Szórakoztató Zenészek, 1987 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám
Jótékony célú gálaest Szolnok megyei kirendeltségvezetőnk, Schaff László sorait idézzük: „Az országosan is egyre népszerűbb jótékonysági gyűjtések visszhangra találtak megyénkben is. Az itt élő, alacsony nyugdíjú szórakoztató zenészek segélyezésére akció indult. A szervezésben és a megvalósult gálaest védnökségében többen is szerepet vállaltak. A helyi OSZK-kirendeltségen és a Szórakoztatózenész Szakszervezeti Bizottságon kívül a városi tanács v. b. művelődési osztálya és az SZMT Ságvári Endre Művelődési Háza. A jótékony célú gálaestet az imént említett művelődési házban rendeztük. Szerénytelenség nélkül leírhatom: a siker reménykedő várakozásunkat is felülmúlta. Már hónapokkal ezelőtt megalakult a tizenöt tagú cigányzenekar, öt vezető prímással az élen. A nemes cél érdekében, minden szabad idejüket a próbákba „fektették”, és 1986. december 3-án este ez a munka kamatozott. A siker nemcsak kárpótolt a fáradozásért, hanem minden résztvevőnek sokáig tartó szép élményt is adott. Négyszáz jegy kelt el, megtelt a művelődési ház színházterme. A közönség ünnepi hangulatban adta át magát a cigánydalcsokroknak, nótáknak, operettdallamoknak. A bevételből — amely harmincezer forintot tett ki — a nyugdíjas cigányzenészeket részesítik segélyben, a szolnoki szórakoztató zenészek szakszervezeti bizottságán keresztül. E rövid beszámolóm végén feltétlenül meg kell említenem mindenekelőtt a prímásokat, Horváth Bélát, Rácz Györgyöt, valamint Zsákai Ferencet, ifj. Lukács Józsefet, Kállai Jánost és fel kell sorolnom az énekes előadókat is: Almási Klárát, Bálint Erikát, Simó Katalint, Csíki Pált, Szokolyi Lajost és Völgyi Sándort. A szervezésben még nagy segítséget jelentett Fazekas László zenész kolléga lelkes tevékenysége.” A példa lelkesít és követésre serkent. Képünkön a gálaest zenekara és Szokolyi Lajos nótaénekes. Gazdasági ügyintézők tanfolyama Az MSZSZ szervezési és kulturális osztálya tanfolyamot szervezett a művészeti életben tevékenykedő szakszervezeti gazdasági felelősök számára. A SZOT balatonfüredi Oktatási Intézetében e tanfolyamon 22 hallgató vett részt. Volt közöttük kilenc filmes, három képzőművész, és tizen vettek részt a Zeneművész Szakszervezet alapszervezeteiből, közöttük deszkások is. A tanfolyamon az alapszervezetek terv szerinti gazdálkodása, a költségvetés készítése, a célszerűség, a helyes arányok kialakítása, a takarékosság, az szb-k munkatervének és költségvetésének kérdései merültek föl. A szorosan vett szakmai, számszaki kérdések mellett a hallgatók tájékoztatást kaptak a művészeti szakszervezetek időszerű kérdéseiről, a gazdaságpolitika aktuális témáiról. A konzultációk során nem maradtak megválaszolatlan kérdések, és a változatos program után — látogatás a Herendi Porcelángyárban, klubestek stb. — a gazdasági felelős tisztségviselők úgy nyilatkoztak, hogy további munkájukban segítséget jelent az ötnapos intenzív tanfolyam. Képünkön: a tanfolyam résztvevői. 2 Zenésztemetés Temetik a prímást... Nagy tömeg állja körül a sírhelyet : rokonok, barátok, ismerősök, kíváncsi idegenek. Egy öregasszony majdnem beesik a sírgödörbe, olyan közel megy, hogy mindent lásson. Beszéd, zokogás, leengedik a koporsót, a sírásók dolgoznak, a virágok, koszorúk lassan elborítják a sírhalmot. A tömeg lassan elindul a temető kijárata felé. ... Két „zenészforma” ballag egymás mellett az úton. Egy sovány és egy kövér. Sötétkék zakójuk vállukra vetve, verejtékező arcukat törülgetik a rettentő melegben, s közben beszélgetnek. Természetesen a megboldogultról folyik a szó. A hosszú, szemüveges most megáll, körülnéz és odahajol az alacsony, köpcös füléhez: — Tudod, komám, ez mind igaz. Szegény tényleg rendes ember volt, szerette a családját, nem nyelte le a rodeszt — igaz. De — köztünk maradjon a szó — mint basavista, ez se tudott a világon semmit! — Ahogy mondod, komám — bólint rá a másik nagy komolyan, és újra indulnak s mennek tovább ... Temetésen voltak. Az út fölött remeg a levegő a forróságtól. Szinte fullasztó. (Gáz) „Szálkák” Könyvajánló Leszler József NÓTAKEDVELŐKNEK A szép kiállítású, bőségesen illusztrált könyv, méltán mondhatjuk, hogy hézagpótló. A nótakedvelők már évek óta várják, hogy e műfajról egy átfogó, teljességre törekvő, lexikális adatokat is közlő mű jelenjen meg. Természetesen bizonyára így is előfordult, hogy talán néhány címszó kimaradt a NÓTAKEDVELŐKNEK című, most megjelent műből, ezért lapunk azt tartja célszerűnek, ha magának e könyvnek az ún. „fülszövegét” közli változtatás nélkül, ezzel is ajánlva e kiadványt. „Elsősorban a közkedvelt rádióműsor évtizedek óta lelkes közönségének, a magyar nóta kedvelőinek szól ez a könyv. Átfogó képet ad a kedvenc énekesekről, Blaha Lujzától és Tamássy Józseftől a Nyílik a rózsa-vetélkedőn résztvevőkig, híres prímásokról, Boka Károlytól, Rácz Palitól, 36. Rácz Lacin és a Magyariakon keresztül a Vonópárbaj ’84 résztvevőiig, nótaszerzőkről (Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Dankó Pista — és sokan mások), szövegírókról, Pósa Lajostól napjainkig. A népszínművek világától a ma születő dalokig mindent megtalál benne az olvasó, adatok, kedves történetek, fényképek és nótaszövegek tárják fel a magyar nóta világát.” A Népszava Kalendárium 1987 A Népszava Lap- és Könyvkiadó legújabb kalendáriuma színes olvasmányokat, sok hasznos tudnivalót kínál. A kötet szerkesztői arra törekedtek, hogy olyan írások jelenjenek meg, amelyek a kötetet az egész család évkönyvévé avatják. Az 1987. évi kiadvány már vonzó címlapjával is kitűnik a korábban megjelentek közül — megkapó a könyv borítója (tervezte: Fehér Kálmán). A legújabb Népszava-kötet tartalmából néhány figyelemre méltó írásra hívjuk fel az olvasók figyelmét: Dr. Czeizel Endre: „Múlt, jelen, jövő az orvosi genetikában” című írása arról tanúskodik, hogy az orvostudomány jelentős sikereket ért el a környezeti ártalmak okozta betegségek elleni harcban, viszont az öröklött ártalmak meglehetősen ellenállónak bizonyultak a gyógyítási kísérletekkel szemben... Dr. Szegő Tamás a nyugdíjjal kapcsolatos sokrétű és szerteágazó jogszabályokban segíti eligazodni az érdekelteket. Írásának címe: „Nyugállományba vonulása alkalmából ...” Selmeczy Attila írásában azt kutatja: mitől ragyog a Neoton Família csillaga? A kábítószerek sajnálatos terjedéséről szól Thurzó Tibor elemzése, amelyből kitűnik: „Az emberiség harcol a kor egyik legveszedelmesebb betegsége ellen. Keresi a legjobb módszert. Talán idén rátalál. De addig is figyeljünk jobban egymásra". Hiszen az életről van szó. Balogh Ildikó gyógytornász cikkének frappáns címe elgondolkodtató: „A torna, ha mondom, segít a gondon.” A leírt 39 gyakorlat minden bizonnyal igen... „Ha két autós beszédbe elegyedik, a második mondata biztosan a fogyasztásról szól” — kezdi Tóth Jenő úr vezetőknek szóló gyakorlati tanácsokat tartalmazó cikkét, amelynek címe: „Ha kevés a benzin.” A Népszava Kalendáriumában sajátos színfolt a négy nyelvű turistaszótár, amely az utazáshoz legszükségesebb orosz, angol, francia és német szavakat tartalmazza. A sport rajongóinak kínál olvasmányt a Kis történetek nagy emberekről című összeállítás. (Visszavonulásról, elismerésről, sztárnyilatkozatokról, furcsa rekordokról stb. olvashatunk Serényi Péter összeállításában.) Gundel Gábor receptjei tavasztól télig kínálnak finom falatokat. Akik szívesen böngészik az asztrológiai fejtegetéseket, azoknak örömére szolgálhat a Mit ígérnek a csillagok? című horoszkóp-cikk, amelynek már lassan sajátos hagyományai vannak. Pedig nincs abban semmi szégyellnivaló, ha ma az űrkutatás korszakában is ott gyökerezik lelkünk mélyén az ősi kíváncsiság, a jövőbelátás vágya, reménye. Ez természetesen nem lehetséges, ám a baj akkor kezdődik, ha a horoszkópot nem játéknak tekintjük, hanem megmásíthatatlan jövendölésnek... A kalendárium pályázati, ún. „skandináv” rejtvényeket is tartalmaz. Sándor Dénes BÚCSÚZUNK Gittár Anna zongorista 55 éves korában, Laska Ernő cimbalmos 65 éves korában, Vogl Viktor Győző zongorista 44 éves korában, Ökrös Ottó harmonikásdobos 51 éves korában, Fehér Ferenc zongorista 64 éves korában, Kővári Vilmos harmonikás 66 éves korában és Bácskai József bőgős 83 éves korában elhunyt. Emléküket kegyelettel megőrizzük! Beszélgetés a szünetben A munkavédelem szükséges rossz? — Semmi szükség rá! Feleslegesen háborgatnak. Tudom én a dolgomat. Húsz éve dolgozom a szakmában, és külföldön is jártam. Engem a kereset érdekel. Abból élünk a családommal. — Tud arról, hogy az elektromos hangszer már több halálos balesetet okozott? — Igen, persze. Szegény Kuksit én is ismertem. Meg is ijedtünk akkor, de aztán elmúlt, és megy minden tovább. — Látom, szép és drága berendezése van. Ebben az évben elvégeztette az érintésvédelmi beméretést? — Nem én! Ezeket a márkás darabokat külföldről hoztam pár éve. Vigyázok rájuk, és nincs is velük semmi baj. Nem ismerek olyan előírást vagy rendeletet, amely kötelezővé tenné. — Pedig van. Magyar Szabvány MSZ 172H. a száma. Ez a szabvány évenkénti érintésvédelmi felülvizsgálatát írja elő a villamosberendezéseknek. A mi szakmánkban az elektromos hangszereknek, erősítőknek és egyéb berendezéseinknek. — Igazán? — Tudja, a zenészek „szerszámai" nagyon kényesek. Néha elég egy rossz mozdulat, egy kis ütődés, és a berendezéseken belül abból a nagyon sok vezetékből, meg ilyenolyan szerkentyűkből egy forrasztás leválik. Működik az tovább, de ha éppen az vált le, amelyiknek nem szabadna, akkor megvan a baj. S az áramnál mindig nagy a baj. — Elhiszem én kérem. — A maga hangszere, berendezése záróra után szépen letakarva várja holnap. Ugye? És ha a takarítónéni vagy a kiváncsi pincér, netán az első vendég, aki előbb bejött, csak egy kicsit meglöki, vagy ha a helyettesítő zenész gorombább vele. Nem is beszélek a változó helyű fellépésekről (haknikról), s a szállításról. — Ha ez így van, akkor miért nem követelték már meg előbb? Miért kellett megvárni a tragédiákat? — Hát az igaz, hogy kevesen vagyunk, akik ezt ellenőrzik, és nagy ez a kis ország. De a külföldre utaztató szervek — ma már — megkövetelik a hangszerek, berendezések biztonsági beméretését. Meg aztán jó ideje már a kategóriavizsgákon, sőt a diszkóvizsgákon is helyt kell állni munkavédelemből. S akik „átmentek", tudják ezeket, sőt, egy kicsit többet is. Olyasmiket, aminek a mindennapi életben hasznát veszik. Igaz, ezeket nem lehet előadni a vendégnek jattért, de nem is fizethető meg az a „csekélység", hogy mindennap egészségben megy haza a családjához. Még a környezetét, munkatársait is hozzásegíti ehhez egy kicsit. S ha netán valami történik, nem veszíti el a fejét, hanem — felkészültebben — tud segíteni. — Jó, jó, de ez a felülvizsgálat, vagy mi a csoda, biztosan sokba kerül, és a hangszert is oda kell szállítani. — Téved! Bármely elektromos szakképesítésű — erre feljogosított — kisiparos, szövetkezet, vállalat stb. elvégezheti. Képzelje B. megyében az egyik villanyszerelő kisiparos egy nótáért elvégzett mindent. Bemérte, bizonylatot adott (bélyegzővel ), és mindezt egy munkaközi szünetben. De ha szerencséje van, még a vendéglátó vállalat elektromos szakembereivel is elvégeztetheti, persze bizonylatot kérni kell a mérés eredményeiről. Emlékezzen a szavamra. Mérés után, meglátja, egy kicsit nyugodtabban ül majd hangszere mellé, illetve veszi kezébe kedvencét. — Sajnálom, lejárt a szünetem. Mennem kell. Még szívesen beszélgettem volna magával. Bevallom, egy kissé nyugtalanná tett, de a nyugtatást is megmutatta. Ha erre jár, nézzen be. Ezt a mérést meg hamarosan elintézem. * * * Eddig a párbeszéd. És most egy rövid „nyílt levél” befejezésképpen. Kedves K. Z. zenésztársam! Sajnos nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a „munkavédelem szükséges rossz...” Talán igaza is lenne, ha különbséget tenne az idejétmúlt, bürokratikus, érthetetlen, munkát akadályozó előírások, és a biztonságot nyújtó, munkát segítő előírások között. Kinek a biztonsága függ a földelt konnektoroktól, szigetelt dobogótól, a huzatmentes, jó hőmérsékletű munkahelyektől, hogy csak néhányat említsek?! Az élet, az egészség nagy kincs. Csak akkor tudjuk, milyen nagy, amikor csökken, vagy elveszett. SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK (B)