Zalai Hírlap, 1995. július (51. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08 / 157. szám
— Sinka István: Ezer legény idő nélkül !^EKSKÓL 1 'DIW * Csókás körül se ibolya, se szabadság nem nőtt soha. Hét széplyukú furulyáján bíbelődött ott egy gulyás ezer legény bánatával. Sírt a furulya a szélben, nagy sírás volt. Szállt az éjben. Ezer legény... Egy ibolya egynek se nőhetett soha. Gondolták tán: idő fordul s fordulhat jól. Akkor ezren szép menyasszonyt választanak. De a sors hogy oly hányatott, nem bírtak el több bánatot. Ezer legény... De eltűntek, idő nélkül elmerültek. Oda kellene most állni, ki a puszta közepére, tüzes csizmában táncolni. Sarkantyúsok, kilenc ágon, átcsengene a világon. 8 ZALAI HÍRLAP Szoliva János: Repedésre repedés Kicsorbult falak, díszletek. Mi látszik túl a réseken? Kipányvázott éjszakán felhők zavarát figyeled. Teszi magát az idő: repedésre repedés — S ha beomlik a félig kész tető, ki épít újra templomot? Gyurik Irén: Holt élet Peng a lét, peng... a szűk időnyakat átfogó, hol ember árva hang lehetsz, „pusztába kiáltott szó” — s egybefolyva kínjaiddal mily teltek a verejtékcseppek, de ne sajnáld ha beteg vagy, s nem itatnak, nem etetnek, ha már észre sem vesznek, és élted gyóntatószék, feldolgozásod a hatalmas alázat, mit adsz érte kapni nem szabad, ha ostoroznak esőkönnyek védelmet Istened a tűrés lelke, s erőd, a kő hűséhez szokott lélegzet, Ember ha meghalt életed imádd a földet ahová szülve temettek, kibújón rugdalózz a virágnak mi tőled elhajlón pompáz, tépd le magad Magad remegő kezekkel, hogy sors-vázáknak dísze lehessen áldozat illatú, áldatlan életed. Csizmadia Ferenc: Etelkának Először a szememé lettél aztán a kezemé a számé a szívemé az eszemé nincs olyan porcikám mely ne érezne téged. Ha rossz vagy hozzám jaj-vénségemben gyűlölet-vágy és vágy-gyűlölet háborog bennem mint a tenger ellened akár érted akár nem érted akár érted akár nem érted. MAGAZIN 1995. július 8., SZOMBAT Tudtuk, Gabiék már itt vannak ülünk a szobában. A zalaegerszegi, Pázmány Péter utcai második emeleti lakás egyszerűen berendezett. Birtokosai fiatal házasok, éppen csak a legszükségesebbekre tellett eddig. Az már csak a beszélgetés későbbi menetében derül ki: az anyagi javak kergetése nem igazán baptista jellemvonás... Csütörtökönként fiatalabbak, idősebbek lépnek be ebbe a lakásba, a Bibliakör tagjai. Istenről, mindennapjaikról, a szeretetről, a közösség igényéről beszélgetnek, imádkoznak. A lakás gazdái, Fekete Gábor és Anita nem teljesen ismeretlenek Olvasóink előtt. Zalaegerszegen, a református templomban megtartott baptista menyegzőjükről képpel, riporttal számoltunk be tavaly. — Utána visszamentünk Budapestre, mert még volt egy évünk az egyetemen — mondja Gábor. — Közben kerestük, hol telepedjünk le. Mivel Anitának a szülei, rokonai itt élnek Zalában, az enyémek meg szétszóródva, így döntöttünk Zalaegerszeg mellett. És tudtuk, hogy Gabiék már itt vannak... — Egy héttel az esküvőtök előtt költöztünk Zalaegerszegre — mondják nevetve az érintettek, Rikk László és felesége, Musitz Gabriella. " — Rossz volt, hogy itt még nincs baptista gyülekezet, de az meg jó, hogy nekünk kell elkezdeni. Nem teljesen ismeretlen a tanításunk, budapesti lelkészünk, Révész Árpád, néhány hónappal később járt Anita szüleinek községében, népfőiskolai előadást tartani. Botran érdeklődéssel fordultak az emberek felénk — teszi hozzá Gábor. Közben előkerül néhány plakát: evangélizációs napokat rendeznek július 18-19-én Zalaegerszegen, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. — Nem zaklatunk senkit az utcán. Akinek felkeltjük az érdeklődését, eljön, és meghallgat bennünket. Beszélni fogunk a hitünkről, bizonyságot teszünk életünkről. Azon a két napon jelen lesz Kovács Géza debreceni baptista lelkész is. Este pedig egy amerikai lelkész, Thomas Wang fog prédikálni — foglalják össze a közelgő eseményt. — Isten mindenkit megszólít. Az már az emberen múlik, hogy lerázza-e magáról, vagy elfogadja a hívó szót — mondja Gabi. — A Bibliakörbe különféle emberek jönnek. Van, aki már nagyon idős, van, aki mint mi, fiatal. Szeretettel fogadunk mindenkit. Nem elrabolni akarjuk az embereket más keresztény egyházaktól, hanem megszólítani azokat, akik sehova sem tartoznak. Nem a gyülekezet mindenáron való növelése a cél — teszi hozzá Laci. Szeretet? A Bibliakörbe való érkezés előtt e sorok írója látta Lacit, Gabit, amint kézen fogva, évődve megérkeznek. Az az arra nyomott puszi valami mélységes harmóniát és összetartozást jelzett. Gabi fülig pirul, amikor ezt megemlítem. — Azt gondolom, hogy a házasságban nagyon fontos a hit. Nap mint nap megtapasztalhatjuk Isten irántunk való szeretetét. Súrlódásaink emberségünkből adódóan nekünk is lehetnek, de ráhagyatkoznunk Istenre, és ő megmutatja, hogyan oldhatók fel az ellentétek. A válás azt is jelenti, hogy az ember hite kicsorbult, Istennel megromlott a kapcsolat, és ezért házastársával sem tudja a problémáit kezelni. A hitben megerősödött családoknál alig van válás—gondolkozik hangosan Laci. Kezdetét veszi a Bibliaóra. Gabi ma a vezető. Márk 16-nál üti fel a Bibliát, és hangosan olvassa. A többiek követik a sorokat. Majd csönd ereszkedik le, ki lehajtja a fejét, ki messze néz. A kéz imára kulcsolt. Gabi félhangosan előimádkozik, köszönve Istennek a jelenlétet, az együttlétet. Majd kényelmesen elhelyezkednek, az elhangzott bibliai rész továbbgondolásához. Gabi vezeti a beszélgetést — várhatóan egy év múlva már lesz lelkészük, egy teológiát végzett fiatalember személyében, akivel már találkozhattak is, s akkor mindez az ő tiszte lesz. Nagyon is földiek, emberiek a gondolatok: a női szerepről esik szó, arról, hogy amíg az Isten feltámadását bizonysággal tudók gyászoltak, szótlanságba menekülnek, addig az asszonyok praktikus cselekvőképessége működött: bebalzsamozták a holttestet, megadták a végtisztességet. És milyen érdekes: Krisztus feltámadásakor elsőként egy nőnek jelent meg: egy bűneitől feloldozott, addig vétkes asszonynak... Gabi arra is figyelmeztet: Jézus sírboltja előtt hatalmas, mozdíthatatlan kő volt. Másnapra mégis elgördült onnan. Isten nekünk is megengedi, hogy a mozdíthatatlannak véltet arrébb toljuk, azaz hitünkkel a nehézségeket legyőzzük. Hosszasabb a polémia a Biblia szimbólumairól, aztán arról, milyen is most a mi korunk. Azt gondoljuk, hogy nincsenek benne látványos csodák, holott a keresztény emberrel nap mint nap csodák történnek. Isten elfogadása, szeretete megteremti ezt. A baptisták a Bibliát követve a felnőtt keresztséget vallják. Bemerítő (Keresztelő) János ahogy Jézust alámerítette, ugyanazzal a mozdulattal meríti alá a lelkész a hitében megerősödött, a tanúságot önként kérőt az imaház medencéjében. Előtte bizonyságot kell tenni: a gyülekezet előtt megvallani a miértet, az elfogadást, a hitet. A gyülekezet dönt arról, megérett-e a jelentkező. Luis Ibolya Közös ima, elmélkedés a zalaegerszegi baptista Bibliakörben. (Fotó: Pezzetta Umberto) Rédicsi keresztkérdés Miért nem részesült mindmáig felszentelésben Kiss József ajándéka? —Leventeként vettem részt a második világháborúban — kezdi hosszú mondandóját a rédicsi Kiss József. — Az oroszok 1945 májusában fogságba ejtettek. Grácig hajtottak bennünket. Ott volt az ítélethirdetés, 15 év Gulag-fogságot kaptam. A kínszenvedéseinket nem részletezem. A 15 évből nyolcat kellett letöltenem, ezalatt számtalanszor megfogadtam: „Édes jó Istenem, ha hazasegítesz, keresztet állíttatok a tiszteletedre!”. 1953. december 10-én átléptem az otthon küszöbét. A Rédiccsel szomszédos Tenke-hegy határában volt egy fakereszt, amelyet 1936-ban állíttatott a falu közössége. A feszület néhány éve kidőlt. Kiss József saját pénzén — no meg némi önkormányzati segítséggel — helyére tetszetős kivitelű kőkeresztet állíttatott. —Kérdeztem a polgármester urat, lehetséges-e. Ő azt mondta, semmi akadálya, sőt még az alapot is megöntötték. Ez év január 10-én felkerestem a rédicsi plébános urat azzal, hogy szenvedéseim és hazatérésem emlékére keresztet szeretnék állíttatni Tenke-hegyen. Kértem, hogy június 11-én, elítélésem 50. évfordulóján szentelje fel. Nem lehet, nem érek rá—ez volt a válasza. Közben elkezdődtek a munkálatok, és a húsvét előtti szerdán ismételten kértem, de válasza ugyanaz volt. Május 27-én felállíttattuk a keresztet, ám a plébános továbbra is elzárkózott a szentelés elől. Kovács József plébános, amikor megkerestük, a következőket mondta: — A kereszt felállításával, felszentelésével kapcsolatban egyházi szabályok vannak. A tenkei kereszt 1936-ban létesült, '66-ban felújították, most egy újabb felújítás következett volna X. Y. ajándékából. A kereszt funkciója azonban nem változhat, továbbra is községi keresztnek kell maradnia. Miután elkészült a kereszt, a felszentelésre vonatkozólag nekem felterjesztést kell küldenem a püspök úrhoz — dokumentációval, vázrajzzal, fényképpel, a feliratok szövegével. Lényeges dolog, hogy igazoljam: a kereszt az egyházi elvárásoknak megfelel. Ezen túl kell egy bizonyos garancia, hogy a kereszt fenntartását valaki vállalja. Nagyon örülünk annak, hogy valaki ilyen szép ajándékot tett, ez tisztelendő, becsülendő eljárás. Probléma azonban, hogy Kiss József a felszentelésnél ragaszkodott a szentháromság vasárnapjához. Én lelkipásztori szempontból — mivel két plébániát látok el — nem tartottam alkalmasnak ezt a napot. Egyrészt az ünnep jelentősége miatt — bár a kereszt összefügg a szentháromsággal. Megígértem, keresek alkalmas időpontot. Amikor az egyházi ünnepek, a szentségtételek dátumai tisztázódtak, július második vasárnapját ajánlottam. Választ nem kaptam, így az ügy tárgytalanná vált. Ha a dátum megfelel, az egyházmegyei hatóság megfelelő intézkedése szerint rendelkezésre állok. Kiss József május 25-én ajánlott levélben kérte dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspököt, engedélyezze a kereszt felszentelését. Választ az általa óhajtott időpontig nem kapott. — Május 31-én jutott el hozzánk az említett levél, és bár azonnal próbáltuk, érdemben nem tudtunk intézkedni — nyilatkozta lapunknak a püspök úr. — Naponta többször hívtam telefonon a rédicsi plébánost, ám —bizonyára elfoglaltsága miatt — nem tudtam kapcsolatba lépni vele. Az időpont is sürgetett, hiszen egy ilyen fontos eseményt az előtte lévő héten ki kell hirdetni, így június 4-ig kellett volna intézkednünk — mondta dr. Konkoly István, majd megerősítette: valóban vannak a keresztállításnak olyan formai előírásai, amelyeknek Kiss József nem tett eleget. Gyuricza Ferenc