Zalamegye, 1889. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1889-11-17 / 46. szám
VT iI. folyam. Zala-Egerszeg, 1889. november 17. 40>. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft.. Hirdetmények : :1 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., bélyegdij 30 kr. Nyilttér |i elitsora 1 kr. ZALAMEGTE tr & nrisi es i JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kíisilunk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A női emancipatió. Tengernyi papiros, tengernyi tinta és tengernyi nyomdafesték elfogyott már, mióta a vén I Európában is napirendre került a női élethivatás kérdése. A conservativ szellemű egyének nem igen tudnak még máig sem megbékülni azzal a gondolattal, hogy a nők elszállíttatván a tulajdonképeni anyagi szent hivatástól, oly foglalkozási kört kapjanak, mely ez ideig csupán férfiak számára volt nyitva. Tagadhatatlan is, hogy rengeteg sok körülménnyel meg lehet okolni az ő álláspontjukat, de viszont rengeteg sok ok harcol mellett, hogy a nők ne szoríttassanak le a férfiaknak szánt életpályák mindegyikéről. Igen természetes, hogy a két tábor között van a helyes út. És a tapasztalat csakugyan azt bizonyítja, hogy nálunk a gyakorlati téren ezt a középutat igyekeztek követni. Így azután nálunk az Amerikából importált női emancipatió kérdése csupán az elmélet terén vert erősebb hullámokat; a gyakorlati téren egészen simán, minden társadalmi forrongás vagy visszahatás nélkül lett megoldva. Ugy, de az amerikai szellem folytonosan erősebb mértékben hódít. A haladásában pillanatra sem nyugvó új világ meg-megmozdítja a csendesebb természetű Európa fölött is a levegőt; az ott történő dolgok hatástalanul nem maradhatnak ideát sem s így folyton felszínre kerülnek oly dolgok, mik nálunk igen szokatlanok s a mi közszellemünk rendkívül nehezen bírja azokat assimilálni. Legutóbb történt, hogy egy nő folyamodott az egyetemre való fölvételért. Az egyetemi tanács egybegyűlt s azt a határozatot hozták, hogy miután ez nálunk szokatlan dolog s a hazai törvények erre nézve semmiféle utasítást nem adnak, a kérelemnek hely nem adható. Így azután az egyetemi tanulmányok nyilvános végzésétől az ambiciózus hölgy ezúttal elültetett. Igaz, hogy kissé különös szaktudományok hallgatására akart beiratkozni; többek között a hittudományokat is hallgatni akarta. De ez a dolog elvi oldalán nem változtat. Ezzel az esettel, mint, most már konkrét esettel szemben, mindenkiben az a kérdés merülhet föl: vajjon a nőknek van-e, lehet-e jogosultságuk ily irányban követni magasabb ambiciókat? Erre a kérdésre is volna és van is bizonyosan egy egész tábor, mely azt a feleletet adná vagy adja, hogy a tulajdonképeni női rendeltetés szempontjából nincs. De akad egy egész tábor másfélül, mely azt hangsúlyozza, hogy föltétlenül van, — az emberi egyenlőség magasztos elvénél fogva. És íme itt is középen van a helyes, az elfogadható ut. Sem azoknak, kik a nők előtt föltétlenül meg akarnak nyittatni minden férfi életpályát, — sem azoknak, kik előttük kivétel nélkül minden foglalkozási kört el akarnak zárni, — nincsen igazuk. Nincs pedig igazuk azért, mert kizárólag a nőkre való tekintettel, illetőleg azok helyzetének tekintetbe vételével, kik valamely pályára törekesznek, ítélik meg a dolgot. Pedig midőn arról van vagy lehet szó, hogy a nők beeresztessenek-e a férfiak foglalkozási köreibe, életpályájába? — nem kizárólag azok helyzetét kell figyelembe venni, akik ilyként maguknak existentiát akarnak teremteni, hanem tekintetbe kell venni éppen oly mértékben, hogy annak a jognak vagy előnynek megadása a közérdek szempontjából szükséges-e ? előnyt biztosító-e? Na és, ha ily szempontból taglaljuk a dolgot, akkor föltétlenül nem nyitnak ugyan törekvő nőinknek utat az egyetem minden szakjára, de be fogjuk látni, hogy bizonyos mértékben az orvosi szakot okvetlenül meg kellene nyitni előttük. A fölvételt lehetne bizonyos föltételekhez szabni, miáltal az egyetem a túltömöttség ellen biztosítható volna, de más részről magra is a foglalkozási kör természete is meglehetősen korlátozná a belépők számát. Hogy ezáltal mily általános óhaj, mily nagy, a szükséges kívánalom menne teljesedésbe. — azt következmények mutatnák meg! Szomorú statistikát lehetne összeállítani azokról a nőkről, kik csekély, a fejlődés stádiumában még könnyen gyógyítható bajukat inkább halálos kimenetelűvé engedték fejlődni, hogysem férfi orvossal közölték volna azt, mintsem a szakvizsgálatnak alávetették volna magukat. Legföljebb a végső kétségbeesésben s akkor vetették annak magukat alá, mikor már a segítség késő volt. És hányan haltak és halnak meg anélkül, hogy szakértő orvoshoz fordultak volna, vagy fordulnának. Kétségtelen tehát, hogy ily irányban vajmi szükséges volna egy lépést tennünk Amerika felé. És hisszük is, hogy jelenlegi kultusminiszterünk, ki — úgy látszik — igen sok tekintetben úttörője leszen a józan haladásnak, — meg is fogja tenni a lépéseket, hogy a közérdeknek ez irányban is elég tétessék. HIRDETÉS: A zalamegyei gazdasági egyesület kertjéből több ezerre menő, válogatott fajú, minden nemű gyümölcsfa, akácz, gledicia és körisfa eladó. Egyesületi tagoknak a gyümölcsfa darabja 15 kr. és 2 kr. kiszedési, összesen 17 akácz, gledicia, körisfa nagyság szerint krért, 2—5 krig szolgáltatik ki. ö a Nem tagoknak a gyümölcsfák darabja 20 kr. és 2 kr. szedési díj mellett, a többi csemete j pedig 5—10 kvig számíttatik. A megrendelések Zala-Egerszegre a gazdaor oasági egyesület elnökségéhez intézendők. Zala-Egerszeg, 1889. évi november 12-én. Orosz Pál egyesületi titkár. Megyei élet. .A megyei közigazgatási bizottság november havi ülését Svastits Benő főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta. Őméltósága üdvözölvén a bizottság tagjait, jelenté, hogy a földmivelésügyi miniszter a közigazgatási bizottságba a vármegye közgazdasági előadójául Orosz Pált nevezte ki s ajánlátt a bizottság figyelmébe, mit a bizottság tagjai lelkes éljennel fogadtak. „Zalamegye" tárcája. Almanach.* Már már azt hittük, hogy az Almanachok kora örökre lejárt minálunk. A sajtó rohamos fejlődése általában egyre kisebb területre kezdé szorítani a szépirodalmi könyveket s az utolsó tíz évben még gondolni is alig mertek kiadók arra, hogy a kedves Almanachokat fölkeltsék mohlepte sírjaikból. emlékezetű Körülbelül így okoskodtak : minek almanach, mikor a napi sajtó elárasztja a közönséget regénnyel, novellával, tárcával? Vajjon van-e nálunk még publikum, mely kedvelt íróit, akikkel külön-külön mindegyre találkozik, együtt is szeresse látni. Ez a kérdés sok fejtörést okozott kiadóknak és íróknak egyaránt, mígnem a Singer és Wolfner kiadócég, szövetkezve Mikszáth Kálmánnal, „mert és nyert". A közönség hamar megadta a választ: szereti együtt látni kedvelt íróit. A Mikszáth féle Igenis, Almanach váratlanul fényes sikert aratott első föllépésével s ma már az Almanach a legnépszerűbb szépirodalmi könyv Magyarországon. A magyarázat igen egyszerű: az Almanach a régibb és ujabb írói nemzedék legjobbjainak a találkozója, mert valamennyi nem találhat helyet egyszerre, minden esztendővel ujabb meg ujabb, a közönség előtt azonban nem ismeretlen név vegyül a régibbek közé. Minden esztendőben 14 —15 elbeszélő találkozik a Almanachban s mesél egy nálunk szokatlanul nagy számú közönségnek. A magyar írók általában fájdalom — még mindig szenvednek az ősrégi magyar betegségben, de csodák csodája, mihelyt arról van szó, hogy az Almanach közönségének kell írni, levetkőzik e betegséget s igazi becsület, kérdésévé teszik, hogy az Almanachba a legszebb dolgukat írják meg a legszebben, a legtöbb gonddal. Mert egy napilapban a sok mindenféle közlemény közt elvész a gyenge, hirtelenében összehányt-vetett dolgozat is, ám az Almanachban valamennyi igyekszik kitenni magáért, tudván, hogy nem olyan közönség elé lép, amely csak olvas, de amely bírál is. Valóságos nemes verseny az, melyre kelnek íróink, — öregek és ifjak — minden esztendőben egyszer. Ennek természetesen a közönség örül a legjobban. Innen van aztán, hogy az Almanach évről évre emelkedik nemcsak érdekességében, de irodalmi értékében is. Előttem fekszik az 1890-re szóló Almanach, harmadik évfolyam e nagybecsű vállalatból. S mindjárt a kellemesen lep meg, hogy Mikszáth szellemes előszava után Jókai, a magyar költők fejedelme, nyitja meg a sort. Jókai mindig érdekes, most különösen az, mert csakugyan beváltja fenyegetését az aradi hölgyekkel szemben: vázát adja ama színművének, melynek aradi nők lesznek a hősei. Az aradi nők voltak t. i. akik megfogadták, hogy Jókaitól, a 26. § megszavazása után, nem olvasnak többet. De egy regényírón bajos kifogni, főként ha az a regényíró Jókai. Mindjárt megfenyegette (?) az aradi nőket, hogy csak azért is drámát ír, melynek ők lesznek a hősnői s mint az Almanachban jelzi, e kedves fenyegetését tényleg be is váltotta. Hogy tapsolnak majd e drámának az aradi hölgyek, csupa öröm lesz látni. Jókai után mindjárt egy fiatal leány : Tutsek Anna. A szerkesztőtől mindenesetre szép figyelem volt, hogy a nagyobb közönség előtt most először föllépő fiatal leány kezét a Jókai kezébe teszi. Ám hogy magára is biztosra menne, azt mindenki el fogja ismerni, aki elolvassa a „Reggeltől estig” című költői szép 110 vellát. Uj név e helyen a Márai Károlyé is, de pompásan beillik az előkelő társaságba. Egy kis vígjáték játszódik le előttünk egészséges humortól pezsgő novellájában. Csak jelenetezni kellene s kész a vígjáték, méltó társa a „ Virágfakadás"-nak, mely ma is repertoiredarabja a nemzeti színháznak. Megint egy uj név: Justh Zsigmond. Egy pár éve, hogy feltűnt e fiatal író, ki nemcsak az életben, de az íróvilágban is méltó helyet foglal el az előkelőségek közt. Aki „A két Ernesztiná"-t elolvassa, annak kedvencévé lesz Justh Zsigmond, ki nemcsak éleslátású megfigyelő, de ügyes elbeszélő is. Nemcsak színez, de mesél is s alakjai valósággal el vannak lesve az életből. Több uj alak nincs az Almanachban. A többivel találkozott az olvasó az Almanachnak vagy első, vagy második évfolyamában. Újra találkozunk a régi gárda egy jelesével : Vadnai Károlylyal, kinek Bolla Nella sajátságos című novellája a szabadságharc és az azt követő sötét korszakból veszi érdekes tárgyát. Bolla Nella vén leány s megindító történet mondja el , hogyan lett azzá. A hölgyvilágot Tutsek Annán kivül Beninczkyné Bajza Lenke és Gyarmathy Zsigáné képviselik. Beniczkyné idegen földön játszat le egy romantikus, érdekes meséjű történetet, míg a Gyarmathy Zsigáné története („Házasság, hadverés Isten dolga") az ő kedves Kalotaszegjén játszódik le s egyike az Almanach legszebb darabjainak. Most jön a fiatal gárda, Petelei István, a rajzok kitűnő mestere (Az Öreg legény), Tóth Béla az ő Gülbabájával, aztán Bársony István, a „Szabad ég alatt" írója, ki nemcsak a leírásokban, de a mesélésben is nagyhirtelen elsőrendű íróvá lett, Rákosi Viktor, kit sokkal többen ismernek Sipulusz néven. Hevesi József *) A manach az 1890. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálm in Kisvelemes Regénytár V. évfolyam V. VI. kötete. Singer és Wolfiir kiaüa a Ara diszkütésben 1 forint. Mai számunkhoz negyed iv melleklet van csatolva.