Zenelap, 1904 (18. évfolyam, 1-28. szám)
1904-01-05 / 1. szám
ZENELAP nagyratartott stiliszta-kritikussal, a zenei ítélet igazsága dolgában természetesen a mai tollhős felett állva. Gluckról nem szól külön czikk, ami csak azt jelenti, hogy nem volt reá alkalom ne feledjük egyébiránt, hogy a most megjelent kötet csak olyan czikkek gyűjteménye, melyek a többi (Berlioz által értékesebbek gyanánt tekintettek) közöl valahogyan kimaradtak; de Gounodról stb. szólva gyakran hivatkozik Gluckra, aki a fenséges és drámai jellegű zenében mindvégig egyik eszménye volt, szeres zenének sem, csak a kellő egyházi korlátok közé szorítja. Hogy ezzel mennyire visszaéltek nálunk, azt szükségtelen felsorolnunk. Annyi bizonyos, hogy a pontifikális isteni tiszteleteken a legtöbbször alaposan megrontották az áhítatot, ahelyett, hogy azt erősítették vagy éppen fölébresztették volna. Maga a pápa mondja, hogy az Egyház nem zárja el a haladást, nem is akarja és akarja, sőt a nemzeti egyéniséget sem üldözi ki, de mindennek alá kell rendelnie magát az egyetemes szellemnek és egyetemes lényegnek. Hogy ez már stílszerűség okából is mennyire kívánatos, szükséges és helyes, azt nem szükséges műveit zenészek előtt külön megokolnunk A X. Pius pápa által kibocsátott szabályzat lényeges pontjaiban következő : A szent zenének magában kell foglalnia azokat a jellegeket, melyek a liturgiához tartoznak, tehát olyan formákat kell felölelnie, melyek jellegéből fakadnak és egyetemesek. Legyen szent, legyen igazán művészi és egyetemes. Ez nem zárja ki azt, hogy egyes nemzetek zenei sajátságai ne érvényesüljenek, de ezeket alá kell rendelni a szent zene egyetemes jellegének. A szent zene jellege legtisztábban érvényesül a gregorián énekben, mely a római Egyháznak igazi éneke, melyet az ősatyáktól örökölt. A gregorián ének tehát a szent zene legfőbb mintája. Mentől jobban közeledik tehát valamely egyházi szerzemény a gregorián ének elveihez, annál inkább nevezhető tökéletes egyházi jellegűnek. Kívánatos, hogy a gregorián éneket a közönség is tanulja, mint az ősi időkben tudta és használta. A klasszika polifóniában, amint azt tökéletességre a XVI. században Perluigi da Palestrina emelte, tisztán bírja magában a szent zene kívánt jellegét. A klasszika polifóniát tehát a gregorián énekkel együtt kell művelni és az ünnepélyes istenitiszteleteken használni. Az Egyház mindig elismerte és elősegítette a haladást, éppen azért nem zárja ki a modern szerzeményeket sem, de ezeknek a liturgikus funkcióhoz és az egyetemes egyházi jelleghez kell alkalmazkodniok. A profán formákat szigorúan mellőzni kell. Az Egyház liturgikus nyelve a latin lévén, az ünnepélyes istentiszteletek énekei is csak latinok lehetnek. A liturgikus szövegeken nem szabad a zenészeknek változtatniok. A szabályzat körülírja azt is, hogy a sz. mise egyes részeihez miképpen kell alkalmazkodnia a szövegnek. Ünnepélyes isteni tiszteleteken a nép nyelvén írt betéteket sem szabad használni. Az énekek közül nem zárandók ki teljesen a sorok, de ezeknek nem szabad uralkodniok az egész- 3 HANGVERSENYEK Tessényi Margit zongoraművésznő és Balassa Kálmán hegedűművész, a múlt hónapban hangversenyeztek Szombathelyen. A szombathelyi lapok, valamint a „Vasvármegye“ a legnagyobb elismeréssel írnak a fényes hangversenyről. A nagyszámú közönség valósággal ünnepelte a két kitűnő magyar művészt. Balassa, Saiiss-Saens hegedűversenyével, Bach Preludium és Fugájával, Wieniawsky Faust ábrándjával és Hubay „Fonóban“ czímű szerzeményével remekelt ráadásul Bach „Air“-jával és Merkler Bölcsődalával érve el újabb diadalokat. — Tessényi Margit, akit a szombathelyi közönség már korábbi szerepléseiről előnyösen ismer és aki immár a város dédelgetett kedvencze, Bach-Busoni-Chaconnejával, Chopin As-dur balladájával, Etude és As-dur keringőjével ejtette ismét bámulatba hallgatóit. A frenetikus tapsokat Chopin „Berceuse“jével és Liszt Rákóczi indulójával hálálta meg, amely után a közönség valóságos extázisban tombolt és tapsolt a rendkívül rokonszenves művésznőnek. ■— Tessényi Margit másnap délelőtt, Balassa Kálmán a szombathelyi konzervatórium igazgatója kérésének engedve külön előadást tartott a konzervatórium összes növendékeinek. A távozó fiatal művésznőt gyönyörű virágcsokorral lepték meg, melyet szép beszéd kíséretében adtak át a növendékek. Az izr. Nőegylet védnöksége alatt karácsony második estéjén fényes és úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben egyaránt sikeres hangversenyt tartottak. Kétségtelenül fő érdekessége volt az estélynek Horváth Fábián zenetanár közreműködése, kinek zongoraszámait percekig tartó tapsorácziókkal fogadta a nagyszámú közönség. A művész Székely Imre „Magyar ábrándjai“-ban mutatkozott be, majd Liszt „Fülemüle dalát“ játszotta el s mindkettőben elragadtatta a közönséget páratlan technikájával és zenei biztosságával. Egyéb zeneszám dr. Lánczy Vilmos gyönyörű hegegűjátéka volt, ki Beriot konczertjének egy részletét adta elő és Heródek Kerner „Magyar dala“, mely itt vonult be először a hangverseny-terembe s melyet zongorán Kása Gyuláné zenetanárnő játszott, drámai részét pedig Schweitzer Annuska látta el. A hangverseny eredeti pontja Dániel Mihály ötletekben gazdag, szatirikus felolvasása volt „Utazás Félegyháza körül“ czímmel, melyet Stross Ilonka és Frank Géza szavalataival egyetemben zugó tapsokkal honorált a publikum. Végezetül Szomaházy István vígjátékát, a „Szerelmi naplót“ játszották el a műkedvelők, melytől jó kedvre hangoltan fogott hozzá a fiatalság a tánczhoz. Sabathiel Rezső hegedűművész és K. Durigo Ilona hangversenyénekesnő fényes sikerű hangversenyt adtak a „Royal“ termében deczember 26-án. Az érdekes hangverseny a következő műsorból állott: Vieuxtemps. Hegedűverseny. A-moll. 37. mű. Allegro non troppo — Adagio - Allegro con fuoco. Sabathiel R. a) Gluck. O del mio dolce ardor, b) Schubert. Am Meere, c) Beethoven. Mit einem gemalten Bande. K. Durigo I. a) Goldmark. Air a hegedűversenyből, b) Bach. Präludium. E.dur. Sabathiel R. a) Brahms. Waldeinsamkeit, b) Brahms. Mädchenlied. c) Tsaikovsky. Románcz a „Pique Dame“ cz. operából. d) Kjerulff. Liebespredigt. K. Durigo I. Saint-Saens. Introduction et Rondo capriccioso. Sabathiel R. a) Dr. Kasics D. Emlékezés. b) Rossini. Ária a „Cenerentola“ cz. operából. K. Durigo I. A hangversenyt Méry Béla zeneműkereskedő (Andrássy út 12.) rendezte. A „Lovas“-féle zenekonzervatórium növendékei múlt hó 19-dikén, 20-dikán délelőtt és délután, valamint 21-ikén tartották I-ső évnegyedi növendék vizsgálati hangversenyüket (Gyár utcza 5.) az intézet dísztermeiben. Az intézet helyiségeit zsúfolásig megtöltötte az intelligens közönség, mely megelégedéssel látta azt a szép eredményt, melyet ez a fiatal intézet felmutatni képes volt. Lovas igazgató növendékei, játékukkal mesterük kitűnő pedagógiai módszerét és kiváló lelkiismeretes tanítását dicsérték. Növendékei közül , mint művészi tehetség, bámulatra keltette a közönséget Paschkesz Frida, ki már az intézet