Szórakoztató Zenészek, 1984 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám
Január közepén helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri temetőben a magyar tánc- és dzsesszzene doyenjét, a 72 éves Beamter Jenőt. Soha, senki nem szólította Jenőnek. Mindnyájunknak Bubi volt. Halálának napja majdnem egybeesik egy húszéves jubileummal; rímelve arra a napra, 1963. december 31-re, amikor is az utolsó akkord csendült fel a Szabó József— Beamter duó játéka nyomán a Bristol-, azaz a Duna-bárban. Az itt töltött csaknem egy évtized jelentette Bubi pályáján a csúcsot, a beteljesülést, egyéniségének kivirágzását. Ahogy ők játszottak egy-egy ihletett pillanatban, az több volt, mint zene, varázslat volt. Beamter Bubi önálló televíziós showjában Vámos László, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas főrendezője így emlékezett vissza: „Nehéz időkben, tele emberi dilemmákkal, szorongásokkal és politikai problémákkal körülvéve jártunk fel előadás után a Duna-bárba, ahogy a hívő zarándokol el egy szertartásra, megújhodni, megtisztulni attól a muzsikától, melyet csak ott lehetett hallani. Az egész művészvilág odajárt, többek között Ferencsik János, operaházunk későbbi főzeneigazgatója is. Hozzátehetjük még: New Yorktól Szingapúrig mindenki odajárt a felső tízezer tagjai közül: Krupp Németországból, Nixon elnök, a Kennedy család hölgy tagjai, Carl Böhm, a világhírű karnagy, Sukarno és még ki tudná felsorolni. Egyik éjjel, a Zeneakadémián adott koncertje után Jeanne-Marie Darrée, a nagyszerű zongoraművésznő első útja is a Duna-bárba vezetett. Egy ideig ámulva hallgatta a Szabó—Beamter duó játékát, élvezettel szívta magába ennek az egyedülálló, örömökkel teli zenének minden illatát. Egyszer csak az egyik szünetben felpattant, leült a zongorához és az ott ülő vendégek nagy örömére eljátszotta Chopin Perc etűdjét. Még zúgott a taps, mikor a Szabó—Beamter duó az ihlet magával ragadó sodrásában visszaült a hangszerekhez egy mintegy tízperces parafrázist rögtönözve a Perc etűd motívumaira.Chopin futamai bukfencet vetettek, harmóniái vidáman kergetőztek, a keringő háromnegyedei kis ördögként ugráltak a dob bőrén. A befejezőcsín után Bubi széttárta karjait és csak ennyit szólt: „Voilá!” A művésznő felugrott asztala mellől és az ismét felzúgó taps közepette elragadtatva mondta társaságának: „Én erre nem lennék képes.” Hogyan játszott ez a legendás duó? Ha Trenet Tengerét játszották, vitorlás hajók felett sirályok repültek be a Duna-bárba; ha délamerikai ritmusban játszottak, az Amazonas völgyének forró melege csapta meg a hallgatót. Ez a muzsika andalított, megmosolyogtatott, megborzongtatott, óriási erdők fuvallatát csalta a szívekbe. Bubi sohasem sztároskodott, alázattal szolgálta a zenét, csodálatos empátiával kísérte zseniális partnerét. Nem tolakodott előre. Egyszer, társának egy különösen ihletett lírai improvizációja közben letette a verőt, megvárta a befejezést és ennyit mondott magyarázatképpen: „Úgy éreztem, a dobkíséret csak zavarna. Olyan mennyei muzsika volt, amit játszottál...” Fél évvel ezelőtt a Fészek-klubban nagy társaságban idézte fel a Duna-báz estéit, partnerére emlékezve. Szabó Józsi több volt, mint zongoraművész, költő volt. Való igaz, hogy mikor Szabó József 1965-ben eltávozott e földi életből, sohasem talált olyan partnerre, akivel a muzsikának azokat a mennyei szféráit bejárhatta volna. A mai fiatalok nagylemezükről és a rádió felvételeiből alkothatnak fogalmat arról, milyen is volt az a zene, mely fel nem támasztható, meg nem ismételhető. A londoni BBC is őrzi játékuk emlékét. Mikor a duó elhallgatott, soksok évig úgy tűnt, Beamter Bubi pályafutása is véget ért. Nem így történt. Élete végén újra felfedezték. A televízió lemezlovasnak alkalmazta, önálló műsort készített vele, a fiatal dzsessz-zenészek sorra hívták meg vibrafonozni, egyszerre tele lett munkával. Mindenhova elment, ha hívták. Mindegyik fellépésére külön készült, lelkiismeretes volt, pontos, precíz, alázattal szolgálta örök szerelmét, a zenét. Örömmel elment minden fellépésre, ahová csak hívták. Talán nem kellett volna... Lelkes Péter (Magyar Nemzet) SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK Zongoristáknak ajánlom (VI.) Folytatva az észak-amerikai stílusok tárgyalását, feltétlenül foglalkoznunk kell a boogie-woogieval. A boogie nem csak egy táncfajta, mint azt sokan tévesen gondolják, hanem egy jellegzetes dzsesszzongora lejátszási stílus is. Az 1930-as években volt a fénykora ennek a kitűnő technikát igénylő, rendkívül mutatós virtuóz formának, mellyel a kor legnagyobb dzsesszzongoristái próbálkoztak. Tulajdonképpen a műfaj a bluesból származik, hiszen ugyanarra a harmónia-sémára épül, azonban tempója gyors. (A blues szerkezeti felépítésével a későbbiek során kívánok foglalkozni.) A legkiválóbb boogie-zongorista Pete Johnson és Meade Lux Lewis volt. A magyarok közül Szabó József fejlesztette a legmagasabbra ezt a műfajt. A boogie jellegzetes figuráit basszusmeneteket igényel. A legtöbb, ezt a stílust játszó zongorista, egyéni kísérőformulával rendelkezik. Most ezek közül mutatok be néhányat: Lásd az 1—2—3—4— 5—6-os példákat. Ezután nézzük meg a Mr. Antony’s boogie néhány taktusát, mely a kategóriaszerző vizsga kötelező anyagában is szerepel: Lásd a 7-es példát. Esze Jenő — Valamit önmagunkról — Az utóbbi hónapokban, különösen a „Szórakoztatózenészek” külalakjának részbeni megváltozása óta, egyre többször érdeklődnek olvasóink, hogy miként és hogyan készül ez a mi újságunk? Munkaértekezleteken, bizalmi testületi üléseken merült fel többször ilyen jellegű kérdés, de zenészolvasóink levelekben és élőszóval is jelzik, hogy szeretnének tudni néhány „műhelytitkot” a zenészújság készítéséről. Műhelytitkok természetesen nincsenek. Kissé nehéz ugyan önmagunkról írni, de a kérdésre válaszolni illik. Különösen most, amikor lapunk századik számát tartja kezében a kedves olvasó és elérkeztünk tevékenységünk negyedszázados évfordulójához. Mint lapunk utolsó oldalán, az ún. „impresszumban” is olvasható, felelős szerkesztőnk — immár 1969 óta — Szita Flórián, Kossuth díjas, aki 1979-ben nyugállományba vonult ugyan, mint az OSZK igazgatóhelyettese, de lapunknál változatlanul és folyamatosan ellátja a felelős szerkesztői feladatot. A felelős szerkesztő helyettese Krizsik Alfonz, az OSZK munkatársa, akit személyesen és írásain keresztül is jól ismernek olvasóink. Első írása 1966-ban jelent meg a Szórakoztatózenészekben. A Szerkesztő Bizottság jelenlegi összetétele a következő: Gyimesi Ernő, a Zeneművészek Szakszervezetének alelnöke, Gyimesi László, a Zeneművész Szakszervezet politikai munkatársa, Bornemissza Géza és Simon Antal megyei kirendeltségvezetők, Andráss Zoltán, Höfter Pál, Németh Zsigmond és Oláh Miklós zenészek, Pál Sándor nyugdíjas — a szerkesztő bizottság doyenje —, Gyimesiné Farkas Márta, az OSZK Központi Stúdiójának tanulmányi vezetője, Németh László instruktor. Ez a csapat a lap megjelenése utáni napokban rendszeresen megtartja szerkesztő bizottsági üléseit, melyen minden esetben részt vesz Péter Miklós, az OSZK igazgatója, és gyakori vendégünk Balázs Ferencné, a Zeneművészek Szakszervezetének titkára. A szerkesztő bizottság tagjai itt értékelik az akkor megjelent számot tartalmi, tördelési és egyéb szempontból. Ilyenkor kerülnek terítékre az olvasóktól érkezett vélemények. Megbeszéljük a következő szám tervét, anyagainak témáját, és főként azt, hogy milyen jellegű, mondanivalójú írások adják majd a lap fő vázát, kik írják meg azokat. Ügyelni kell arra — a viszonylag ritka megjelenés miatt is —, hogy kellő egyensúlyban legyenek szakszervezeti jellegű, a szakmai arculatú és az úgynevezett színes írások. Ennyi talán elég a lapkészítés elvi munkájáról. Ami konkrétan a megjelenést illeti, arról mindenekelőtt el kell mondani, olvasóink túlnyomó többsége ünnepélyesebbnek, „komolyabbnak”, szebbnek találja újságunkat, amióta azt a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vándorzászlajával kitüntetett kiváló vállalat, a Kossuth Nyomda készíti. A szerkesztőség és a nyomda jó kapcsolatában nagy szerepe van Kovács Lajosnak, aki lapunknak is „gyártmánygazdája” és váratlan helyzetekben mindig segítőkész, hogy lapunk időben kerüljön olvasóinkhoz. A lapot közvetlenül a Petőfi Sándor szocialista brigád tagjai igen magas szakmai felkészültséggel és odaadással készítik. Vezetőjük Imre Sándor szedőtermi csoportvezető. Reméljük, hogy ezzel a közös munkával készült az immár kéthavonként megjelenő lappal elégedettek mindazok az olvasók, akik közelebbről érdeklődtek lapunkról. Őszintén hisszük, hogy munkánkról a legjobban ezután is megjelenő írásaink adnak majd hű képet. Legfőbb törekvésünk, hogy minden írásunk a zenészekről, a zenészekért és a zenészeknek szóljon. Ebben segít minket mind szélesebb olvasótáborunk, és növekvő számú levelezőink lelkes gárdája. A szerkesztőség 1984. évi zenész és énekes kategória vizsgák Vizsgára jelentkezhet: a) akinek még nincs kategóriával ellátott működési engedélye (kategória szerző) b) aki magasabb minősítést kíván elérni (kategória javító) c) aki további fő- vagy mellékhangszerből kíván vizsgázni. Vizsgára az állandó lakhely szerint kell jelentkezni: Budapestiek és Pest megyeiek: az OSZK Engedélyügyi és Közművelődési csoportjánál, vidékiek: az illetékes megyei kirendeltségen. A jelentkezés határideje: 1984. február 15.—március 15. A vizsgák időpontja: 1984. II. negyedév. Új jelentkezők korhatára: zenészeknél és nótaénekeseknél 18—35 év, táncdalénekeseknél 18—30 év. Hegedű (népi) kategória szerző vizsgára budapesti és Pest megyei lakos csak abban az esetben jelentkezhet, ha a Stúdiónak hallgatója. Hegedűből, nóta- és táncdalénekből csak A és B kategóriára lehet jelentkezni, illetve vizsgázni. Az OSZK Igazgatósága az 1984. évi rendes kategória szerző és javító vizsgákra való jelentkezésnél — kivételesen — középiskolai végzettséggel nem rendelkezők jelentkezésére is lehetőséget nyújt az alábbi feltételek mellett — 30 évnél idősebbek, vagy 1984-ben ezt az életkort betöltik; — ideiglenes működési engedélyük a vendéglátóiparban való alkalmazásra is jogosít (1. csoport); — a vendéglátóiparban öt éve folyamatosan dolgoznak állandó jellegű szerződéssel, vagy 1976 óta összesen legalább 60 hónapot dolgoztak és jelenleg is szerződésben vannak; A szakmai munkájuk és magatartásuk ellen kifogás nem merült fel. Akik a felsorolt „engedményes” vizsgafeltételeknek megfelelnek és az előzetes értesítésre visszajelentkeztek, a vizsgadíjat március 15-ig fizessék be. H. T. 3