ZeneSzó, 2019. (29. évfolyam, 1-10. szám)

2019 / 2. szám

MÁRKUSNÉ NATTER­ NÁD KLÁRA PÁLYAFUTÁSA Budapesten született, soknemzetiségű - a Felvidékről való szü­lőktől, apai ágon Türingiából elszármazott német, illetve Zólyom megyei szlovák - családból. Édesapja a Besztercebányai és Selmec­bányai iskolaévei után Budapestre jött egyetemre, tanulmányai az első világháború után félbemaradtak, katonai szolgálatot teljesít, hadifogságba esik, ahonnan csak 1920-ban térhetett haza. A család akkor már csehszlovákiai lakos, ő Budapesten telepedett le, itt nősül. Író-újságíró, botanikus. Az 1920-as évek végén az akkori családnév­­magyarosítási elvárásoknak megfelelően változtatta a (német) Natter nevet Natter-Nád alakra. Klára már ezt a nevet örökli. Gyerekkorának nyarait a Felvidéken töltötte, így sok személyes tapasztalatra tett szert, főként a Szepességben, ezen a három nemze­tiségű - magyar, német, szlovák - vidéken, megismerte mindhárom nép karakterét, beszéli mindháromnak a nyelvét. Meghatározó korai élménye a természet közelsége, a tátrai hegyvidék, az erdő, az utazás csakúgy, mint a művészet, a család baráti köréhez tartozó festők, szobrászok, irodalmárok inspiráló szellemi közege, az otthonában őt körülvevő műtárgyak látványa és a zene vonzása. Odahaza magyarul beszéltek, Klárát a Monarchia időszakának egyik kiváló német tannyelvű iskolájába, a Damjanich utcai Né­met birodalmi iskolába járatták (ahol korábban a gyermek Karinthy Ferenc, később az olimpikon Székely Éva is tanult). Édesapja újság­író lévén, szabadjegye volt a Nemzeti Színházba és az Operába, így fordult Klára érdeklődése ez idő tájt az éneklés és az opera világa felé. Bűvöletbe ejtette Kodály Háry Jánosa. Zongoratanárával a köte­lező penzumok után jutalmul gyakran játszottak négykezest, többek között operarészletek zongoraátiratait. Felső tagozaton később hí­ressé vált egyházzenész-énektanárai voltak: Wek­ler Jenő, majd Kapi- Králik Jenő, rajzolni és a képzőművészeti alkotások ismeretére Roisz Vilmos tanította. Klára 14 éves korától a zsámbéki tanítóképzőben folytatja tanulmányait, a svájci anyaházzal rendelkező Keresztes Nő­vérek jól felszerelt iskolájában, ott szerez 1948-ban tanítói oklevelet. Zsámbékon alapozza meg szélesebb zenei műveltségét, addigi néme­­tes neveltetése után tanítóképzős énektanárától, Pödör Bélától tanul, életében először, magyar népdalt; zongoraórán Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait játssza, az orgonajátékban is gyakorolja magát. 1948-ban felvételt nyer a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző szakára, mesterei között tisztelheti többek között Ádám Jenőt, Bartha Dénest, Bárdos Lajost, Szabolcsi Bencét, Vásárhelyi Zoltánt, Wehner Tibort és a gyakorlati tanítást oktató Szőnyi Erzsébetet. Egy évig Pécsi Sebestyénnél orgonalecké­ket is vehetett. Natter-Nád Klára munkásságának egészét ismerve bizton állítható, a legfontosabb, az életre szóló tapasztalatot a Zene­­akadémián Kodály Zoltán népzeneórái jelentették a számára. Hogy jobban elmélyüljön a magyar folklór (általa csak későn megismert) világában, diplomájának megszerzése, 1952 után még látogatta Jár­dányi Pál népzeneóráit. Egykori tanárainak neve ma már fogalom; néhányukkal később is munkakapcsolatba került, Szabolcsi Bencé­vel, Szőnyi Erzsébettel, utóbbitól kapta a felkérést 1994-ben a Kodály Társaság lapjának szerkesztésére. Bárdos Lajoshoz hamarosan családi szálak is fűzik, hiszen Márkus Miklós, akivel Klára, tanulmányai befejeztével, néhány év múltán összeköti életét, Bárdos legjobb barátjának, egykori cserkésztiszt-társának, a Szellő zúg távol, alszik a tábor... szöveg­költőjének a fia. Natter-Nád Klára pályafutásának a tanulóévekre következő, húszéves periódusa az iskolai, zeneisko­lai és zenei általános iskolai tanítás, az alsófokú ok­tatás-nevelés világában a katedra oldaláról történő sokirányú személyes tapasztalatszerzés időszaka. Izabella utcai, utóbb az Andrássy út 68. szám alá költöző iskolájának nagy fiúkórusával a Zeneaka­démián is szerepeltek, tanítványaiból zenekart meg nagysikerű zenés színjátszó szakkört szervezett. Egy következő állomásként nyolc éven át tanított az első budapesti ének-zenei általános iskolában, a Lórántffy Zsuzsanna útiban, a mai Marczibányi téri Kodály iskola elődjében. Lórántffy-beli ka­marakórusával rendre hívják rádióba, televízióba, filmgyárba. A Várkonyi Zoltán által rendezett Egri csillagok című film drámai erejű templomjelene­tében (mikor Cecey Éva keresi elrabolt gyermekét a litániázó nép között) apáca-kosztümben maga is szerepel, vezényel. Még a Lórántffy iskolában töltött évek alatt kezdi meg zenetörténeti kutatómunkáját, melyet a Zene- Rómaifürdői otthonában, Szőnyi Erzsébettel, 2010. 50 éves osztálytalálkozó az egykori „Lórántffy”-ban, 2014. (Ma: Budapesti Baár Madas Református Iskola.)

Next