Zenész Híradó, 1956 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1956-08 - 1956-09 / 8-9. szám
f . Az életszínvonal és a zenészek jóleső érzéssel mond a szórakoztató zenészek társadalma köszönetet a Népszava szept.19.-i számában (1-j) és október 2.-i számában Monostori Gyula aláírásával megjelent cikkekért. Hosszú évek óta az első eset, hogy a sajtó pártoló hangon foglalkozik a szórakoztató zenészek problémáival, hiszen a Kongresszus előtti idők dogmatikus felfogása következtében ez a réteg csak kemény bírálatot és támadásokat kapott a sajtó részéről, sőt egyes cikkek már-már olyan hangon foglalkoztak a szakma egyes tagjaival, mintha azok a rendszer ellenségei lennének. Ez a helyzet nem utolsó sorban a hivatalos körök, főleg a Zeneművész Szövetség álláspontjából ered. A Zeneművész Szövetség az elmúlt évek folyamán a szórakoztató zenésztársadalmat, mint szükséges roszszat kezelte. Hivatalos képviselői nem egy esetben "zenei alvilág", "ze-' nei prostituáltak", "jazzjampecok" kifejezést használtak a szórakoztató-, főleg a tánczenészekkel kapcsolatban, bár ezek mögött évtizedes becsületes munkával eltöltött szakmai múlt áll, közülük sokan bírnak főiskolai végzettséggel és - főleg a háború előtti időkben - külföldi útjaik alkalmával csak dicsőséget hoztak a magyar zenészség hírének. Ennek az álláspontnak következtében a szórakoztató zenészség teljesen ki lett szolgáltatva a Belkereskedelmi Minisztérium és a vendéglátóipar soviniszta érdekeinek. Van ugyan központi munkáltató intézményünk, a Budapesti Népi- és Tánczenei Központ, melynek vezetői szakszerűen ismerik mind a piacot, mind a zenészek egyéni képességeit, de pénzügyi önállóság hiányában kénytelenek a vendéglátóipari igazgatóságok sok esetben szakszerűtlen kívánságait kielégíteni s igy az intézmény szerepe kizárólag a munkaközvetítés funkciójára korlátozódik. A vendéglátóipar vezetői saját szakmájukban kitűnő szakemberek, zenéhez azonban nem értenek s a zenész munkáját elfoglaltságuk miatt figyelemmel sem tudják kísérni. így fordulhat elő az, hogy egy-egy felszolgáló esetleges rosszindulatú véleményezése sorsdöntő lehet egy zenész további szerződtetése terén. A "szocialista összeköttetés" elve is erősen érvényesül. Egyik - idegenforgalmilag is"- fontos nyári üzemünkbe pl. az idei nyár folyamán olyan dobost szerződtettek, akinek fő érdeme, hogy az apja az illető vendéglátóipari vállalat tisztviselője, a fiú szakmai rutinjánál azonban még kívánnivalók vannak. Ennek az áldatlan helyzetnek köszönhető továbbá a ze-nészség jelenlegi sérelmes munkaidő- és munkabérrendszere is. Tudvalevő, hogy a zenésznek, ha munkája minőségét megfelelő fokon akarja tartatni, napi munkáján kívül otthon gyakorolnia, az együtteseknek pedig ezenkívül próbálnia is kell. Ennek értelmében állapította meg a felszabadulás utáni első kollektív szerződés a zenészek munkaidejét napi öt órában. Ez 1949- ben napi hat órára lett felemelve, sőt voltak üzemek, ahol a zenész hét órát is dolgozott. Minthogy a zenész munkakörülményei az egészségre kimondottan ártalmasak, munkahelye füstös, levegőtlen, a zenész gyakran kívánsága ellenére is italozni kényszerül - továbbá az ezirányban végzett orvosi vizsgálatok szerint a zenélés, mint fizikai munka energiafogyasztás tekintetében a legnehezebb fizikai munkákkal azonos mértékben veszi igénybe a zenész szervezetét - a zenei munka ideg- és szellemi tevékenységéről nem is beszélve - nem lehet csodálkozni a legutolsó időkben olyan nagyra szökött zenészhalandóságon. Ha párhuzamba állítják továbbá zenész-