Szórakoztató Zenészek, 1986 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 1. szám
A X. kongresszusról jelentjük (1985. XII. 16—17.) Tavaszt idéző decemberi reggelen nyílt meg az ÉDOSZ székházban a művészeti szakszervezetek X. kongresszusa. Több mint háromszáz küldött képviselte e fórumon a szervezett művészeket és művészeti dolgozókat. A megnyitó előtti percek ünnepi hangulatát emelte az a kiállítás, amely a kongresszus színhelyének egyik tágas folyosóján adott szemléletes összképet az MSZSZ 1980 óta végzett tevékenységéről, munkájáról, nemzetközi kapcsolatairól. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a kongresszus napjaiban a művészetekkel kapcsolatos, nagy sikerű bélyegkiállítás volt a Fészek Művészklubban „ARTFILEX ’85” címmel. ...Közvetlenül az elnöki megnyitó mondatok előtt Hegedűs D. Géza színművész adta elő Jevtusenko: „Nehogymá' baj legyen isták” című nagyhatású versét. Az elnökség széksorai fölött az MSZMP XIII. kongresszusa határozatából kiemelt idézet hirdette: „A társadalom igényli, hogy az irodalom, a film, a színház, a zene-, a képző- és iparművészet, valamint minden más művészeti ág értékes alkotásokkal járuljon hozzá valóságismeretünk gazdagításához, az emberek életszemléletének, ízlésének alakításához.’’ A kongresszus első napi munkájában részt vett Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, Virszlay Gyula, a SZOT titkára, Köpeczi Béla művelődési miniszter. Vass Imre, az MSZSZ elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd megnyitotta a kongresszust. Javasolta, hogy az írásos jelentések, a szóbeli kiegészítők, valamint a határozati javaslat feletti vitát együttesen folytassák le. Miután a kongresszus a napirendre és az ügyrendre vonatkozó javaslatot egyhangúlag elfogadta, valamint a küldöttek egyetértettek a munkabizottságokra vonatkozó javaslattal. Vass elvtárs felkérte Simó Tibort, az MSZSZ főtitkárát, hogy a központi vezetőség írásos beszámolójához tegye meg a szóbeli kiegészítést. Simó elvtárs többek között a következőket mondta: “ Nem a mi feladatunk, hogy magát a művészetet önmagában értékeljük. A kongresszus küldötteinek arra kell választ adniuk, hogy helyesek voltak-e a IX. kongresszus határozatai, és hogy megtett-e mindent a központi vezetőség azért, hogy a vállalt feladatok teljesüljenek. Reálisak-e azok a tervek, célok, amelyeket most terjeszt a kongresszus elé a központi vezetőség? . . .Izgalmas kérdések állnak a magyar művészeti élet homlokterében. Nem vitatható az sem, hogy számos kedvezőtlen jelenség is tapasztalható. Nevezetesen: elbizonytalanodás a művészi mondanivaló elviségében, eszmei tisztázatlanság, és olykor az irányítás bizonytalansága. Az új értékrend lassan alakul, nehézkesen bontakozik ki. Nem mindig világos, hogy mi az érték, és bármennyire is növekedett a gazdaságosság szerepe, a művészi értékeket nem feltétlenül a piaci érdekek hatása dönti el. Nem könnyű tehát a valódi értékek támogatása, annál is inkább, mert semmiképp nem lehet szembeállítani a művészi értéket és a jövedelmezőséget. Egymást részben kiegészítő, részben ellentmondó hatások között kell végezni a művészetek berkeiben a szakszervezeti munkát. Társadalmi érdek, hogy a nehéz viszonyok között is értékeket kell létrehozni. Az MSZSZ főtitkára ezután kitért arra, hogy a kulturális kormányzat, a párt és a művészeti szakszervezetek vezetősége tisztában van azzal, hogy a jelenlegi helyzetben súlyos gond nehezedik a művészi pályát kezdő fiatalokra éppúgy, mint az alacsony jövedelmű nyugdíjasokra. Simó elvtárs ezután a legutóbbi pártkongresszuson elhangzottakból idézett, amelyből vitathatatlanul megfogalmazódott: a párt változatlanul számít és épít a művészetek szerepére, hatására. A főtitkár ezt követően elemezte az elmúlt öt év eredményeit. Hangsúlyozta: a szakszervezeti munkát felvállalók szerepe, a bizalmiak beleszólási joga növekedett. Akik a mai helyzetben mozgalmi munkát vállalnak, minden támogatást megérdemelnek. Kétségtelen, hogy az elmúlt években a kulturális támogatás reálértéke csökkent és ez zavarokat okozott. Ezért az árak emelkedését kell ellensúlyozni, a rendelkezésre álló erőforrásokat kell felkutatni. Úgy kell változtatni a gazdasági szabályozók rendszerén, hogy növekedjék az alkotóműhelyek önállósága, eredményessége, javuljanak a bér- és honoráriumviszonyok. Korszerűsíteni kell a kulturális szolgáltatásokat. Ezért a központi vezetőség változatlanul helyesli a gazdasági korszerűsítés folyamatosságát az egész magyar közélet területén. Visszatérve a konkrét szakszervezeti tevékenységre, Simó Tibor elvtárs a következőket említette: “ Az érdekképviseletnek és érdekérvényesítésnek természetesen vannak határai. A szubjektív tényezők mellett a gazdasági behatároltság. A kép mindenképpen akkor lehet teljes, ha nemcsak a negatívumokat emlegetjük és soroljuk, hanem az eredményeket is. Eredmények Az eredmények jelentősége éppen azért kardinális kérdés, mert azokat a megnehezedett körülmények között értük el. Előreléptünk az előadóművészi jogok terén. Az előadóművészet társadalmi presztízse emelkedett, a most következő fél évtizedben is jelentős előrehaladásnak kell következnie ebben a vonatkozásban. Megkezdődik az új Nemzeti Színház építése. Folytatódik más színházi épületek rekonstrukciója, figyelembe véve a népgazdaság teherbírását. Szembe kell nézni politikailag, eszmeileg, gazdaságilag a műholdas tévéprogramok számtalan — ma még jórészt ismeretlen — új kérdésével. A művészeti élet valamennyi területén érvényesíteni kell a törvényes munkaidő betartását. Egyeztetni kell a munkaprogramokat a Művelődési Minisztériummal, a Magyar Televízióval, a Magyar Rádióval, be kell vonni a közös munkába — partnerként — a Pénzügyminisztériumot és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt. .. .Minden jel egyértelműen azt mutatja, hogy nem csökkent a szakszervezetek szerepe. Ezt bizonyították az elmúlt hónapokban művészeti szövetségünk valamennyi ágazatában lezajlott választások, a szakmai küldöttértekezletek közéletisége, az ott felszólalók felelős mondatai, a tagok elkötelezettségének számtalan megnyilvánulása ... A bizalom ereje A szóbeli kiegészítés befejező részében a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára hangsúlyozta: Az emberek bíznak a szakszervezetekben, a jelenlegi körülmények között is várják a pontosan körvonalazott, határozottabb érdekvédelmet. A művészeti területen tehát élő a szakszervezeti mozgalom, jelen van a magyar társadalom számtalan megnyilvánulásában, szerves része annak. Simó elvtárs szavait élénk figyelem kísérte. Különösen a beszéd összefoglaló részénél vált szinte kézzelfoghatóvá a figyelem, amikor kiemelte: — A demokrácia nemcsak a beleszólás joga. A viták csak akkor lehetnek előremutatóak, ha nem pótolják, hanem megelőzik a munkát. A szakszervezeti demokratizmus kiterebélyesedett. A többes jelölés lehetőségével és a titkos szavazással felelősen élt a tagság. Gyakorlattá vált, hogy a bizalmiak valóban a rétegek, csoportok nevében mondtak véleményt és ezek megalapozottak voltak, nem egyéni sérelmeket tükröztek. Jobbá vált — de még tökéletesebben kell, hogy működjön — a „visszajelzés” rendszere, a mindkét irányban működő információáramlás. A művészeti szakszervezetek lényege, hogy egyrészt sajátos és egyedülálló munkát végeznek a magyar szakszervezeti életben, másrészt szorosan együttműködnek az össznépi célok és érdekek elérése és érvényesítése érdekében. Az MSZSZ főtitkárának szavait nagy taps fogadta. Mielőtt részletesen rátérnénk a vitára, szólnunk kell a kongresszus hangulatáról, politikai légköréről. Jó politikai légkör Már az első nap délelőttjén határozottan érezhető volt: az utóbbi években nehezebbé vált gazdasági helyzetben valamennyi küldött számára világos, amit már a határozat tervezete is leszögezett: „Csak a problémák egy részének megoldását vállalhatjuk. Újabb gondok és feszültségek keletkeztek, melyek feloldása az elkövetkező időszak feladata lesz." A kongresszuson kibontakozó vitában (már az első napon közel húszan kértek szót!) nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi és hazai viszonyok arra ösztökélik a szakszervezeti mozgalmat, hogy az imént idézett, folyamatosan újratermelődő feszültségek állandó szorításában is jól végezze munkáját. Éppen ebben rejlik a művészeti életben végzett szakszervezeti munka szépsége, felelősségteljessége, humanitása, mozgalmassága is. Az emberek, rétegek, a művészi érdekek és értékek állandó változását minden időben figyelemmel kísérték a mozgalom tisztségviselői. Tudják, hogy a művészi produktumot teremtő ember a saját maga által létrehozott zeneművet, szobrot, festményt, filmet, színészi alakítást tartja a legfontosabbnak. Ez az „egoizmus” lényegében a művészet egyféle katalizátora, mert a művet kiváltandó és jobbító szándékú hit nélkül nem jöhet létre maga az alkotás. Kétségtelen — és ez a kongresszuson is bebizonyosodott —, hogy a művészi alkotás szárnyaló szabadságához nemcsak hitre van szükség, hanem gazdasági, anyagi háttérre, magyarán pénzre is. A kongresszusi küldöttek felelősségérzetét, a művészek és művészeti dolgozók politikai érettségét bizonyította, hogy nem valamiféle „számlát” kívántak benyújtani a kulturális kormányzatnak, jóllehet szinte valamennyi felszólalásban szerepet kapott a gazdasági háttér, az olykor nyomasztóan jelentkező pénzhiány. Bebizonyosodott, hogy felnőtté, éretté vált a művészek társadalma. A párt, az állam irányítása a mi szocialista viszonyaink között nem csupán anyagi istápolást jelent, hanem elvi, eszmei és művészi értékek támogatását. Mint ahogy nincs önmagában lévő ún. „tiszta” művészet, úgy nincs, és nem lehet öncélú szakszervezeti demokrácia sem. Mindebből következik, hogy a régebben bőkezűbb állami támogatás utáni jelenlegi helyzetben a szakszervezeti mozgalomban is fel kell mérni, mit és mennyit lehet jogosan kérni. Közben kutatni kell mind a mozgalom, mind a művészi alkotóműhelyek új belső lehetőségeit, anyagi erőforrásait. Mindezeket a gondolatokat sokszínűen tükrözték a felszólaló küldöttek és az elnökség soraiból hozzászólásra jelentkezettek is. A felszólalók elmondták Horváth Sándor színművész szerint a művészeti munka veszített presztízséből, kissé leértékelődött, de szembe kell szállni ugyanakkor mindazokkal, akik krízist emlegetnek. Ha valaha, úgy most van igazán szükség arra a sokszínű partneri viszonyra, amelyet a művészet és a párt úgy teremthet meg, ha a kultúrában minden ágazat „visszajelző” az életet, a maga eszközeivel. Császár Ferenc, a filmesek küldötte kifejtette: A pénzemberek, közgazdászok racionalitása tiszteletre méltó, de a művészeti életben sokszor nem érvényesek a racionális érvek, koncepciók. Virszlay Gyula, a SZOT titkára, többek között kifejtette: A kongresszus írásos anyagai és a főtitkári szóbeli kiegészítés reális alap ahhoz, hogy a szakszervezet a mai követelményeknek megfelelően teljesítse sajátos feladatait. Az mindenképpen biztató jel volt a szakszervezeti választások során, hogy nem uralkodott el a pesszimizmus és az ehhez gyakran kapcsolódó érdektelenség. A célok, a politikai távlatok, a tényleges helyzet ismerete nélkül nem lehet szakszervezeti munkát végezni. Érvényes ez a bizalmiakra és a felső szinteken dolgozó tisztségviselőkre .. . Ami a művészek mai helyzetét illeti, Virszlay elvtárs kijelentette, hogy a művészet egyik célja az a kettősség, aminek lényege egyik oldalról a hiteles feltárás, a valóban meglévő negatívumok jelzése, másrészt tükrözni kell mindazt az erőfeszítést, amelyet az élet valamennyi régiójában a jobbító szándék vezérel és ahol az eredmények is világosan kirajzolódnak... A helyzet megváltozott Sztevanovity Zorán, a Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek stb-elnöke nem titkolta felszólalásának első mondataiban, hogy kissé elfogódott. Ennek a lámpaláznak — mint mondotta — az a fő oka, hogy személyén keresztül egy olyan művészeti ág kap szót, amelyik csupán ötödik éve tagja a szövetségnek. E művészeti ág — tette hozzá — a hatvanas évek elején fejlődött ki, az akkor még beat-nek nevezett zenéből vált elismert műfajjá az évek során. „Adva volt a lehetőség 1980-ban, hogy a teljesen »szétszórt« jellegű műfaj belépjen a szakszervezeti mozgalomba. Régebben nem volt ez a pop-rock szakma sem »táppénzes«, sem »nyugdíjas«. Most megnyugtatónak látszik a helyzet számunkra. A már több alkalom (Folytatás az 5. oldalon) A kongresszus elnöksége Simó Tibor főtitkár a beszámoló szóbeli kiegészítését tartja Tanácskozik a kongresszus 4 SZÓRAKOZTATÓ ZENÉSZEK