Zenész Híradó, 1956 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1956-08 - 1956-09 / 8-9. szám
9 ségünk kollektív hatórás munkaidejét a környező baráti államok négyórás munkaidejével, az elmondottak alapján mindenki előtt világos, hogy ez a kérdés sürgős reformra szorul. Sürgős kívánnivalók vannak munkabérkérdésünk terén is 1951 nyaráig a zenészt a százalékos bérrendszer érdekeltté tette üzemegysége teljesítményében. Ekkor a vendéglátóipar kívánságára a százalékrendszer megszűnt és helyébe fix napibérrendszer lépett. Az akkoriban megállapított- aránylag méltányos - és az 1951. decemberi árrendezések alkalmával felemelt fizetési kategóriákat 1956. őszén a népzenészek és tánczenészek fizetésének egy szintre hozása címén leszállították úgy, hogy jelen pillanatban bérrendszerünk elavultnak mondható. Köztudomású, hogy egy zenésznek ahhoz, hogy használható munkaerő legyen, hangszerén" legalább tizenöt évig kell tanulmányokat folytatni, s ha ezt elvégezte, még hosszú éveken át kell szakmai gyakorlatot szereznie ahhoz, hogy teljesértékű szórakoztató zenész lehessen belőle. Hasonlítsuk össze ezek után egy "B-kategóriájú" (közepes képességű) zenész munkabérét egy közepes szakmunkás bérével - aki szakmai képzettségét sokkal rövidebb idő alatt szerezte meg- az összehasonlítás minden bizonnyal a zenész terhére szól. És ha ezek után összehasonlítjuk a szórakoztató zenészség munkabérviszonyait a baráti államok - főleg a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia - zenészeinek munkabérviszonyaival, bizony be kell látnunk, hogy szórakoztató zenészeinket- akik a dolgozó nép tízezreinek nyújtanak felfrissülést és szórakozást, dolgozó államunk Belkereskedelmi Minisztériuma nem részesíti a kellő megbecsülésben. A MÜDOSZ és a Zeneművész Szövetség az elmúlt hetekben ankétot hívott össze zenei életünk problémáiról. Itt a szórakoztató zenészségről, annak problémáiról szó sem esett, kizárólag annyiban, hogy a könnyűzenészek munkájával a vendéglátóipar részére megkeresett "zenés felár" hatalmas összegével kellene hangversenyéletünk problémáit megoldani. A mi problémáink megoldásáról azonban egy szó sem esett, sőt egyik hozzászólónkat kifütyülték, a másik hozzászólónk szavai minden hatás nélkül szálltak a légbe. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy minél több kitűnő szórakoztató zenészünk igyekszik a szakmát otthagyni, sőt sokan már a zene pálya más területein kerestek elhelyezkedést. Szakmai utánpótlásunk úgy mennyiség, mind minőség tekintetében általában nagyon gyenge. A 15.000 magyar szórakoztató zenész köszöni a Népszava eddigi tevékenységét irányunkban és kérjük, folytassa harcát kérdéseink megoldása érdekében. A dolgozó nép becsületes tagjai vagyunk, de sajátos problémáink megoldásával a dolgozó nép államának megbecsülését is kívánjuk. Tassy Tamás