Zalamegye, 1882. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-22 / 17. szám

Néhány szó a madarak vándorlá­sáról. Van egy könyv tisztelt olvasóm, mely úgy a laikus — mint a tudós — előtt nyitva áll, a­melyben mindenki lapozgathat, és a­melyből mindenki tanulhat. E könyvet a természet köny­vének nevezik. Itt sok érdekes jelenség észlel­hető, ebben gyökeredzik minden életbölcsesé­gü­nk s ugyancsak ebben vannak elrejtve azon természeti okok és titkok, melyekről a bölcs Sokrates azt állítá, hogy leleplezh­etlenek. Jelen sorokkal egy érdekes tüneményről akarunk megemlékezni, s megkísértjük a tisztelt olvasó közönség előtt kifejteni azon elveket és nézeteket, melyek a madarak vándorlásának okai körül csoportosulnak. A fájdalmas érzet egy neme fog el ben­nünket, midőn látjuk a nyár kimultával a ked­ves madársereg távoztát, midőn szállni látjuk a hajlékunkat vidámító fecskéket, a búcsúszava­kat hallató darvakat. Önkénytelenül kérdezzük ilyenkor önmagunkat, vajjon miért távoznak el, hova költöznek, s minő titkos erő vezeti őket e vándorlásukban? E titkos jelenség már a legrégibb időben lekötötte az emberiség figyelmét; iparkodtak a tüneménynek okát kideríteni, felállítottak — a valószínűséget is alig megközelítő — hypothesi­seket, de a természet­tudományokban való já­ratlanság lehetetlenné tette az­ok kifü­rkészését. Volt idő, midőn a madarak egészen kétségbe vonták és ezek téli vándorlását eltűnésé­nek okául nevetségesnél­ nevetségesebb magyará­zatokkal álltak elő. Egy nagy része a tudósok­nak azt állítá, hogy pl. a fecskék télen a föld alá bújnak, ott dermedt állapotban maradnak egész a tavasz eljöttéig. Látszik e feltevésből, e téves magyarázatból, hogy régi tudósaink nem ismerték jól a madárvilág szervezetét, mert en­nek tudatában lehetetlen lett volna ily­sággal fellépniök. — Maga a híres svéd madar­tudós Linné is ezen dalvéleményének ad kifejezést egyik művében. — Voltak tudósok, kik elismer­ték a madarak vándorlását, de hogy miért men­nek el és hova vándorolnak tulaj­donképen, arról fogalmuk sem volt; ők a holdat tekintették a madarak téli lakhelyéül, négy hónapot tételez­tek fel az oda vándorlásra. Voltak e korban egyesek, kik előtt e nézet hihetetlennek tű­nt fel és akik ily kérdésekkel mutatták ki e nézet tarhatatlanságát: miből táplálkoznak a madarak a holdban és hol pihennek meg e négy havi vándorlás alatt? A tudós urak, kik maguk is kételkedtek véleményük helyességén, e kérdé­sekre azt felelték, hogy valamint a tengerben vannak egyes , általunk nem ismert, kiemel­kedő sziklák, úgy a föld és hold között is le­hetnek apró pihenő­helyül szolgáló égi­teste és­az említett Miss B. Aubhony-é, valamint a Chicagóban megjelenő Livermore Marié és Salker Marié által kia­dott „The agitator". S legtovább megy socialisticus kö­vetelményeiben az ugyan­csak itt megjelenő „The Chi­cagoon", a­mely az ismeretes orosz agitátor Bakunin nézeteit képviseli­­ és egyszerűen a házasságot akarja eltörülni. Ezek mellett a női angol újságok mellett rö­vid idő óta megjelent New­ Yorkban egy német is, a már említett „Új idő", a­melyet egy női és férfi bizottság szerkeszt. Ez is angol collegáiné mellé sorakozik, az emberi jog s az általános szavazatjog alapján a nők tel­jes egyen­jogosítását követeli. És követeli ezen egyenjo­gúságot, mint egy terjedelmes cikke „A nő kérdés" kifejti, nem csak a miatt, „mert a nő szintén és­szel bíró lény", hanem mert az, mint jósolja emberi „csak egy eszköz az uj időkben, a művelt nemzetek állami és erkölcsi életében, a hatványozott haladás mezején." Az „Uj idő" készül a női teljes egyenjogúsítás szükséges­ségét és jogosságát történeti, jogi és lélektani szempon­tokból kimutatni, és e bizonyítás John Stuart Mill „The Subjection of Women" cím­ű munkája után annyival lesz könnyebb, amennyiben ez már kürülbelől mindent tartalmaz, amit ezen társadalmi kérdés mellett, vagy ellene felhozni lehetne. Mi magunk részéről csak a puszta tények felso­rolására szorítkoztunk s szives olvasónőink előtt lehető­leg hű képét akartuk adni amaz állapotoknak, melyek az amerikai nővilág körében fenforognak. kék. h­ogy a holdban miből táplálkoznak? erre egyszerűen azt felelték, hogy a hold körül le­hetséges egy oly légnemet képzelni, melyben a madárvilág minden tápláló anyagot mellőzhet, íme t. olvasóm meg van a magyarázat. Egy középkori képtelenség, milyent a tudománynak bármely más ágában is tapasztalhatunk. A­­mily nevetségesnek és lehetetlennek lát­szik a tünemény okának ily megfejtése, ép oly hitelességre talált az a középkorban és a jelen­kor elején is. Egy angol állatbúvár Bay igyekezett téves felfogásról korát meggyőzni és egyik mű­­­vében éljen ennek cáfolatával foglalkozik. Az újabb kor sok természet búvára átsik­lik e kérdés felett; a vándorlást és okait, ép úgy, mint az állatok életének sok más tüneményét a vakösztönnek tulajdonítják, nem gondolva meg, hogy az állatoktól az öntudatot, szabad akarat­­­­ból eredő cselekvési képességet megtagadva, a vak ösztönnek végre is annyit, sőt többet is kell, hogy tulajdonítsanak, mint az öntudatos szellemnek s ekként az állatokat mozgó gépek­ké akarva törpíteni, bizonyos tekintetben ember­feletti erővel ruházzák fel — nem csak kima­gyarázhatlan tulajdonokkal ajándékozva meg azokat, hanem mintegy a természeti törvénye­ken kívü­l helyezve, vagy azokon felül emelve. Ha a vakösztön mellett megállapodnánk és a madarak vándorlásának okául ezt elismernők, úgy nem tettünk volna egyebet, mint egy is­meretlen tüneményt egy még kevésbbé ismert okkal hoztunk volna kapcsolatba; mert hát e fogalommal: vakösztön sem vagyunk tisztá­ban. Legyen ez az ész és az értelem egy he­lyettesítője ; de mint ilyet sem tekinthetjük a tárgyalt tünemény egyedüli okának már csak azért sem, mert az ösztön szó lényegével nem vagyunk tisztában. Ha végig tekintünk az ösztön fogalmat ér­telmezni kívánó tudósok egész során, Pythago­ráson, Platón stb. kezdve egész Dorvinig, ha elemezzük azon különböző nézeteket, melyeket ők képviselnek, azt tapasztaljuk, hogy ők az ösztönnek három egymással ki nem egyeztet­hető magyarázatát adták. tönt A régiek hajlandók voltak az észt és ösz­egyesítve, abban semmi külömbséget el nem ismerni. Velük ellentétben Des Cartes, Buffon, Lamark s mások nézete szerint az ál­latok gépek, a­melyeknél a cselekvés külső be­hatások eredménye, vagyis minden cselekedetek okozatja a külső behatás által előidézett oknak. Baro Cuvier egy Orang­utangot leírva oda nyilatkozik, hogy az ösztön oly fogalmak­ból veszi eredetét, melyek nem érzésből szár­maznak, hanem a­melyek az agyban fogamza­nak. Látjuk tisztelt olvasóm, állatbúvárjaink legjelesbbjei mily különbözőkép értelmezték az ösztön fogalmat s ez a sokféle definitió csak arra mutat, hogy maguk sem voltak azzal tisztában. Bekezdették látni tudósaink azt, hogy az ösztön egy­maga nem lehet a tünemény indító oka, más — ennél sokkal is hathatósabb—okok­nak kell közreműködni. Keresték sokan ez oko­kat, de eleinte azokat kimagyarázhatatlanoknak tartották. Az öreg Brelmi és még sok jeles ál­latbúvár az előérzet egy bizonyos nemének tu­lajdonították a madarak vándorlását, ez előér­zet azonban szintén egy ismeretlen feltevés, mely csak visszavezetne az ösztön szó kima­gyarázhatlan fogalmához. Sokan a táplálék hi­ányt ismerték el fő oknak, de ha meggondoljuk azon körülményt, hogy a legtöbb madár akkor hagy el bennünket, mikor a táplálék­hiányról még szó sincs, akkor beláthatjuk, hogy ez a feltevés is a téves nézetek sorába tartozik. Voltak tudósok, kik — mintegy odavet­ve — az égalji sajátságokban vélték az okot feltalálni, de ezzel nem sokat látszottak törődni s nem is foglalkoztak ezzel behatóbban; pedig épen az égalji sajátságok azok, me­lyekre a madarak vándorlásának rej­télyes oka visszavezethető. Ugyanis a madártest akként van szervezve, hogy a lég azt át- meg átjárja; a beszívott lég a tüdőből számos nyíláson át szétárad a hasban levő hártyás tömlőkbe, a kötszövetbe, sőt a csontvázba, és a nagyobb, vagyis az evező tol­lak száraiba is, szóval a lég­testükön egészen átszűrődik, minek természetes következménye, hogy az úgynevezett égalji viszonyok, minő a hő, világosság, villanyosság, szükségkép sokkal nagyobb hatást gyakorolnak reájuk, mint bár­minő más osztályhoz tartozó állatra. Ezeken kívü­l tollaik mineműségénél fogva nagy hatást gyakorol reájuk a nedvesség. Ugya­nis a tollak szaru állományú testek, melyeknek szára a nyirok behatása folytán földuzzad; ám­de sok tollazat fnom véredényekkel is bír, me­lyek a szár felduzzadása következtében megfe­szülnek, mi által a vérkeringésben változás idéztetik elő, mely változás kellemetlen érzetet kelt a különben is ingerlékeny idegzetű madárra. A­mint a nyári meleg napok észrevétlenül átmennek az őszi hidegebb napokra, a madár test rendkívüli érzékenységénél fogva azt azon­nal megérzi. Ilyenkor a vándormadarak nyug­talankodni kezdenek, izgatottak lesznek. Azok, kik a vakösztönben vélik a tünemény okát fellelni, a leghathatósabb érvül azt hozzák fel, hogy a kalitkába zárt madarak a vándorlás idején a vakösztönnél fogva izgatottak lesznek, pedig egy csekély utángondolás csakhamar meggyőz bennünket arról, hogy a kalitkába zárt madár épúgy megérzi a légmérsék válto­zékonyságát, mint a szabadban röpködő. E­mel­lett bizonyít azon körülmény is, hogy a hide­gebb évszak beálltával megszűnik a kalitkába zárt madarak nyugtalansága, minek oka egy­szerűen az, hogy a hideg ellen ajtót, ablakot gondosan becsukunk, ekként kevesebb külső lég hatol be szobáinkba s az is azonnal magasabb hőfokot nyervén a fűtés által, nem gyakorolhat többé észrevehető hatást a madárra, míg éjjel a rendszerint azért nyugtalanabbak, mert ilyenkor hőfok alábbszállása következtében szobáink hidegebbek. M­a m­a elfogadott t­é­n­y, hogy madarak elköltözésének oka a hőmér­­­séklet változásában gyökeredzik. mellett bizonyít még azon körülmény is, hogy­­ azon madarak, melyek legkorábban távoznak tőlünk — tehát még jóval az ősz megjötte előtt — azok a legkésőbben érkeznek hozzánk. Még zöld a mező, nyilnak a virágok, melegen süt a nap s már kezdetét veszi a madarak ván­dorlása. A kőfali fülleng kezdi meg a sort augusztus elején, követik a kakuk, az arany­begy s így tovább. Alig távoznak ezek tőlünk, s helyüket már az északról jövők foglalják el. Ez utóbbiakat is a légmérsék változása űzi el rendes tartózkodási helyükről, csakhogy ezek a távol észak zordon tele elől menekülve már ná­lunk oly égaljra találnak, mely természetüknek megfelelő s igy itt ütik fel téli tanyájukat. Végre a t. olvasó azt kérdezhetné, hogy miért van madár- vándorlás oly területeken, hol egyáltalában nagyobb mérvű légmérsék válto­zások nincsenek mint. pl. Braziliában? Erre a válasz csak az lehet, hogy ott bizony nincsenek ván­do­r ma­darak. Si natura pro nobis, quis contra nos! Balassa Benő tanár. coc/­­/c után. Ha szemeidbe tekintek Búbánat­om messze tűnnek, S eperajkad ha csókolom Elmúlik minden fájdalom. Ha hó kebledre borulok Egi mámor engem elfog, Es ha mondod: oh szeressen, — Zokognom kell keservesen! . A házi szövő-ipar megyénkben. Zalamegye alispáni hivatala 7319­­­ 7549 sz. a. a nagy földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisz­tériumnak a házi szövő-ipar emelése tárgyában 18M1. évi december 27-én 3772(j sz. a. hozzá intézett rendele­tét véleményezés végett a zalamegyei gazdasági egyesü­lethez átküldvén, az egyesület a kívánatnak teljes kész­séggel megfelelt és a következőkben nyilatkozott: A szövészet mint házi ipar e megyében Muraközt vagy is a Csáktornyai és perlaki járást, s a novai járás úgynevezett Csertamellékét kivéve, általában nem fize­tik, sőt a mennyiben a kender termesztés a földmives nép által eddig is csak azon célra folytat­tatott, hogy annak term­­elm­ényét a nők a tél folytán megfonták, s a családtagok részére fehérneműek készítésére taká­csok által m­egszövették — megszűnő félben van, mit igazol azon körülmény, hogy a takács iparosok nem csak a városokban, de a falukon is napról-napra fogy­nak, majdnem egészen megszűnnek, mert ezen kézi ipar után megélni nem képesek. Előidézte ezt részint a kisebb nagyobb mezőváro­sokból a falukra is mindinkább ből folyó polgáriasodás, a divat terjedő értelmiség, eb-és csínosodás iránti érzék és hajlam fejlődése, melyek folytán a nép is, ugy a férfiak, mint a nők, csak kissé tehetősb községekben is külső ruházatukban a vásznat posztóval, gyapjú, s egyéb gyári szövetkelmékkel cserélték fel, részint pedig az, hogy a fehér ruhaneműekre szükséges gyári szövetek olcsóbb áron megkaphatók, mint a­hogy a készített kender, a­hol ez a saját gazdaságban nem termeltetik, a piacon megvehető, s az ebből készített fonálnak vá­szonná szövéséért munkabér fejében a takácsnak fizeten­dő. A megye ily vidékein tehát a népet, a házi szövő­ipar űzésére reábírni akarni, előre láthatólag meghiúsult törekvés lenne. A Muraközben u. m. a csáktornyai és perlaki szolgabirói járásokban, még­is a novai járás Zebeczke, Kis-Sziget, Hernyék, Ortaháza, Páka, Dömeföld, Kánya­vár, Pördeföld, Iklód, Bördöcze, Csömadér, s a letenyei járás néhány községében, a melyek t. i. városoktól távo-

Next