Szórakoztató Zenészek, 1974 (3. szám)

1974 / 3. szám

A munkaügyi miniszter, a belkereskedelmi miniszter és a kulturális miniszter 21/1974. (VII. 31.) MüM-BKM-KM sz. együttes rendelete A SZÓRAKOZTA­TÓZENÉSZEK ELŐADÓMŰVÉSZEK MUNKAIDEJÉRŐL, MUNKABÉRÉRŐL ÉS MUNKAFELTÉTELEIRŐL A 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet 61. § (1) bekezdésé­ben és 126. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­val, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­val egyetértésben a következőket rendeljük: A rendelet hatálya 1. § (1) E rendelet hatálya a vállalatoknál [Mt. V. 125. § (2) be­kezdésének c) pontja] foglalkoztatott, közvetítésre* kötelezett zenészekre és énekesekre (továbbiakban: zenészek), valamint vendéglátóipari műsorokban közreműködő, működési engedél­lyel** rendelkező előadóművészekre terjed ki.­­* L. a 38/1957. (M. K. 5.) MM számú utasítást, továbbá a 186/1968. (M. K. 23.) MM számú utasítással módosított 1/1959. (M. K. 1.) MM számú utasítás ** L. a 11—2—14/1954. (Np. K. 8—9.) NpM számú uta­sítást.­ (2) A rendelet nem érinti a színházak, a zene- és táncművé­szeti intézmények, valamint az egyéb művészeti intézmények dolgozóinak munkabérére vonatkozó rendelkezéseket.* [* Lásd a 203/1974. (M. K. 7.) MM—MüM számú együttes utasítást.] A zenészek munkaideje, munkabére és munkafeltételei 2. § (1) Zenésszel munkaviszony csak a közvetítésről szóló külön jogszabályokban meghatározott feltételek mellett létesíthető. (2) A munkaszerződést írásba kell foglalni. (3) A zenész heti munkaideje harminchat óra. A napi munka­időt általában hat órában kell megállapítani. Egyenlőtlen mun­kaidőbeosztás alkalmazása esetén a napi munkaidő nyolc órá­nál hosszabb nem lehet. (4) A zenész munkaidőn kívül havi négy zenekari próbára, illetőleg ezen belül két műsorpróbára kötelezhető. Egy-egy próba időtartama legfeljebb négy óra lehet. A próba és a mű­sor megkezdése között legalább három óra szünetet kell bizto­sítani. (5) A zenésznek óránkénti tíz perc munkaközi szünet jár. 3. § (1) A zenész napi munkabérét személyi kategóriájától, minő­sítésétől, valamint beosztásától függően a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén a következők és az e rendelet mel­lékletében foglaltak szerint kell megállapítani: (2) Az ötórai teán foglalkoztatott zenész napi bérét időará­nyosan kell megállapítani azzal, hogy a foglalkoztatás időtar­tama napi három óránál kevesebb nem lehet és este '/2 4 * * * * 9 órán túl nem terjedhet. (3) Ugyanazon vállalatnál legfeljebb heti két alkalommal a törvényes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén (alkalmi foglalkoztatás) a zenész napi munkabére­s beosztásra való te­kintet nélkül — legalább hatvan forint, legfeljebb azonban az A kategóriánál kettőszázötven forint, a B kategóriánál kettő­száz forint, a C kategóriánál százötven forint. (4) A szilveszter éjszakai szereplésre szerződtetett zenész ré­szére hétórás munkaidőre ötszáz forint bér fizethető. (5) A zenészek közül azokat illeti meg éjszakai pótlék, akik­nek munkaideje rendszeresen éjfél után végződik. (6) A zenészt túlmunka esetén pótlék nélküli alapbér illeti meg. (7) A zenésznél személyi alapbérként a napi bér huszonöt­szörösét kell figyelembe venni. 4. § (1) A szállítást igénylő hangszerek, valamint hangerősítő be­rendezések vállalati érdekből történő szállításáról, vagy a szál­lítási költségek megtérítéséről a vállalat köteles gondoskodni. (2) A nagyértékű hangszerek karbantartási és javítási költsé­geinek térítésére a vállalat költségátalányt fizethet. Ebből a szempontból nagyértékű hangszer az elektromos orgona, a dob­felszerelés, az elektromos gitár, a cimbalom, a bőgő és az ének­erősítő berendezés. Az átalány felső határa személyenként havi százötven forint. Az átalány összegét a munkaszerződésben kell meghatározni. (3) Ha a munkaszerződésben a vállalat és a dolgozó formaruha viselésében megegyezett, annak beszerzése, illetve költsége a vállalatot terheli. (4) Az állandó lakóhelyen kívüli helységben történő foglalkoz­tatás esetén a munkáltató köteles a) a munkásszállásra vonatkozó rendelkezések szerinti térí­tés ellenében szállást biztosítani, vagy szállásköltség-hozzájáru­lást a kollektív szerződésben meghatározott mértékben fizetni; b) a munkahelyre az egyszeri oda- és visszautazás, valamint hangszerszállítás költségét megtéríteni. Lakatos Mihály és zenekara Tokióban vendégszerepelt 5. § (1) A nem alkalmilag foglalkoztatott előadóművész napi fel­lépti díját hatvan—kétszáz forint bérhatárok között kell meg­állapítani. A „kiemelt”, az „A” és a ,,B’ kategóriába sorolt ven­déglátó egységben fellépő előadóművész napi fellépti díja leg­feljebb háromszáz forint. (2) A teljes műsoridőt betöltő fellépés esetén, valamint ugyan­annál a vállalatnál egy napon több egységben fellépő előadó­­művész díja emelhető. Az emelés felső határa a megállapított fellépti díj ötven százaléka, legfeljebb azonban napi háromszáz forint. (3) Az alkalmilag foglalkoztatott előadóművész fellépti díját — a művelődésügyi miniszter 116/1958. (M. K. 5.) MM számú utasítása alapján kiállított „igazolásiban feltüntetett fellépti díj összegét alapul véve — a (4) — (5) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani. (4) Alkalmi a foglalkoztatás akkor, ha ugyanaz a vállalat az előadóművészt legfeljebb heti két alkalommal lépteti fel. Ilyen esetben a fellépti díj felső határa, ha az előadóművész másutt a) munkaviszonyban nem áll, az „igazolásiban feltüntetett fellépti díj összege, b) munkaviszonyban áll, lakóhelyén történő fellépéséért az „igazolás” szerinti díj összegének hatvan százaléka, lakóhelyén kívüli fellépésiért az „igazolásiban feltüntetett díj összegének nyolcvan százaléka. (5) Ha az alkalmilag foglalkoztatott előadóművész ugyanannál a vállalatnál egy napon másodszor lép fel, a második fellépés díja az „igazolásiban feltüntetett összeg legfeljebb hatvan szá­zaléka. (6) Az (1) — (5) bekezdésben foglaltak Étlapján megállapított fellépti díj az előadásra való felkészülés, illetőleg a szükség szerinti próbák díjazását is magában foglalja. (7) Ha a megállapodás szerint az előadóművész jelmezben lép fel, a vállalat köteles az állami kölcsönző által igazolt kölcsön­zési díjat megtéríteni. (8) A szállás, utazási és hangszerszállítási költségek megtérí­tése, a hangszer és erősítő berendezés karbantartása, illetőleg javítása címén fizethető átalány tekintetében a 4. §-ban foglaol­­takat kell alkalmazni. Hatályba léptető rendelkezések 6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelke­zéseit 1974. július 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. A ren­deletben foglalt bértételek alsó határainak alkalmazása csak 1975. január hó 1-től kötelező. (2) A rendelet alkalmazása szempontjából az önálló egység vállalatnak számít. (3) A vendéglátóiparban és az alkalmilag foglalkoztatott ze­nészek munkafeltételeinek szabályozásáról szóló, a 8/1957. (X. 13.) MüM számú rendelettel, a 46/1957. (21) MüM számú utasí­tással és az 5/1966. (XI. 16.) MüM számú rendelettel módosított 5759/1951. (OMB. K. 26.) számú határozat, továbbá a zenészek és előadóművészek munkabéréről, v­­lamint munkafeltételeiről szóló 6/1968. (XII. 4.) MüM—BKM számú együttes rendelet hatá­lyát veszti. Buda István s. k. dr. Sághy Vilmos s. k. munkaügyi minisztériumi belkereskedelmi minisztériumi államtitkár államtitkár Garamvölgyi József s. k. kulturális miniszterhelyettes Személyi kategória A­BC napibér Ft Kiváló zenekarvezető 120—200— . Zenekarvezető 100—170 80—140 65—110 Kiváló énekes 90—180— — Kiváló zenész 90—170— — Magyarnóta-, táncdal­­énekes 80—150 60—130 50— 90 Zenekari tag 80—140 60—120 50— 80 Az előadóművészek fellépti díja és munkafeltételei SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Melléklet a 21/1974. (VII. 31.) MüM—BkM—KM számú együttes rendelethez 1. A rendszeresen több hangszeren játszó zenész részére a bér­tételen belül magasabb munkabért indokolt megállapítani. 2. A „kiváló” minősítés alapján a besorolás csak az Országos Szórakoztatózenei Központ által kiállított igazolás alapján tör­ténhet. 3. Az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zenész a C személyi kategóriára érvényes napibér Étlapján sorolandó be. 4. Zenekarvezetőként — az 5. pontban foglalt kivételtől elte­kintve — csak Ezt A vagy B személyi kategóriába tartozó ze­nészt szabad besorolni. 5. Népi zenekar, továbbá olyan zenekar élére, melyben nincs A, vagy B kategóriájú zenész, C kategóriájú zenész is kijelöl­hető vezetőnek. 6. Ha a személyi kategória megváltoztatására a munkaszer­ződés érvényességi ideje alatt kerül sor, az új bértétel etikai­on azása csak a munkaszerződés meghosszabbításakor, illetve új munkaviszony létesítésekor kötelező. 7. A naptári hónap minden munkanapján legalább három énekest, illetőleg előadóművészt kísérő zenész bére ezen a cí­men pótlékolható. A pótlék mértékét a kollektív szerződésben, munkaügyi sza­bályzatban kell meghatározni. Amennyiben a vállalat kollektív szerződés, illetőleg munkaügyi szabályzat megkötésére nem kö­tes, a pótlék megállapítása tekintetében a vállalat vezetője a szakszervezeti szervvel egyetértésben dönt. ÖTVEN MÁSODPERCES BIZONYÍTÉK A chilei fasiszta junta bűn­­cselekményeit vizsgáló nem­zetközi bizottság június 26-án és 27-én Koppenhágában rendkívüli ülésszakot tartott. Az volt az egyik fő feladata, hogy megmutassa a világnak a chilei fasizmus igazi arcát, hogy objektív tények felsora­koztatásával olyan hiteles ké­pet rajzoljon, mint amilyent például a fényképező- vagy filmfelvevőgép elfogulatlan objektívje készít. A bizottság üléstermében a dokumentumok, számok, bizo­nyítékok, a pontos jogi kife­jezések nyelvén beszéltek a chilei fasizmusról. A bizonyí­tékok között szerepelt egy rö­vid filmszalag, amelyen egy ismeretlen nevű filmoperatőr ötven másodpercet örökített meg egy, ma még ugyancsak ismeretlen chilei fasiszta tiszt életéből. A bizottság ülésén Svédország volt chilei nagy­követe mutatta be a filmet. A fasiszta hatalomátvételt követő első napok egyikén történt. A junta tisztje az út­testen állt, közvetlenül a jár­da mellett, remekül aggusztált egyenruhában. Jobb kezében pisztolyt tartott, a bal kezét kesztyű fedte. Mögötte gép­­pisztolyos katonák álltak. Felváltva, hol balra, hol meg jobbra fordult, s minden fordulat után egy-egy lövést adott le, magasba nyújtott jobbját, amelyben a pisztolyt tartotta, lassan leengedte, s vállmagasságban meghúzta a ravaszt. Ezt olyan eleganciá­val végezte,­­ mintha lőtéren gyakorolna, mozgó céltáblára lőne. Olykor, mielőtt tüzelt vol­na, rákiáltott áldozatára. Az emberek rémülten futkostak az utcán, ő pedig, mielőtt vég­zett valamelyikükkel, rákiál­tott, hogy megállítsa, olykor azonban szótlanul lőtt. Magára a tisztre senki sem tüzelt, senki sem dobott feléje követ, ezért ott állt szálfa­egyenesen, nyugodtan. Háta mögött a géppisztolyos kato­nák ugyanígy álltak. A tiszt hirtelen észrevette a filmoperatőrt és valamit oda­kiáltott neki. Bizonyára meg­parancsolta, hogy hagyja abba a felvételt. Ezzel, mintha mi sem történt volna, félrefordult és valakire tüzelt. Az operatőr tovább filmezett. A tiszt újból odakiáltott neki valami fenye­getésfélét. Ezt arcvonásai el­árulták. Az operatőr azonban bizonyára nem hitte, hogy ugyanaz történhet vele, mint amit szem láttára, másokkal műveltek, s tovább filmezett. Erre a tiszt az operatőr felé fordult, karját felemelte, majd vállmagasságban leengedte, úgy, hogy a pisztoly sötét cső­­vége közvetlenül reánk me­redt, akik a koppenhágai par­lamenti teremben ültünk. Egy villanás... ez volt az utolsó, amit a filmfelvevő­gépet kezelő ember látott. A volt nagykövet a döbbent csendben megjegyezte: „A ka­mera remegett és egyes film­kockák kimaradtak. Elnézést kérek érte. Azt az embert, aki a filmet készítette, megölték”. A chilei hadsereg tiszti egyenruháját viselő fasiszta, akit a mozivásznon láttunk, nem akarta, hogy filmre ve­gyék, amint az utcán a chi­leieket gyilkolja, s ezért le­lőtte a filmoperatőrt. (APN) 3

Next