Zalamegye, 1882. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-22 / 17. szám

T. évfolyam. Zala-Eserszeg, 1882. október 22. Előfizetési dij: Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: ."A h­asábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petítsora 12 kr. TÁRSADALMI, KÖZI­JJELÖLÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Meg­jelenik minden vasárnap. 17. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bennfentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kü­ld­ü­nk vissza. ( Petőfi Sándor Mi vagy Petőfi? Csudás meteor? Vagy üstökös? Kit bámul a jelen! Belőled is fény s lángok árja forr­ó gyújtó szikrák szakadnak szüntelen.­­C­sak a nemes, fiúi kegyelet Viraszt híven a szent porok felett! Szász Károly. A jelen század második negyedében egy kevesektől sejtett tünemény jelent meg a ma­gyar­ költészet egén ! Varázs hatalma rohanó álként befogá az egész láthatárt s az általa fel­lelkesített nép szélvészrohanással sietett kibontott zászlaja alá, átszellemülve követé léptein s mi­dőn rövid, de tettdús s örök időkre emlékezetes pályáját megfutotta, felékesítve a dicsőség h­er­vadhatlan babérával, egy nemzet sóhajtott utána bánat dúlta kebellel s azon kinos öntu­dattal, hogy kipótolhatlan dalnokát vesztette el! Ki ne gondolná, hogy ez égi tünemény P­etőfi, a magyar népdalok megteremtője, a nem­zet kedvelt dalnoka, a magyar* Béranger! Petőfi nevére fennen dobog a kebel s egy titkos öröm rezgeti nevének hallatára szivünk sírjait! Nem is csuda! Hisz ő a múzsák kegyes mosolya alatt született s fenkölt homlokára volt vésve az égi jegy varázsa! — * () volt az első költő, ki egyenesen a nép érzelem világából merített s kinek dalai és ez okból közvetlenül utat találtak a nemzet szivébe. Mint ki a nép köréből emelkedett ki, ismerte a gunyhók lakóinak érzelmeit, gondolkodás­mód­ját, ismerte nyelvét s azért viszhangoztak dalai­tól völgyek és bércek. — Hogy mythosz-szerü kegyelet övezze körül örökre emlékét, a forradalmi csaták mezején esik el, ott foly ki az ifjúi vér szívéből! Nem jelöli sírját piramis, hisz minden honfi szívben dicső­ült emlékének egy-egy piramisa van felállítva. Drága porait szétszórták észak, dél, kelet s nyu­göt felé a szelek, hogy minden honfinak jusson be­lőle egy-egy szem, a hazaszeretet szent mustárja ! A nemzet f. hó 15-én rótta le nagy köl­tője iránt a szeretett és hála adóját. E napon hult le a lepel ércszobráról, melyet a nemzet közadakozása teremtett.­­S hogy az égbenyúló Kárpátok hótakart bérceitől le az Al-Duna höm­pölygő árjáig megdobbant a szabadságharc leg­népszerűbb alakjának emlékére rendezett emez ünnepében a nagy nemzettest szíve, legszem­beszökőbb bizonyítéka az ország legkülönbö­zőbb helyeiről megjelent küldöttségek, úgy hogy ez ünnep nem kizárólag hazánk metropolisának, Budapestnek ünnepe volt, hanem valóságos or­szágos ünneppé tette azt a honfiúi kegyelet és közlelkesedés szent tüze. — A magyar nemzet politikai ébredésének korszakában 1860. évben pendítette meg világ­hírű hegedűművészünk Reményi Ede az eszmét: ércszobrot emelni az ország szivében, Budapes­ten a szerelem és honszeretet utolérhetlen dal­nokának.­­ Az eszme élénk viszhangra talált a nemzet zömében, de kormány­körökben némi bizalmatlansággal fogadták azt. Az úttörő nem csüggedett; bejárta az országot és mindenütt hangversenyt rendezett e magasztos célra és önkénytes gyűjtéseket is eszközölt. A szobor bizottsága véglegesen csak 1867. évben alakulhatott meg; elnöke Reményi Ede, alelnöke Tóth Kálmán, pénztárnoka Lévai Hen­rik, jegyzője Reményi Károly volt. A szobor­alap ekkor kamatokon kivül 9319 ft 86 kft. tett. A szoborbizottság első feladatának tűzte ki az ü­gy felkarolására felkérni a fővárosi és általa a többi törvényhatóságot. — Eljárását siker ko­ronázta. 1871-ben a szobor pénzalapja kamatok­kal együtt 27374 frt 43 frt tett. — Lelkesü­léssel fogadá a bizottság a pénztárnoknak ezen jelentését s egy szűkebb körű bizottságot kül­dött ki kebeléből gondoskodni a szobor helyé­ről s érintkezésbe lépni a mű elkészítése végett egyik hazai szobrászszal. A szobor mintázásával jeles szobrászunk Izsoo Miklós lett megbízva. — Izsoo örömmel engedett a felhívásnak, Európa legnevezetesebb városaiba utazott az ott levő nagyobb monu­mentumok tanulmányozása végett s művészi körútjából hazajővén, lázas tevékenységgel fo­gott művéhez és több kis mintát készített is, melyek közül főleg kettő tűnt ki. Egyik, mely Petőfit, mint magyar Tirtheust ábrázolta, amint „Talpra magyar** varáz­shatalmú dalát énekli; a másik nyugodtabb alakú s itt kezét szivére téve Honfi dalá­t látszik átérezni. A biráló bi­zottság ez utóbbi alakot fogadta el. Ezen ala­kon dolgozott tovább a jeles szobrász, azonban hő vágyát, a Petőfi szobor elkészítését a sors tőle megtagadá, mert midőn már e célra mű­terme csaknem kész vola, nemes szelleme sok küzdelem után elh­agyá porhüvelyét. Halála után Huszár Adolf tehetséges szobrász lett meir­rTM> f-i bizva a szobor elkészítésével, ki ebbeli felada­tának derekasan meg is felelt. A szobrot Turbaii Kárel)­ bécsi ércöntő öntötte, talapza­tát Poschakker Antal készítette. A szobor felállításának költségei 10 ezer forintra rúgnak. Ott áll már az ércszobor a dunaparton, a zajló Duna közelében, a „Oorso" délkeleti ré­szén, az arany­kalás­szal ékes Alföld felé vetve tekintetét. Jobb karját magasra tartja, vállára vetett gallérköpönyege keblén összeér és baljá­ban papírcsom­ót tart. Ajkai mintha rázendítenék: „Talpra magyar, hí a haza!" Hazánk fővárosa egy emlékkel gazdagabb lett. Eg­gyel több azon szent hely, hova elza­rándokolhat a haza gyermeke! Ez ércszobor lelkesítsen bennünket szeretni hazánkat, melyen kívül „nincsen számunkra hely." Ez ércszobor tanítson bennünket kitar­tásra az élet fárasztó küzdelmei között, de jut­tassa egyúttal eszünkbe a sors szeszélyeit is. Petőfi egykor elhagyatva, léleksújtó nélkülözé­sek közt járja be a hazát, s ime most kegye­lettel említi nevét az ifjú, az irodalom felkelt bajnokai, a hatalom képviselői állnak emléke előtt s a hír glóriát vont homlokára. gy ©­rf ®ája>s;f Az amerikai nők. Glagan Ottótól, (németből K­aboss László.) (Vége.) A new-yorki szépirodalmi Journál ,­mely mint német lap a nőkkel szemben már többet merészel — mint az angol nyelven megjelenő időszaki lapok, felhasz­nálja az alkalmat s a new-yorki nők némely szokása fö­lött pálcát tör. Minthogy nyilatkozata ama szellemet, melyben a felvilágosult újvilági nők tündökölnek, találóan jellemzi, álljon itt abból a következő: „A divat az orrokon csipeszeket hordani, mindin­kább terjed a new-yorki nők között, és az ember nem tud­ja megérteni, honnét van, hogy a nők egyszerre mind oly ros­ szemmel bírnak. Mindenesetre kedves, egy fia­tal nyúlánk csinos finom vonású nő csipes­szel; jobban kacérkodhatik, s mégis az a szinezete van, mintha a sok tanulással rontotta volna el szemeit, pedig talán a sok tükörnézéssel, aristokratikusan feszesebb és méltó­ságteljesebb modorú, mert arra kell figyelnie, hogy az üvegje le ne essék s ez némely orra nem kis nehézség­gel jár. Elvétve láthatni két nővért is csipeszszel, még pedig erőssel s az ember bámul, hogy egy ugyan azon családban nem csak 2 rövidlátó nővér, de romlott szemű is van. De minek legyen megtiltva fiatal leánynak, hogy szemeit elrontsa, ha a „divatkirályné" igy akarja? Hisz a fűzők által elrontják tüdejüket is s az még veszélye­sebb és gyógyíthatlanabb. „A szemben van a szív" és abban semmi rosz sem lehet, ha a nők sziveiket üveg alá teszik." Az amerikai nőknek az egyenjogositásnak minden irányban való keresztül vitelére irányult buzgalmuk sok­kal nagyobb és szilárdabb, semhogy egy irodalmi club­bal megelégedhetnek. Jelenleg az unió női foglalatos­kodnak minden társadalmi és politikai kérdéssel, mely­l­el férjeik, testvéreik, atyáik és fiaik, és a nők rész­vétele a nyilvános életben semmiben sem áll uraik mö­gött. Az egyesült államok női már minden nagyobb városban socialisticus és politikai irányú egyesületeket létesítenek, úgymint női­ emancipatio és social reform clubbokat, és nincs thema, a­melynek megvitatása elől vis­sza­rettennének. A nők és férfiak által közösen fel­állított new-yorki social reformclubb alapszabályai hol nők igazgatnak és nők vannak a végrehajtó bizott­ságban — határozottan mondják, „hogy semmiféle né­zetnek vagy elméletnek megszorítása fen nem forog s mindezek és hasonlók azon belül szabad vitatkozás tár­gyát képezhetik. Évenkint, különböző helyeken nagy női jogászgyűlések tartatnak, melyeken az összes nő egyletek képviselőik által részt vesznek, és a mozgalom vezetők beszélnek. Néhányan ezen női matadorok közül, kiknek neve egész Amerikában ismert, időről-időre az egész nagy amerikai területet széltében-hosszában beu­tazzák és mindenütt, a­hova érkeznek, a nőket össze­hívják, és fölhívják, hogy rázzák le a férfiak igáját és minél gyorsabban emancipálják magukat. Mint egy pél­dája ama sokszor gyújtó beszédeknek álljon itt a kö­vetkező, melyet Miss Susan B. Anthony nem­rég Nevv­< h­leansban tartott. „A férfiak tolvajok. Honnét van pénzük? A sze­gény munkásoktól lopták, akik értük izzadnak. Nekünk nem szabad magunkat feszélyezni, hogy mind magun­kévá tegyük, a­mit csak lehet. 1­a egy nő este a club­ba akar menni, a férj morog, sőt még azt is mondja, hogy este nem illik. Ha azonban ő cimboráival iszik, rosz vicceket csinál és Isten tudja mit művel, akkor a nő legyen nyugodt és ne tátsa fel a száját. Ezen pa­rancs azonban most már a 111 fog minden esetben foga­natosíttatni és rosz is lenne, ha minden esetben fogana­tosíttatnék, mert akkor nem­ volnánk mások, mint rab­szolganők. „Gyereknél a helyed" ezek rendesen a sza­vak, a­melyekkel egy férfi felvilágosítja a nőt, hogy köteles a házat őrizni. Szép, de ha a nő helye a gyer­mekeknél van, úgy ott a férfié is. A gyermek ép ugy a férfié, mint a nőé. Nincs a nőnek elég vesződsége a gyermekekkel, még rabszolgája is legyen gyermekeinek? Nem ülhet a férj otthon egy este ép ugy odahaza s a „Babyt" ringathatja, róla gondoskodhatik mint az anya, ki fájdalommal szülte, s a kinek néha egy hét alatt több kint kell kiállani, mint a férfinak egész életében?! Ezeknek az állapotoknak meg kell szűnni, és ehhez az első lépés a kerületekben egyletek alakulása. Itt talál­kozzanak a nők mind, a­kik fáradnak és meg vannak terhelve, és tanácskozzanak, mint csalhatók tőrbe a férfiak. — Legelső azonban, hogy pénzünk legyen. A pénz minden dologhoz szükséges, de legnélkülözhetetle­nebb, ha háborút akarunk vezetni; kell ezzel birnunk akár egy, akár más uton. A zsebelés maga nem elég; csel és hizelgés a fegyverek, a­melyekkel a természet a nőt megáldotta s ezeket fel kell használni. A férfi a hizelgésnek nehezen bír ellenállni, hizelgünk neki, meg­zavarodik, vesztegessétek meg a dédelgetéssel, tegyetek mindent tetszésére, használjatok fel minden fogást, a­me­lyet csalfaságtok és eszetek megenged és teremtsetek pénzt, először pénzt, pénzt!" Ha a női egyenjogosítás előharcosai ily modorban tartanak nyilvános beszédeket, képzelhetni, hogy lapjaik­ban sem tartózkodóbbak. Angol nyelven 4 újságjuk jelenik már meg az egyesült államokban, a­melyek ki­zárólag az emancipátiának, a női érdekeknek szolgála­tában állanak. Ezek közül a legjelentőségteljesebbek „The revolution", mely New­ Yorkban jelenik meg, és

Next