Zenevilág, 1902. január-augusztus (2. évfolyam, 20-51. szám)
1902-04-29 / 36. szám
1091/2 De együtt meghalunk. Sorsod, urad, szerelmesed, Az kéri csókodat, Hiába intsz, pirulsz, remegsz, Szíved már csókot ad. Dolores: Megőrjít a láz heve, Bocsáss, eressz, futok . . . Fernandó: E homlok, a mely int nem et S feszül rajt az ideg, Míg lent a hullámzó kebel Igen-t, igen-t liheg. Dolores: Igaz, Fernandó, úgy vagyon. Nem titkolom . . . S a két szerelmes megszökik. A harmadik részben a szerelmes pár szökése van megírva. Fernandó lovon ül, ölében Dolores, a paripa pihegve vágtat. Az üldözők már-már elérik őket, Dolores pedig arra kéri lovagját, hogy szúrja le őt tőrével, maga pedig meneküljön. Fernandó bátorítja kedvesét, ez azonban leveti magát a lóról s véresen fekszik a köveken. Fernandó leszáll a lóról, karjain viszi haldokló aráját, a ló pedig fut egyedül tovább. Az üldözők tovább futnak az üres paripa után. Az üldözött vitéz pedig egy remete kunyhójához ér. Dolorest itt lefekteti mohágyra, hol az apáczanő pár percz múlva meghal : — Fernandó, csókolj meg, én megyek, már megyek ... A lovag megcsókolja nőjét s aztán tőrt szúr a maga szívébe. . . . s ott feküdt A második halott A költeményt a kar éneke fejezi be: . . . Bár porába szállt a test, Nem halhat meg soha Az isten áldott, tiszta szent Legelső szerelem. Az egész műnek úgy a zenéje, mint a librettója bizonyos drámai erővel van fölépítve s így sikere nagy volt. A szerző az előadást maga dirigálta az aradi színházban. OPERAI SZEMLE. Hiába szépítenek a dolgot, bizony az intendáns úr az ország színe előtt szellemi arctulcsapást, vagy nem bánom, mondjuk, hátbalökést kapott felülről, ami azt jelenti: „ugyan menj már el a helyedről!“ Azt csak belátja mindenki, hogy amelyik színháznak két igazgatója van (főleg, ha azonfelül ott benn ülnek a belügyminisztériumból Payer és Nebenführer urak), annak már ingyen sem kell intendáns. A belügyminiszter pedig, aki alatt még az államtitkár, ez alatt pedig egy miniszteri tanácsos, mind egy-egy felsőbb ellenőrző közeg az intendáns úr ő fölöslegességével szemben —; a belügyminiszter úr, aki valaha, mindenesetre a Beőthy-Liptai per előtt, igen jó barátja volt az intendáns úrnak: ugyanez a belügyminiszter második operaigazgatónak nevezte ki a Máder előtt volt igazgatót, Mészáros Imrét. Tegyük hozzá, hogy 8000 korona évi fizetéssel, amit egy fölösleges állásért a belügyminiszter ■— aki igazi nagy pénzügyi kapacitás — nem dobna ki. Az is igaz, hogy Mészáros képességei az operának még hasznára válhatnak:probatum est, — az intendáns úr képességeiről épen az ellenkező bizonyult be — eddig legalább, ezentúl pedig (gondolják meg, kérem! 61 éves az ember), intendánsi erények új hajtása aligha zsendülhet, a régi, azaz megrögzött hibák pedig megcsontosodnak. Brrry Szerelmes ember szokott mindig szerelme tárgyával foglalkozni; 1. olvasóinktól bocsánatot kérünk, hogy nem vagyunk szerelmesek az intendánsba, mégis annyit foglalkozunk vele, de a kegyelmes úr szörnyen korlátolt szaktudásával és szörnyűségesen korlátlan hatalmával olyan súlyosan nehezedik rá operánkra és általában művészeti tényezőinkre (a sajtóra is!), hogy ezt a brutális nyomást nem lehet jajszó nélkül eltűrni. Szegény , szánandó alattasai nem mernek zsarnokuk ellen nyilvánosan vádat emelni, aminekünk az intendáns, hál’ Istennek, nem ZENEVILÁG 381