Szórakoztató Zenészek, 1986 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 1. szám

Zeneművészek küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) ról: Nagyon nagy segítséget nyújt a munkánkhoz; színvonalas írásai­val, jó témákkal példát mutat a ze­nészeknek, tájékoztatásával erősíti az OSZK munkáját is.” Nyári Rezső (zenekarvezető, a Budapesti szóra­koztatózenészek szb-elnöke): „En­gedjék meg, hogy most ne az ered­ményeinkről, hanem egy, az egész szórakoztatózenei területet foglal­koztató, illetőleg sújtó problémá­ról szóljak, amelyről szóbeli kiegé­szítésében Balázs elvtársnő is be­szélt. Az elmúlt öt év során a Zene­művész Szakszervezet, az OSZK és az alapszervezetek mindent meg­tettek annak érdekében, hogy a foglalkoztatási szint ne csökkenjen. Sajnos, ez alatt az idő alatt életbe léptetett új gazdasági szabályozók, valamint az SZTK-járulék nagy­mértékű emelése nagyon nagy le­építést eredményezett, mind a tánczenei, mind a népizenei terüle­ten. Amiért most a népizenei terü­let problémáit emelem ki, az csak azért van, mert a leépítés itt na­gyon nagy mértékű: megdöbben­tően nagy, 39%-os. Tudjuk azt is, hogy egyéb dolog is Hözrejátszőtt a leépítéseknél: a fegyelmezetlenség, a gyakori szerződésbontás sokszor eredményezte zenekarok további szerződéseinek megszüntetését. Viszont van egy olyan jelenség, amelyre feltétlenül oda kell figyel­ni. A szerződéses, valamint a jöve­delemérdekeltségű vendéglátóipari üzletek vezetői túlzottan nagyfokú szabadságot kaptak mind az üze­meltetésre, mind a személyzet al­kalmazására vonatkozóan. Meg­győződésünk, hogy nagyon sok esetben teljesen indokolatlanul csökkentik a zenészek számát, vagy szüntetik meg a zeneszolgál­tatást .. . A cigányzene hangzásvilágát tekintve bizonyos létszámot igé­nyel, ami elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy az előadott da­lok, művek kulturáltan szólalhas­sanak meg. Az volt a törekvésünk, hogy a vendéglátóiparban dolgozó zené­szek igényesebb műveket is tartsa­nak műsorukon, hiszen képzettsé­gük , felkészültségük módot ad erre. Sajnos, a legtöbb étteremben mi­nimálisra csökkentett létszám ezt nem teszi lehetővé. Meggyőződésem, hogy egy kul­turáltan megszólaló, zenekari össz­hatást nyújtó együttes olyan vonz­erő, amely képes az adott étterem számára nagyobb forgalmat bizto­sítani. Ezt nem akarják sokan megérteni. Sok bérlő, amikor megkapta az üzletét, azonnal leépítette az addig ott dolgozó zenekart is. Nem egy csárdában orgonista dolgozik. Az arra illetékes szerveknek meg kellene tenniük a megfelelő intéz­kedéseket, hogy a meghatározott időre bérbe adott éttermek, csár­dák, borozók vezetői ne változtat­hassák meg az adott egység jelle­gét. ..” Sebestyén Miklós elvtárs (Belkereskedelmi Minisz­térium , főosztályvezető-helyettes) természetesen a vendéglátás, az idegenforgalom oldaláról közelí­tette meg az írásos jelentésben, va­lamint a hozzászólásokban felve­tett problémákat. Részletesen fog­lalkozott a szerződéses üzletek és az elmúlt időszakban erőteljesen növekedett magánvendéglátás problémáival; az üzletek és a zené­szek kapcsolatával; a „zsebből” fizetés rendszerével, majd megálla­pította: „Most a szerződéses üzle­tekbe egy sor olyan zenész ment, aki zeneileg konvertibilis; tehát több hangszeres, jobban tud szóra­koztatni. Ezért a tevékenységüket a szerződésesek jobban megfizetik, jóval magasabb a jövedelmük, mint az átlagnak, illetve a többi szóra­koztatózenésznek. Az üzletvezető azt a zenészt alkalmazza, aki a legmegfelelőbb részére, aki a leg­több vendéget biztosítja...” A foglalkoztatással kapcsolat­ban elmondta, hogy az egész ven­déglátás nehéz helyzetben van. A vendégszám —- a jelenlegi jöve­delmi viszonyok mellett — csök­ken, az embereknek nincs pénzük arra, hogy mulassanak. A nagy létszámú (5—6 fős) zenekarok fog­lalkoztatására pillanatnyilag csak néhány helyen van lehetőség, „...azok a kis zenekarok, ame­lyek különleges zenét játszanak, azoknak a jövőben, ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a vendéglá­tás jelenlegi, ennél keményebb helyzetében sem lesz foglalkozta­tottsági problémájuk.” Az 5 napos munkahéttel kapcso­latban a következőt jegyezte meg: „Pillanatnyilag egyetlen dolgot lá­tok az ötnapos munkahétnél, ha rövidítjük az egy napon belül ját­szott időt, de ha más zenei vagy művészeti területet figyelembe ve­szek, nálunk is elképzelhető a kö­vetkező időszakban az osztott munkaidő, mert lehetséges, hogy bizonyos idegenforgalmi területe­ken a déli időszak fontos tényezővé léphet elő. Ez viszont nem biztos, hogy találkozik a zenészek érde­keivel, egyetértésével.” Balás Piri László (zenész, a Budapesti szórakoztató­zenészek szb-tagja) a foglalkozta­tásról, valamint a létszámcsökken­tés okairól beszélt, majd így foly­tatta : „Az okok elemzésével egyet­értek. Döntőnek azonban »a ven­déglátóipar változásait« tartom. Rá kell mutatni, hogy elsősorban az érvényben levő pénzügyi szabá­lyozók, a kapcsolódó rendelkezé­sek és intézkedések felelősek a helyzetünkért. A munkáltatót gyakorlatilag büntetik, ha élőzenét alkalmaz, premizálják viszont, ha megszaba­dul tőle. A bérlő számára sokkal ol­csóbb a gép, mint a zenész. Az egy zenész jobb, mint a több. Rövid tá­von feltétlenül előnyösebb a vál­lalkozónak és a vállalatoknak, ha leépítik az élőzenét... Az ízlés, a közönségigény válto­zása nagyon lassú folyamat, időn­ként hevesebb divathullámokkal, többek között nosztalgiahullá­mokkal is. Magyarországon a zenei ízlés alapjában véve konzervatív. Az esti szórakozóhelyeknek a leg­többet a televízió ártott, ez régi do­log már. Ha a vendégeimet kérde­zem, miért járnak ritkábban szó­rakozni, elsősorban a vendéglátó- ipar áraira hivatkoznak és a haj­szás napi fáradtságra. Én a vendég részéről is szólok. Rengeteg vendéggel beszélgettem erről a problémáról, és állítom, hogy kell a jó, változatos élőzene, a cigányzene is. Van. akinek a la­tin-amerikai hangzás hiányzik, van, akinek a szaxofon, a rezek hangja, vagy éppen a dizőz moso­lya. A külföldi szerződések megfo­gyatkozása sajnálatos, de egyre fo­kozódó gondjainkat lényegében itt­hon kell megoldanunk. Tagságunk vigyázó szemeit szakszervezetére veti. Bírálja is keményen, de meg­győződésem szerint nagyobbrészt igazságtalanul. Szakszervezetünk és az OSZK mindent megtett, amit megtehetett, és még egy kicsivel többet is, a könyörgésig, a szemé­lyes kapcsolatok felhasználásáig is eljutott, hogy csökkentse a feszült­séget. A fokozódó munkanélküliség fenyegetésével nem birkózhat meg egyedül. Nincsenek meg hozzá az eszközei. A magasabb állami szervek be­avatkozására lenne szükség, hogy a vendéglátóipar rövid távú priori­tásai ne legyenek kibékíthetetlen ellentétben az élőzene érdekei­vel... ” Simon László (Művészeti Szakszervezetek Szö­vetsége, kv-titkár) szólt a szak- szervezetek megnövekedett szere­péről; a szakszervezettel szembeni elvárások fokozódásáról; a tagság és szakszervezet kapcsolatának erősödéséről. Véleménye szerint a művészeti szakszervezetek — így a Zenemű­vészek Szakszervezete is — a szak- szervezeti feladatokon túlmenően, a szakmai problémákat is vállalja, igyekszik segíteni a gondok meg­oldásában. Megjegyezte, hogy az emberek gondolkodásában hátrább helye­ződött a kultúra, mint az anyagi kérdések. Beszélt az állami támo­gatások reálértékének devalváló­dásáról és a szakszervezeteknek azon törekvéséről, hogy legalább ennek gátat vessenek. A szórakoz­tatózenészek foglalkoztatási gond­jainak megoldását a Zeneművészek Szakszervezete egyik legfontosabb feladatának jelezte. Összegezve: az elmúlt öt év mun­káját jónak minősítette, egyben hangsúlyozta a szakszervezeti mun­ka fejlesztésének igényét. Havellant Gyula (OSZK kirendeltségvezető, Hajdú m.) szintén a foglalkoztatás gond­jaival foglalkozott, írásban benyúj­tott hozzászólásában: „A csökke­nésre ható tényezők közül szeret­ném kiemelni az ország, és ezen be­lül a vendéglátóipar nehéz gazda­sági helyzetét. De nekünk, mint szakszervezeti munkásoknak nem szabad belenyugodni abba, hogy a helyzet számunkra nem előnyösen változott, és nincs lehetőségünk a helyzet jobbátételére. Az OSZK munkatársai a szakszervezettel együttműködve eddig is a tőlük telhető maximális hozzáállással próbálták e folyamatot feltartóz­tatni. De rá kell döbbennünk, hogy nem elég csak belülről keresni a megoldásokat... Javasolom, hogy a munkabérek után járó terheket egyenlő arány­ban osszák el, s ne azokat hozzák hátrányos helyzetbe, akik nagyobb létszámú zenekarokat alkalmaz­nak, hanem legyen egységes, úgy ahogy a vendéglátóiparban az ár­képzés sem függ a zenekarok lét­számától. . Hidasy Sándor ; Baranya megyei szórakoztatóze­nészek szb-titkára) írásban benyúj­tott hozzászólásában részletesen kifejtette, hogy a vállalati kollek­tív szerződések nem tartalmazzák a szórakoztatózenészek foglalkoz­tatásával kapcsolatos érdekvédel­mi szabályozásokat. így látják Ba­ranya megyében. Megfogalmazta, hogy már több ízben javasolták: „A Zeneművész Szakszervezet kös­sön a nevünkben kollektív szerző­dést a Belkereskedelmi Miniszté­rium Vendéglátóipari Főigazgató­ságával, s ez legyen kötelező érvé­nyű az ország minden zenés ven­déglátó helyére, tehát az üzemel­tetőre és zenészre egyaránt... Ebben az ügyben az elmúlt öt évben semmi sem történt. Ezért most itt javaslatunkat megisméte­lem, s a problémát megvitatásra és döntéshozatalra ajánlom Elnöksé­günknek, annál is inkább, mert a hivatalos SZOT állásfoglalás nem zárja ki az ágazati kollektív szerző­dések megkötését a jövőre nézve, s ez volna talán a megoldás szá­munkra.” A vitában hallottak, a felvetett problémák, gondok mind azt bi­zonyítják, hogy lesz mit tennünk az elkövetkezendő 5 esztendőben. Lesz min munkálkodnia minden választott szakszervezeti tisztség- viselőnek: a bizalmi elvtársaknak, a szakszervezeti bizottságoknak, Elnökségünknek egyaránt. Meg­győződésünk, hogy csak együttes erőfeszítéssel, közös tenniakarás- sal, ésszerű javaslatok kidolgozá­sával tudunk előre haladni azon úton, amely célul tűzte ki a ze­nész társadalom életének jobbáté- telét. A szakmai küldöttértekezlet a Zeneművészek Szakszervezete El­nökségének megválasztásával ért véget. Az Elnökség tagjai: tiszteletbeli elnök Kerekes János, elnök Lukács Er­vin, alelnök Gyimesi Ernő, titkár Balázs Ferencné. Tagok: Andor Éva, Babos Gyula, Bódi Béla, GratzI Ferenc, Győrfi István, Inhoff Ede, Kiszin Miklós, Lakatos László, Lantos István, Prőhle Henrikné, Rákosy Péter, Ruha Rudolf, Somogyvári Erik, Szabó Károly, Tauz István és Váczi Ká­roly. Gyimesi Ernő alelnök és Vass Imre, az MSZSZ elnöke Simon László kv-titkár és Sebestyén Miklós, a Belker. Minisztérium főosztályvezető­helyettese A szünetben: Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára és Szita Flórián, lapunk főszerkesztője Szavaznak a küldöttek Vass Imre: „Kívánok mindenkinek sikeres munkát.. .** (Fotó: Mezey Béla és Kanyó Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék