Zempléni Múzsa, 2017 (17. évfolyam, 65-68. szám)

2017-09-01 / 3. szám

LÁTÓTÉR „A vég Temesvárban...” Komoly fenyegetést jelentett nemcsak a Délvidékre, hanem a Magyar Királyság egészére az oszmánok megjelenése, térhódítása Európában: Drinápoly eleste, Gallipoli-félsziget, a Bolgár Cárság, Szerbia elfoglalása, I. Bajazid szultán előnyomulása a Duna vonaláig stb. A magyar királyok - Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond - úgy próbálták megelőzni, kivédeni a ve­szélyt, hogy átkeltek a Dunán, s a törökökkel az ország határain kívül megütközve akadályoz­ták, fékezték előnyomulásukat. Az 1389-es sorsdöntő, Szerbiát elveszejtő rigómezei csatában is részt vett egy magyar dandár. Miután 1390-ben a törököknek sikerült időlegesen elfog­lalniuk Galambóc várát, a Dunán is átkeltek, s a Temes folyóig elkalandoztak. Ekkor tették első ízben lábukat magyar földre.Temes vármegye és az Alsó-Részek területére 1391-től már mind gyakrabban nyomultak be portyázó török csapatok. Marczali Miklós temesi főispán és testvére, Dénes 1395-ben szerencsésen visszaverte a Temesközbe betörő oszmán sereget. E fegyveres összecsapásokkal vette kezdetét az elszánt, folyamatos törökellenes küzdelem, amely váltakozó intenzitással és kimenetellel több mint másfél évszázadon át szakadatlanul tar­tott a déli részeken. A terjeszkedő Oszmán Birodalom a Magyar Királyság közvetlen szomszéd­ja lett. Zsigmond király 1397. október 25-re Temesvárra hívta össze országgyűlésre a főrende­ket, a vármegyei nemességet és - ami újdonságnak számított a diéták történetében — a városokat is. Az országgyűlés, amely egy hónapig tartott, többek között kimondta, hogy: „Ha a jelenlegi háborús idő alatt az ország határait ellenséges támadás fenyegeti, s a határt az ott hivataloskodó zászlósúr nem tudja megvédeni, minden zászlósúr és birtokos nemes, a közös kúrián lakók kö­zül egy-egy, a többiek fejenként, személyesen tartoznak fegyvert fogni, s a királlyal vagy ennek akadályoztatása esetén a nádorral a fenyegetett részekre vonulni; a jobbágyos nemesek kötelesek azonkívül minden 20 jobbágy után egy íjjal felfegyverkezett katonát kiállítani.” Zsigmond ki­rály 1404-ben bizalmasát, legkiválóbb hadvezérét, Ozorai Pipót (1369—1426) nevezte ki temesi ispánná és temesvári várkapitánnyá, aki több győztes csatát vívott a törökök ellen. Megkezdte Temesvár és Nándorfehérvár kiépítését, s kezdeményezésére és felügyelete alatt alakították ki, teremtették meg az al-dunai végvárrendszert. Ozorai Pipo szolgálatában kezdte katonai pá­lyafutását a későbbi törökverő, a következő fél évszázad legnagyobb hadvezére, a még gyer­mek Hunyadi János (­1407-1456), akit Albert király (1397-1439) 1439-ben Szörényi bánná, I. Ulászló király (1424—1444) pedig 1441-ben temesi főispánná, Nándorfehérvár kapitányává és Újlaki Miklóssal (­1410-1477) együtt erdélyi vajdává nevezett ki. Az 1443. június 5-i nagy földrengés után újjáépítette a várat és a várkastélyt, amelyben Kolozsvárról elhozott családját is elhelyezte. Temesvárról indult az 1446-ban Magyarország kormányzójává választott Hunyadi János törökellenes balkáni hadjárataira. Temesvár környékén gyűjtött banderiális csapatával vo­nult Szegedre, majd Kévét érintve Nándorfehérvárra, ahol 1456. július 22-én diadalmaskodott a II. Mehmed szultán vezette török haderő felett. A fényes győzelem után a zimonyi táborban dúló pestisjárvány oltotta ki életét. A temesvári várkastély első emeleti kápolnájában esküdött meg a bibliára V. László (1440-1457), hogy nem fogja bántani a Hunyadi fiúkat. A nyomasztó török veszély, az oszmánokkal vívott csaták és háborúk állandósulása arra késztette a magyar királyokat, hogy országos tekintélyű, a harcokban jártas és edzett férfiakat nevezzenek ki temesi gróffá, ispánná és temesvári várkapitánnyá. A tisztséget a 15. században olyan hadvezérek viselték, mint Ozorai Pipó, Rozgonyi István, Újlaki Miklós, Hunyadi János, Hunyadi László, Szilágyi Mihály, Szokoly Péter, Nagy Ambrus, Kinizsi Pál, a 16. század­ban meg Báthory István, Újlaki Lőrinc, Drágffy János, Perényi Péter, Enyingi Török Bálint, Czibak Imre, Petrovics Péter stb. Temesi ispánként „Sánta” Báthory István (­1480-1530) 1512-ben Illává mellett győzelmet aratott egy betörő szabadcsapat felett, 1514-ben pedig

Next