olimpiai bajnok Növényi Norbert. 1992, Barcelona: Növényi Norbert három fordulót követően kiesett, helyezetlen. A népszerű kötöttfogású birkózó immáron 35 éves. Idei egyedülálló visszatérési kísérlete megfeneklett. A kérdés jogos: hogyan tovább, Norbi? — A barcelonai keserű pirulát „feldolgoztam” — nyilatkozta Növényi Norbert az MTI- nek. — Rá kellett jönnöm, az évek ellen nem lehet csatázni egy ilyen kemény küzdősportban. December 31-ikéig érvényes a szerződésem az FTCMŰFÉMSZER-nél, tehát addig folytatom. — A CSB-csaták jelentik tehát a végleges búcsút? — Így van, bár a csapatbajnokság kiírásából fakadóan a 130 kg-osok között (most itt szerepelek, már nem fogyasztok a 100 kg-ra) az eddigi ferencvárosi összecsapásokon szabadfogásban hívták szőnyegre képviselőnket. Jómagam kötöttfogású vagyok. Edzek, edzegetek, dehát valóban itt a végleges istenhozzád ideje! — Akkor netán ismét a kickbox felé fordul a figyelme! — Ó, nem, ahhoz még inkább „boroska” vagyok már... — nevette el magát Növényi.— A birkózósporthoz mindazonáltal 19 éves kapocs fűz. Eltéphetetlen, örök szál ez. —Akkor hát marad az esetleges edzői pálya! — Nézze, most, hogy idén visszatértem a válogatottba, egy igen tehetséges, sokra hivatott gárdát ismertem meg. Remek a hangulat, hiányolom is már azt a közeget. Forgatom a fejemben é s miért is ne lenne elképzelhető?), hogy kedvező körülmények között megpályázom majd a szövetségi kapitányi munkakört. A Magyar Birkózó Szövetség még hivatalban lévő elnöksége azt fontolgatja, hogy a kapitányi munkakört technikai igazgatóival cseréli fel, pontosabban azzá bővíti. Azaz nemcsak a felnőttek „pátyolgatása” lenne a feladata a szakvezetőnek, hanem a serdülőktől a juniorokig az ifjabb korosztállyal való törődés is rá hárulna. —Szimpatikus ötlet, bár Öntől hallok erről először. —November hetedikén tisztújító közgyűlést rendeznek. Jómagam is ott leszek. Kétszeresen is jogom van erre, hiszen az FTC-MŰFÉMSZER is „delegál”, másrészt pedig olimpiai bajnok vagyok. ” Mint a közgyűlésen résztvevő, mi a véleménye arról, hogy dr. Hegedűs Csaba, az egykoron frenetikus eredményeket felmutató ex-kapitány, vagy netán Kuller József, az inkább menedzseri-szponzori „vénával" megáldott jelölt töltheti be a Bíró Mihály által üresen hagyott szövetségi elnöki tisztet? — Igen, ez kényes kérdés! Engedje meg, hogy nevek nélkül elemezzek. A birkózósport jelenlegi nehéz helyzetében olyan elnök kell, aki hatékonyan tud tenni, tehát elsősorban jelentős pénzösszegeket képes „bekapcsolni” a sportágba. Ez az egyik szempont. A másik? Ezek a nehézségek nem ma és nem most jelentkeztek, immáron 2-3 évre nyúlnak vissza. A közgyűlés tagjainak arról kell őszintén számot vetniük a választást megelőzően: ki volt az a személy, aki eddig is hatékonyan vett részt az elnökség munkájában? Ki volt az, aki—olykor saját péntárcáját sem kímélve! — támogatta az elesett sorsú, kallódó vidéki szakosztályokat, aki mentőövet próbált dobni a fuldokló kicsiny egyesületeknek?! A mai magyar sport nem lehet a szavak embereié! Arra van (lenne) szükség, aki határozott koncepcióval képes vezetni, és kézzelfoghatóan fáradozik szeretett sportágunkért. — Vélhetően mindezt megismétli, eme nézeteit kifejti a közgyűlésen is. — Ha szükség lesz rá, igen! Ne ígérgessünk, dobálózzunk a szavakkal, hanem tegyünk, mert itt van egy ősi, Magyarországon igen kellemetlen pénzügyi helyzetben lévő sikersportág, amit csak mi, a sportágban érdekeltek tudunk megmenteni. Segíteni kell, s nem fecsegni. Ezt elmondom majd, ha úgy látom, hogy üres szócséplés folyik a közgyűlésen —mondta Norbi. Ki tudja: 1993 január elsejétől Szőnyi János utódként, lehet, hogy Növényi Norbert lesz a magyar birkózás első technikai igazgatója...