Zenelap, 1904 (18. évfolyam, 1-28. szám)

1904-01-05 / 1. szám

Z­E­N­E­L­A­P nagyratartott stiliszta-kritikussal, a zenei ítélet igazsága dolgában természetesen a mai toll­hős felett állva. Gluckról nem szól külön czikk, a­mi csak azt jelenti, hogy nem volt reá alkalom ne feledjük egyébiránt, hogy a most megjelent kötet csak olyan czikkek gyűjteménye, melyek a többi (Berlioz által értékesebbek gyanánt tekin­tettek) közöl valahogyan kimaradtak; de Gounodról stb. szólva gyakran hivatkozik Gluckra, a­ki a fenséges és drámai jellegű zenében mindvégig egyik eszménye volt, szeres zenének sem, csak a kellő egyházi korlátok közé szorítja. Hogy ezzel mennyire visszaéltek nálunk, azt szükségtelen felsorolnunk. Annyi bizonyos, hogy a pontifikális isteni tiszteleteken a legtöbbször ala­posan megrontották az áhítatot, a­helyett, hogy azt erősítették vagy éppen fölébresztették volna. Maga a pápa mondja, hogy az Egyház nem zárja el a haladást, nem is akarja és akarja, sőt a nemzeti egyéniséget sem üldözi ki, de mindennek alá kell rendelnie magát az egyetemes szellemnek és egyetemes lényegnek. Hogy ez már stílszerűség okából is mennyire kívánatos, szükséges és helyes, azt nem szükséges műveit zenészek előtt külön megokolnunk A X. Pius pápa által kibocsátott szabályzat lényeges pontjaiban következő : A szent zenének magában kell foglalnia azokat a jellegeket, melyek a liturgiához tartoznak, tehát olyan formákat kell felölelnie, melyek jellegéből fakadnak és egyetemesek. Legyen szent, legyen igazán művészi és egyetemes. Ez nem zárja ki azt, hogy egyes nemzetek zenei sajátságai ne érvénye­süljenek, de ezeket alá kell rendelni a szent zene egyetemes jellegének. A szent zene jellege legtisztábban érvényesül a gregorián énekben, mely a római Egyháznak igazi éneke, melyet az ős­atyáktól örökölt. A gregorián ének tehát a szent zene legfőbb mintája. Mentől jobban közeledik tehát valamely egyházi szerzemény a gregorián ének elveihez, annál inkább nevezhető tökéletes egyházi jellegűnek. Kívánatos, hogy a gre­gorián éneket a közönség is tanulja, mint az ősi időkben tudta és használta. A klasszika polifóniában, a­mint azt tökéle­tességre a XVI. században Perluigi da Palestrina emelte, tisztán bírja magában a szent zene kívánt jellegét. A klasszika polifóniát tehát a gregorián énekkel együtt kell művelni és az ünnepélyes isteni­tiszteleteken használni. Az Egyház mindig elismerte és elősegítette a haladást, éppen azért nem zárja ki a modern szerze­ményeket sem, de ezeknek a liturgikus funkcióhoz és az egyetemes egyházi jelleghez kell alkalmaz­­kodniok. A profán formákat szigorúan mellőzni kell. Az Egyház liturgikus nyelve a latin lévén, az ünnepélyes istentiszteletek énekei is csak latinok lehetnek. A liturgikus szövegeken nem szabad a zenészeknek változtatniok. A szabályzat körülírja azt is, hogy a sz. mise egyes részeihez miképpen kell alkalmazkodnia a szövegnek. Ünnepélyes isteni tiszteleteken a nép nyel­vén írt betéteket sem szabad használni. Az énekek közül nem zárandók ki teljesen a sorok, de ezeknek nem szabad uralkodniok az egész- 3 HANGVERSENYEK Tessényi Margit zongoraművésznő és Balassa Kál­mán hegedűművész, a múlt hónapban hangversenyeztek Szombathelyen. A szombathelyi lapok, valamint a „Vas­vármegye“ a legnagyobb elismeréssel írnak a fényes hang­versenyről. A nagyszámú közönség valósággal ünnepelte a két kitűnő magyar művészt. Balassa, Saiiss-Saens hegedű­versenyével, Bach Preludium és Fugájával, Wieniawsky Faust ábrándjával és Hubay „Fonóban“ czímű szerzeményé­vel remekelt ráadásul Bach „Air“-jával és Merkler Bölcső­dalával érve el újabb diadalokat. — Tessényi Margit, a­kit a szombathelyi közönség már korábbi szerepléseiről előnyösen ismer és a­ki immár a város dédelgetett ked­­vencze, Bach-Busoni-Chaconnejával, Chopin As-dur balla­dájával, Etude és As-dur keringőjével ejtette ismét bámu­latba hallgatóit. A frenetikus tapsokat Chopin „Berceuse“­­jével és Liszt Rákóczi indulójával hálálta meg, a­mely után a közönség valóságos extázisban tombolt és tapsolt a rendkívül rokonszenves művésznőnek. ■— Tessényi Mar­git másnap délelőtt, Balassa Kálmán a szombathelyi kon­zervatórium igazgatója kérésének engedve külön előadást tartott a konzervatórium összes növendékeinek. A távozó fiatal művésznőt gyönyörű virágcsokorral lepték meg, melyet szép beszéd kíséretében adtak át a növendékek. Az izr. Nőegylet védnöksége alatt karácsony második estéjén fényes és úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben egyaránt sikeres hangversenyt tartottak. Kétségtelenül fő érdekessége volt az estélynek Horváth Fábián zeneta­nár közreműködése, kinek zongoraszámait perc­ekig tartó tapsorácziókkal fogadta a nagyszámú közönség. A művész Székely Imre „Magyar ábrándjai“-ban mutatkozott be, majd Liszt „Fülemüle dalát“ játszotta el s mindkettőben elragadtatta a közönséget páratlan technikájával és zenei biztosságával. Egyéb zeneszám dr. Lánczy Vilmos gyö­nyörű hegegűjátéka volt, ki Beriot konczertjének egy rész­letét adta elő és Heródek­ Kerner „Magyar dala“, mely itt vonult be először a hangverseny-terembe s melyet zongorán Kása Gyuláné zenetanárnő játszott, drámai részét pedig Schweitzer Annuska látta el. A hangverseny eredeti pontja Dániel Mihály ötletekben gazdag, szatirikus fel­olvasása volt „Utazás Félegyháza körül“ czímmel, melyet Stross Ilonka és Frank Géza szavalataival egyetemben zugó tapsokkal honorált a publikum. Végezetül Szoma­­házy István vígjátékát, a „Szerelmi naplót“ játszották el a műkedvelők, melytől jó kedvre hangoltan fogott hozzá a fiatalság a tánczhoz. Sabathiel Rezső hegedűművész és K. Durigo Ilona hangversenyénekesnő fényes sikerű hangversenyt adtak a „Royal“ termében deczember 26-án. Az érdekes hang­verseny a következő műsorból állott: Vieuxtemps. Hegedű­­verseny. A-moll. 37. mű. Allegro non troppo — Adagio - Allegro con fuoco. Sabathiel R. a) Gluck. O del mio dolce ardor, b) Schubert. Am Meere, c) Beethoven. Mit einem gemalten Bande. K. Durigo I. a) Goldmark. Air a hegedűversenyből, b) Bach. Präludium. E.­dur. Sabathiel R. a) Brahms. Waldeinsamkeit, b) Brahms. Mädchenlied. c) Tsaikovsky. Románcz a „Pique Dame“ cz. operából. d) Kjerulff. Liebespredigt. K. Durigo I. Saint-Saens. Intro­duction et Rondo capriccioso. Sabathiel R. a) Dr. Kasics D. Emlékezés. b) Rossini. Ária a „Cenerentola“ cz. operából. K. Durigo I. A hangversenyt Méry Béla zeneműkereskedő (Andrássy­ út 12.) rendezte. A „Lovas“-féle zenekonzervatórium növendékei múlt hó 19-dikén, 20-dikán délelőtt és délután, valamint 21-ikén tartották I-ső évnegyedi növendék vizsgálati hangverse­nyüket (Gyár­ utcza 5.) az intézet dísztermeiben. Az inté­zet helyiségeit zsúfolásig megtöltötte az intelligens közön­ség, mely megelégedéssel látta azt a szép eredményt, melyet ez a fiatal intézet felmutatni képes volt. Lovas igazgató növendékei, játékukkal mesterük kitűnő pedagó­giai módszerét és kiváló lelkiismeretes tanítását dicsér­ték. Növendékei közül , mint művészi tehetség, bámulatra keltette a közönséget Paschkesz Frida, ki már az intézet

Next