Szórakoztató Zenészek, 1982 (23. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
folytatás a 4. oldalról múlté. Mióta itt dolgoznak, semmilyen rendbontás nem volt. A vendégek főleg magyarok, egyszerűbb emberek, akik slágereket, magyar nótákat, operettrészleteket kérnek. A zenekar jó viszonyban van a zenész múltú vezetővel, s a személyzet többi tagjaival. Hangszereikkel a legjobb helyeken sem váltanának szégyent. Ide kívánkozik beszélgetésünk egy részlete, ami akár hitvallásuknak is felfogható: — Nézd, ide egyszerű emberek járnak, akiket talán egy fényesebb helyre nem is engednének be. Úgy érezzük, nekik is joguk van a szórakozásra, egy kis zenehallgatásra. Mi örülünk, ha pár kellemes órát szerezhetünk nekik. Körúti „sétám” utolsó állomása a HALLÓ bárba vezetett. Itt a Turczer György zongorista-énekes által vezetett trióban Gáti Pál dobol, Horváth Lajos basszusgitározik és énekel. Itt található a szakma egyik legérdekesebb billentyűs hangszere, egy ELKA csoda, ami hegedűgép, orgona, szintetizátor, zongora, dobgép egyszerre és tényleg csodákat tud. Kilenc kórusos, és automata basszus is van rajta. A trió főfeladata a műsor kísérése, melynek szereplői 2—3 havonta változnak. A műsorkísérés mellett, persze tánczenét játszanak, de mint mondják, műsorukon az operettől a diszkóig minden megtalálható. A közönség környékbeli magyarokból és kevés külföldiből áll. Néhány megjegyzés i körutam végére értem. Befejezésül még néhány megjegyzés ide kívánkozik: — Érdemes felfigyelni arra, hogy szinte minden zenekarban elmondták: nincs emberi problémájuk, a zenekaron belül jó a hangulat, italozás sincs. — A hangszerek a lehető legjobbak, magasan meghaladják helyenként az igényeket sőt a zenészek anyagi lehetőségeit is. Tehát sok mindenről lemondanak, de igyekszenek a legjobb hangszeren játszani. — Minden együttes — játszszon bárhol — megértette, hogy csak komoly munkával és széles repertoárral lehet ma létezni. Elmúlt a viccelődések, „fajmkodások” ideje. Ezeket főleg a most induló fiataloknak és még néhány képzelt babérjain trónoló idősebb kollégának kellene nagyon jól megjegyezni. Aki ma létezni akar ezen a pályán, annak mind emberileg, mind zeneileg egyre inkább nagyon nagy követelménynek kell megfelelnie. Mert jönnek az újak és jönnek az ORI-s zenészek, jönnek a dzsesszvilágban nem érvényesülők, a szuperhangszer tulajdonosok, a mindennap próbálni hajlandók, a pontosan kezdők, az elegánsan színpadra lépők ... Mert az ötezer forintos dobfelszereléseknek, Matador orgonáknak, rádióból eszkábált erősítőknek immár befellegzett. Az üzletvezetők egyre nagyobb része rákérdez a hangszermárkákra, manuálok számára, Shure mikrofonok típusára ... Sajnos ugyanakkor a gázsik nem mindenütt tükrözik ezeket a követelményeket, a havi hangszerhasználat díja egyre nevetségesebbé zsugorodik ha a hangszerek árával, javításuk összegével vetjük össze — de akkor is ez a helyzet! S ezt ha tetszik, ha nem — újra leírom, hogy sajnos! — tudomásul kell vennünk. Oláh Miklós S/ORAKO/.TATOZENIS/rH Mit csinálsz szabadidődben? Nagyon időszerű feltenni ezt a kérdést, hiszen előreláthatóan megoldódik az ötnapos munkahét kérdése a mi szakmánkban is, és remélni lehet, hogy kollégáink ötleteket adnak a megnövekedett szabadidő eltöltéséhez. Segítenek abban, hogy a hasonló érdeklődésű emberek egymásra találjanak. A sorozat nem azzal a céllal indult, hogy adatokat szerezzünk a szabadidő eddigi kihasználásáról, mert a megkérdezetteket véletlenszerűen választottam ki, a válaszok csak egy bizonyos mértékig általérveríthatók. Eddig mintegy tíz muzsikussal beszélgettem, de máris mgállapítható, hogy legtöbben nem tartják különösen érdemesnek saját hobbijukat reklámozni. Éppen ezért kivétel nélkül mindenki szabadkozott, hogy erről bármit is írjunk. Úgy érzem, hogy kár ezért szabadkozni, hiszen itt szó sincs értékelésről, minősítésről, mert minden ember érdekes, és mindenkor szívesen hallunk jó ötletekről. Tehát megkérdezem: mit csinálsz szabadidődben? Zakariás Oszkár így válaszol: — Egy szóval is válaszolhatok: Felkészülök. — Tehát gyakorolsz. Zeneszámokat írsz... — Nem egészen. Jól festenék, ha 35 év szakmai gyakorlattal a hátam mögött, gyakorolnom kellene. A felkészülés nálam elsősorban azt jelenti, hogy az egész napomat az esti munkám szolgálatába állítom Spártai életmódot folytatok, amiből nem engedhetek, mert sokat várnak tőlem, és én is magasra tettem a mércét. — Mit jelent ez a spártai életmód a gyakorlatban? — Azt, hogy szigorú rend,beosztás szerint élek. Este tíztől reggel négyig játszom non stop. Ez annyira kimerít, hogy másnap csak testileg-lelkileg felkészülten és felfrissülten tudok ismét a hangszerhez ülni lelkiismeret-furdalás nélkül. Tehát munka után hazamegyek, lefekszem. Kilencig alszom. Ekkor tornászom egy félórát. Megreggelizem. — Mit tornászol? Jógázol talán? — Nem, a legegyszerűbb hagyományos „mutatványokat” végzem: kell egy szőnyeg, és ott törzshajlításokat csinálok, kaszálok, fekvőtámaszt nyomok és hasonlókat. A reggelitől ebédig van 2,5—3 óra időm. Ekkor intézem el az ügyes-bajos dolgaimat: elmegyek hivatalos helyekre, bevásárolok egyszemélyes háztartásom számára, meglátogatom az anyámat. Ebéd úgy egy órakor, utána szoktam pingpongozni. A közeli iskola legjobb játékosai már ismernek és szívesen jönnek hozzám egy-egy partira tanulás után. Háromkor ismét lefekszem. Alszom ötig. — Ez eddig hat óra alvás. Nem kevés ilyen intenzív munkához? — Éppen elegendő. Erre vagyok beállítva. A második felkelés után megint tornászom 1—1,5 órát. A szőnyegen. Ezután már nem sok időm marad. Megvacsorázom, beszélgetek barátaimmal. Nyolc előtt már készülődöm. Kirakom az aznapi ruhát, rendbeszedem magam, és már indulok is. — Évekig délután dolgoztál. Nem volt nehéz az átállás az éjszakai munkára? — Nem volt könnyű, ötvenen felül már nem olyan rugalmas az ember. Ezért szükséges ez a szigorú napirend is, mert másképp nem tudnám csinálni. Még egy pohár sört sem engedhetek meg magamnak napközben, mert kihatással van az esti munkámra. — Utoljára négy évvel ezelőtt láttalak, s most meg kell állapítanom, hogy fiatalabbnak tűnsz, mint akkor. Úgy látszik, a rendszeres sportolás nem marad hatás nélkül. De mégis, miközben hallgattam beszámolódat életviteledről, arra gondoltam, vajon én végig tudnám-e csinálni, ennyire a zene szolgálatába állítani az életemet. Neked megéri-e? — Hát éppen erről van szó. Amióta ezt a mesterséget űzöm, mindig ilyen munkát szerettem volna magamnak. Most itt van, megkaptam. Eddig mindig a kollégák és az üzlet szolgálatában állottam. Ne értsd félre, kitűnő emberekkel dolgoztam. De gondold meg, egy trió is csak úgy szól jól, ha meg van hangszerelve. S a hangszereléstől nem szabad eltérni. Ami az üzletet illeti, eddig mindig vagy tánczenész, vagy szalonzenész voltam Mindig az, amit a helyiség jellege megkívánt. Életemben először itt nem kapok instrukciót arra vonatkozólag, hogy mit csináljak. Azt csinálok, amit akarok. Itt minden előfordulhat, itt mindent kérhetnek. Kezemben van az egész zongorairodalom, ha kell, eljátszok egy Liszt hangversenydarabot, ha kell csinálok egy operából parafrázist, ha kell, akár táncritmusban. Ezért mondtam, hogy a zenét nem kell gyakorolnom, hiszen egész éjjel ezt teszem. Hat órán át azon igyekszem, hogy a lehető legtöbbet adjam, soha ne csináljam ugyanazt, tele legyen mindez ötlettel, mind zenei, mind pedig prózai humorral. — Óriási dolog, ha valaki mindent tud. — Mindent azért nem. Előfordul, hogy olyat kérnek, aminek hírét sem hallottam. Megszerzem, megszerettetem, meghallgatom, s ha a fejembe ment, akkor már csak azt kell kitalálnom, hová helyezhetem el a műsoromban, hogy az milyen környezetben érvényesül. Ha úgy érzem, hogy nem marad bennem, akkor előveszem a tollat, papírt és beírom a füzetbe. — A szabadidőről akartam veled beszélgetni, s lám, több szó esik a munkáról. — Igen. De már az elején megmondtam, miért. Mert az egész napom a zene szolgálatában áll. Minden azért történik, hogy felkészülten lépjek fel. A zene nekem mindenem. Ezt szó szerint értsd. Taligás Ödön zongoristával, orgonistával beszélgetek . Szabadidő? Gondolod, hogy ráérek valamire? Reggel hatkor kelek. Reggeli után egy héten kétszer-háromszor kimegyek a feleségemmel a piacra, segítek neki bevásárolni. Óbudán ftókom, de gyakran átruccanunk a „Lehelre" is. Feleségem egészsége sajnos nem a legjobb, ezért jól jön a segítség. Évente többször kórházban fekszik kivizsgáláson. Most is bent van. Ilyenkor nemcsak bevásárolok, hanem meg is főzök. — Érdemes magadnak főzni? — A fiamnak és magamnak. Mint afféle régi vendéglátósnak, nincs kedvem étteremben enni. Ha magam főzök, nem szidom a szakácsot. — Ezek szerint szeretsz főzni? — Nem rajongok érte, de szívesen megteszem. De lépjünk tovább. Itt a fiam. Vele együtt sokat magnózom, lemezezek. Másolok lemezről magnóra, magnóról magnóra. Leírunk számokat, amiket nem lehet beszerezni. Én például olyan helyen dolgozom, ahová sok török jár. Már összeállt egy egész jó kis török repertoár. Még a szövegek leírására is vállalkozom. Aztán ha el is hallok egy-két szót, jönnek a törökök és kijavítanak. — Fiad is használja ezt a repertoárt? — Ezt nem nagyon. Neki most Chick Coreát segítek leírni. Ha megunjuk a leírást, zenét hallgatunk. Van egy jó Hifi-tornyom Orion hangfalakkal. Istenien szól. Nemegyszer azon vesszük magunkat észre, hogy el is telt a nap. — Hányra mész? — ötkor kezdek. Előtte alszom egy órát, de legalább egy felet. — Gyakorolni szoktál-e? — Ha nem hallgatunk zenét, és ha nem másolunk vagy írunk, fiam rögtön rácsap a zongorára, ő képes egész nap ott ülni. Zavarjam el? Néha megteszem, átnézek valamit. De örülök is, hogy úgy járt, mint én, azaz olyan szakmája van, amit egyébként is szeret csinálni. — Egyszóval a zene a hobbyd? — No azért nemcsak a zene. Szívesen végzek lakáskarbantartást. Csináltam lambériát, melegpadlót, sőt ki is tapétáztam. Fiam mindenben segített, de meg kell mondanom, hogy a nehezét nekem kellett csinálni, mert félti a kezét. Érdekes, én nem érzem nehezebbnek a kezemet egy ilyen munka után. — Látod, azért mégiscsak összejött valami: a szabadidőd nagyobb részét a zenével kapcsolatos dolgok töltik ki, aztán itt van a főzés, amit ugyan nem nevezel hobbynak, de mégiscsak szívesen csinálsz, aztán itt van a lakásszépítés. — De a legnagyobb hobbym még hátra van. Tulajdonképpen ez az igazi, mert teljesen független a munkámtól. Ez pedig az autójavítás. Még Norvégiából hoztam egy kisebb műhelyre való felszerelést: Bosch fúrót, két japán kulcskészletet és egyebeket. — De egyelőre csak csillaggarázsom és csillagműhelyem van. Felhajtok a Hármashatárhegyre, és míg a családom élvezi a jó levegőt, addig én bütykölöm a Zsigát. Egyszer sajnos szó szerint is ráfáztam: egy hűvös szeptemberi napon alvázvédelem közben meghűltem, s kórházba kerültem. Éreztem,hogy baj lesz, de nem bírtam abbahagyni. — Meddig mersz elmenni a javításban? — Már egészen merész lettem. Házilag állítom a szelepet, cserélek kipufogót, fékpofát. Mindig több a bátorságom — Olvasni mit szoktál? — Nem szégyellem bevallani, hogy leginkább krimit. Ritkán nézek tévét, néha egy-egy moziba is elvetődöm. Szabadnapon azonban van egy igen kedves időtöltésem: meglátogatom 85 éves anyámat. Ez nekem az egyik legnagyobb örömöm. Míg e sorokat írom, odajön hozzám egy vendég, bemutatkozik, majd artistaigazolványával igazolja magát, miszerint D. K. tűzevő és kardnyelő. Már bejárta a világot, amerikai filmben is szerepelt, volt medvéje is, és arra kér, írjam meg, hogy Dönci bácsi a világon a legjobb orgonista. Dönci tiltakozására végül megelégszik a kerület legjobb zenésze címmel, amit én szívesen ideírok, mert tudom, hogy hat-hét éve dolgozik ugyanazon a helyen mindenki legnagyobb megelégedésére. Németh Zsigmond Nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját az oly sok népszerű melódia szerzője, Fényes Szabolcs. Mi szórakoztatózenészek napról napra sok-sok slágerét játszuk vendégeinknek. Reméljük még sok dallammal ajándékozza meg az örökifjú szerző mindazokat, akik szeretik, dalolják, fütyülik, régebbi számait és várják új szerzeményeit. Taligás Ödön Zakariás Oszkár Fényes Szabolcs 5