Zalai Hírlap, 2015. június (71. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-22 / 144. szám
------------------------------------------- TÖRTÉNELEM ------------------------------------------- 2015. JÚNIUS 22., HÉTFŐ ___________________________________________________________________________________________________________________________ ZALAI HÍRLAP • 11 Gallipolitól az Isonzó folyóig NAGY HÁBORÚ Mind az olasz, mind az osztrák-magyar csapatok hatalmas veszteségeket szenvedtek Dr. Papp Attila zalaihirlap@zalaihirlap.hu Száz évvel ezelőtt zajlott az első világháború, ahogy az azt követő években emlegették, a Nagy Háború. Sorozatunkban a négy évig tartó véres öldöklés legfontosabb fejezeteit idézzük fel. Az 1915. év áprilisa hadászatilag is új eseményt hozott a lövészárkokban kuporgó katonák számára: a nyugatifronton, a sorozatos angolfrancia rohamok kifulladása után a németek ellentámadást indítottak Ypemnél, ahol a háborúk történetében először harci gázt is bevetettek. A klórgázt fúvógépek és a szél segítségével juttatták az ellenséges lövészárkok fölé, amely megoldás nagyon kétséges volt, hiszen a széljárás hirtelen megváltozása azonnal a saját csapatok elgázosításához is vezetett. A baltáknak borzalmas szenvedéseket okozó klórgázt hamarosan újabb gázfajták követték, és megjelentek a gázaknák és gázgránátok is, míg védekezésül a gázálarc. A nyugati front állóháborúját azonban még a mérgesgáz segítségével sem lehetett kimozdítani, így mind az antant, mind a központi hatalmak új hadszíntereken próbáltak sikereket elérni, és ezzel a maguk javára billenteni a háború mérlegének nyelvét. A Dardanellák elleni antant támadást ez, illetve az a tény is indokolttá tette, hogy 1915 tavaszára a közel-keleti hadszíntér legfontosabb arcvonalává lépett elő a tengerszoros. Nagy-Britannia és Franciaország nem kevesebben, mint Konstantinápoly elfoglalásában és a törökök kapitulációra való kényszerítésében gondolkodott, megteremtve ezzel a közvetlen összeköttetést is a cári Oroszországgal. A hadászati elgondolás partraszálló hadműveletre irányult. Ezt a közös brit-francia, Földközi-tengeri Flotta Dardanellák elleni két támadó akciója vezette be február 19- én és március 18-án. Majd 1915. április 25-én deszanthadművelet indult a Gallipolifélszigeten: a tengerészet öt gyaloghadosztálynyi indiai és ausztrál katonát tett partra. Az antantkatonákat meglepte a törökök heves ellenállása, olyannyira, hogy az 1915 decemberéig elhúzódó harcokban nem sikerült áttörniük a török erődövet. Az oszmán csapatokhoz a Balkán irányából folyamatosan érkezett az óriási mennyiségű német hadianyag utánpótlás, és ez az antantot a deszanthadművelet befejezésére késztette. A kudarc ellenére, a visszavonuló csapatok Szalonikibe való átszállítását a megtépázott britfrancia hajóhad sikerrel teljesítette. Olaszország 1915. május 23-án hadat üzent az Osztrák- Magyar Monarchiának, megingatva ezzel a központi hatalmak javuló hadászati helyzetét, és az orosz fronton éppen kibontakozóban lévő offenzíváját. Az olaszok 35 gyalog- és 4 lovashadosztállyal, valamint 52, különlegesen kiképzett alpesi zászlóaljjal lendültek támadásba. A talján erők zöme Görz - Laibach - Trieszt hadműveleti iránnyal az Isonzó folyó hosszában helyezkedett el, míg a hegyi hadviselésben jártas zászlóaljak Tirol és Karintia térségében. Conrad, a Monarchia vezérkari főnöke komoly probléma előtt állt: mit is tegyen most? Elgondolása szerint, az Isonzó mentén felsorakozott olasz főerők ellen a Dráva és Száva folyók vonalán tíz osztrák-magyar, és tíz német hadosztályból két átkaroló harccsoportot szervezett volna, de ezt a németek nem támogatták, mert észlelték, hogy egy átkaroló hadművelethez ennek az erőnek legalább a duplájára lenne szükség. A németek azt javasolták, hogy a Szerbia ellen folyó háborúban éppen védelemben lévő XV. (Szarajevó) és XVI. (Ragusa) hadtesteket dobják át az újonnan nyílt olasz frontra. A monarchista hadvezetésnek Tiroltól az Ad___mai-tengerig terjedő arcvonalon közel 125 zászlóalj, 18 lovasszázad, valamint 67 tüzérségi üteg állt a rendelkezésére az átcsoportosítás előtt. Szerbiából az 57. gyaloghadosztály érkezett be először, majd a XV. és XVI. hadtestek is. Ezekből az erőkből alakult meg az osztrák-magyar monarchia új, 5. hadserege Boroevic tábornok parancsnoksága alatt. Feladata a tengermelléki területek és Görz térségének védelme volt. Karintiában, a Gail folyó völgyében a keleti arcvonalról áthozott és Roth tábornok által vezetett VII. (temesvári) hadtest helyezkedett el, míg Tirolt Dankl tábornok védte két hadosztálynyi erejével és kisegítő önkéntes alakulatok segítségével. A VII. hadtest magyar többségű alakulatai a 17. közös gyaloghadosztályba szervezett debreceni, szegedi, karánsebesi és temesvári ezredek, valamint a m. kir. 20. honvédhadosztályhoz tartozó budapesti, debreceni, nagyváradi és székesfehérvári honvédezredek voltak. A délnyugati olasz arcvonal legfőbb parancsnokául Jenő főherceget jelölték ki. Aztán az osztrák vezérkar hamarosan átvezényelte a VII. hadtestet az Isonzó folyó mellékére és a Doberdo-fennsíkra József főherceg parancsnoksága alá, ahol aztán éveken át a legsúlyosabb áldozatokat hozta Ausztriáért. A helyére, a karintiai arcvonalszakasz csatáira alkalmasabbnak mutatkozó, hegyi harcra kiképzett 8. (innsbrucki) hadosztályt és a III. (Graz) hadtestet vezényelték, akik szintén a keleti frontról érkeztek. A német hadvezetés az alpesi hadtestet küldte Tirolba, azonban, mivel Németország és Olaszország között nem volt hadiállapot, a harcokba nem avatkozott be. Az olasz hadvezetés, amelynek az élén Cadonna tábornok állt, egy hónappal a hadüzenet után indította meg a támadást az Isonzó mellékén, a görzi hídfő ellen, hogy Triesztet és az Isztriai-félszigetet is elfoglalják, majd innen továbbhaladva betörjenek a Ljubljanai-medencébe. A megindult háború négy Isonzó menti csatához vezetett, amelyekben mind az olaszok, mind pedig az osztrák-magyar csapatok hatalmas veszteségeket szenvedtek. Ezek a csaták a görzi és tolmeini - a Monte Sabotino és a Podgora hegyek csúcsaiért - hídfőkért, valamint a doberdói-fennsíkért - a Monte San Michele és a Monte dei Sei Busi hegyi magaslatokért - folytak. A doberdói-fennsíkért, Habsburg József főherceg vezetésével harcoló VII. hadtest magyar többségű alakulatai sokszor kézitusáig menő küzdelemben védték az osztrák területeket. Az 1915 nyarán folyó isonzói csatákban (június 23-tól július 7-ig, valamint július 18. és augusztus 1. között) az olaszok csak jelentéktelen területsávokat tudtak birtokba venni, ugyanis a hadvezetésük elhibázott stratégiát választott, a nehezen megközelíthető, és ezért jól védhető hegyormok elleni közvetlen rohamokat erőltette, amit az utánpótlási nehézségekkel küzdő, sokszor lerongyolódott és éhező-fázó osztrák-magyar csapatok képesek voltak megvédeni. A tiroli olasz támadásokat is hasonló sikertelenség jellemezte: ugyan Alá és Primiero falvak völgyeit és az attól északra fekvő Cortina d’ Ampezzót még sikerült elfoglalniuk, de a Toblach irányú áttörésük kudarcba fulladt, így meghiúsult az az olasz hadászati elképzelés is, hogy a Villach- Franzenfeste vasútvonal elfoglalásával elvágják az osztrákokat az utánpótlástól. Ugyancsak kútba esett a Trient (Trento) elfoglalására tett olasz kísérlet is a Brenta folyó völgyéből. Az őszi olasz isonzói támadásokat (október 18-tól november 4-ig, illetve november 10. és december 14. között) elsősorban a központi hatalmak Szerbia elleni, októberi támadása motiválta. Az eredményét tekintve a nyári csatákhoz hasonló kudarcot hozott a taljánoknak, hiszen ugyanazt a hibás stratégiát követve, ismét a hegyoldalak ellen rohamoztak, ahová az osztrák-magyar csapatok kőfúrógépekkel és robbantásokkal kiváló fedezékállásokat készítettek maguknak. Az olasz offenzíva 1915 decemberének közepére a logplavai védőszakasz Doberdo-fennsík - Duino (Adriai-tenger) vonalon fulladt ki. Az olasz hadvezetés a nehezen megközelíthető, ezért jól védhető hegyormok elleni rohamokat erőltette Csatajelenet támadó magyar katonákkal. 1915-ben négy Isonzó menti csata zajlott le, mindkét oldal óriási veszteségeket szenvedett Magyar egység az olasz fronton. Nehezen megközelíthető hegyormok birtoklásáért folytak a csaták Török tüzérség. Az antant katonáit meglepte a heves ellenállás a Gallipoli-félszigeten Olasz hegyi-tüzérüteg. Noha hónapokon keresztül folyt a harc, csak jelentéktelen területsávokat tudtak birtokba venni Magyar katonák tüzelőállás kiépítésén fáradoznak