Magyar Muzsikaszó, 1937 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

. Feltámadt az operett, amelyet sokan olyan szívesen temettek volna el és már el is parentáltak. Feltámadt és fiatalabb mint valaha volt. A fővárosban egyszerre öt színházban játszanak zenés darabot és már készülnek további operettek bemutatására is. A színházi „orvosok” mindig újabb és újabb megállapításokat tettek. Nincs primadonna, ez volt az egyik jelszó. Ugyanekkor az egész világ harsogott a magyar primadonnák neveitől. Nem érdekli már a közönséget, volt a másik megállapítás. Ugyanakkor zsúfolva voltak a filmszínházak a sokszor egészen bárgyú filmoperetteknél. Nincs, nem kell satöbbi, megállapítások, megbuktak. Az operett pedig a primadonnák sorával zsúfolt házakat vonzanak, tehát primadonna is van közönség is és operett is. Nem kutatjuk, mi volt az igazi ok, a vállalkozás, vagy a darabok hiánya, a fontos, hogy újra visszakapta a közönség a régi szép világnak ezt az örökét, melyről majdnem lemondtunk már. Szóljanak újra a zenekarok az operett színházakban, karmester úr foglalja el régi helyét. A cigány a kávéházakban, a jazz a táncnál, a zongorista a kiskocsmákban, a suszterinas az utcán, a mázoló az ásványon, a szobafestő a létrán, a pékinas a biciklijén, a mindenes mosogatás közben, a zsúrfiúk a szalonokban, a Mancikák a zongora mellett játszák énekeljék, dúdolják, fütyülésszék kedvenc dalaikat, melyet igazán az operett adhat vissza, az elparentált, de feltámadt kedves, nagyon kedves operett... (véha) Erőss Bélát igazgatóvá nevezték ki a szerzők szövetkezetében Erőss Bélát a Magyar Szövegírók Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete ügyvezető alelnökét a szövetkezet december hó 21.-i igazgatósági ülésén igazgatóvá nevezték ki. A kinevezés híre osztatlan örömet kelt a szövetkezet tagjai körében. Aki ismeri Erőss Bélát, annak nem hat újságként az a megállapításunk, hogy a legkitűnőbb adminisztrátor, a pontosság, lelkiismeretesség mintaképe, az új igazgató. A szövetkezetben a pontozási osztály vezetője s a külföldi szövetkezetek itteni megbízottja. Felelősségteljes munkájában mindig a legelérhetőbb Tini bekerül a rádióba Logody Attila novellája Tini boldog szorongással bontotta fel a stúdióból érkezett levelet, s csakhamar csalódottan dobta félre. Udvarias visszautasítást kapott. Hangja mikrofonra alkalmas, de egyelőre még csak kilátásba sem tudja helyezni a stúdió igazgatósága szerepeltetését. Hiába volt hát minden tanulás, futkosás a nyilvános szerepeltetésekért, a sikerek, összeköttetések és jóindulatú ajánlások... Nem, mégsem! Ő nem hagyja magát. Ö tud és akar! Ö alkalmas és énekelni fog! Nem kell a protekció, a saját erejével, tudásával és akarásával fog győzni. Ö mindenkit legyőz, mindenkit letapos, mert erős és nem hátrál!... ... és keservesen sírva temetkezett heverője párnájába... ... operettrészletek következnek. Énekel Huszty Hanna és Vető Péter, kísér a városi zenekar, vezényel Bogáth Jenő. A műsor első része: rrégi jó békevilág... A szpíkernő befejezte a bejelentést, a zenekar belefogott a nyitó akkordokba és erőteljesen, majd mindig halkabban, lágyan csendültek fel a régi szép idők dallamai. A karmester észre sem vette, hogy mindenfelől rémült tekintetek merednek rá s csak akkor kövesedett meg tekintete, mikor meglátta Huszty Hannát, aki hangtalanul terült el a földön a zenekar mellett. Pedig éppen énekelnie kellett volna, hiszen a zenekar már a népszerű primadonna szólójának bevezető ütemeit játszotta. A rendező is kővémeredten ült hallgatófülkéjében, csak a zenekar tagjai játszottak tovább gépiesen. Egyszerre csak kristálytisztán, csengően, biztosan és diadalmasan csendült fel egy szárnyaló zengő hang: „Csak párosan szép ez az élet...” énekelt valaki pompásan, mind közelebb, jött a mikrofonhoz és helyzet meg volt mentve! Vető Péter hamar felfogta és beleilleszkedett az új helyzetbe és néhány másodperc múlva már együtt énekelt új partnerével: „Árkon át, bokron át...” Ki ez a nő? kérdezte a rendező önmagától. Ki ez a nő? kérdezte a karmester kérdőjellé vált arca. Ki ez a MAGYAR MUZSIKASZÓ igazságot képviselte és óriási érdemeket szerzett a szerzők jogdíjainak elosztásával kapcsolatban, amit a mai nehéz, komplikált becslési rendszer alátámasztási anyagának hihetetlenül körültekintő és mindent felölelő munkájával végez. Mint tisztviselő sohasem kereste a népszerűséget, inkább zárkózott egyénisége azonban minden tudását annak szenteli, hogy a szerzők s tényleges játszottságuknak mennél megfelelőbben kapják jogdíjaikat. Erőss Béla kinevezése e sorok íróját igazolja, aki régebben mikor az alelnököt méltatlan támadások érték, kijelentette, hogy rá még nagy feladatok várnak a szerzők szövetkezetében, s ezért nem szabad kedvét vesztenie. Erőss Béla nagyszerű munkásságát mi sem igazolja jobban mint az, hogy az ő általa lefektetett rendszereket egész sor külföldi szövetkezet átvette. Nagyszerűen oldotta meg a rádióval kapcsolatos nyilvántartások és elszámolások rendszerét és kitűnően szervezte meg a filmjogokkal kapcsolatos díjak beszedését és elszámolását. Oldalakat lehetne írni munkásságáról és érdemeiről, de tudjuk, hogy az Erőss Béla puritán egyéniségével ellenkezik, s ezért most már azzal fejezzük be hírünket, hogy őszinte szívvel és örömmel köszöntjük a szerzők szövetkezete új igazgatóját, mellékelünk azon előfizetőink példányaihoz, akiknek előfizetése e lappal lejár. Kérjük az előfizetési díjakat lehetőleg azonnal postára adni, hogy a lap legközelebbi szállításánál fennakadás ne álljon be.