Magyar Zenészek Lapja, 1927 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

XXIII. évfolyam, 1927 január 1.­1. szám. MAGYAR ZENÉSZEK LAPJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR ZENÉSZ-SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL­ laptulajdonos: BUDAPEST Országos Magyar Zenész-szüvetség vii. ker . RÁKÓCZI.UT 30. Budapest, Hl., Rákóczi-ut 30. — Telefon: J. 140-16. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁR: 4 PENGŐ. A SZÖVETSÉG TAGJAINAK DÍJTALAN. ■ ■ ■■ in ■■ ■ ■ ■ mmm ■ a■ ■■ ■ ■ ■ ■■ ■ ■ ■ ■■ u■■■■ubí (Újévi köszöntő. Az ó és új esztendő határmesgyéjén, amikor minden ember szivében ott él a vágy, hogy megrög­­zítse továbbra is az elmúlt esztendő szép, jó, kellemes perceit és hogy elfeledje a szomorút, a bánatost, amit sorsa a tűnő évben reámért, amikor minden ember szívében ott él a szorongó, de reményteljes kíváncsi­ság az eljövendő esztendő fordulatai iránt, amikor úgy köszöntjük egymást, hogy „adjon az ég ura bol­dogabb új esztendőt", álljunk meg mi is egy pilla­natra és vigyük magunkkal szép emléknek a sok rossz között azt, ami határkövet jelentett Szövetsé­günk eddigi életében: fennállásunk 25 éves forduló­jának felemelő érzését. Tagtársak! Ennek a 25 esztendőnek a belső élete, ennek a negyedszázadnak a munkássága, en­nek a mindig szívós, sokszor keserves, de végül mégis eredményes 25 éves küzdelemnek erkölcsi tar­talma az az erő, mellyel mi az eljövendő uj esztendő titokzatos fátyolát félre akarjuk lebbenteni. Az uj esztendőt ezzel az erkölcsi erővel fogadjuk: „Uj­esztendő, ime, nézd, ez a mi talapzatunk, amelyen állunk, ez a 25 nehéz, küzdelmes, munkás, sok szo­morúsággal, kevés örömmel telített esztendő. Minden órád, minden perced, mely kérlelhetetlen határozott­sággal múlik el majd Szövetségünk életében, azt a hatalmas vágyat, törekvést fogja látni, hogy minden erőnket latba vetve, ha lépésenként is, de újabb és újabb eredményeket érjünk el annak a célnak elérése felé való utunkban, mely zenésztestvéreink sorsát a megélhetés gondjainak súlyosságától és a fenyegető bizonytalanságoktól akarja mentesíteni. Azért, új esz­tendő, bizalommal hisszük, hogy eddigi 25 esztendős munkásságunknak erkölcsi ereje az általad elénk táruló ismeretlen jövendő útjait is annyira járhatóvá teszi számunkra, hogy becsülettel eleget tudunk tenni zenésztestvéreink iránt való kötelezettségeink­nek.“ Tagtársak, ezzel a mottóval fogadjuk az új esz­tendőt. Tudjuk, érezzük, hogy nem áll módunkban minden sok szép reményt, sok nagy elgondolást, sok felépített tervet egyszerre valóra váltani De érezzük az akaratot, hogy nem tévesztünk szem elől semmi célt. És ha a sors csak azt a szerepet juttatja nekünk, hogy lelkiismeretes munkánk csupán utat egyenget azoknak, akik szerencsésebb, sikeresebb viszonyok között, nagyobb lépésekkel viszik előbbre a zenész­­ség erkölcsi és anyagi ügyeit, ez is már sokat, nagyon sokat jelenthet a zenészség számára. Reméljük, hogy az uj esztendő nem fog fukar kezekkel elsuhanni fejünk fölött! Boldog uj esztendőt ! A vezetőség. Liszt Ferenc. Irta : Radnai Miklós, a m. kir. Operaház igazgatója. JA múlt század igaz gyermeke, nagy alakja és halhatatlan halottja. JA kor, melyben élt, tele volt nagy erőfeszítésekkel, elszánt küzdelmekkel, hősi tettekkel. Szabadság után áhítozott az egész világ és a francia forradalmat követő elfojtott hallgatás nem maradt továbbra is néma. Kitörtek a lángok a XIX. században a föld alól és erdők, vizek fölött száguldva gyújtott, tüzelt, perzselt a szabadság, a jobb, a több, a szebb után való örök vágyakozása az emberiségnek. És ha látszólag nagyon messze is esnek egymás­tól: politika és művészet, mégis kapcsolatosak. Az egyik:a politika, az élet tárgyi lehetőségét, a másik­­, a művészet, az élet eszményi tartalmát határozza meg egy-egy nemzedék számára. Akár az ember szerveze­tében a hús és a szellem, olyan egymást kiegészítő módon függ össze politika és művészet. Nagy, közös eszmék hevítik mindig egyazon kornak élen haladó politikusait és művészeit, csakhogy az egyik eteti, itatja az eszmét, a másik virágját, gyümölcsét adja A poli­tikus az eszmével áll vagy bukik, a művész az eszméért él, vagy hal. A múlt század szabadságkeresői minden törekvé­sük tükrét megtalálhatták Liszt Ferenc művészetében, akiben nemcsak a művész, az ember is rendkívüli volt.­­Világfi és pap, főúr és apostol egyesült csodálatos lényében. Taláros alakja, nemes homlokáról hátrafésült hosszú, fehér haja, borotvált kemény arcéle, acélos tekintete kiváltságosakat jellemző külsőt kölcsönöztek neki. JA doborjáni tiszttartó gyermeke, az isteni gond­viselés titokzatos világa, hat éves volt mindössze, mi­kor művészi képességeivel magára vonta a figyelmet. Alig pár év után, kilenc éves korában, magyar főurak áldozatkészsége teszi lehetővé, hogy szüleivel Bécsbe költözzék, művészi kiképzését folytatni. Itt hallja őt egy hangversenyen Beethoven, aki elragadtatásában meg­csókolta. Ezzel a csókkal homlokán indult a világnak Liszt Ferenc. Párisba kerül, — a legelőkelőbb szalonok nyílnak meg előtte, Anglia, Franciaország rajong a gyermek­­ifjú hangversenyeiért és az alig 12 éves dédelgetett művész az európai zenei érdeklődés középpontjába kerül. Átéli a júliusi forradalmat Párisban — hallja Paganini boszorkányos hegedűjének sikerét — ismeret­ségbe kerül Chopinnal, Berliozzal — megmérkőzik a legünnepeltebb zongoraművésszel­. Thalberggel — torlódó események Liszt életében, melyek elszórták a magot

Next