Szórakoztató Zenészek, 1976 (1. szám)

1976 / 1. szám

A tanfolyam megnyitójá­ban azt mondták: Veszp­rém megyében tizenhá­rom éve nem volt ilyen oktatásban részük a bizalmi­aknak. Hogy toldjam meg az­zal, hogy valószínűleg a megye határain túl sem. Egy újszerű kezdeményezés tanúja voltam Csopakon 1976 januárjában. Előzményként tudni kell, hogy már a bizalmi választások ide­jén köztudott volt az igény — a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöksége ebben ál­lást is foglalt és irányelvet adott ki — a bizalmi munkát a jövőben élőbbé, korszerűbbé és hatékonyabbá kell tenni. Ehhez pedig elsősorban több tudás kell, nagyobb hozzáértés a szakszervezeti munkához. Er­ről különféle találkozókon a bizalmiak is szóltak. Az el­múlt év őszén egynapos eliga­zítások voltak országszerte, de már látszott, hogy a beutazá­sok és az idő rövidsége miatt a néhány óra nem tudja biz­tosítani a továbbképzésnél nél­külözhetetlen alapismereteket sem. Széles körű levelezés után, időben is elsőnek a Szakszer­vezetek Veszprém megyei Ta­nácsa sietett segítségünkre és felajánlotta a csopaki Oktatási Központot. A Veszprém me­gyei bizalmiak részére külön osztály indult és ennek hallga­tói lettek a megye szórakozta­tózenész bizalmiai is. Rövid idő alatt bebizonyo­sodott, hogy a bentlakásos tan­folyam a nagy élményen kí­vül minőségi változás kezdetét is jelenti. Rangos megyei és központi előadók tartottak tá­jékoztatókat, előadásukat vi­haros kérdészápor, beszélgetés és vita követte. Békés Imre dr., a közgazdasági osztály helyet­tes vezetője így summázta be­nyomásait: „A régi ismerősök­re rá sem lehet ismerni. Tud­nak kérdezni, van véleményük és azt ézekkel okosan tudják alátámasztani”. Páder József megyei koordi­nációs bizottsági titkár — aki­nek komoly érdemei vannak Szilvásy László szb-elnökkel együtt abban, hogy a hallga­tóság teljes létszámban meg­jelent — így fogalmazott: Nemrégen találkoztunk az ér­tekezleten, akkor úgy véleked­tek, minden szép, minden jó. Kicsit gyanús volt, s lám most néhány nap után mennyivel problémaérzékenyebbek, most már meg tudjuk fogalmazni mit kell javítani, mit csinál­junk közösen a jövőben." Az alábbiakban közöljük a legérdekeltebbekkel, a bizalmi­akkal folytatott beszélgetés né­hány részletét. Nyári Antal B kategóriás cimbalmos zenészbizalmi Sü­megen játszik a Várcsárdában. Elmondta, hogy még életében soha nem vett részt ilyen tan­folyamon. Az szb-elnök szemé­lyesen kereste meg és megál­lapodtak, hogy vegyen részt az oktatáson. Az egyik izgalmas osztályfoglalkozáson a szóra­koztatózenészek nyereségrésze­sedéséről tett fel kérdéseket. Jónás László: „Veszprémben játszom a Vadásztanyában. Családi zenekar bizalmija va­gyok. Nekem nem szokatlan az iskola, jelenleg is a gimnázi­um harmadik osztályát vég­zem. B kategóriás vagyok, de úgy hiszem, a tanulást soha nem lehet abbahagyni. Viszont feltűnt nekem, hogy a megyei stúdióban sokan beiratkoznak, aztán viszont kevésbé lelkesen járnak az órákra. Mindig azon jár a fejem, s ha tehetem, mondom is a többieknek: nem elég valamit elkezdeni. Senki nem nyugodhat bele semmiféle kudarcba. A bizalmi munkám mellett a jövőben szeretnék eb­ben a szakszervezeti bizottság­nak is — lehetőségeim mellett — konkrét segítséget adni.” Horváth Ernő: Várpalotán játszik a Bányász Étteremben. Most készül a huszonöt éves jubileumára. Zenekarvezető, bőgős és tizenöt éve bizalmi. Sokszor járt külföldön, a vár­palotai bányászegyüttes tánc­csoportját kísérte több mint tíz országban. Munkája során tavaly lett újból a többiek bi­zalmából tisztségviselő. Elmon­dása szerint sokat tanult és közben nagyszerű volt a kikap­csolódás is a gyönyörű csopaki üdülőben (az Oktatási Központ ugyanis az Állami Gazdaságok Központi Üdülőjének épületé­ben működik a téli időszak­ban). Kovács György: A kategóri­ás zenekarvezető: „Három al­kalommal voltam bizalmi. Először 1960-tól 1963-ig Tata­bányán, 1964-től 1966-ig Vesz­prémben, aztán néhány év külföld következett (Pippuri Combó, vagyis Bors együttes néven Finnországban dolgoz­tam), tavaly óta pedig Almá­diban a Kuckó cukrászdában játszom. Sok az energiám, szí­vesen csinálom a szakszerve­zeti munkát is. Mivel trióban játszom, úgy döntöttem, hogy ezt az iskolát a napi munka mellett is vállalom (délután 5-től játszottam, nem mondom kicsit rövid volt az éjszaka, de ki lehet bírni). Szembeötlő az a változás, ami külföldi utam alatt itthon történt min­den téren. Magam részéről úgy vélem, sok hasznos dolgot meg tudok majd oldani. Fiatal kor­ban az a jó, ha az ember minden energiáját arra össz­pontosítja, hogy mestere le­gyen a szakmájának, ma már jobban tudok gazdálkodni az idővel, jut belőle másra, má­sokra is.” Hasonlóan vélekedett Mikus Gyula is, aki Balatonfüreden az Astoriában dolgozik. Ő is munka mellett vállalta a ta­nulást. „Egyszemélyes zene­kar” lévén, a közönsége miatt döntött e megoldás mellett. Az érdekvédelmi témáknál a füst­elszívóról beszélt A vendég­látó, a zenész érdeke nagyon is közös és ennek nem csupán a munkaalkalom megteremté­sében, de annak folyamatá­ban is érvényesülni kell. Török Ferenc: „Ajkán dol­gozom az Utasellátónál. Tíz év alatt megerősödött bennem, hogy a szakszervezet a zené­szeknek biztonságot nyújt, s tulajdonképpen elégedettek vagyunk. Persze van még probléma. Úgy hiszem, itt so­kat beszélgettem más terüle­ten dolgozó bizalmiakkal, ná­lunk, szórakoztatózenészeknél a bajok megyei szinten csa­pódnak le és ott is oldódnak meg. Ha a bizalmi úgy érzi, hogy csak olyan „probléma­­továbbító”, abba könnyű bele­nyugodni, mert kényelmes, pe­dig itt azt halljuk, a helyi gondokat először nekünk kell kézbe venni. Jóleső érzés részt venni a tanfolyamon, mert lát­szik, hogy számítanak ránk.” Minden beszélgetőpartnerem külön sors, ahogy mondják, minden ember élete kész re­gény, így aztán meglátásaik is különböznek. Nyári Lajos, aki Bakonyszentlászlón az áfész-nél dolgozik például el­mondta, hogy 1946 óta szak­­szervezeti tag és végig bizal­mi. Csakhogy közben pályát váltott és huszonnégy évig a KPVDSZ bizalmija volt, mint boltvezető. Ezalatt csak kise­gítőként zenélt, így hát re­giszteres lett. Pedig ma már ismét főfoglalkozású és bizony jó lenne egy C kategória. Mihók Lajos Hévízről érke­zett. Örömmel jött ide, s biz­tos benne, hogy mindenki számára hasznosítható dolgo­kat tanul. „Az első, hogy tud­juk, hol kell kopogtatni, ha baj van” — vélekedett Sier Lajos is új bizalmi, bár tizen­két éves kora óta játszik. Ba­­latonfüred idegenforgalmi szempontból is fontos munka­hely. Többször is hozzászólt, jó ízzel fűszerezve mondandó­ját. A szerződéskötés nyilvá­nosságáról mondta „még elő­fordul, hogy egy munkaszer­ződést az tesz reálissá, hogy a zenész jó időben barátságba kerül az üzlet vezetőjével”. A megyei tanács művelődési osz­tályának vezetője is készsége­sen elismerte Sier Lajos iga­zát: „ez egy olyan pálya, ahol több nyelven kell játszani”. Horváth István: „Hévízen játszom, a Tokaj Étteremben. Ez egy bérelt helyiség, ebből sok probléma akad főleg télen a fűtés körül.” (Alig merem hinni, hogy egy zenész néha még fut is!) „Nekünk mindig példát kell mutatni. Úgy mon­dom, van egy A kategóriám, meg egy józan fejem. De néha nehéz okosnak lenni, főleg ha belegondolok, hogy négy év alatt egyszer sem kaptam nye­reségrészesedést Azt mon­dom, olyan politikai oktatás kellene, amin mindenki részt venne, mert ha egy nyelven beszélnénk, könnyebben ol­dódnának meg a problémák.” Duka Sámuel: „Tizenkét éve dolgozom Berhidán. 1962-től 1967-ig Várpalotára jártam a zeneiskolába. Akkor tudtam meg, mit jelent a muzsika Tavaly lettem bizalmi, igaz, más vonalon már gyűjtöttem tapasztalatot, tanácstagként. Az a véleményem, elég sok a „nem megértő ember” — ugye tudja, kikre gondolok? Akik makacsul ragaszkodnak az ön­maguk gondolataihoz. Persze ebbe nem lehet belenyugodni soha Ehhez a munkához sok türelem kell, sok időbe kerül, amíg felismerik, hogy mi a jó. Általában nem szólok, de azért legtöbbször elérem a cé­lomat. Most az a feladat, hogy ebből a legtöbbször­ből min­dig legyen. A tanfolyam sokat segít. Az ember illeszkedik. Itt arról hallunk, hogy tulajdon­képpen hová tartozunk, hol a helyünk. Egy bizalmi vagy társadalmi munkás öt perccel előbbre jár, mint a többi, de ezt az öt percet én bármikor átadom, ha jelentkezik érte valaki. Azok az előadások tet­szettek, ahol kevés idegen szót használnak. Pribékné elvtárs­nőt mindenki megértette.” (Pribék Istvánná az szint tit­kára és két előadást is tar­tott.) Duka bácsi — ahogyan ne­vezik — igazat mondott és az oktatás sikerének alapját is megfogalmazta. Egymást ta­nítva, segítve okultak egy hé­tig a bizalmiak Csopakon. A felvetett kérdésekre szakem­berek adtak választ. .Új fogal­makkal ismerkedtek és régi szavak kaptak értelmet. A jog csak akkor ér valamit, ha használjuk. De csak a jog em­legetése könnyen jelenthet szálkát mások szemében. A kötelességgel együtt kell érvé­nyesíteni. A minden bizonnyal hasznos egy hét bővelkedett esemé­nyekben. Szemléltetésül köz­lünk egy rendhagyó képet. A zenészek a megye különféle pontjain játszanak, de ezen a szerdai estén, az iskola hall­gatóinak ismerkedését tették hangulatossá, nagy sikerrel. A rendhagyó zenekar tagjai mind bizalmiak, tehát úgy is nevezhetnénk „bizalmi együt­tes”. SÁRMÁNDI PÁL Bizalmi tanfolyam Csopakon A bzalmioktatót k­ivetti­nb-titkári tanfolyam résztvevői Csopakon SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Külvárosi éjszakák Külváros. Valljuk be, ez a fogalom olykor pejoratív érte­lemben használatos köreinkben — indokolatlanul. Pedig szórakoztatózenészeink többsége nem a városközpontok fé­nyes üzleteiben muzsikál. Budapestre vonatkoztatva: a szo­rosan vett centrumban mintegy IS—20 zenés hely található és a zenészek derékhada, a duók, triók ezen a körön kívül működnek. Azért érdemes erről néhány szót ejteni, mert e többség munkáját vizsgálgatva jobban előtűnnek szakmánk megoldásra váró feladatai, de erőteljesebben látszanak az OSZK több mint másfél évtizedes munkájának eredmé­nyei is. Nem célom felsorolni azt a féltucat üzletet, amelyekben az elmúlt hónapokban mint helyettesítő zenész dolgoztam a külvárosokban, de tapasztalataim szerint e helyeken a kö­zösségi szellem, a kollegalitás, a munka szeretete, a vendég­gel való kapcsolat és főleg a zenészek egymás közötti viszo­nya jobb, mint az ún. reprezentatív üzletekben. Ennek ma­gyarázata több okban kereshető. A külvárosban játszó ze­nész még őriz valamit abból a korból és hangulatból, amikor nem volt tv, nem volt népszerű a magnó, lemezjátszó. Egy környék, városkerület szórakozni járó közönsége tartotta számon, hogy itt vagy ott melyik zenekar, zongorista csi­nálja a hangulatot. Nem arról van szó, hogy ez a forma egy­értelműen pozitív, de kétségtelen, hogy manapság a „bel­városi” muzsikusok és együttesek bizonyos fokú elszigetelt­sége a vendégtől (nincs törzsközönség, megközelíthetetlen a zenekari pódium, túl exkluzív a helyiség stb.), korlátozza azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek nélkül a zenélés kissé taposómalommá válik. Ha e fogalom értelmét­ „ven­déglátóipari szórakoztatózene” következetes határozottsággal vizsgáljuk, akkor a helyes és valódi választ gyakran Kis­pesten, Lőrincen, Angyalföldön kell keresnünk és nem min­den esetben a Duna és a körút által határolt területen. E körön kívül persze kevesebb a Hammond-orgona, a csillogó-­­ villogó berendezés, de talán éppen emiatt kisebb az elgépie­­sedés mértéke is. És sokkal szerényebb a fluktuáció. Nincs annyi cserebere, fúrás-faragás sem. Utóbbi okok miatt ter­mészetesen élőbb és hatékonyabb a szakszervezeti munka is. Hiszen egy vb-titkár évekig funkcióban maradva ugyan­azon a területen, többnyire ugyanazzal a tagsággal­­ tisz­tábban látja a feladatokat. A zenélést konkrétabban szemügyre véve, azt hiszem, re­pertoár tekintetében sincs szégyenkeznivalója a periférián dolgozó muzsikusoknak. Valószínű — sőt biztos, hogy a va­donatúj slágerek nem szólnak olyan frappánsan és moder­nül az Eminent-erősítőkből a hazai mikrofonokkal, mint az előkelőbb helyek Dynacordjaival és Shure-jaital... de meg­szólalnak! Sőt néha hetekkel előbb, mint a belvárosban! Különösen a külföldön hosszabb időt eltöltött muzsikus­kollégáimat kell e tény kapcsán figyelmeztetnem: kellemet­len meglepetésben lesz részük, ha itthon félvállról veszik a munkáskerületek közönségének igényeit és azt hiszik, hogy „bemagolt" műsorukkal messzire jutnak. Talán szakmánk egyik legszebb jellegzetessége, hogy napról napra meg kell tanulnunk az új slágert. De ez „belvárosi" és „külvárosi" zenészre egyaránt vonatkozik. KRIZSIK ALI V__________________________| 3

Next