Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)
1976 / 1. szám
A tanfolyam megnyitójában azt mondták: Veszprém megyében tizenhárom éve nem volt ilyen oktatásban részük a bizalmiaknak. Hogy toldjam meg azzal, hogy valószínűleg a megye határain túl sem. Egy újszerű kezdeményezés tanúja voltam Csopakon 1976 januárjában. Előzményként tudni kell, hogy már a bizalmi választások idején köztudott volt az igény — a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöksége ebben állást is foglalt és irányelvet adott ki — a bizalmi munkát a jövőben élőbbé, korszerűbbé és hatékonyabbá kell tenni. Ehhez pedig elsősorban több tudás kell, nagyobb hozzáértés a szakszervezeti munkához. Erről különféle találkozókon a bizalmiak is szóltak. Az elmúlt év őszén egynapos eligazítások voltak országszerte, de már látszott, hogy a beutazások és az idő rövidsége miatt a néhány óra nem tudja biztosítani a továbbképzésnél nélkülözhetetlen alapismereteket sem. Széles körű levelezés után, időben is elsőnek a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa sietett segítségünkre és felajánlotta a csopaki Oktatási Központot. A Veszprém megyei bizalmiak részére külön osztály indult és ennek hallgatói lettek a megye szórakoztatózenész bizalmiai is. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a bentlakásos tanfolyam a nagy élményen kívül minőségi változás kezdetét is jelenti. Rangos megyei és központi előadók tartottak tájékoztatókat, előadásukat viharos kérdészápor, beszélgetés és vita követte. Békés Imre dr., a közgazdasági osztály helyettes vezetője így summázta benyomásait: „A régi ismerősökre rá sem lehet ismerni. Tudnak kérdezni, van véleményük és azt ézekkel okosan tudják alátámasztani”. Páder József megyei koordinációs bizottsági titkár — akinek komoly érdemei vannak Szilvásy László szb-elnökkel együtt abban, hogy a hallgatóság teljes létszámban megjelent — így fogalmazott: Nemrégen találkoztunk az értekezleten, akkor úgy vélekedtek, minden szép, minden jó. Kicsit gyanús volt, s lám most néhány nap után mennyivel problémaérzékenyebbek, most már meg tudjuk fogalmazni mit kell javítani, mit csináljunk közösen a jövőben." Az alábbiakban közöljük a legérdekeltebbekkel, a bizalmiakkal folytatott beszélgetés néhány részletét. Nyári Antal B kategóriás cimbalmos zenészbizalmi Sümegen játszik a Várcsárdában. Elmondta, hogy még életében soha nem vett részt ilyen tanfolyamon. Az szb-elnök személyesen kereste meg és megállapodtak, hogy vegyen részt az oktatáson. Az egyik izgalmas osztályfoglalkozáson a szórakoztatózenészek nyereségrészesedéséről tett fel kérdéseket. Jónás László: „Veszprémben játszom a Vadásztanyában. Családi zenekar bizalmija vagyok. Nekem nem szokatlan az iskola, jelenleg is a gimnázium harmadik osztályát végzem. B kategóriás vagyok, de úgy hiszem, a tanulást soha nem lehet abbahagyni. Viszont feltűnt nekem, hogy a megyei stúdióban sokan beiratkoznak, aztán viszont kevésbé lelkesen járnak az órákra. Mindig azon jár a fejem, s ha tehetem, mondom is a többieknek: nem elég valamit elkezdeni. Senki nem nyugodhat bele semmiféle kudarcba. A bizalmi munkám mellett a jövőben szeretnék ebben a szakszervezeti bizottságnak is — lehetőségeim mellett — konkrét segítséget adni.” Horváth Ernő: Várpalotán játszik a Bányász Étteremben. Most készül a huszonöt éves jubileumára. Zenekarvezető, bőgős és tizenöt éve bizalmi. Sokszor járt külföldön, a várpalotai bányászegyüttes tánccsoportját kísérte több mint tíz országban. Munkája során tavaly lett újból a többiek bizalmából tisztségviselő. Elmondása szerint sokat tanult és közben nagyszerű volt a kikapcsolódás is a gyönyörű csopaki üdülőben (az Oktatási Központ ugyanis az Állami Gazdaságok Központi Üdülőjének épületében működik a téli időszakban). Kovács György: A kategóriás zenekarvezető: „Három alkalommal voltam bizalmi. Először 1960-tól 1963-ig Tatabányán, 1964-től 1966-ig Veszprémben, aztán néhány év külföld következett (Pippuri Combó, vagyis Bors együttes néven Finnországban dolgoztam), tavaly óta pedig Almádiban a Kuckó cukrászdában játszom. Sok az energiám, szívesen csinálom a szakszervezeti munkát is. Mivel trióban játszom, úgy döntöttem, hogy ezt az iskolát a napi munka mellett is vállalom (délután 5-től játszottam, nem mondom kicsit rövid volt az éjszaka, de ki lehet bírni). Szembeötlő az a változás, ami külföldi utam alatt itthon történt minden téren. Magam részéről úgy vélem, sok hasznos dolgot meg tudok majd oldani. Fiatal korban az a jó, ha az ember minden energiáját arra összpontosítja, hogy mestere legyen a szakmájának, ma már jobban tudok gazdálkodni az idővel, jut belőle másra, másokra is.” Hasonlóan vélekedett Mikus Gyula is, aki Balatonfüreden az Astoriában dolgozik. Ő is munka mellett vállalta a tanulást. „Egyszemélyes zenekar” lévén, a közönsége miatt döntött e megoldás mellett. Az érdekvédelmi témáknál a füstelszívóról beszélt A vendéglátó, a zenész érdeke nagyon is közös és ennek nem csupán a munkaalkalom megteremtésében, de annak folyamatában is érvényesülni kell. Török Ferenc: „Ajkán dolgozom az Utasellátónál. Tíz év alatt megerősödött bennem, hogy a szakszervezet a zenészeknek biztonságot nyújt, s tulajdonképpen elégedettek vagyunk. Persze van még probléma. Úgy hiszem, itt sokat beszélgettem más területen dolgozó bizalmiakkal, nálunk, szórakoztatózenészeknél a bajok megyei szinten csapódnak le és ott is oldódnak meg. Ha a bizalmi úgy érzi, hogy csak olyan „problématovábbító”, abba könnyű belenyugodni, mert kényelmes, pedig itt azt halljuk, a helyi gondokat először nekünk kell kézbe venni. Jóleső érzés részt venni a tanfolyamon, mert látszik, hogy számítanak ránk.” Minden beszélgetőpartnerem külön sors, ahogy mondják, minden ember élete kész regény, így aztán meglátásaik is különböznek. Nyári Lajos, aki Bakonyszentlászlón az áfész-nél dolgozik például elmondta, hogy 1946 óta szakszervezeti tag és végig bizalmi. Csakhogy közben pályát váltott és huszonnégy évig a KPVDSZ bizalmija volt, mint boltvezető. Ezalatt csak kisegítőként zenélt, így hát regiszteres lett. Pedig ma már ismét főfoglalkozású és bizony jó lenne egy C kategória. Mihók Lajos Hévízről érkezett. Örömmel jött ide, s biztos benne, hogy mindenki számára hasznosítható dolgokat tanul. „Az első, hogy tudjuk, hol kell kopogtatni, ha baj van” — vélekedett Sier Lajos is új bizalmi, bár tizenkét éves kora óta játszik. Balatonfüred idegenforgalmi szempontból is fontos munkahely. Többször is hozzászólt, jó ízzel fűszerezve mondandóját. A szerződéskötés nyilvánosságáról mondta „még előfordul, hogy egy munkaszerződést az tesz reálissá, hogy a zenész jó időben barátságba kerül az üzlet vezetőjével”. A megyei tanács művelődési osztályának vezetője is készségesen elismerte Sier Lajos igazát: „ez egy olyan pálya, ahol több nyelven kell játszani”. Horváth István: „Hévízen játszom, a Tokaj Étteremben. Ez egy bérelt helyiség, ebből sok probléma akad főleg télen a fűtés körül.” (Alig merem hinni, hogy egy zenész néha még fut is!) „Nekünk mindig példát kell mutatni. Úgy mondom, van egy A kategóriám, meg egy józan fejem. De néha nehéz okosnak lenni, főleg ha belegondolok, hogy négy év alatt egyszer sem kaptam nyereségrészesedést Azt mondom, olyan politikai oktatás kellene, amin mindenki részt venne, mert ha egy nyelven beszélnénk, könnyebben oldódnának meg a problémák.” Duka Sámuel: „Tizenkét éve dolgozom Berhidán. 1962-től 1967-ig Várpalotára jártam a zeneiskolába. Akkor tudtam meg, mit jelent a muzsika Tavaly lettem bizalmi, igaz, más vonalon már gyűjtöttem tapasztalatot, tanácstagként. Az a véleményem, elég sok a „nem megértő ember” — ugye tudja, kikre gondolok? Akik makacsul ragaszkodnak az önmaguk gondolataihoz. Persze ebbe nem lehet belenyugodni soha Ehhez a munkához sok türelem kell, sok időbe kerül, amíg felismerik, hogy mi a jó. Általában nem szólok, de azért legtöbbször elérem a célomat. Most az a feladat, hogy ebből a legtöbbszörből mindig legyen. A tanfolyam sokat segít. Az ember illeszkedik. Itt arról hallunk, hogy tulajdonképpen hová tartozunk, hol a helyünk. Egy bizalmi vagy társadalmi munkás öt perccel előbbre jár, mint a többi, de ezt az öt percet én bármikor átadom, ha jelentkezik érte valaki. Azok az előadások tetszettek, ahol kevés idegen szót használnak. Pribékné elvtársnőt mindenki megértette.” (Pribék Istvánná az szint titkára és két előadást is tartott.) Duka bácsi — ahogyan nevezik — igazat mondott és az oktatás sikerének alapját is megfogalmazta. Egymást tanítva, segítve okultak egy hétig a bizalmiak Csopakon. A felvetett kérdésekre szakemberek adtak választ. .Új fogalmakkal ismerkedtek és régi szavak kaptak értelmet. A jog csak akkor ér valamit, ha használjuk. De csak a jog emlegetése könnyen jelenthet szálkát mások szemében. A kötelességgel együtt kell érvényesíteni. A minden bizonnyal hasznos egy hét bővelkedett eseményekben. Szemléltetésül közlünk egy rendhagyó képet. A zenészek a megye különféle pontjain játszanak, de ezen a szerdai estén, az iskola hallgatóinak ismerkedését tették hangulatossá, nagy sikerrel. A rendhagyó zenekar tagjai mind bizalmiak, tehát úgy is nevezhetnénk „bizalmi együttes”. SÁRMÁNDI PÁL Bizalmi tanfolyam Csopakon A bzalmioktatót kivettinb-titkári tanfolyam résztvevői Csopakon SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Külvárosi éjszakák Külváros. Valljuk be, ez a fogalom olykor pejoratív értelemben használatos köreinkben — indokolatlanul. Pedig szórakoztatózenészeink többsége nem a városközpontok fényes üzleteiben muzsikál. Budapestre vonatkoztatva: a szorosan vett centrumban mintegy IS—20 zenés hely található és a zenészek derékhada, a duók, triók ezen a körön kívül működnek. Azért érdemes erről néhány szót ejteni, mert e többség munkáját vizsgálgatva jobban előtűnnek szakmánk megoldásra váró feladatai, de erőteljesebben látszanak az OSZK több mint másfél évtizedes munkájának eredményei is. Nem célom felsorolni azt a féltucat üzletet, amelyekben az elmúlt hónapokban mint helyettesítő zenész dolgoztam a külvárosokban, de tapasztalataim szerint e helyeken a közösségi szellem, a kollegalitás, a munka szeretete, a vendéggel való kapcsolat és főleg a zenészek egymás közötti viszonya jobb, mint az ún. reprezentatív üzletekben. Ennek magyarázata több okban kereshető. A külvárosban játszó zenész még őriz valamit abból a korból és hangulatból, amikor nem volt tv, nem volt népszerű a magnó, lemezjátszó. Egy környék, városkerület szórakozni járó közönsége tartotta számon, hogy itt vagy ott melyik zenekar, zongorista csinálja a hangulatot. Nem arról van szó, hogy ez a forma egyértelműen pozitív, de kétségtelen, hogy manapság a „belvárosi” muzsikusok és együttesek bizonyos fokú elszigeteltsége a vendégtől (nincs törzsközönség, megközelíthetetlen a zenekari pódium, túl exkluzív a helyiség stb.), korlátozza azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek nélkül a zenélés kissé taposómalommá válik. Ha e fogalom értelmét „vendéglátóipari szórakoztatózene” következetes határozottsággal vizsgáljuk, akkor a helyes és valódi választ gyakran Kispesten, Lőrincen, Angyalföldön kell keresnünk és nem minden esetben a Duna és a körút által határolt területen. E körön kívül persze kevesebb a Hammond-orgona, a csillogó- villogó berendezés, de talán éppen emiatt kisebb az elgépiesedés mértéke is. És sokkal szerényebb a fluktuáció. Nincs annyi cserebere, fúrás-faragás sem. Utóbbi okok miatt természetesen élőbb és hatékonyabb a szakszervezeti munka is. Hiszen egy vb-titkár évekig funkcióban maradva ugyanazon a területen, többnyire ugyanazzal a tagsággal tisztábban látja a feladatokat. A zenélést konkrétabban szemügyre véve, azt hiszem, repertoár tekintetében sincs szégyenkeznivalója a periférián dolgozó muzsikusoknak. Valószínű — sőt biztos, hogy a vadonatúj slágerek nem szólnak olyan frappánsan és modernül az Eminent-erősítőkből a hazai mikrofonokkal, mint az előkelőbb helyek Dynacordjaival és Shure-jaital... de megszólalnak! Sőt néha hetekkel előbb, mint a belvárosban! Különösen a külföldön hosszabb időt eltöltött muzsikuskollégáimat kell e tény kapcsán figyelmeztetnem: kellemetlen meglepetésben lesz részük, ha itthon félvállról veszik a munkáskerületek közönségének igényeit és azt hiszik, hogy „bemagolt" műsorukkal messzire jutnak. Talán szakmánk egyik legszebb jellegzetessége, hogy napról napra meg kell tanulnunk az új slágert. De ez „belvárosi" és „külvárosi" zenészre egyaránt vonatkozik. KRIZSIK ALI V__________________________| 3