Szórakoztató Zenészek, 1981 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Farkas Bertalan és Magyari Béla űrpilóták eszmecserét folytattak a Volga Szállóban dolgozó Hegedűs Gábor, Németh István és Liktor Ernő zenészekkel Budapesti szórakoztatózenészek bizalmi testületi ülésein és Szakszervezeti Bizottsági értekezletein sok szó esik törekvéseink valóraváltásáról, mert azok valamennyi zenészünket közelről érintik. Tömören a következőket kell elmondanunk. A tagdíjbevétel 45 százalékával igyekeztünk úgy gazdálkodni, hogy az a leghatékonyabb legyen. Az OSZK rendszeres támogatással kiegészíti a rendelkezésünkre álló összeget, és növeli ezt a farsangi bár bevétele is. A gazdasági munka csak egyik része tevékenységünknek. Utána a Társadalombiztosítási Tanács tevékenységét kell kiemelnem. Ebben jelenleg 100 fős aktívahálózatra támaszkodhatunk. Ezek a társadalmi munkásaink tudatában vannak feladatuk fontosságával, ismerik a lebonyolítások feltételeit, legyen az segélykérés, beutaló igénylés, a nyugdíjasokkal való törődés stb., stb. Itt említem meg, hogy minden év decemberében nyugdíjas találkozóra hívjuk meg a több mint félezer nyugdíjas tagunkat. Múlt évben a Royal Étteremben tartottuk a találkozót, ahol Suha Balog Kálmán és Huszár József, Bognár Péter, Perge Gyula és Németh Imre a Szabadság Szállóban muzsikál Molnár Tibor Amszterdamban dolgozik Gyorsfénykép az elmúlt évről zenekara szórakoztatta az idős kollégákat. A gyermekek részére a Bartók Gyermekszínház KISZ- fiataljai adtak hangulatos műsort A Mikulás szerepét Nyári Gyula zenésztársunk töltötte be nagy sikerrel. Nem kis feladat a sok segélyigénylés igazságos elbírálása. örültünk annak, hogy 1980-ban 51 tagunknak fizethettünk ki szülési segélyt. A 74 temetkezési segély azonban mindannyiunkat szomorúsággal töltött el. Rendkívüli szociális segélyben 98 tagunkat részesítettük. Évről évre nagy gond a beutalók igazságos elosztása. Nagyon sok zenészünk igényel gyógyfürdős beutalót. Nehezíti az igények kielégítését, hogy többségük nem egyedül, hanem családjával szeretné eltölteni szabadságát, ami természetesen érthető. Erőfeszítésünk eredménye, hogy 1980- ban 152 SZOT-beutalót kaptunk, amelyben 28 gyermekes beutaló volt. Mivel a SZOT- beutalóval nem tudjuk kielégíteni a családos üdülési igényeket, béreljük Széplakon azt a villát, ahol turnusonként 5 főnek tudunk kulturált szállást biztosítani. Ezzel Széplakon 23 felnőtt és 15 gyermek részére tudtuk adni ezt a nyaralási lehetőséget A külföldi beutalók között szerepelt aldunai út csehszlovák túra, olasz tengerparti üdülés, valamint 2 hét Szocsiban. (Ezzel egy zenész társunk nászútját tettük még emlékezetesebbé.) Felhívjuk üdülést igénylő tagjaink figyelmét hogy a beutalók igényléséhez, és a segélykéréshez egyaránt szükséges a bizalmi javaslata, mert csak ennek alapján dönt a TT Bizottság. A tagdíjelmaradás alapvető kizáró tényező. Reméljük, hogy ilyen ok nem áll elő. Ezúton mondunk köszönetet a fejlődő országokban működő szakszervezetek megsegítéséhez, az olaszországi földrengés károsultjainak támogatásához indított bélyegakcióban való aktív részvételért a bizalmiaknak és valamennyi tagtársunknak. Nádor Dénesné Helyünk az életben Hogy a szocialista Magyarországon hol a helye a vendéglátóipari szórakoztatózenésznek, arra én nem tudok teljesen egyértelmű választ adni. Jobban mondva, olcsó érv lenne, ha azt mondanám: a középúton, vagy még egyszerűbben, hogy a vendéglátóipar helyiségeiben. Kétségtelen, hogy valóban szélsőséges vélemények, elterjedt zenészokoskodások, párt és szakszervezeti határozatok között kell keresnem szerény kulturális tevékenységünk funkcióját Ám sok apró intőjel figyelmeztet helyünk, tevékenységünk, feladatunk vizsgálatára. Két végletre vagyunk hajlamosak. Vagy világszerte ismert nagy előadóművészeinkhez hasonlíthatjuk magunkat, vagy afféle vendéglátóipari szükséges rossz terméknek, fogyasztást ösztökélő mesterségnek tekintjük csupán hivatásunkat Mind a két végletnél sok példát említünk vitáink során, amiből most két jellemzőt idézek. Külföldre viszonylag sűrűn utazó kollégáink, vagy egyes sikeres zenekarok vezetői olykor kissé fellengzősen nyilatkozgatnak a kinti szereplésről, mintha a frankfurti, hamburgi lokálban lezajlott fellépésük egyenrangú lenne valamelyik világhírű zongoraművészünk NSZK- beli koncertjével. Pedig mennyire más itt az elért siker minősége. Nem arról van szó, hogy a szórakoztatózene alantas művészet, egyszerűen a fajsúlya más, önmagában is dicséretes tény, hogy a mai gazdasági helyzetben a magyar együttesek versenyképesen helyt tudnak állni a nyugati nagyvárosok szórakozó helyén is. A másik nézet, amikor kesernyés, lemondó, sőt vénasszonyosan siránkozó nyilatkozatokról hallunk arról, hogy hiába tanulás, hiába kategóriavizsga, kár a továbbképzés, mert mi ki vagyunk szolgáltatva a zenei kérdésekbe belekotnyeleskedő teremfőnököknek, az ittas vendégek silány igényeinek, hatalmaskodásra hajlamos üzletvezetők kényekedvének. Szerintem legcélszerűbb kiindulni a szórakozás, a szórakoztatás fogalmából. Lehet az is tartalmas, ha tartalmat adunk neki. Ha a slágereket nem taposómalomszerűen daráló foglalatosságnak, és nem „lila gőzben" fogant absztrakt zenélés színterének tekintjük a presszó, az étterem szerény kis pódiumát De vegyük igénybe a vendéglátóipar illetékeseinek segítségét is. Sajátos eszközeinkkel így járulunk hozzá a jelenleg nem éppen könnyű gazdasági helyzetünk megváltoztatásához, kulturális jellegű tevékenységünk eredményességéhez Ki SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK Szórakoztatás Nógrádban fontos és jelentős kezdeményezésként kell üdvözölnünk a Nógrád megyei Tanács törekvését, hogy gondosan figyelemmel kíséri a szórakozás és szórakoztatás helyzetét a megyében. Beszédesen bizonyítja ezt, hogy 1980 őszén a művelődésügyi osztály vizsgálatot végzett „A szórakozás és szórakoztatás minősége, színvonala a közművelődési gyakorlatban" címmel. A vizsgálat három témakörre irányult: 1. a műsoros előadások engedélyezésének jogszerűségére; 2. az ún. „vendéglátóipari" szórakoztatás helyzetére, vagyis az éttermek, presszók zenei szolgáltatására, a szórakoztatózenészek helyzetére, továbbá a szórakozóhelyek közönségére, 3. a közművelődési intézményekben lebonyolított, szórakoztatónak minősíthető rendezvényekről készített megfigyelést jegyzőkönyvek elemzésére. A vizsgálat alapján készült jelentést decemberben megvitatta a megyei tanács művelődési bizottsága Berki Mihálynak, a megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével. A vitában a bizottság tagjaként részt vett a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetője, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, az szmt titkára, a TIT megyei titkára, a KISZ megyei bizottságának képviselője, valamint több szakember (könyvtáros, népművelő, zenetanár). Jelen volt a tanácskozáson a művészeti szakszervezetek megyei koordinációs bizottságának elnöke, az OSZK igazgatója és a megyei kirendeltség vezetője. Ez a széles körű részvétel a különböző társadalmi szervek és a közművelődés szakemberei részéről önmagában is bizonyítéka annak, hogy Nógrád megyében milyen gonddal foglalkoznak a szórakozás és szórakoztatás kérdéseivel. Véleményem szerint ennek a helyzetfelmérő jelentésnek egyik fő érdeme, hogy a maga összetettségében elemezte a szórakoztatás problémáját. Külön szólt a vendéglátóipar nyújtotta szórakoztatásról, egy további részben pedig a közművelődési intézményekben lebonyolított szórakoztató rendezvényekről adott képet. A szórakoztatás nógrádi helyzetfelmérése számos olyan tanulságot tartalmaz, amelyeket érdemes nyilvánosság elé tárni akár szószerinti felidézés formájában is. A vendéglátóipari szórakoztatással kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy a szórakoztatóhelyeken dolgozó zenészek 1íz százaléka — közel kétharmada — ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik. A megyében második éve működik az OSZK stúdiója vendégtanárokkal. Várhatóan néhány év múlva a stúdió működésének eredményessége a szórakoztatózenészek szakképzettségi szintjén is mérhető lesz majd. A zenészek havi átlagbére 3000 forint körül van, amit ugyan kiegészít a borravaló, de az biztos mellékes jövedelemnek nem tekinthető. Sok a szakképzetlen zenész, jelentős a zenészhiány, így a munkaadó bizonyos rétegeknél, illetve hangszereléseknél személyi bért kell, hogy biztosítson. A zenekarok összetételét tekintve: a tánczenekarok esetében a trió és a duó, vagyis a kislétszámú együttesek alkalmazása a jellemző, ezekről viszont tudvalevő, hogy nem alkalmasak igényesen hangszerelt tánczene játszására. A repertoárt tekintve a népi zenekarok rosszul értelmezett sokoldalúsága stílustörésnek tekinthető, hiszen mindenféle zenét: magyarnótát, operettrészleteket, népzenét, régi és modern tánczenét egyaránt játszanak. A megyében öt vendéglátó egységben heti egy-egy alkalommal diszkózenét szolgáltatnak. Időközönként 8—10 további helyen is ilyen zenét alkalmaznak. Az a tapasztalat, hogy ma is elsősorban a fiatalok jelentik a diszkó „vevőkörét”, és jóval nagyobb iránta az érdeklődés, mint amit a vendéglátóipari gyakorlat nyújtani képes. A közművelődési intézményekben lebonyolított szórakoztató rendezvényeket egyheti keresztmetszet alapján mutatták be. Ebből kitűnt, hogy az utóbbi években a művelődési otthonok ifjúsági táncestjein, sőt gyakran a szüreti mulatságok hangulatáról is a diszkózenei szolgáltatás gondoskodik. Míg korábban főként ifjúsági klubokban, művelődési otthonokban találkoztunk diszkóprogramokkal, manapság a szórakozóhelyek egyik jövedelmező és népszerű vállalkozása, illetve zenei szolgáltatása lett. Gyakori az illegális úton beszerzett és forgalmazott filmek műsorba iktatása, és olyan eszközök, formák alkalmazása, amelyekre a lemezműsorok vezetőinek nincs jogosítványa. Jóllehet a szórakozás, szórakoztatás a közművelődés integráns része a gyakorlatban még nem tudatosult. Mind a vendéglátóipari egységek szórakoztatási gyakorlati, mind a közművelődési intézmények szórakoztató műsorai vélt közönségigényen alapulnak: a közönség valódi igényeiről rendezőknek, népművelőknek, szórakoztatóknak csupán feltételezésük van. Lényeges tehát, hogy a művelődési osztály segítse a vendéglátóipari egységek zenei ellátását, a szórakoztatózenészek képzését, továbbképzését, meglevő eszközeivel, és gondoskodjék közművelődési orientálásukról. A vendéglátóipari vállalattal, a KISZ megyei bizottságával és a népművelők bevonásával kezdeményezni kívánja a vendéglátóipari szórakoztatás műfaji változatosságát és a korosztályok sajátosságai szerinti formák gyakorlati megvalósítását. A szórakozóhelyeken indokoltnak tartja, hogy alkalmi, vagy időszakos jelleggel helyet kapjon a jazz, a táncház, valamint a hangszeres és vokális népzene. A KISZ megyei bizottságának és szakszervezetek megyei tanácsának méltó feladata lesz, hogy az irányításukhoz tartozó intézmények lehetőségeinek felhasználásával támogassák a tanácsi közművelődési intézmények kezdeményezéseit, és együttesen segítsék a szemléleti és cselekvési egység kialakulását az emberek kulturális magatartásában, művelődési tevékenységében és nem utolsósorban a szórakozásában. A vitába minden résztvevő élénken, tevékenyen bekapcsolódott. Amennyiben a javaslatok többségükben megvalósulnak, biztosra vehető, hogy a szórakoztatás Nógrád megyében fokozatosan fejlődni fog. , PÉTER MIKLÓS 3