Szórakoztató Zenészek, 1981 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
2 Végig a Rákóczi úton A Rákóczi út Budapest egyik legforgalmasabb főútvonala. Üzletek, áruházak, szállodák, mozik sorakoznak, s előttük óriási tömeg, rengeteg autó. Szinte állandó csúcsforgalom jellemzi. Amikor sorra vettem az itt található vendéglátóipari szórakozóhelyeket, először az tűnt fel, hogy milyen sok hely csak „volt”, ma már ilyen formában nem üzemel. „Marika kerthelyiség”, „Bástya Étterem”, „Corvin Étterem”, a „Metropol” Szálló étterme, és az Otthon Áruház melletti, hajdan népszerű nyári kerthelyiség is zene nélkül üzemel. A meglátogatott helyek közül az „Erzsike” presszóban zongorista játszik. A sok országban járt, rutinos zenész: Németh Zsigmond. Zongorázik, énekel és igen jó érzékkel kezeli a dobgépet, ami pedig még dobosoknak sem mindig sikerül. A hely kellemes, és még kellemesebb lehetne, ha a vendéglátóipar illetékesei egyszer megértenék, hogy a zene lényeges tényezője egy üzlet forgalmának, látogatottságának. Itt nemrég komoly átalakítás történt, de ez a zenének inkább ártott, mint használt. A zongora ugyanis a terem végébe került, s a vendégek feje fölé magasodó boxokból nem látni a zongoristát, ő sem látja a vendégek többségét — tehát kontaktusról így alig lehet beszélni. Pedig Németh Zsiga kitűnő ismerője a maga műfajának, mindent játszik, amit ilyen helyen kérnek, kérhetnek. Norvég blokkja pl., amit az éppen ottlevő futballszurkolók köszöntésére adott elő, óriási sikert aratott nálam is. Nemrég alakították át a „Szabadság Szálló” bárját is. Mondanom sem kell, hogy szintén a zenekar rovására. A négytagú zenekar, Huszár József kvartettje szinte teljesen el van rejtve a vendégek elől, három oldalról be vannak kerítve és elölről is takarja őket a hatalmas, széles tartóoszlopsor és a helyiséget részekre osztó farácsozat. Zenéjük kellemes, sokat és jól énekelnek, műsoruk alkalmazkodik a mindenkori vendégkör ízléséhez. Ottjártamkor főleg német slágereket játszottak ízlésesen hangszerelve, pontos, jó kiejtéssel. Huszár József dobol, énekel és vibrafonozik. Bognár Péter basszusgitározik és énekel, a billentyűs hangszereken Perge Gyula játszik és persze ő is énekel. Németh Imre a fúvós hangszerek mestere, szólóénekes és a zenekar technikai ezermestere. A „Szabadság Szálló” vezetősége négy helyen foglalkoztat zenészeket, és ezért azt hiszem, ez a mai időkben minden elismerést megérdemel. A presszóban Déry György dobos és Baróty Gábor zongorista duó játszik, a borozóban Sziki Károly harmonikás énekes szórakoztatja immár hatodik éve a vendégeket, míg az étteremben Kalas Géza cigányzenekara muzsikál. A népszerű prímás kérésemre elmondta, hogy nemrég érkeztek haza Bangkokból, de előtte jártak Tokióban, Bejrútban, Stockholmban, Svájcban, Bécsben. 19 éve dolgozik ennél a vállalatnál, 11 éve ebben az étteremben. A Hungarhotels kiváló dolgozója, zenekarának tagjai „A” és „B” kategóriás zenészek. Látható megbecsüléssel sorolja a tagok neveit: Kalas János cimbalmos, Radics Sándor bőgős, Farkas István brácsás, Szénási Sándor segédprímás, Balogh Mihály klarinétos. Kezdéskor programot játszanak, Brahms magyar táncait, Liszt-rapszódiákat, keringőket, később pedig a vendégek kívánságára alakul a műsor. A Rákóczi Étteremben Lakatos Flórián zenekara dolgozik. A helyiség hosszú, keskeny terem, két sor asztallal, külföldi és magyar közönséggel. A zenekar nemrég járt Lipcsében, ahol igen nagy sikerrel játszottak a vásáron, s ahová jövőre is hívják vissza őket. A vállalattól kitüntetést kaptak és pénzjutalmat, és igen jónak tartják a személyzethez fűződő viszonyukat. Sérelmezik a cigányzenészek kevesebb fizetését, s elmondják, hogy ma már mellékesre csak nagyon kevés helyen lehet számítani, s az is teljesen bizonytalan. Tisztelettel beszélnek id. Lakatos Flóriánról, prímásukról, aki 30 év után ugyanattól a vállalattól megy nyugdíjba, de az már nem olyan öröm, hogy ennyi idő után „A” kategóriás prímásként napi 160 Ft a fizetése. A zenekar segédprímása Lakatos Jenő, cimbalmosa id. Halász Gyula, bőgőse Dombi Lajos, brácsása Szénási Lajos. A „Palace Étteremben” Lakatos Lajos prímás zenekarában ifj. Balogh László a cimbalmos, Zsigár Ferenc a bőgős, Horváth Bertalan a segédprímás, Lakatos Sándor klarinétos, Lakatos Ferenc brácsás. Ottjártamkor a zenekar éppen szabadnapos volt, így munkájukról csak egy régebbi látogatásom alapján írhatom le azt, ami most is érvényes: igen jó ízléssel öszszeállított műsor, elegáns muzsikálás jellemzi őket. A Palace bárban az Eötvös Gábor—Gáspár Károly duó játszik. Amit két muzsikus képes megtenni a vendégek jó szórakoztatása érdekében, azt ők megteszik. Énekelnek, zongoráznak, basszusgitároznak, dobolnak — mindketten. Repertoárjuk a mai discó számoktól, a legrégebbi nótákig mindent felölel. Játékuk hangulatos, könnyed, fiatalos. Kellemes estét tölt el, aki felkeresi őket. Az „Emke Kalocsa Csárda” étteremben folklór műsor színesíti a zenekar programját. Losó Károly zenekarában Oláh Ernő csellózik, Oláh Géza cimbalmozik, Berki István a brácsás, Horváth Géza a terhhegedűs, Horváth Béla a nagybőgős. A terem gyönyörű, ragyogó tisztaság, előzékeny kiszolgálás , de a műsor idejére a vendégek egy része, a városnézésben kimerült külföldiek, lassan elszállingóznak. Talán jobban kellene reklámozni, hogy műsor van, ami ekkor és ekkor kezdődik. Valószínű, hogy akkor többen maradnának. O. M. Megjelent „A művészeti szakszervezetek IX. kongreszszusa” c. kiadványunk, melyet dr. Varga Imre szerkesztett és a Táncsics Könyvkiadó produkált. A kötetben megtalálható a VIII. kongresszus határozatának végrehajtásáról szóló, a központi vezetőség, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése. A kötet tartalmazza Simó Tibor főtitkár előterjesztésében a központi vezetőség, és Várkonyi György ismertetésében a számvizsgáló bizottság beszámolóját. A kongresszus vitájában felszólalók között közli Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, miniszterelnök-helyettesnek előadását. Külön fejezetben ismerteti az írásban benyújtott hozzászólások lényegét. Az újonnan megválasztott vezető testületek és tisztségviselők bemutatása után ismerteti a művészeti szakszervezetek IX. kongresszusának határozatát. A függelékben pedig a két szakmai szakszervezet küldöttértekezletének rövid összefoglalása található. A Full-Tone (Babits Marcella, Mészáros István, Molnár János és Kazás Péter) külföldi útra készül Lendvai Csócsi József Munkahelyén kerestem fel, a Fortuna Étteremben. Pár perc hallgatás meggyőzött arról, hogy a kollégák igazat mondtak: virtuóz hegedűs, de ami ezzel ritkán jár együtt, nagyszerű előadó is, igazi „showman". Egy nagy külföldi asztaltársaságnak kb. negyven percig tartó olyan műsort adtak, amit filmre lehetne venni: minden megtalálható benne, ami a külföldiek szemében—fülében a cigányzenét jelenti. (Lakására invitál, ahol mód van nyugodt beszélgetésre.) Hatéves kisfia éppen gyakorol, mikor megérkezem, s hamarosan kis koncertet rögtönöznek: apja kíséretével ismert darabokból játszik részleteket. — Te tanítod a fiad hegedülni? — kérdezem. — Zeneiskolába jár, de ha időm engedi együtt gyakorolok vele. — Milyen pályára szánod? — Nézd, én komolyzenész szerettem volna lenni, de nem tudtak sokáig taníttatni, korán rá voltam utalva, hogy a zenéből éljek meg. Fiamnak szeretnék minden lehetőséget megadni, hogy ő az legyen, ami remélem lesz is, hegedűművész. — Ha már megemlítetted gyerekkorod, kérlek, beszélj az indulásról. — Győrben születtem. Hatéves koromban apám meghalt, így anyámra maradt a négy gyermek eltartásának gondja. Nehezen éltünk, de a hegedűtaníttatás költségeit anyám mégis előteremtette. Metzger Károly tanított, aki olyan tehetséget látott bennem, hogy 12 éves koromban ki akart küldeni külföldön élő hegedűművész fiához, hogy ott tanuljak tovább. De én az öcsémmel együtt Pestre jöttem a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó-zenekarába, ahol 8 évig játszottam. Rengeteget köszönhetek az együttesnek. Itt folytattam iskolai tanulmányaimat, zenére pedig Schweitzer Oszkár, majd Egerland István tanár úr tanított tovább. Az együttessel bejártam Amerika kivételével az egész világot. 1966-ban saját zenekart alakítottam, és folytattam a világjárást: Bejrút, Hollandia, Belgium, Tanger — sok érdekes tájat, embert ismertem meg. Egyszer pl. bejött egy lengyel professzor az étterembe Bejrútban, ahol emlékezetes sikerrel játszottam, javasolta, hogy beajánl J. Heifetzhez, akinek a keze alatt pár év alatt világhírű hegedűművész lehetek. Hagyjak fel a cigányzenével, az étteremben való muzsikálással. Hízelgő ajánlat volt, de nemet mondtam. Akkor már eljegyeztem magam a cigányzenével, úgy éreztem, ez a döntésem végleges. A háború is kitört, ezért hazajöttem. A komolyzenével persze nem szakadt meg a kapcsolatom. Ha időm engedi, itthon, gyakorlásként rendszeresen átveszem Paganini darabjait, hegedűversenyeket, karakterdarabokat. Farkas Gyula, akinél egykor tanultam, hangszerelte Paganini D-dúr hegedűversenyét népizenekarra, ezt szeretném egyszer előadni, esetleg lemezre venni. — Paganini a kedvenced? — Igen. A hegedűsök közül pedig Ricci, Heifetz. Nagyon szeretem Csajkovszkij zenéjét, Mendelssohnt, de kedvelem a dzsessz örökzöldeket is, a Sophisticated Lady, Misty, Night and Day, Tea for Two és még néhány téma rendszeresen a műsoromon van. Ezeket a külföldiek is érdeklődve hallgatják. — Technikád gyakorlás, vagy adottság eredménye? — Úgy gondolom, velem született adottság. — Esti műsorod tudatos elgondolás alapján alakul, vagy a vendégek kívánsága a döntő? — Általában kívánságra muzsikálunk, az üzlet vezetősége is ezt kéri. De igyekszem egy-egy zeneileg igényesebb darabot is előadni, mert bizony a vendégek kérése eléggé sablonos. — A tagok gázsiját te osztod el a rendelkezésre álló keretből, vagy az OSZK? — Az OSZK. — A tagok kiválasztásánál mit tartasz fontosabbnak: a zenei vagy emberi értékeket? — Első az ember! Ha gyengébb zenész is, többet ér, mint egy megbízhatatlan zseni. És meg lehet tanítani mindenre, ha szívesen próbál, gyakorol és megbízható. Ez különösen külföldön fontos, ahol úgyis kijön minden emberi probléma. Az örökké elégedetlen, fegyelmezhetetlen, italos emberektől ég óvjon mindenkit. — Elégedett ember vagy? — Igen. A családomban csak örömöt találok. Anyagi gondom nincs, jó helyeken dolgozom, sokat utazom. Remélem egyszer egy lemezem is megjelenik. A anyaga már régóta készen van... — hm — SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK