Szórakoztató Zenészek, 1982 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

folytatás a 4. oldalról múlté. Mióta itt dolgoznak, semmilyen rendbontás nem volt. A vendégek főleg ma­gyarok, egyszerűbb emberek, akik slágereket, magyar nótá­kat, operettrészleteket kérnek. A zenekar jó viszonyban van a zenész múltú vezetővel, s a személyzet többi tag­jaival. Hangszereikkel a leg­jobb helyeken sem váltanának szégyent. Ide kívánkozik be­szélgetésünk egy részlete, ami akár hitvallásuknak is felfog­ható: — Nézd, ide egyszerű embe­rek járnak, akiket talán egy fényesebb helyre nem is en­gednének be. Úgy érezzük, nekik is joguk van a szórako­zásra, egy kis zenehallgatásra. Mi örülünk, ha pár kellemes órát szerezhetünk nekik. Körúti „sétám” utolsó állo­mása a HALLÓ bárba veze­tett. Itt a Turczer György zon­gorista-énekes által vezetett trióban Gáti Pál dobol, Hor­váth Lajos ba­sszusgitározik és énekel. Itt található a szakma egyik legérdekesebb billentyűs hangszere, egy ELKA csoda, ami hegedűgép, orgona, szin­­tetizátor, zongora, dobgép egy­szerre és tényleg csodákat tud. Kilenc kórusos, és automata basszus is van rajta. A trió főfeladata a műsor kísérése, melynek szereplői 2—3 havon­ta változnak. A műsorkísérés mellett, persze tánczenét ját­szanak, de mint mondják, mű­sorukon az operettől a diszkó­ig minden megtalálható. A kö­zönség környékbeli magyarok­ból és kevés külföldiből áll. Néhány megjegyzés i körutam végére értem. Be­fejezésül még néhány meg­jegyzés ide kívánkozik: — Érdemes felfigyelni arra, hogy szinte minden zenekar­ban elmondták: nincs emberi problémájuk, a zenekaron be­lül jó a hangulat, italozás sincs. — A hangszerek a lehető legjobbak, magasan megha­ladják helyenként az igénye­ket sőt a zenészek anyagi le­hetőségeit is. Tehát sok min­denről lemondanak, de igyek­szenek a legjobb hangszeren játszani. — Minden együttes — játsz­­szon bárhol — megértette, hogy csak komoly munkával és széles repertoárral lehet ma létezni. Elmúlt a viccelő­dések, „fajm­kodások” ideje. Ezeket főleg a most induló fiataloknak és még néhány képzelt babérjain trónoló idő­sebb kollégának kellene na­gyon jól megjegyezni. Aki ma létezni akar ezen a pályán, annak mind emberileg, mind zeneileg egyre inkább nagyon nagy követelménynek kell megfelelnie. Mert jönnek az újak és jönnek az ORI-s zené­szek, jönnek a dzsesszvilágban nem érvényesülők, a szuper­­hangszer tulajdonosok, a min­dennap próbálni hajlandók, a pontosan kezdők, az elegán­san színpadra lépők ... Mert az ötezer forintos dobfelszere­léseknek, Matador orgonák­nak, rádióból eszkábált erősí­tőknek immár befellegzett. Az üzletvezetők egyre nagyobb része rákérdez a hangszermár­kákra, manuálok számára, Shure mikrofonok típusára ... Sajnos ugyanakkor a gázsik nem mindenütt tükrözik eze­ket a követelményeket, a havi hangszerhasználat díja egyre nevetségesebbé zsugorodik ha a hangszerek árával, javításuk összegével vetjük össze — de akkor is ez a helyzet! S ezt ha tetszik, ha nem — újra le­írom, hogy sajnos! — tudomá­sul kell vennünk. Oláh Miklós S/ORAKO/.T­ATOZENIS/rH Mit csinálsz szabadidődben? Nagyon időszerű feltenni ezt a kérdést, hiszen előreláthatóan megoldódik az ötnapos munkahét kérdése a mi szakmánkban is, és remélni lehet, hogy kollégáink ötleteket adnak a megnöveke­­dett szabadidő eltöltéséhez. Segítenek abban, hogy a hasonló ér­deklődésű emberek egymásra találjanak. A sorozat nem azzal a céllal indult, hogy adatokat szerezzünk a szabadidő eddigi ki­használásáról, mert a megkérdezetteket véletlenszerűen válasz­tottam ki, a válaszok csak egy bizonyos mértékig általérverít­­hatók. Eddig mintegy tíz muzsikussal beszélgettem, de máris m­g­­állapítható, hogy legtöbben nem tartják különösen érdemesn­ek saját hobbijukat reklámozni. Éppen ezért kivétel nélkül mind­en­­ki szabadkozott, hogy erről bármit is írjunk. Úgy érzem, hogy kár ezért szabadkozni, hiszen itt szó sincs értékelésről, minősí­tésről, mert minden ember érdekes, és mindenkor szívesen hal­lunk jó ötletekről. Tehát megkérdezem: mit csinálsz szabadidődben? Zakariás Oszkár így válaszol: — Egy szóval is válaszolha­tok: Felkészülök. — Tehát gyakorolsz. Zene­számokat írsz... — Nem egészen. Jól feste­nék, ha 35 év szakmai gyakor­lattal a hátam mögött, gyako­rolnom kellene. A felkészülés nálam elsősorban azt jelenti, hogy az egész napomat az esti munkám szolgálatába állítom Spártai életmódot folytatok, amiből nem engedhetek, mert sokat várnak tőlem, és én is magasra tettem a mércét. — Mit jelent ez a spártai életmód a gyakorlatban? — Azt, hogy szigorú rend,­beosztás szerint élek. Este tíz­től reggel négyig játszom non stop. Ez annyira kimerít, hogy másnap csak testileg-lelkileg felkészülten és felfrissülten tu­dok ismét a hangszerhez ülni lelkiismeret-furdalás nélkül. Tehát munka után hazame­gyek, lefekszem. Kilencig al­szom. Ekkor tornászom egy fél­órát. Megreggelizem. — Mit tornászol? Jógázol talán? — Nem, a legegyszerűbb ha­gyományos „mutatványokat” végzem: kell egy szőnyeg, és ott törzshajlításokat csinálok, kaszálok, fekvőtámaszt nyo­mok és hasonlókat. A reggeli­től ebédig van 2,5—3 óra időm. Ekkor intézem el az ügyes-ba­jos dolgaimat: elmegyek hiva­talos helyekre, bevásárolok egyszemélyes háztartásom szá­mára, meglátogatom az anyá­mat. Ebéd úgy egy órakor, utána szoktam pingpongozni. A közeli iskola legjobb játékosai már ismernek és szívesen jön­nek hozzám egy-egy partira tanulás után. Háromkor ismét lefekszem. Alszom ötig. — Ez eddig hat óra alvás. Nem kevés ilyen intenzív mun­kához? — Éppen elegendő. Erre va­gyok beállítva. A második fel­kelés után megint tornászom 1—1,5 órát. A szőnyegen. Ez­után már nem sok időm ma­rad. Megvacsorázom, beszélge­tek barátaimmal. Nyolc előtt már készülődöm. Kirakom az aznapi ruhát, rendbeszedem magam, és már indulok is. — Évekig délután dolgoztál. Nem volt nehéz az átállás az éjszakai munkára? — Nem volt könnyű, ötve­­nen felül már nem olyan ru­galmas az ember. Ezért szük­séges ez a szigorú napirend is, mert másképp nem tudnám csinálni. Még egy pohár sört sem engedhetek meg magam­nak napközben, mert kihatás­sal van az esti munkámra. — Utoljára négy évvel ez­előtt láttalak, s most meg kell állapítanom, hogy fiatalabbnak tűnsz, mint akkor. Úgy lát­szik, a rendszeres sportolás nem marad hatás nélkül. De mégis, miközben hallgattam beszámolódat életviteledről, ar­ra gondoltam, vajon én végig tudnám-e csinálni, ennyire a zene szolgálatába állítani az életemet. Neked megéri-e? — Hát éppen erről van szó. Amióta ezt a mesterséget űzöm, mindig ilyen munkát szerettem volna magamnak. Most itt van, megkaptam. Eddig mindig a kollégák és az üzlet szolgálatá­ban állottam. Ne értsd félre, kitűnő emberekkel dolgoztam. De gondold meg, egy trió is csak úgy szól jól, ha meg van hangszerelve. S a hangszerelés­től nem szabad eltérni. Ami az üzletet illeti, eddig mindig vagy tánczenész, vagy szalonzenész voltam Mindig az, amit a he­lyiség jellege megkívánt. Éle­temben először itt nem kapok instrukciót arra vonatkozólag, hogy mit csináljak. Azt csiná­lok, amit akarok. Itt minden előfordulhat, itt mindent kér­hetnek. Kezemben van az egész zongorairodalom, ha kell, el­­játszok egy Liszt hangverseny­darabot, ha kell csinálok egy operából parafrázist, ha kell, akár táncritmusban. Ezért mondtam, hogy a zenét nem kell gyakorolnom, hiszen egész éjjel ezt teszem. Hat órán át azon igyekszem, hogy a lehető legtöbbet adjam, soha ne csi­náljam ugyanazt, tele legyen mindez ötlettel, mind zenei, mind pedig prózai humorral. — Óriási dolog, ha valaki mindent tud. — Mindent azért nem. Elő­fordul, hogy olyat kérnek, ami­nek hírét sem hallottam. Meg­­szerzem, megszerettetem, meg­hallgatom, s ha a fejembe ment, akkor már csak azt kell kitalálnom, hová helyezhetem el a műsoromban, hogy az mi­lyen környezetben érvényesül. Ha úgy érzem, hogy nem ma­rad bennem, akkor előveszem a tollat, papírt és beírom a fü­zetbe. — A szabadidőről akartam veled beszélgetni, s lám, több szó esik a munkáról. — Igen. De már az elején megmondtam, miért. Mert az egész napom a zene szolgála­tában áll. Minden azért törté­nik, hogy felkészülten lépjek fel. A zene nekem mindenem. Ezt szó szerint értsd. Taligás Ödön zongoristával, orgonistával beszélgetek . Szabadidő? Gondolod, hogy ráérek valamire? Reggel hatkor kelek. Reggeli után egy héten kétszer-háromszor kime­gyek a feleségemmel a piacra, segítek neki bevásárolni. Óbu­dán ftókom, de gyakran átruc­canunk a „Lehelre" is. Felesé­gem egészsége sajnos nem a legjobb, ezért jól jön a segít­ség. Évente többször kórház­ban fekszik kivizsgáláson. Most is bent van. Ilyenkor nemcsak bevásárolok, hanem meg is fő­zök. — Érdemes magadnak főzni? — A fiamnak és magamnak. Mint afféle régi vendéglátós­nak, nincs kedvem étteremben enni. Ha magam főzök, nem szidom a szakácsot. — Ezek szerint szeretsz főz­ni? — Nem rajongok érte, de szívesen megteszem. De lép­jünk tovább. Itt a fiam. Vele együtt sokat magnózom, leme­zezek. Másolok lemezről mag­nóra, magnóról magnóra. Le­írunk számokat, amiket nem lehet beszerezni. Én például olyan helyen dolgozom, ahová sok török jár. Már összeállt egy egész jó kis török reper­toár. Még a szövegek leírására is vállalkozom. Aztán ha el is hallok egy-két szót, jönnek a törökök és kijavítanak. — Fiad is használja ezt a repertoárt? — Ezt nem nagyon. Neki most Chick Coreát segítek le­írni. Ha megunjuk a leírást, zenét hallgatunk. Van egy jó Hifi-tornyom Orion hangfa­lakkal. Istenien szól. Nemegy­szer azon vesszük magunkat észre, hogy el is telt a nap. — Hányra mész? — ötkor kezdek. Előtte al­szom egy órát, de legalább egy felet. — Gyakorolni szoktál-e? — Ha nem hallgatunk zenét, és ha nem másolunk vagy írunk, fiam rögtön rácsap a zongorára, ő képes egész nap ott ülni. Zavarjam el? Néha megteszem, átnézek valamit. De örülök is, hogy úgy járt, mint én, azaz olyan szakmá­ja van, amit egyébként is sze­ret csinálni. — Egyszóval a zene a hob­­byd? — No azért nemcsak a zene. Szívesen végzek lakáskarban­tartást. Csináltam lambériát, melegpadlót, sőt ki is tapétáz­tam. Fiam mindenben segített, de meg kell mondanom, hogy a nehezét nekem kellett csinálni, mert félti a kezét. Érdekes, én nem érzem nehezebbnek a ke­zemet egy ilyen munka után. — Látod, azért mégiscsak összejött valami: a szabadidőd nagyobb részét a zenével kap­csolatos dolgok töltik ki, aztán itt van a főzés, amit ugyan nem nevezel hobbynak, de még­iscsak szívesen csinálsz, aztán itt van a lakásszépítés. — De a legnagyobb hobbym még hátra van. Tulajdonkép­pen ez az igazi, mert teljesen független a munkámtól. Ez pe­dig az autójavítás. Még Norvé­giából hoztam egy kisebb mű­helyre való felszerelést: Bosch fúrót, két japán kulcskészletet és egyebeket. — De egyelőre csak csil­laggarázsom és csillagműhe­lyem van. Felhajtok a Hármas­­határhegyre, és míg a családom élvezi a jó levegőt, addig én bütykölöm a Zsigát. Egyszer sajnos szó szerint is ráfáztam: egy hűvös szeptemberi napon alvázvédelem közben meghűl­tem, s kórházba kerültem. Éreztem,­­hogy baj lesz, de nem bírtam abbahagyni. — Meddig mersz elmenni a javításban? — Már egészen merész let­tem. Házilag állítom a szele­pet, cserélek kipufogót, fékpo­fát. Mindig több a bátorságom — Olvasni mit szoktál? — Nem szégyellem bevalla­ni, hogy leginkább krimit. Rit­kán nézek tévét, néha egy-egy moziba is elvetődöm. Szabad­napon azonban van egy igen kedves időtöltésem: megláto­gatom 85 éves anyámat. Ez ne­kem az egyik legnagyobb örö­möm. Míg e sorokat írom, odajön hozzám egy vendég, bemutat­kozik, majd artistaigazolványá­val igazolja magát, miszerint D. K. tűzevő és kardnyelő. Már bejárta a világot, amerikai filmben is szerepelt, volt med­véje is, és arra kér, írjam meg, hogy Dönci bácsi a világon a legjobb orgonista. Dönci tilta­kozására végül megelégszik a kerület legjobb zenésze cím­mel, amit én szívesen ideírok, mert tudom, hogy hat-hét éve dolgozik ugyanazon a helyen mindenki legnagyobb megelé­gedésére. Németh Zsigmond Nemrég ünnepelte hetvene­dik születésnapját az oly sok népszerű melódia szerzője, Fényes Szabolcs. Mi szórakoz­tatózenészek napról napra sok-sok slágerét játszuk ven­dégeinknek. Reméljük még sok dallammal ajándékozza meg az örökifjú szerző mind­azokat, akik szeretik, dalol­ják, fütyülik, régebbi számait és várják új szerzeményeit. Taligás Ödön Zakariás Oszkár Fényes Szabolcs 5

Next