Zászlónk, 1915. szeptember - 1916. június (14. évfolyam, 1-10. szám)
1916-03-15 / 7. szám
154 ZÁSZLÓNK 1916. március 15. tétlenné vált volna, de ezt nem tették, a németek tehát biztosra indultak a francia határ felé. Ugyanígy voltak az oroszok velünk az első törvény szerint nagy katonai tömegükkel fölényben, amit mi nem ellensúlyoztunk Galíciában lövészárkokkal, tehát ők is biztosra indultak ellenünk. Mind a két félnek ott volt, veszély esetére a második törvény alkalmazása, a szerzett vívmányok biztosítása, a lövészárok. S a németeket még a kultúra vívmányai, a szervezettség és a haditechnika sok új találmánya is erősítette. Az első törvénykönyv szerint végigverték a belgákat és a franciákat s végigverték volna a harcvonalat Párison túl, elfoglalták volna Calaist, ekkor tértek volna át a lövészárok harcra, a második törvénykönyvre, megindult volna Calaisból a búvárhajó harc és Zeppelin-háború Anglia ellen s a háború győzelemmel fejeződött volna be, még 1914-ben. Ezeknek a terveknek a világában mondotta Vilmos császár: „— Mire lehullnak a levelek, hazamehettek katonák !“ Közben azonban 1914 szeptemberében a marnei csatában Joffre megverte a németeket az első törvénykönyv szabályai szerint. Nem volt ez olyan verés, ami katasztrófával járt volna, mert hisz az agyonhajszolt francia sereg végső ellentállása volt, de mégis győzelem francia részről, mert a németek első haditervét keresztül húzta. A marnei csatában dőlt el, hogy ez a háború sokáig fog tartani s a marnei csatában estek el voltaképpen azok mind, akik ezerkilencszáztizenöt óta lettek a háború áldozatai. Mi, magyarok, falvainkban és városainkban valósággal átálmodtuk ezeket a napokat, kevés hírt kaptunk róla s jóformán csak félévek múlva kezdett derengeni előttünk, hogy mi is történt a Maine mellett. A németek pedig, csatavesztés után azonnal, szinte máról holnapra áttértek a második törvény alapjára és újabb tervekig lövészárkokba ásták magukat. Ránk jutott a másik nagy ellenfél, az orosz. Ez is az első törvény szerint harcolt s a németekéhez hasonló eredményeket ért el. Kiszorított bennünket Galíciából, Bukovinából, betört Kelet- Poroszországba s úgy volt, hogy győz, amikor Hindenburg megverte őket az első törvénykönyv szabályai szerint. Most mi lélekzettünk fel s a mazuri csatát épp úgy átálmodták az ellenséges városokban, falvakban, mint mi a mameit. Keveset tudtak róla s azt is rosszul. S a mazuri csatákban viszont az oroszok számára dőlt el, hogy a háború hosszú lesz s azok is ott estek el, akik egy év múlva Breszt- Litovszknál haltak meg. Az orosz a vereség után éppen úgy tett, mint a német, beásta magát és megállította a háborút. Áttért a második törvényre, amit közben mi is jól megtanultunk és levizsgáztunk belőle a Kárpátokban. (Mint a törökök Gallipolinál és később megint mi, az olaszok ellen.) 1915 elején a háború megállt. Úgy látszott, mintha elvesztené minden értelmét s valósággal csődöt mondott. A fegyverek megszégyenülése volt ez. A tábori ágyúnak srapnelestől bealkonyult s ezt a fegyvernemet a világháború el is temette. Viszont a gépfegyver jelentősége és értéke roppant emelkedett. És ekkor jött Marne és Mazuria után a harmadik sorsdöntő név, Gorlice. A nehéz tüzérség keresztül vágta az orosz lövészárok-rendszert. Ami azután következett, nem az első törvénykönyv győzedelme volt, hanem a második új paragrafusai. Ez tanúsága volt annak, hogy mi következik akkor, ha az egyik fél győzni tud a második törvény szabályai szerint. Az orosz seregnek egymentsége volt, a municióhiány. A második törvények szerint tehát megvolt a példa arra, hogy mi történik, ha az egyik félnek fogytán a muníciója, míg a második bőrében van. Ez még, mert féltanulság, a világháborút el nem döntötte. Addig nincs megvert ellenség, amíg a vereséget mentegetni és magyarázni tudja, vagyis ha a győzelem nem áll minden kétségen felül. Fővárosok elfoglalása győzelem, a gorlicei áttörés még nem az. Mi sem tartottuk megvertnek magunkat, amikor az oroszok Máramarosban voltak és nem kértünk békét. A gorlicei győzelem folytatása eldöntetlen maradt, mert Rokitnónál az orosz megint beásta magát és mi is arra kényszerültünk. Ami azóta történt, a világháború magas iskolája szempontjából csak epizód. Az olaszokat megtanítottuk a második törvénykönyv tiszteletére és Szerbiát levertük az első szerint. Hogy a szerbek miért nem tértek át a második módra ? Ennek az oka a kultúra hiánya. Ahol a legutolsó katona nem bírja megérezni a lövészárok okszerűségét és túlnyomó ellenféllel szemben vad hősiességgel hadakozik, az annyi, mintha valaki erősebbnek hiszi magát a kilőtt ágyúgolyónál és mellet tár neki, így mehettek a páncélos lovagok az első lőfegyvereknek a crecy-i csatában. Még egy paragrafus van hátra a második törvénykönyvből és ezt bogozzák a németek. Lehet-e lövészárkot rendszeresen keresztültörni akkor, ha az ellenfél is teljes muníció szükséglettel rendelkezik. Ez dől most el Verdun falai előtt s ezek a jövő századok sorsdöntő napjai. Ha lehet, tönkrevertük az egész világot. Ha nem lehet, össze kell állítani a számlát, felállítani a mérleget és békét kötni, szerényét. Mert akkor a háború még nagyon sokáig eltarthat és hosszú háborúban még győzni is csapás. A marnei napok után a verduni napok következtek most el, szinte egymás mellé helyezve, mert ami közben történt, az csak hadgyakorlat volt. Orbán Dezső.