Zalai Hírlap, 2011. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-23 / 95. szám
16 • ZALAI HÍRLAP Patkós, fest, karcol Akár hiszik, akár nem, a tojáspatkolás nagyon kemény munka. Kitartást igényel. Hiszen mennyi mindent kell csinálniával a parányi kis patkóval... A fentieket Bozzai Lászlóné, Emma néni mondja Egerváron, s neki már csak elhihetjük, hiszen jó ideje patkolja a kényes húsvéti holmit. magyar.hajnalka@zalaihirlap.hu Úgy tizenöt éve, egy betegség nyomán fogott bele a tojáspatkolásba, felejteni akart. A kis patkók szerencsét hoztak neki, kigyógyult a bajból, ám hobbijától szerencsére nem vált meg. A fiam készített nekem egy patkó alakú vas ütőformát, azt ráteszem a vékony ólomlemezre, rásózok a kalapáccsal, s megvan a kis patkó. A megmaradt sallangot meg odaadom a pecásoknak, csináljanak belőle nehezéket... - avat be az anyaghasznosítás rejtelmeibe Emma néni, amikor az egervári falujárás programjaként hozzá is bekopogunk. S hogy mi történik aztán a kis ólompatkóval? - A széleit lereszelem, s egy hegyes árral kis lyukakat fúrok bele. Akkor jön a neheze, a felrakás. A kifújt, üres tojásra csöppnyi ragasztóval rögzítem a motívumot, hogy stabil legyen, aztán a kis lyukaknál átfúrom a tojáshéjat is. Igen kényes művelet. Ide megy bele a gombostű, aminek a feje a patkót díszíti. A lehető legkisebb fúróval dolgozom, jó volna, ha lenne olyan eszközöm, amit a fogtechnikusok használnak, de az elektromos barkácsfúróval is boldogulok. Akkor rakom fel a patkókat, amikor senki nincs itthon. Beveszem magam a konyhába, s elmélyedek a műveletben, hiszen azért csak oda kell figyelni... Mindig is kézimunkázott, az egész lakás tele a munkáival, melyek közt terményekből összeállított képek is akadnak. A tojást sem csak patkolja, gyöngyökkel, magokkal, karcolással egyaránt díszíti. A horgolótű ugyancsak fürgén jár a kezében, kis csirkék, madárkák futnak ki alóla, máskor meg lepkéket sikerít fényes, könnyű kelméből. Furcsa is, hogy jön ennyi finom, női munkához az ólom, meg a fúró... - A tojáspatkolást nem a férfiak űzik? - De inkább ők... Én is egy idős embertől lestem el. Úgy alakult, hogy kirándulni voltunk Somogyvámosba, s ott találkoztam egy tojáspatkolóval. Sajnos azóta már meghalt az illető. Beszélgettünk, látta, hogy érdekel, megmutogatott mindent, s adott is egy kis patkót mintának. Úgy éreztem, meg kell próbálnom. Itthon beszereztem ami kellett, de akkor még nem szóltam a férjemnek. Gondoltam, előbb csak magam... Képzelje, elsőre sikerült! S aztán mindig szebbek lettek. De ne higgyük, hogy csak patkó kerülhet a törékeny héjra. Egervár reneszánsz várkastélyát és címerét ugyancsak „ráleheli” a domborodó felületre. - Egervári vagyok szívvellélekkel, pedig az Alföldön láttam meg a napvilágot. Férjhez kerültem Zalába, először Zalaszentlőrincen laktunk, de már 38 éve élünk Egerváron. Nagyon szeretek itt, úgy érzem engem is megbecsülnek, pedig sok ügyes asszony él a faluban. Hivatalsegédként dolgoztam az iskolában, a férjem erdész volt, ma már ő is nyugdíjas. Május 20-án leszünk 50 éves házasok... Ehhez csak gratulálni lehet. Mint ahogy a sok gyönyörű, hagymahéjjal megfestett tojáshoz is. Különlegesen izzó, mély színben pompáznak - Lila? Vörös? - tudakoljuk a színezéshez használatos hagyma fajtáját. - Vegyesen - érkezik a válasz. - Jól fölfőztem a hagymahéjat, öntöttem hozzá kis ecetet, s úgy raktam bele a festőjébe a kifújt tojásokat, hogy nem szedtem ki a héjat sem. Csináltam kis fészkeket nekik, rájuk piszkáltam a hagymahéjat, betakargattam, s műanyag tányérral lenyomtam, hogy ne ússzanak fel. Kicsit még melegítettem is, így lettek ilyen szép sötétek... Utána karcoltam rájuk mintát. A férjemnek ezek tetszenek a legjobban. Mivel sokat hímzett, jól ismeri a népművészet motívumkincsét. Tapétavágó szikével karcolja a mintát a festett tojásra, hóvirág, ibolya, kankalin, rózsa, gyöngyvirág virul a kollekción. Lúd-, strucc-, hattyú- és emutojás egyaránt akad nála. Csak saccolni tudja, de ezernél biztosan jóval több tojás öltözött már ünneplőbe a kezei között. Tudakoljuk, akadnak-e balesetek, hiszen a hímes tojást még a szólás is a kényes törékenységgel párosítja. - Egy-egy néha összetörik persze... - bólogat. - Volt olyan, hogy akkor esett ki a fáradt kezemből, amikor már teljesen kész volt. Úgy sajnáltam, igen tetszett a minta... Bozzaiék két fiúval, s immár öt unokával büszkélkedhetnek. Sajna, a tojáspatkoláshoz egyiküknek sem fűlik különösebben a foga. Kapni viszont igen szeretik húsvétra... Magyar Hajnalka Emma néni teljes fegyverzetben: fúró, ütőforma, kalapács, reszelék, ólomlemez, ár... Mint a többi képen láthatjuk, nem csak patkó kerülhet a kényes húsvéti holmira. Az általa díszített tojások száma már bőven ezer fölött járFotó: Pezzetta Umberto Tóth Imre: EXIT Amikor rájöttem, hogy nincs semmilyen sors, karma, vagy eleve elrendelés, láttam, hogy számtalan lehetőség áll előttem. Végül is, szabad akarattal rendelkezem, dönthetek így, vagy akár úgy is. Látom, most szállsz fel a buszra, egyik utolsó péntek délután, a boltig utazol, ahol hétvégére bevásárolsz. Démonaink velünk járnak, szabadulni tőlük nem tudunk. Mikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy beszéltem, mint gyermek. Ma már úgy látom a világokat, mint az egymás mellé akasztott kabátokat a ruhatárban. Czene Csaba: Csöndkabátom Fogd karon csöndkabátom Felhajtott gallérja mögött nincs mosoly Elárverezték valahol Te csak karolj lakatlan kabátomba és mond hogy kinőjük ezt a megsebzett tavaszt s találunk egy ránk szabott évszakot De addig oltsd magadra átkozott kabátom s pótold ki az ott megbújt hiányjelet húsvét 2011.04.23. SZOMBAT Sárgájából a nap, fehérjéből a hold Kiss Anna kultura@zalaihirlap.hu Legalábbis a Kalevalában leírtak szerint... A tojás szinte minden kultúra történetében, teremtésmítoszában, legendáiban előfordul, de az isteneknek szánt ajándékként is fontos szerepet játszott valaha. Már a kőkorszakban is festették, díszítették, majd a halott sírjába tették a túlvilágon folytatódó élet szimbólumaként. A következőkben egy olyan gyűjteményt ajánlunk Olvasóink figyelmébe, melyet nemcsak a húsvét közeledtével forgathatnak haszonnal. A Gyanó Szilvia nevével fémjelzett Keszthely környéki hímes tojások című könyv a Balatoni Múzeumban található díszes tojás gyűjtemény mintakincse és a Zala megye Népművészetéért Alapítvány „Továbbélő múlt” sorozatának első kötete. Érdekes olvasmányként szolgál mindazoknak, akik kíváncsiak a tojásfestés történetére, a díszítés különböző technikáira és a motívumok jelentésére. A gyűjtemény egy szakköri foglalkozás keretein nőtte túl magát, a tagok Bordácsné Kishonti Erika vezetésével a múzeumban őrzött hímes tojások mintáit rajzolták, karcolták, festették újra, felélesztve ezzel a vidék régi hagyományait. Szükség is volt a „restaurálásra”, hiszen sok esetben a nem megfelelő tartási körülmények miatt, a tojások tönkrementek, eltörtek vagy megkoptak. Ahogy azt a könyvből megtudtuk, a szakkör célja egyben az is volt, hogy a tagok megismertessék lakóhelyük közönségével, mennyi elfeledett módja van a húsvéti tojás díszítésnek. A múzeum gyűjtőköre eredetileg az egész balatoni környékre kiterjedt, de inkább a Keszthelyhez közel eső településekről szerezték be a tárgyakat. A legtöbb hímes tojás még az 1950- es évek előtt készült, általában ajándékba adták a gyerekeknek, keresztgyerekeknek, illetve gyakran volt szerelmi ajándék is. Sok megőrzött darabon látható valamilyen szerelmes üzenet, mint például a „Hazerelem barátságba, Tijed legyen emlékül”. A könyv a gyerekeknek is különleges élményt nyújt, hiszen manapság már egyre kevesebben tartják a húsvéti hagyományokat, az ünnephez kapcsolódó szokásokat. Mintákat, alaprajzokat találhatnak a lelkes tojásfestők, megtudhatjuk miként készül a karcolt és a viaszos tojás. A díszítő motívumok között gyakoriak a forgórózsák, tulipános a rozmaring vagy más indák, levelek, virágcsokrok, de előfordul a madár-, kutya- vagy emberábrázolás is. Sőt, egy esetben egyértelmű fallikus ábrázolás is megjelent. A „tojásmítosz” tehát rendkívül sokszínű, a világ különböző pontján élők számára más-más jelentéssel bír. Nemcsak alapvető élelem, de termékenységi szimbólum is. És hogy a tojás milyen negatív jelentéseket hordoz egyes helyeken? Megtudhatja az olvasó, a Keszthely környéki hímes tojásokból... Pozvai Andrea szerkesztő a napokban mutatta be a könyvet a megyeszékhelyi olvasóközönségnek. A Keszthely környéki hímes tojások című kiadványban található a mellékelt, 1920 körül készült kép. A könyv gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt különleges élményt nyújt Fotó: Ohr Tibor, archív