Zenetudományi Dolgozatok, 2000
Tallián Tibor: „Az operában ki gyönyörködik?” Irodalmi adalékok a magyar operai művelődés történetéhez
132 Tallián Tibor szenvedélyéről; (34) éppen csak azt nem tudjuk meg, hányszor látta az ifjú az 1901-ben bemutatott Trisztánt abból a tizenegyből alkalomból, ahányszor a harmincegynéhány évet késett, de most idejében érkezett szenzációt az első évadban játszották.13 Ha a lélek univerzumát nem is jelképezheti a mondén Operaház, visszaemlékezéseken és naplókon túli, a megformált irodalom is dokumentálja, hogy a századelő ifjú értelmiségijeinek élet-univerzumában, a szó szoros és átvitt értelmében vett egyetemén a tanrend kiemelt tárgyaként kapott helyet az Opera. Van, aki - mint Ady - inkább kerülte, mint látogatta, de mint az iskolakerülésnél, ezekben az esetekben is csak azt lehet kerülni, amiről tudomásunk van, és ha nem is kötelez, de felhív látogatására. Másokat felfokozott érzelmi állapotban végrehajtott quasi rituális futásra indított a szekuláris tér határán, mégis középpontjában álló szent palota-barlang, melynek falai közül varázslatos, hívó hang hallatszik ki, és az erotikus átváltozás ígéretével vonz magához. Asbóth János Álmok álmodója című 1878-ban kiadott regényében a kitörés célja kétszeresen is operai: kiúttalan honi környezetből Velencébe, az operavárosba menekül a hős, és ott éli át az operai szakralizációt, a Fenice magyar származású divája, Irma iránt kibontakozó szerelmében. Asbóth kezdetleges stílusán is átüt a opera-motívum intenzitása: a valóságosnál teljesebb élet álom második valóságába az akusztikus kinyilatkoztatás nyitja meg a kaput. A csábító női hang, a nő mint Kirke - vagy szirén - neoromantikus, neomitologikus, egyszóval modern tónust hoz a magyar regénybe. Szép Ernő a Lila akácban dolgozza ki szépen a metaforát. (35) Más írónál is feltűnik az Opera, ha nem is mint a szépernői érzelmi futás célja, de mindenesetre sokszor annak kiemelkedő díszlete, az új Budapest Wahrzeichenje, mérföldkő a városi nyilvánosság tengelyén, az Andrássy úton. Somlyó Zoltán az Oláh Gáboréhoz hasonlóan önéletrajzi tartalmú verses regényében a főhős ugyan csak sétál az Andrássy úton, ám mire az Operánál végére ér a sétának, már az erotikus futás okozta kimerültséggel dől egy ház poros falához. (36) Ahhoz, hogy az opera rajongói, Erósz áldozatai és áldozatai a szent téboly állapotába kerüljenek, Wagner és Puccini korszakának kellett elérkeznie; az ő varázsuk szólaltatta meg a Hangot, az erotikus áldozat izgató, kábító, átszellemítő hívószavát. Juhász Gyula két versében (Télutó, A végeken) az opera szín- és hangvarázsa, az arany és bíbor, Wagner és Puccini ugyanazzal a csábbal kecsegtet, mint Szép Ernő regényében; csakhogy míg a Lila ákác hősének érzelmi horizontján az opera a közelítés dinamikáját fejezi ki, addig Juhász Gyula pusztába kiáltott verseiből kínzóan hiányzik minden dinamika; az Opera éppen hogy az elérhetetlen, távoli, erotikusan telített „másik élet" jelképeként vetül a képzelet vásznára. Ritoók Emma kulcsregényében - A szellem kalandorai - túlesztétizálja az operai varázst; a bérkocsis fiával, Oláh Gáborral ellentétben, aki összekuporgatott filléreit Burián (Trisztán) meghallgatására költi. Ritoók jólszituált főhőse, Donáth Ervin az előadást azért nem hallgatja meg az Operában, mert nincs a Trisztánhoz méltó izoldai hölgytársaságban... (37) Nem lehetünk benne bizonyosak, hogy a műveltségi motívumokkal a sznobság érzékeny határát túllépőn megterhelt regény nem ad-e hiteles képet a pesti értelmiségi ifjúság egyes, gátlásosságukat érzelmi esztétizálásba burkoló csoportjairól vagy egyéniségeiről. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy efféle párválasztási gátlások nem tartották vissza az operalátogatástól Szép Ernőt - helyesebben szólva azt a karaktert, akinek nevében mű- 13 Staud Géza (szerk.): A budapesti opera 100 éve. Budapest, Zeneműkiadó, 1984. 14 Számos magyar író - Degré Alajos, Jókai Mór, Vajda János, Justh Zsigmond, Nagy Lajos, Csáth Géza, Füst Milán - emlékezései és kritikái dokumentálják a korukbeli operaművelés és -élvezet sajátosságait. Nem lehet vitatni irodalmi jellegüket (olykor a „fikció" értelmében sem). Mégis másképpen kell értékelnünk az operamotívum felbukkanását a privát és egyszeri élményeitől jobban eltávolított műfajokban, ezért életrajzi írást nem vettünk tekintetbe szemlénkben.