Zalamegye, 1882. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1882-10-22 / 17. szám
Néhány szó a madarak vándorlásáról. Van egy könyv tisztelt olvasóm, mely úgy a laikus — mint a tudós — előtt nyitva áll, amelyben mindenki lapozgathat, és amelyből mindenki tanulhat. E könyvet a természet könyvének nevezik. Itt sok érdekes jelenség észlelhető, ebben gyökeredzik minden életbölcseségünk s ugyancsak ebben vannak elrejtve azon természeti okok és titkok, melyekről a bölcs Sokrates azt állítá, hogy leleplezhetlenek. Jelen sorokkal egy érdekes tüneményről akarunk megemlékezni, s megkísértjük a tisztelt olvasó közönség előtt kifejteni azon elveket és nézeteket, melyek a madarak vándorlásának okai körül csoportosulnak. A fájdalmas érzet egy neme fog el bennünket, midőn látjuk a nyár kimultával a kedves madársereg távoztát, midőn szállni látjuk a hajlékunkat vidámító fecskéket, a búcsúszavakat hallató darvakat. Önkénytelenül kérdezzük ilyenkor önmagunkat, vajjon miért távoznak el, hova költöznek, s minő titkos erő vezeti őket e vándorlásukban? E titkos jelenség már a legrégibb időben lekötötte az emberiség figyelmét; iparkodtak a tüneménynek okát kideríteni, felállítottak — a valószínűséget is alig megközelítő — hypothesiseket, de a természettudományokban való járatlanság lehetetlenné tette azok kifürkészését. Volt idő, midőn a madarak egészen kétségbe vonták és ezek téli vándorlását eltűnésének okául nevetségesnél nevetségesebb magyarázatokkal álltak elő. Egy nagy része a tudósoknak azt állítá, hogy pl. a fecskék télen a föld alá bújnak, ott dermedt állapotban maradnak egész a tavasz eljöttéig. Látszik e feltevésből, e téves magyarázatból, hogy régi tudósaink nem ismerték jól a madárvilág szervezetét, mert ennek tudatában lehetetlen lett volna ilysággal fellépniök. — Maga a híres svéd madartudós Linné is ezen dalvéleményének ad kifejezést egyik művében. — Voltak tudósok, kik elismerték a madarak vándorlását, de hogy miért mennek el és hova vándorolnak tulajdonképen, arról fogalmuk sem volt; ők a holdat tekintették a madarak téli lakhelyéül, négy hónapot tételeztek fel az oda vándorlásra. Voltak e korban egyesek, kik előtt e nézet hihetetlennek tűnt fel és akik ily kérdésekkel mutatták ki e nézet tarhatatlanságát: miből táplálkoznak a madarak a holdban és hol pihennek meg e négy havi vándorlás alatt? A tudós urak, kik maguk is kételkedtek véleményük helyességén, e kérdésekre azt felelték, hogy valamint a tengerben vannak egyes , általunk nem ismert, kiemelkedő sziklák, úgy a föld és hold között is lehetnek apró pihenőhelyül szolgáló égiteste ésaz említett Miss B. Aubhony-é, valamint a Chicagóban megjelenő Livermore Marié és Salker Marié által kiadott „The agitator". S legtovább megy socialisticus követelményeiben az ugyancsak itt megjelenő „The Chicagoon", amely az ismeretes orosz agitátor Bakunin nézeteit képviseli és egyszerűen a házasságot akarja eltörülni. Ezek mellett a női angol újságok mellett rövid idő óta megjelent New Yorkban egy német is, a már említett „Új idő", amelyet egy női és férfi bizottság szerkeszt. Ez is angol collegáiné mellé sorakozik, az emberi jog s az általános szavazatjog alapján a nők teljes egyenjogosítását követeli. És követeli ezen egyenjogúságot, mint egy terjedelmes cikke „A nő kérdés" kifejti, nem csak a miatt, „mert a nő szintén ésszel bíró lény", hanem mert az, mint jósolja emberi „csak egy eszköz az uj időkben, a művelt nemzetek állami és erkölcsi életében, a hatványozott haladás mezején." Az „Uj idő" készül a női teljes egyenjogúsítás szükségességét és jogosságát történeti, jogi és lélektani szempontokból kimutatni, és e bizonyítás John Stuart Mill „The Subjection of Women" című munkája után annyival lesz könnyebb, amennyiben ez már kürülbelől mindent tartalmaz, amit ezen társadalmi kérdés mellett, vagy ellene felhozni lehetne. Mi magunk részéről csak a puszta tények felsorolására szorítkoztunk s szives olvasónőink előtt lehetőleg hű képét akartuk adni amaz állapotoknak, melyek az amerikai nővilág körében fenforognak. kék. hogy a holdban miből táplálkoznak? erre egyszerűen azt felelték, hogy a hold körül lehetséges egy oly légnemet képzelni, melyben a madárvilág minden tápláló anyagot mellőzhet, íme t. olvasóm meg van a magyarázat. Egy középkori képtelenség, milyent a tudománynak bármely más ágában is tapasztalhatunk. Amily nevetségesnek és lehetetlennek látszik a tünemény okának ily megfejtése, ép oly hitelességre talált az a középkorban és a jelenkor elején is. Egy angol állatbúvár Bay igyekezett téves felfogásról korát meggyőzni és egyik művében éljen ennek cáfolatával foglalkozik. Az újabb kor sok természet búvára átsiklik e kérdés felett; a vándorlást és okait, ép úgy, mint az állatok életének sok más tüneményét a vakösztönnek tulajdonítják, nem gondolva meg, hogy az állatoktól az öntudatot, szabad akaratból eredő cselekvési képességet megtagadva, a vak ösztönnek végre is annyit, sőt többet is kell, hogy tulajdonítsanak, mint az öntudatos szellemnek s ekként az állatokat mozgó gépekké akarva törpíteni, bizonyos tekintetben emberfeletti erővel ruházzák fel — nem csak kimagyarázhatlan tulajdonokkal ajándékozva meg azokat, hanem mintegy a természeti törvényeken kívül helyezve, vagy azokon felül emelve. Ha a vakösztön mellett megállapodnánk és a madarak vándorlásának okául ezt elismernők, úgy nem tettünk volna egyebet, mint egy ismeretlen tüneményt egy még kevésbbé ismert okkal hoztunk volna kapcsolatba; mert hát e fogalommal: vakösztön sem vagyunk tisztában. Legyen ez az ész és az értelem egy helyettesítője ; de mint ilyet sem tekinthetjük a tárgyalt tünemény egyedüli okának már csak azért sem, mert az ösztön szó lényegével nem vagyunk tisztában. Ha végig tekintünk az ösztön fogalmat értelmezni kívánó tudósok egész során, Pythagoráson, Platón stb. kezdve egész Dorvinig, ha elemezzük azon különböző nézeteket, melyeket ők képviselnek, azt tapasztaljuk, hogy ők az ösztönnek három egymással ki nem egyeztethető magyarázatát adták. tönt A régiek hajlandók voltak az észt és öszegyesítve, abban semmi külömbséget el nem ismerni. Velük ellentétben Des Cartes, Buffon, Lamark s mások nézete szerint az állatok gépek, amelyeknél a cselekvés külső behatások eredménye, vagyis minden cselekedetek okozatja a külső behatás által előidézett oknak. Baro Cuvier egy Orangutangot leírva oda nyilatkozik, hogy az ösztön oly fogalmakból veszi eredetét, melyek nem érzésből származnak, hanem amelyek az agyban fogamzanak. Látjuk tisztelt olvasóm, állatbúvárjaink legjelesbbjei mily különbözőkép értelmezték az ösztön fogalmat s ez a sokféle definitió csak arra mutat, hogy maguk sem voltak azzal tisztában. Bekezdették látni tudósaink azt, hogy az ösztön egymaga nem lehet a tünemény indító oka, más — ennél sokkal is hathatósabb—okoknak kell közreműködni. Keresték sokan ez okokat, de eleinte azokat kimagyarázhatatlanoknak tartották. Az öreg Brelmi és még sok jeles állatbúvár az előérzet egy bizonyos nemének tulajdonították a madarak vándorlását, ez előérzet azonban szintén egy ismeretlen feltevés, mely csak visszavezetne az ösztön szó kimagyarázhatlan fogalmához. Sokan a táplálék hiányt ismerték el fő oknak, de ha meggondoljuk azon körülményt, hogy a legtöbb madár akkor hagy el bennünket, mikor a táplálékhiányról még szó sincs, akkor beláthatjuk, hogy ez a feltevés is a téves nézetek sorába tartozik. Voltak tudósok, kik — mintegy odavetve — az égalji sajátságokban vélték az okot feltalálni, de ezzel nem sokat látszottak törődni s nem is foglalkoztak ezzel behatóbban; pedig épen az égalji sajátságok azok, melyekre a madarak vándorlásának rejtélyes oka visszavezethető. Ugyanis a madártest akként van szervezve, hogy a lég azt át- meg átjárja; a beszívott lég a tüdőből számos nyíláson át szétárad a hasban levő hártyás tömlőkbe, a kötszövetbe, sőt a csontvázba, és a nagyobb, vagyis az evező tollak száraiba is, szóval a légtestükön egészen átszűrődik, minek természetes következménye, hogy az úgynevezett égalji viszonyok, minő a hő, világosság, villanyosság, szükségkép sokkal nagyobb hatást gyakorolnak reájuk, mint bárminő más osztályhoz tartozó állatra. Ezeken kívül tollaik mineműségénél fogva nagy hatást gyakorol reájuk a nedvesség. Ugyanis a tollak szaru állományú testek, melyeknek szára a nyirok behatása folytán földuzzad; ámde sok tollazat fnom véredényekkel is bír, melyek a szár felduzzadása következtében megfeszülnek, mi által a vérkeringésben változás idéztetik elő, mely változás kellemetlen érzetet kelt a különben is ingerlékeny idegzetű madárra. Amint a nyári meleg napok észrevétlenül átmennek az őszi hidegebb napokra, a madár test rendkívüli érzékenységénél fogva azt azonnal megérzi. Ilyenkor a vándormadarak nyugtalankodni kezdenek, izgatottak lesznek. Azok, kik a vakösztönben vélik a tünemény okát fellelni, a leghathatósabb érvül azt hozzák fel, hogy a kalitkába zárt madarak a vándorlás idején a vakösztönnél fogva izgatottak lesznek, pedig egy csekély utángondolás csakhamar meggyőz bennünket arról, hogy a kalitkába zárt madár épúgy megérzi a légmérsék változékonyságát, mint a szabadban röpködő. Emellett bizonyít azon körülmény is, hogy a hidegebb évszak beálltával megszűnik a kalitkába zárt madarak nyugtalansága, minek oka egyszerűen az, hogy a hideg ellen ajtót, ablakot gondosan becsukunk, ekként kevesebb külső lég hatol be szobáinkba s az is azonnal magasabb hőfokot nyervén a fűtés által, nem gyakorolhat többé észrevehető hatást a madárra, míg éjjel a rendszerint azért nyugtalanabbak, mert ilyenkor hőfok alábbszállása következtében szobáink hidegebbek. Ma ma elfogadott tény, hogy madarak elköltözésének oka a hőmérséklet változásában gyökeredzik. mellett bizonyít még azon körülmény is, hogy azon madarak, melyek legkorábban távoznak tőlünk — tehát még jóval az ősz megjötte előtt — azok a legkésőbben érkeznek hozzánk. Még zöld a mező, nyilnak a virágok, melegen süt a nap s már kezdetét veszi a madarak vándorlása. A kőfali fülleng kezdi meg a sort augusztus elején, követik a kakuk, az aranybegy s így tovább. Alig távoznak ezek tőlünk, s helyüket már az északról jövők foglalják el. Ez utóbbiakat is a légmérsék változása űzi el rendes tartózkodási helyükről, csakhogy ezek a távol észak zordon tele elől menekülve már nálunk oly égaljra találnak, mely természetüknek megfelelő s igy itt ütik fel téli tanyájukat. Végre a t. olvasó azt kérdezhetné, hogy miért van madár- vándorlás oly területeken, hol egyáltalában nagyobb mérvű légmérsék változások nincsenek mint. pl. Braziliában? Erre a válasz csak az lehet, hogy ott bizony nincsenek vándor madarak. Si natura pro nobis, quis contra nos! Balassa Benő tanár. coc//c után. Ha szemeidbe tekintek Búbánatom messze tűnnek, S eperajkad ha csókolom Elmúlik minden fájdalom. Ha hó kebledre borulok Egi mámor engem elfog, Es ha mondod: oh szeressen, — Zokognom kell keservesen! . A házi szövő-ipar megyénkben. Zalamegye alispáni hivatala 7319 7549 sz. a. a nagy földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumnak a házi szövő-ipar emelése tárgyában 18M1. évi december 27-én 3772(j sz. a. hozzá intézett rendeletét véleményezés végett a zalamegyei gazdasági egyesülethez átküldvén, az egyesület a kívánatnak teljes készséggel megfelelt és a következőkben nyilatkozott: A szövészet mint házi ipar e megyében Muraközt vagy is a Csáktornyai és perlaki járást, s a novai járás úgynevezett Csertamellékét kivéve, általában nem fizetik, sőt a mennyiben a kender termesztés a földmives nép által eddig is csak azon célra folytattatott, hogy annak termelményét a nők a tél folytán megfonták, s a családtagok részére fehérneműek készítésére takácsok által megszövették — megszűnő félben van, mit igazol azon körülmény, hogy a takács iparosok nem csak a városokban, de a falukon is napról-napra fogynak, majdnem egészen megszűnnek, mert ezen kézi ipar után megélni nem képesek. Előidézte ezt részint a kisebb nagyobb mezővárosokból a falukra is mindinkább ből folyó polgáriasodás, a divat terjedő értelmiség, eb-és csínosodás iránti érzék és hajlam fejlődése, melyek folytán a nép is, ugy a férfiak, mint a nők, csak kissé tehetősb községekben is külső ruházatukban a vásznat posztóval, gyapjú, s egyéb gyári szövetkelmékkel cserélték fel, részint pedig az, hogy a fehér ruhaneműekre szükséges gyári szövetek olcsóbb áron megkaphatók, mint ahogy a készített kender, ahol ez a saját gazdaságban nem termeltetik, a piacon megvehető, s az ebből készített fonálnak vászonná szövéséért munkabér fejében a takácsnak fizetendő. A megye ily vidékein tehát a népet, a házi szövőipar űzésére reábírni akarni, előre láthatólag meghiúsult törekvés lenne. A Muraközben u. m. a csáktornyai és perlaki szolgabirói járásokban, mégis a novai járás Zebeczke, Kis-Sziget, Hernyék, Ortaháza, Páka, Dömeföld, Kányavár, Pördeföld, Iklód, Bördöcze, Csömadér, s a letenyei járás néhány községében, a melyek t. i. városoktól távo-