Szórakoztató Zenészek, 1967 (4. szám)

1967 / 4. szám

AZ 1967—68-as TANÉV A Központi Stúdióban flifflfimfiffliHwr —um—— — ..ELŐKÉSZÍTŐ*’ ÉVFOLYAM — TÁNCZENEKAR!. NÉPI ZENEKARI GYAKORLATOK Az elmúlt tanév második felében az OSZK Igazgatósága által felkért bizottság felülvizsgálta az OSZK Központi Stúdió működését. A bi­zottság tagjai heteken keresztül részt vettek a Stúdió egyes tan­óráin, ismerkedtek a területtel, a tanárok módszereivel és a rendel­kezésre álló írásos anyagokkal. A felülvizsgálat eredményekép­pen készült jelentés aláhúzza, hogy a Stúdió — tekintetbe véve a hall­gatók igen vegyes összetételét, a helyiség számát és minőségileg nem kielégítő voltát — jól dolgozik. A jelentés minimális és maximális tervben jelölte meg a következő évek feladatait. A minimális terv­ben — többek között — javasol­ták, hogy a Központi Stúdió ta­nárait pedagógiai-módszertani kép­zésben, illetve továbbképzésben kell részes­ terv. Javasolták, hogy a meglevő tematikát a tanári kar dolgozza át. Leszögezték, hogy a Stúdió csak működési engedéllyel rendelkező zenészek továbbképzé­sével foglalkozik, de ameddig könnyűzenei területen az alap­képzés nincs biztosítva állami is­kolákban, addig a Stúdiónak az utánpótlás biztosítása céljából fog­lalkozniuk kell, előre meghatáro­zott létszámban, felvételi vizsga alapján felvett ,,előkészítő” évfo­lyamba sorolt hallgatókkal is. Az országos továbbképzés javítása céljából feltétlenül fontos az el­múlt években is működő 4 vidéki stúdió mellé továbbiak létrehozása. Hogyan kezdte meg jelen tan­évét a Stúdió? A nyáron felújított helyiségben tanári konferenciával kezdtük az évet. Még a tanítás megkezdése előtt két pedagógiai, módszertani előadást hallgattak tanáraink. A felvételi vizsgákon — melyek szeptember 10 és 15 között voltak — részt ven az OSZK Szervezési és közvetítési osztályának egy-egy munkatársa is. Az említett bizott­ság javaslata alapján az 1967.68-as tanévben a kategorizált zenészek részére működő eddigi 6 évfolyam mellett megindult az „előkészítő” évfolyam is, a kategóriával még nem rendelkező zenészek és éne­kesek számára. Szeptemberben el­kezdtük a tematika átdolgozását. Az új tematika a megyei stúdiók ta­nárainak is rendelkezésre áll. A beiratkozásoknál a bizonyítványok alapján ellenőriztük az iskolai végzettséget. Ebben az időszakban általában a Stúdióban tartózkodott a Budapesti Szórakoztatózenészek Szakszervezeti Bizottságának kép­viselője is, ahol az iskolai tovább­tanulással kapcsolatos problémák megoldásánál nyújtott segítséget az egyes hallgatóknak. Az elmúlt tanévekkel szemben a fokozottabb művészi követel­mények kielégítésért­ újítást ve­zettü­nk be a zenekari gyakorlat terén. Herrer Pál, Kertész Kornél és Thaler Gyula a tánczenekari gyakorlatok vezetői, különböző lét­számú és összetételű együttesek­kel foglalkoznak. Tánc-, szórakoz­tató- és sramlizenét játszó együt­tesek váltják egymást a zenekari órákon. November elsejétől a már meglevő együttesek működési en­gedéllyel rendelkező tagjai is be­iratkozhatnak zenekari gyakor­latra. (A heti­­ óráért havi 40 fo­rint a tandíj.) Október 13-től a Majakovszkij utcai kultúrteremben tartjuk a népizenekari gyakorlatot Albert István tanár vezetésével. Ezeken részt vesznek a főtanszak tanárai által kijelölt népi zenész hallga­tóink, és beiratkozhatnak a népi zenekarok működési engedéllyel rendelkező tagjai is. (A heti 8 óráért szintén 40 forint a havi tan­díj.) A zenészek általános és szakmai műveltsége emelésének eszköze az egyéni és csoportos továbbképzés. Biztosak vagyunk abban, hogy a Stúdió éa a hallgatók együttes jó munkájával nem maradhat el az eredmény: a szín­vonalemelkedés ! Óvári Győzőné tAfifflt leiés FARKAS BÉLA, napzongor részére Debrecen Farkas Szaktárs! Úgy látszik, önt különösen meg­ihlette ez az ősz. Úgy hullatta a „leveleit”, mint a természet ebben az évszakban. És olyan csupaszon is áll most előttünk, mint a fák és a bokrok ágai ősszel. Ön ugyanis alaptalanul megvá­dolta Budai Aladárt, az OSZK Haj­dú-Bihar megyei kirendeltségének vezetőjét azzal, hogy protekciós állapotot teremtett a megyében, alaptalanul megvádolta Kiss Józse­fet, a szórakoztatózenészek szak­­szervezeti bizottságának a titká­rát azzal, hogy 10 éve manipulál az stb. pénzével. De nem is foly­tatom tovább. Azért írom, hogy „alaptalanul”, mert külön e célból Debrecenbe utazott egy bizottság, amely meg­hallgatta önt, de meghallgatta Bu­dai Aladárt, Pongrácz Zoltán zene­szerzőt, zenetanárt, valamint Bo­ros Mátyás és Szitai Gyula zené­szeket, továbbá Szegedi Györgyöt, a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó­ipari Vállalat munkaügyi osztálya vezetőjének helyettesét, Kunkli Pétert, a Szakszervezetek Hajdú- Bihar megyei Tanácsának munka­társát, Kollár Endrét, a Zene­művész Szakszervezet titkárát — és ezt állapította meg! Ismétlem a bizottság alaptalan vádaskodás­nak nevezte az ön egész „levele­zési” hadjáratát. Azért iram, hogy „levelezési" hadjáratát, mert — hiszen ki ne tudná jobban, mint On —, ilyen rágalmazó jellegű leveleket irt és küldött a Magyar Rádió és Tele­vízió címére, a Hajdú-Bihari Napló, a Nők Lapja, a Népszava és a Népszabadság szerkesztősé­geihez, a Hajdú-Bihar megyei Ta­nács V. B. kereskedelmi osztályá­nak, a megyei pártbizottságnak, az MSZMP KB titkárságának, és az OSZK igazgatójának. A Szak­szervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsának csupán azért nem kül­dött ilyen levelet, mert ott már egyszer „megkapta a magáét”, mivel ott alaposan és régen isme­rik az ön „ilyenfajta” tevékeny­ségét is. Azért írom, hogy „ilyenfajta” te­vékenységét is, mert a zenei te­vékenységét, működését, munkáját egyáltalán nem tartják kiemelke­dőnek egész Debrecenben. Emberi magatartását pedig egyenesen „minősíthetetlennek” jellemezte a vendéglátóipari vállalat, amely az ön „levelét” még válaszra sem ér­demesítette. Választ azonban mégis kapott On! Tóth Éva, az OSZK igazga­tója 1907. október 5-én hosszabb levélben, pontról pontra megcá­folta az ön állításait, éppen a ki­küldött bizottság véleménye alap­ján. EZ a levél pedig a következő­képpen záródó­: „Kénytelen va­gyok beadványát alaptalan vádas­kodásnak tekinteni, amely alkal­mas arra, hogy zavart keltsen a kirendeltség és az sah munkájá­ban, alkalmas a becsületes és ál­dozatkész emberek zaklatására ... Elismerem és tiszteletben tartom mindenki jogát ahhoz, hogy sza­bálytalanságokat felfedjen és meg­szüntetésüket követelje, hogy va­lóságos, vagy vélt sérelmeire or­voslást, magyarázatot kérjen, de a tudatos és alaptalan vádaskodást eltűrni nem lehet. Tekintve, hogy ez esetben erről van szó, nyoma­tékosan felhívom a figyelmét, hagyjon fel ezzel a tevékenységgel,­­ amely előttünk már korábban is ismeretes volt. Amennyiben ez nem következne be, kénytelen lennék a munkatársak és a szak­ma tekintélyének védelmében el­járni ön ellen, amitől jelen eset­ben még eltekintek.” Mint ön is tudja, Tóth Éva igaz­gató az önhöz írt levél másolatát megküldte mindazoknak az állami és társadalmi szerveknek, lapok­nak, amelyhez ön fordul levelei­vel. Hadd tudják meg, hadd is­merjék meg jobban az ön tényke­dését! De ezért inam önben est a nyílt levelet, hogy az egész országban minden zenész és minden munka­adó megismerje az ilyenfajta ,le­­velezgetőket”, és a velük kapcso­latban szükséges «Hátid. Annyi tanulni valójuk van mostanában egyes szórakoztatózenészeknek! Nem árt, ha az ön esetéből is okulnak azok, akiknek szükségük van az ilyen „tanulásra”. Meg ennyi energiával és költséggel úgy meg lehet tanulni a vizsga­feltételeket, hogy akár „Alkate­góriát szerezhet bárki. De ha egy zenész — mint ön is —, nem a szakmai továbbképzés« fordítja energiáit, hanem „ilyesmire”, ak­kor a szakma érdekeinek védelmé­ben kizárjuk a közvetítésből, visz­­sza­vesszük működési engedélyét is végérvényesen töröljük a szak­mailag, emberileg megfelelő zené­szek sorából! Men ne feledje el, hogy a jövő évtől kezdve a ven­déglátóipari vezetőkkel közösen más mércével mérjük a zenésze­ket. A szerkesztő bizottság nevében Sömjéni Sándor SZÓRAKOZTATOZENÉSZEK A Bács megyei m­zsikusok ráratáján Szeptember végén nagy sürgés­­forgás volt a szórakoztatózené­szek házatáján: akkoriban kezdték el az új szerződéskötéseket és a régiek meghosszabítását. Nyári szezon vége, ilyenkor dől el, igényt tart-e a vendéglátóipar a muzsikusok közreműködésére. Té­lire — sajnos — sok zenész válik munkanélkülivé. Hogyan áll megyénkben a szó­rakoztató iparban dolgozó muzsi­kusok — cigány- és tánczenészek — helyzete? Először is némi számvetést. A hivatásos zenészek száma 102, a másodállásúaké 130 és az alkal­miaké jóval fölötte az 500-nak. Kü­lönösen feltűnő a harmadik cso­portbeliek száma, ezt a nagy ke­reslet és az egyre növekvő igény idézi elő. Általános jelenség, hogy a tánc­zenekarok iránt sokkal nagyobb a kereslet. Megszaporodott a zenés eszpresszók száma, töméntelen — főként nyáron — az alkalmi ren­dezvény, amelyen kizárólag a fia­talság vesz részt. Ezek mind tánc­zenészeket igényelnek. Ez az oka a magas számnak és a minőség bizonyos felhígulásának is. A mi­nőség körül ugyanis nincs minden rendben. A cigány- és szórakoztatózené­szek közül a hivatásosak kötele­sek időközönként szakmai vizsgát tenni, aminek eredményeként A-, B- és C-kategóriába sorolják őket. Rangsorolt lesz aztán a fizetés is. A vizsgát a fővárosban igényes szakbizottság előtt kell letenni olyan anyagból, ami bizony elég nehéz. Csak egy példát említünk: a B-kategóriás cigányzenésznek ismernie kell Monti, Csárdás-át, Vécsey, Valse triste-jét, Flbich­ Poem-jét, továbbá Offenbach, Le­oncavallo, Grieg és Drigo darab­jait. Nem kis feladat! A szakmai vizsgával kapcsolat­ban meg kell említeni: már 1910 megyében működik az OSZK stú­diója, amely a zenészek tovább­képzését, illetve a vizsgára való felkészítést biztosítja. Megyénkben ilyen stúdió még nincs. Nem vol­na-e helyes, ha a megyei kiren­deltség sürgetné, hogy az ország legnagyobb megyéjében is állítsa­nak fel ilyen stúdiót és a zenészek továbbképzését nem bízzák a vé­letlenre? A másodállású zenészeket egy megyei bizottság vizsgálja meg, az ideiglenes működésüket pedig a megyei kirendeltségen összehívott alkalmi „zsűri” nézi meg. Ebben a csoportban akad a legnagyobb méretű minőségi rontás. Termé­szetesen ez a csoport­ teljes egészé­ben tánczenészekből áll. A tánczenészek díjazása a leg­több esetben lényegesen maga­sabb, mint a cigányzenészeké. Jog­gal kifogásolják tehát az utóbbiak a minőségi vizsgálat jelenlegi rendszerét, vagyis azt, hogy csu­pán azért, mert nagy a kereslet tánczenészekben, egészen könnyű szakmai „megtekintés” után kap­hatnak alkalmi fellépési engedé­lyeket olyan együttesek is, ame­lyek egyébként a nívót aligha üt­nék meg. Sok a zűrzavar főként a cigány­zenészek elhelyezése körül. A ven­déglátóiparban egyrészt az állami vállalat, másrészt a szövetkezeti vendéglők fogadják be őket. A megyei vendéglátó vállalat a zene­karok szerződtetését központilag végzi, az egyes üzemegységnek nincs gondja a zenészek után való szaladgálásra. A szövetkezeti ipar viszont üzemenként foglalkozik ez­zel, így aztán sok melléfogás, hoz­zá nem értés adódik elő. A szak­­szervezet szerint az volna kívána­tos, ha a MESZÖV venné kézbe a szövetkezeti vendéglátó iparban is a zenekarok ügyét, amivel a minőséget is erősen meg lehetne javítani. Sok az állástalan cigánymuzsi­kus. Mit lehetne az ő érdekükben tenni? Nos, a szakszervezet jónak látná, ha a zenés helyek számát szaporítanák (a megyeszékhelyen összesen négy helyen dolgozik ze­nekar, ez idegenforgalmi szem­pontból sem előnyös!). „Zenésí­­teni” lehetne például — a szak­szervezet szerint — a Jófalat ven­déglőt, a Kakukk­ot, a Halász­csárdát és a KTE Sportvendéglő­ben ha elkelne !—3 muzsikus, leg­alább is hetente néhány napon. Így fel lehetne oldani az állástalan zenészek létbizonytalanságát. És még valamit. Miniszteri ren­delkezés és megyei tanácselnöki utasítás írja elő: a tanácsi és rendőri hatóságok addig ne adja­nak ki béli, vagy rendezvényi en­gedélyt, amíg a Kiközvetítést Lap­pal nem igazolja a rendező szerv, hogy működési engedéllyel rendel­kező zenészeket foglalkoztat. Saj­nos tapasztalat, hogy ezt az elő­írást a hatóságok a legtöbbször nem veszik figyelembe, ez az oka a sok­ kontárzenész elszaporodá­sának az utóbbi időben. Balogh József üdvözletet küldenek Hónapok óta játszik és örvend népszerűségnek a Lotosz-klub­ban a Kovács—Dombó távézenekar. Míg régebben szinte majdnem üres volt a terem, csak néhány asztal­nál lézengtek vendégek, most es­téről estére zsúfolt a helyiség, nincs egy szabad asztal, nincs egy szabad szék. S ez azzal magyaráz­ható, hogy a zenekar és vezetője, Kovács György kitűnően látja el feladatát, nagyszerű hangulatot tud teremteni, úgyhogy senki sem csodálkozik azon, ha az éjféli órákban együtt énekel az egész terem. Népszerűségük késztet bennünket arra, hogy a zenekar vezetőjével elbeszélgessünk az ala­kulás körülményeiről, fejlődésük egy-egy szakaszáról. Így tudtuk meg, hogy négy éve alakultak. Azonos ízlésű, ízig-vérig muzsikus természetű fiatalemberek egyesül­tek, hogy közösen valami újat nyújtsanak. Kezdetben négy tag­ból állt zenekaruk és énekesszá­­mokra, énekes beat-zenére specia­lizálták magukat. Megalakulásuk előtt Jazz-zenével foglalkoztak, fő hangszerük a szaxofon, a klari­nét, a zongora és­­a gitár volt. Ezekhez a hangszerekhez kombi­nálták még az elektromos orgonát, az ütőhangszereket és az éneklést. Veszprémben kezdték el a munkát. S rá 8 hónapra már a bratislavai Lotos-klub vendégei voltak. Haza­térés után újra Veszprémben sze­repeltek, majd Balatonalmádiban, az Aranylűd presszóban, amely­ben akkor is, ma is igen sok kül­földi, csehszlovákiai fa megfordul. Csak így adódhatott, hogy amikor Liberecre jöttek játszani, az egyik Ubereci vendég megkérdezte: — Ugye maguk az Aranyhíd presszó­ban játszottak? Persze, az Arany­­híd presszó sem jelentette a vég­álomást A budapesti Moszkvá­kért további tartózkodási helyük, onnan jöttek aztán szerződéses vendégszereplésre Csehszlovákiába. Bratislava és Liberec után további városokba­n Gottwaldov, Brno hívták őket, de nem mentek, mert a Lotos-klubban kitűnően érezték magukat. Slágereik közül most a a fesztivál­számok a legnépszerűb­bek. Nemrégen zajlott le Magyar­­országon a slágerfesztivál, érthető tehát, hogy ennek a lázában él mindenki. Társas táncaik közül a La Ros­telis a legközkedveltebb (a pároknak időnként le kell guggol­niuk). Még három hétig tartózkodik itt az együttes, aztán az NDK-ba utaznak, Gerába. Azt még nem tudják, hogy onnan hová tovább? Egy bizonyos, hogy ide, a Loros­­klubba, újra visszatérnek, vissza­húzza őket a szívük. M. J. (A szlovákiai Új Szó szeptember 24-i számából.) Kovács György zenekarvezető .

Next